Új Szó - Vasárnap, 1978. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1978-07-23 / 30. szám
ÚJ szó f 19 78. VII. 23. A televízió már rég kinőtte a gyerekcipőt, amikor még mindig nem sikerült megoldani az elektromos képrögzítést. Ebben az időben a képernyőn nagyrészt mozifilmeket mutattak be, vagy élő műsorokat sugároztak. Ez utóbbi esetében a műsorismétlés csak oly módon volt megoldható, hogy az adás időpontjában a képernyőről filmkamera segítségével lefilmezték a műsort. Hasonlóképpen a stúdiókban is filmes munka folyt, amelynek legfőbb jellemzője, hogy, a kivételtől eltekintve, az operatőr egy kamerával dolgozik, valamint, hogy a hangot utólag, a vágás elvégzése után utószinkronban veszik fel a filmre. Azzal, hogy huszonkét évvel ezelőtt megnyugtatóan sikerült megoldani a mágneses képrögzítést (először ugyan csak a fekete-fehér képet, hamarosan azonban a színes adásét is), merőben új helyzet állt elő. A filmkamera kiszorult a televíziós stúdiókból és megszületett az új műfaj, amit később tv-játéknak neveztek el. A tv-játék legfőbb jellemzője, hogy egyszerre több (elektronikus) kamera van jelen a stúdióban, amelyek között a vágást elektronikus úton valósítják meg, a felvétellel egy időben, ugyanígy történik a hangfelvétel is. Ez a tény azonban rendkívüli követelményeket támaszt a stáb tagjaival, nem utolsósorban a hangmérnökkel szemben. Az csak természetes, hogy a tv-játéknál a mikrofonok nem lóghatnak be aképbe, jó minőségű hangfelvételt meg lehetetlen rejtett mikrofonokkal készíteni. A több kamerával történő felvétel lehetővé teszi a szereplők számára a nagyobb mozgási szabadságot, hiszen amint az egyik kamera látómezejéből kikerülnek, a következő kerülhet adásba. Elméletileg ugyan megoldható lenne, hogy minden kamerához tartozzon egy mikrofon és a képvágáshoz hasonlóan hangvágást alkalmazzanak — ahogy az egyik kameráról a másikra „kapcsolnak“, úgy „kapcsolnának“ az egyes mikrofonok között is —, a gyakorlatban azonban ez számtalan hátránya miatt nem használatos. Ahhoz, hogy a felvett hang ne csak jó minőségű, de kiegyenlített szintű is legyen, kétféle megoldást használnak. Az egész világon elterjedt a mozgó mikrofonos eljárás, ez azt jelenti, hogy egy személy (mikrofonista) a mikrofonnal követi a mozgó szereplőket. A mikrofon egy, a kútágashoz hasonló kerekeken gördülő gémről lóg a szereplők feje fölé úgy, hogy ne lehessen látni a képben. A mikrofonista dolga, hogy lehetőleg mindig a szereplők feje fölött tartsa a mikrofont, teljes zajtalanul lavírozzák a gémmel. A nagy érzékenységű mikrofon még a légy zümmögését is képes felvenni, nem beszélve az olyan robajról, ha esetleg a gém valamelyik eleme nekikoccan a díszletnek. Ez a módszer lehetővé teszi a jó minőségű, többé-kevésbé kiegyenlített szintű hangfelvételt. Ezt a hangot aztán elektronikus úton egységszintre emelik — ha gyenge, expander erősíti, a hirtelen kilengéseket limiter akadályozza. Természetesen a hangfelját- szás kérdése távolról sem ér véget a stúdióhang feljátszásával. A hang és a különféle hangeffektusok a vágáson kívül a legfontosabb művészi és dramaturgiai kifejezőeszköz, emiatt nyilvánvaló, hogy a hangmérnök nem elégedhet meg csupán a szereplők hangjával. Ezen kívül mennyi apró nesz, zörej teszi teljessé a „hangkulisszát“: az óra ketyegése, cipőkopogás, kintről beszűrődő zajok stb. A hangkulissza dramaturgiai alkalmazásában jelenleg talán a japán filmesek érik el a legjobb eredményeket: nem egy teljesen jelentéktelen film (például a Ga- mera kontra Gaos) aratott világszerte nagy sikert kitűnő operatőre és bravúros hangeffektusai jóvoltából. Mivel a televízió sokszor forgat illúziókeltő díszletek között, a hangeffektusokat magnóról kell bejátszani, miközben a zavaró zörejeket ki kell küszöbölni. Ennek tipikus példája, amikor a fából készült, márványtapétával bevont „kőlépcső“ dobog. Ez esetben nemcsak a kőlépcsőn lépdelő lábbeli kopogását kell bejátszani a műsorba, de el kell tüntetni (hangelnyelő szivacsréteggel) a falépcső dobogását, amit a szereplő feje fölött lógó mikrofon képes felvenni. Ha a tv-játék- ban a szereplő