Új Szó - Vasárnap, 1978. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1978-07-23 / 30. szám
CSAJKOVSZKIJ HATTVU-IANYA Portrévázlat Pongor Ildikóról Harangozó Gyula és Pongor Ildikó a Hattyúk tavában (J. Vavro felvétele} Sok hattyú-lányt láttam már, sok Odette-Odíliát. Pongor Ildikó alakítása azonban valamennyit fölülmúlta. Nem is lehet másnak nevezni a táncát, mint egy mélyen átgondolt és a legapróbb részletekig kidolgozott hattyú-tanulmánynak. Ahogy a tollát borzolta, ahogy a szárnyaival csapdosott, ahogy vergődött — mintha élő hattyút láttam volna a színpadon. Nagy siker volt aznap este a Szlovák Nemzeti Szín házban... Pongor Ildikó, a Magyar Állami Operaház liszt-díjas balett-táncosnője az Állami Balettintézet elvégzése után Le- ningrádban folytatta tanulmányait. — Egy évig voltam Elena Vasziljevna Siripina és Borisz Jakoblevics Bregvadze tanítványa. Művészileg és technikailag sokat jelentett ez az év; emberségre, kitartásra és szakmaszeretetre tanított meg. Három alkalommal szerepelt a várnai nemzetközi balettversenyen — három ízben nyert bronzérmet. — Nem szeretek versenyezni, mindig restellem. Főleg Várnában, ahol szörnyű körülmények között — kicsi helyiségben, negyvenfokos melegben — zajlik a verseny. És a háromperces táncból, szerintem, nem is lehet megítélni a tudást. Kizárt dolognak tartom, hogy a harminctagú zsűri egyöntetűen meg tudja állapítani a döntőbe jutott táncosokról, ki a legjobb közülük. — Érdekes, a szovjet táncosok egy évig készülhetnek a versenyre, de úgy, hogy közben másra abszolút nem kell koncentrálniuk. Nekünk pedig a színházi szerepeinket is legalább annyira fontosnak kell tartani, mint a versenyszámunkat. — Egy alkalommal az is megtörtént, hogy éjnek idején kellett felzőrgetnem Erdélyi Sándor kollégámat, hogy másnap legyen a partnerem, mert Béjart Shakti című tánckompozícióját nem adhattam elő. Az indiai ihletésű modern táncot ugyanis erotikusnak találta a zsűri. Egyetlenegy napom maradt az új versenyszám betanulására. A bolgár pilótát kértem meg, hozzon kottát otthonról, szerencsére délben már meg is kaptam a légtkisasszonytól. A zongorista délután kettőtől este tízig gyakorolta a nehéz Czerny-etűdöket, másnap délelőtt pedig már versenyeztem ... — Számomra a balettverseny csak arra jő, hogy láthatom, hol tartanak szakmailag azok a külföldi kollégáim, akikkel különben ritkán találkozom. Pongor Ildikó szovjet baletton „nevelkedett“. Sokáig tartott, míg leszokott erről a stílusról. Kicsit teátrálisnak tartotta magát. Seregi, Béjart és Balanchine koreográfiái jelentették számára a változást. Minden egyes alkotásuk lépcsőfokot alkot táncospályáján. A próbákon konkrét instrukciókra van szüksége. Elvárja, hogy a koreográfus sose legyen vele szemben apatikus. és a munkát legalább annyira komolyan vegye, mint ő. — Nem szeretem, ha valaki csak sportszerűen, érzelmek nélkül táncol. Fontos, hogy a táncosnő fiatal, bájos és törékeny legyen, de ennél is fontosabb, hogy elhitesse velem, amit csinál. Ha meséről van szó, vonjon bele engem is. mint nézőt a mese világába. „Nézd Ildicska, egy táncosnő sok mindent eltáncolhat — mondta neki egyik leningrádi pedagógusa. A Hattyúk tava Odette-Odíliáját viszont csak a balerina tudja eltáncolni.“ — Tény, hogy Odette-Odília a balettirodalom egyik legszebb, ugyanakkor a legigényesebb szerepe. Az élvarázsolt- ságában is csinos Odette minden mozdulatából érezni kell, hogy madár. Még akkor is, ha befelé forduló... És a két szerepet el kell tudni választani egymástól. Mindkettőt más érzésekkel kell megtölteni. A második felvonás után történik meig az átváltozás, majd kilenc percig tartó duett következik, ahol nem lehet mellélépni. Kötéltánc az egész ... Nekem már olyan természetes, ha ilyenkor kifáradok ... Akkor érzem jól magam a színpadon, ha megizzadtam. Tudom, hogy csináltam valamit... —- A Spartacusban Fulviát táncolom. Az is hasonló szépségű szerep. Háromperces fekvés után öt percig tartó variáció következik, ami nehézségi foka miatt egy férfitáncosnak is a becsületére válna. A balett-táncos sokban különbözik a színésztől, játékát sosem táplálhatja a rutinból — mindennap bizonyítania kell a tehetségét. — Mi akarva-akaratlanul tudjuk egymásról a hogylétün- ket. . . Néha az is megtörténik, hogy reggel fél tíztől este tizenegyig kihagyás nélkül táncolunk. Szeretem ezt a permanens izommunkát. Az lenne a borzasztó, ha nem csinálhatnám. összes szépségével és gyötrelmével nagy örömet jelent a hivatásom. Ha nem fizetnének, csak enni adnának, akkor is ezt csinálnám. Ha csak néhány percig van a színpadon, akkor is arra törekszik, hogy teljes egészében fölmutassa tudását. — A Csipkerózsikában például a szólistáknak sokkal könnyebb a dolguk, mint a mellékszereplőknek. Károlyi Amy írja egyik versében: „A főszerepnél csak egy a fényesebb, a fényből és árnyból ösz- szetett mellékszerep. Az ő árnyától fénylik a főszereplő, s nem lenne főszerep, ha nem lenne mellékszereplő.