nem tudja úgy átélni a szerepét, mint egy filmben, annak nagyrészt technikai okai vannak: a játékon kívül arra is kell figyelnie, hogy a vágás pillanatában már a következő kamera képmezejében legyen, olyan ritmusban menjen fel a kőlépcsőn, amilyen hangot bejátszanak neki a magnóról (a szereplő a bejátszott hangot nem hallja). A televíziós alkotómunka szempontjából a legkevésbé tűnik fontosnak a dramaturgiai jelentőséggel nem bíró hangok bejátszása. Ezek a külső hangok, a szélben sustorgó levelek, madárcsicsergés, utcazaj- stb. Mivel ezek nem játszanak fontos szerepet a darabban, sokan bizony hajlamosak elfeledkezni róla, így történhet meg, hogy rengeteg olyan zajszegény tv- játékot láthat a néző, amelyről messziről lerí, hogy stúdióban készült, emiatt az ábrázolt környezet veszít hitelességéből. Sajnos a szakember is sokszor csak akkor tudatosítja a különbséget, ha látja ugyanazt a jelenetet hangkulisszával és anélkül. A hangeffektusok a televízióban — hasonlóan, mint a filmgyárban — magnószalagra rögzítve várják felhasználásukat. A felvétel előtt a hangmérnök a rendezővel együtt választja ki a neki legmegfelelőbbeket. Ha a szükséges zörej nincs meg az „effektus-bankban“, maguk állítják elő, vagy megrendelik. Az egyik legérdekesebb, előállítási módjában különleges effektus: a visszhang. Ezt az ún. visszhangkamrában elektroakusztikus úton állítják elő, egyidejűleg a műsorfelvétellel, tehát ez az effektus nincs előzetesen rögzítve. Akárcsak a többi alkotóegyéniség, a hangmérnök sem születik magától. Elméleti tudásán kívül sokéves tapasztalat, a művészi hatáseszközökben való nagyfokú jártasság, a keverőasztal mellett eltöltött sokévi gyakorlat teszi azzá. Neve nem véletlenül szerepel előkelő helyen a kész alkotás felirataiban, hiszen a rendező és a vágó mellett döntő szerepe van abban, hogy a néző necsak jó minőségű adást lásson, de esztétikai élményben is részesüljön. Kameraközeiben © A zágrábi televízió, /ö éjszakát, felnőttek! című sorozatot forgatott. A cím ironikus, mivel a tíz epizód tíz ismert író olyan novellájából készült, mely a krimihez, a rémfilmhez vagy az ígazgalmas vadászkalandhoz áll közel. ® Az NDK-televízió elkészítette García Lorca Vérnász című drámájának színes tévéváltozatát. © A nemzetközi tévévilágban jó hírnévnek örvendő bolgár sorozatfilmek sorában most új született, címe A nyomtalanul eltűntek nyomában. Témája az antifasiszta ellenállás. Egy másik sorozat (Üt Szófiához) a török iga alóli felszabadulás 100. évfordulójára készült, Bulgáriában és a Szovjetunióban forgatták. ® A francia televízió 30 részes tévésorozatot készített Jean Gérard Deportáltak című regénye nyomán. Egy másik francia sorozat a Dreyfus-ügyet dolgozza fel. # A szovjet televízió már ez évben tíz filmet sugárzott a moszkvai olimpiai játékok előkészületeiről. ® A szovjet televízió az elmúlt évben több mint 500 különböző témájú produkcióját adta át. szocialista partnereinek és több mint 3000 híranyagot bocsátott a szocialista országok rendelkezésére. 9 A csehszlovák tévéhíradó tudósító irodát nyit Párizsban és Havannában. ® Sabine Katins, az NDK neves dokumentumfilm-alko- tója (például az Ismeri Ön Kapplert? készítője) új filmet forgatott a nyugatnémet állampolgárokat zaklató rendőri akciókról, Ha reggeli előtt csengetnek címmel. ® Az NSZK-beli osztrák és svájci német nyelvű televízió koprodukcióban készíti el négyrészes Wallen- stein-sorozatát, így filmesí- tik meg Wassermann A Mauritius ügy című regényét, s így készítik el Az évszázad tanúi című dokumentumsorozatukat. Az 1979-es „Gyermekévre“ is közös produkciókat forgatnak. Egy másik együttes munkája a világirodalom nagy színhelyeit mutatja be. (Elsőül Veronát, a Rómeó és Júlia történet helyszínét). © Algériában készülnek a 2. (közművelődési) műsor megindítására. Te le humor 0 Az albérlő panaszkodik: — Olyan nedves a lakásom, hogy ablaktörlőt kellett fölszerelnem a tévé képernyőjére ... • Az egyik New York-i újságban J. H. Faston a következő apróhirdetést közölte: „Linda, amióta elhagytál, nagyon unatkozom. Légy szíves, küldd vissza a televíziót, amit elvettél tőlem.“ |0 Sacramento városában egy rablóval kevesebb garázdálkodik, hála az unalmas tévé-műsoroknak, és persze a rendőrségnek. Miután az illető összecsomagolta a szaj- rét, leült a képernyő elé az idegen lakásban — és elaludt ... 0 Howard Matthews, a 63 éves ausztráliai képviselő nemrégiben elaludt a parlament ülésén, és a kamerák „szeme láttára“ kiesett képviselői székéből. (m. L.) //. * mm mmo OZOGÁNY ernű A gyermekek körében közkedvelt lengyel rajzfilmsorozat két örökmozgó, kalandos természetű szereplője, Lolka és Bolka — ezúttal mozdulatlanul Fújjuk a magunkét, ezért Izzik föl a vita parazsa. A füstölgésből hirtelen lángot vet a megjegyzés: — A mindennapi betevő rádiózás és tévézés árt a nyelvnekI Visszafejleszti a beszédkészséget, mert pasz- szív befogadásra, némaságra kényszerít. E lángnyelvelésre irányítom „tűzoltó“ érveimet. Nekem ugyanis éppen ellenkező véleményem van. A kommunikáció folyamata a látott-hallott élmény feldolgozásával, összegezésével és raktározásával kezdődik. Ez pedig (ugyan nem hangos) „nyelvi cselekvés“ is! Az így kapott információ ihleti, motiválja a továbbgondolkodást, s ennek eredménye felébreszti a közlési vágyat, a vélemény- formálást, a továbbadást. S ez már hangzó nyelvi formában történik. Előfordul, hogy kiröppen egy-egy mondat a műsor közben, majd utána — sok családban szokás — megbeszélik, megvitatják a közös élményt. Pezsdülő beszéddel, amely (nyelvi hatás is van!) felhasznál elemeket a hallott szövegből, utánozza a stílust, a nyelvi magatartást. Másnap „indító“ témát adnak a rádió és a tévé műsorai a különböző közösségekben, szituációkban, találkozásokon. „Hallottad a rádióban? Mit szóltok a tegnapi tévéhez?“ — kezdődik így könnyebben a társalgás. A sokszínű élmények sokszínű beszédtémát kínálnak — változatosabb nyelven, növekvő szókinccsel. Vagy: a lassúbb szájnyitogatóknak az időjárás volt a mentő téma, manapság inkább a televízió. A nyelvi kommunikáció „áramkörét“ is megteremti egyes műsoroknak az a helyes törekvése, hogy minél több és gyorsabb lehetőséget kapjon a néző, a hallgató a közvetlen bekapcsolódásra, az aktív részvételre, a vélemények és kívánságok közlésére. (A sok-sok telefon, levél, a közönség- találkozók, játékok, kívánságműsorok, az adás alatti hívások ezt is szolgálják.) Megnyugtató a nyelvművelő műsorok száma, s arról sem szabad megfeledkezni, hogy többségében mégiscsak helyes és szép, tehát hatásos, nevelő er^jű nyelvi „megjelenést“ hallunk a rádióból, televízióból. Olykor országnyi körben „társalgunk“. Tehát képesek vagyunk együtt hangoskodni !... KÖLTŐI ADÄM A három bogár sikere A gyermekek számára készült tévéműsórok legjelentősebb fesztiváljai közé tartozik — Európában, de tulajdonképpen világviszonylatban is — a bratislavai Grand Prix Danube és a müncheni Prix Jeunesse. Az idei müncheni fesztivál fődíját (az első kategóriában, 74 produkció közül) A három bogár című műsor nyerte el, amely a Szlovák Televízióban készült a Hangya Peti című gyerekkönyvből a csehszlovák pantomimművészet jeles képviselőjének, Cti- bor Turbának a kezdeményezésére és elképzelései szerint. A műsor rendezője Ján Roháő, operatőre Jirí Lebeda, dramaturgja Ludmila Rampáková, zenéjének szerzője Petr Skoumal; három szereplője: B. Polívka, J. Dvorák és Óta Jirák; története három olyan bogárkáról szól, amelyek szerettek volna egy más világot is megismerni, ezért útra kelnek, szomorú és vidám kalandozások után élményekkel, tapasztalatokkal gazdagon térnek vissza saját világukba, a természetbe. A műsorban nem hangzik el egyetlen szó sem, a zene és a mozgás „mesél“. — Mindenki számára kellemes érzés, ha egy nemzetközi fesztiválon ilyen nagy elismerésben részesül. Az egész kollektíva örül a sikernek, ugyanakkor tudatosítjuk, hogy tovább kell javítani munkánk minőségét, hogy még magasabb legyen a gyermek- és ifjúsági műsorok színvonala — mondotta a fesztivál után Jaroslav Kuba, a gyermek- és ifjúsági műsorok főszerkesztőségének főszerkesztője. A három bogár bemutatója egyébként az elmúlt év végén volt, és megnyerte a hazai közönség tetszését is. (A Televízia nyomán — br) ■*1.