“ Hát, valóban így - van ... Ha este a Gyémánt-variációt táncolom, mindig reszketés fog el előtte. Férjem, Nagy Gábor, a Vígszínház tagja szóvá is tette egy alkalommal, hogy minek is aggódom, hiszen csak három percig tart a jelenetem. Tényleg — mire a közönség felfigyelne rám, már ott sem vagyok a színpadon. Tehetségét Maurice Béjart, napjaink egyik leghíresebb koreográfusa is megcsodálta. — Nála tanultam meg belső derű nélkül mosolyogni... Sajnos, keveset táncoltam vele, de az is mélységesen meghatott. A világhírű Dániel Lömmel, Béjart társulatának, a XX. Század Balettjének tagja nyilatkozta egy alkalommal: „Pongor Ildikó kitűnő művész, technikailag nagyszerű, csodálatos táncosnő. Ha lehetne, máris elvinném Brüsszelbe.“ G. SZABÓ LÁSZLÓ L. GÄLY OLGA KÖLTŐT TEMETNEK (Bábi Tibor emlékére) Az ablaknak nekiütődött egy fecske. Fészkére száll tán, hogy családját etesse. Buzgó szárnya s teli csőre tompán * koppon semmi sem érdekli a világon jobban, mint ez a fészeknyi növendék kis élet. Nem zavarja őt a felcsendülő ének, ez a zene árján vergődő sikoltás: a Vágyakozás lesz hamuvá és porrá. A hang felszáll s lehull, akár sebzett madár. Lehull, ismét szállna, de a szive megáll. (1978. június 29.) Költőt temetnek itt. Táltos lelkű embert Önmagával futott egyenlőtlen versenyt. Mint pelikán tépte egyre önnön húsát, s elfogyott alóla egészség, ifjúság. Az, aki akarta, hitte és értette: forró szíve lángja gyakran megégette lassan tápászkodó rabjait e földnek. A Sors Szimfónia hangjai dübörögnek. Fészkén már a madár, teljesül a végzet. Elhangzott, hogyan élt, mit tett és mi végett. Fényes nappalban a nap fénye kilobban. Itt van elevenen köztünk, s mégis holtan. FIATAL KUBAI KÖLTŐK RAUL RIVERO EGY KÜLÖNÖS Mm Őszintén szólva, én sosem küzdöttem az első sorban, de az utóvéd tagja se voltam soha. Egyszerű közlegényként harcoltam végig minden csotát, amit a Tábornok vezetett, s néhány kisebb csetepatéba is belekeveredtem, mikor elvesztett élelmet, muníciót 'kel lett visszaszerezni. Az ütközetekben féltem egy kicsit, mert aratott köztünk bőven a halál, de az enyéimet el sose hagytam, a sebesülteket mindig felkaroltam. Háromszor lőttek meg a háborúban, egy bajtársam meghalt a kezem között, rokonom, házam, kutyám, lovam, imind odaveszett. Számolni, írni sose tudtam, de a táborok csendjében nótákat költögettem, hogy társaimban ébren tartsam a vágyat s az ellenség iránti gyűlöletet. Nem vittem végbe semmilyen hőstettet, csak vérem adtam, hogy Kuba szabad legyen, s tudom, sem nevem, sem képem nem szerepel majd a történelem könyveiben. Am ha e régmúlt idők hősi dolgait olvassátok, ha tanuljátok majd e harc történetét, ha fületekben a sortüzek újra felropognak, ha a Tábornok újra „kard ki kard‘-ot, rohamot kiált, biztosak lehettek benne, hogy ott vagyok s lovam nyakára hasalva vágtatok előre társaimmal. EDUARDO LOPEZ MORALES EGY &ZTOS Neked írok, te ifjú harcos, akinek egyebed se volt, mikor a bárkába beszálltál, csak néhány töltényed meg a reményeid. Ezt írom: az éjszakában bűzlő madarak várnak, hogy csőrük testedbe vágják, üregek várnak sötétlő szájak, hogy jóllakjanak a csontjaiddal, és konzervdobozok, melyek kiürülnek egyszer; a halál vár rád a gyűlölet sziklája alatt. és sírás is lesz, a mámoros hurrák helyett; és hazug papi maszlag, mely folyvást az eget prédikálja, de a poklot igazán nem is ismeri. A lehetőségeid:, kusza írással naplót vezetni, menni feljebb, egyre feljebb, betölteni s kizökkenteni az időt, ha a bőrödbe kerül is, tudni, hogy a nagy tervek megérik, s hogy nagy éhség van az emberekben a meg nem írt könyvek iránt, mert bennük van megírva az utolsó kaland, mely megszabta medrét a folyónak, amit úgy neveznek: a nép. FRANCISCO GARZON CÉSPEDES fi LEGFELSŐ LÉPCSŐFOK ismételd hogy a rákok vagonokban utaznak hogy inkább lemondasz a sirályokról ismételd ismételd ismételd hogy a tetőteraszokon felfal a nap hogy a puhatestűek csak a bevett sémákat másolják ismételd ismételd ismételd hogy a szavak nem részei a nemiségnek hogy elegguó az utak istene ismételd ismételd ismételd ismételd hoav derékszíjakkal meg lehet kötözni a földet hogy az aszfalt csak az én emlékezetemet borítja ismételd ismételd ismételdismételd ismételd de egy biztos gyűlöletem magasából köpök szavaidra Csuday Csaba fordításai 1978. VII. 23. 14 %
