Új Szó - Vasárnap, 1978. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1978-07-23 / 30. szám
Azt mondják, felhőtlen és gyönyörű az ifjúság. De a zsebe rendszerint lap>os. Akár az enyém. Nincs pénzem, pénz nélkül pedig az élet reménytelenül sötét. El- hirtelenkedték azt a felhőtlen jelzőt, mert a valósággal egyáltalán nem egyezik. Persze az ifjak között akadnak olykor pénzeszsákok is. Ha az ember vetélytársa közülük való, nagy baj van. Velem pontosan így esett. — Tudom — feleltem —, se pénzem, se rangom. De szeretlek, értsd meg! Nem akarom, hogy feleségül menj ehhez az alakhoz. Egy disznó! Lusta dög! Meg nem gazdagodott volna magától soha, :sak örökölt a bolond, beütött ne- íi. Víziló! Kretén! Csak nem mész ’eleségül hozzá?! A gondolattól is negőrülök! — Hagyd abba, könyörgök! — űrt tovább, arcát a mellembe fúí- /a (egyébként egyfolytában há- •om órája már). — Nem, nem, ne győzködjél velem! Az a legször- íyűbb, hogy igazad van, igazán iisznó. És víziló! És kretén! De nlt csináljak? Hozzád nem mehe- ek, nem tudod eltartani a szülei- net, ő meg igen ... — Legalább várjál, halaszd egy ácsit — siránkoztam —, jelenleg >ersze még nem vagyok senki, a ojáshéj a fenekemen, de nemso tára jelentős matematikus leszek, locens. Egészen biztos, nem hazu- lok! És akkor majd tudom a szü- eidet segíteni. Meglásd, talán aég professzor iá leszek! — Nem lesz belőle semmi! Ké- ön kaptál észbe! Hangosan zokogott. Gyönyörű zeme kivörösödött és bedagadt. — Ű, ó, ó!... — tördelte ma ánkívül a kezét. — Bár lenne sstem másik is! — Hogy mi?... Kettő? — Meg agadtam a vállát és könnyektől uzzadt szemébe néztem. — Két 3sted? ... Aha!... Igen ... Ez z ötlet... ha ... hogyha meg- ettőződnél, minden tökéletesen íegoldődna! Igen! Feleségül jön- e hozzám az egyik, a másik pe- ig ahhoz a disznóhoz ... Ijedtében hátrahőkölt. — Miket beszélsz?! Megőrültél? rága, térj magadhoz, eszeden igyél! Hisz lehetetlenség ... — Lehetetlenség vagy nem, lajd kiderül. Meg kell próbálni lőbb, beszélni csak aztán lehet! Sírva fakadt megint. Valószínűleg úgy vélte, hogy egészen meghibbantam. Könnyezve ment el. Azonban dologhoz láttam. A penzió egyik legolcsóbb kis szobájában, ahol laktam, letöröltem a piszkos asztalról a port. Gondosan hajtogattam szét a milliméter- papírt. Az esküvő napjáig egy hét maradt. Igyekeznem kell. Addig a feladatot meg kell oldanom. Feledtem alvást, evést és minden egyebet. Teljesen elmerültem a diagramok egész láncolatát ki lehet fejezni. Megmutattam a diagramot. — Jaj, azt hiszem, valahol láttam már ilyet! — Persze hogy láttál! Mindennap! Hiszen az én diagramjaim hajszálra olyanok, mint a főváros középpontjában lévő villanyvasút körkörös elágazásai. Most figyelj ide! Ha a képletnek megfelelően, szigorúan meghatározott időben követed a helyi és a központi elképletek és a diagramok örvényeiben. A hatodik napon ráleltem a megoldásra. Lázasan futottam a telefonhoz, megkértem, rögtön jöjjön. Ott termett azonnal. — Mi baj? Történt valami? — Ide nézz! — Megmutattam neki a képletekkel és diagramokkal telezsúfolt milliméterpapírt. — Mi ez? Semmit sem értek! — Egy helyrajzi egyenlet. Ez a kutatási ágam. Itt van négy koordináta, az X, Y, Z és a t függvény. Ebből három, az X, Y és Z a háromkiterjedésű tér dimenziói, a negyedik, a t az idő. Integrálva: A = af/X/g/Y/K/Z/ /h/t/ dt A kiindulási A te vagy. Transz- formálások révén 2A-t kapunk. Érted, miről van szó? Az a 2A a te megkettőzésed. Vagyis meg leszel kettőződve. Ketten lesztek: te és te. Nem tudom, a gyakorlatban beválik-e... De ha a következtetéseim helyesek, akkor egy másik dimenzióból megkapod a másolatodat. A képleteim sémájára ágazásokat, megjelenik a több dimenziós effektus, vagyis megkettőződök — Nem akarom elhinni... — Ez már rád tartozik, kételkedhetsz. De kipróbálni érdemes, nem? — Mit kell csinálnom? — Elmagyarázom. Először felülsz a Tokio állomáson, a Hegyelágazásnál Ueno felé, és átszállás nélkül visszaérkezel. De nem szállsz le, hanem továbbutazol Kand állomásig, ahol átszállsz a Központ-elágazásra, és Jojongáig utazol. Ott át megint a Hegy-elágazásra, de most az Ueno felől jövőre, és Akibahar állomásig mész. Ott szállsz át visszafelé a Tokio állomáshoz, de ezúttal Otia- no-mindzen keresztül, Kand állomás felől. — No és? — No és: megkettőződsz! A Tokio állomáson mindkét szerelvényből kilépsz, abból, amelyik Otiano-mindzen át érkezik, és abból is, amely Akibaharből beiön — Igazán? ... Ez biztos? — Persze! Ha az időt és az átszállásokat nem véted el! Ne fér csegjünk tovább, gyerünk a Tokio állomásra, amilyen gyorsan csak lehet. A Tokio állomáson vártam rá, a központi elágazás peronján. Nagyon izgultam. Folyton az állomás nagy óráját figyeltem, és egyeztettem az enyémmel. Pillanatokon belül itt a szerelvény Otiano- mindzből. Szörnyű gondolatom támadt hirtelen. Melyiküket kell nekem választanom, ha a kettőződés létrejön?..,. Nem vagyok beképzelt, de az adott szituációban egy dolog világos: mindketten hozzám akarnak feleségül jönni majd. Hú, de förtelmes helyzet! De rettenetes! ... Ezt nem lehet eldönteni, nem integrálocska ez! Ez nem tréfa, két nő egy férfira! Megoldhatatlan ügy! Rendezzenek árverést talán ... vagy sorsolást? ... De hát micsoda sors ez? ... Balsors, azt hiszem. Amíg ott töprengtem halálra váltan, a vonat Otiano-mindz felől beérkezett. A középső kocsiból szállt ki, és hozzám futott. — Sikerült? — Még nem lehet tudni. A szerelvény az Akibahar felől már bent vesztegelt. Áradt felénk az emberfolyam. Áttörtük magunkat az utasok tömegén, és megpillantottuk őt, a másodikat. Állt a peron közepén, és várakozott. És akkor összetalálkoztunk. A két nő, vagyis ugyanaz az egy alig palástolt ellenszenvvel figyelte egymást. Lehetett volna másképpen? Vetélytársak — ugyanabba a férfiba szerelmesek. Ki kicsoda közülük? Melyikük az eredeti A? És melyikük az Ai? Ugyanakkor a másik peronra az elágazás másik vonalán, de ellenkező irányból beérkezett egy másik villanyszerelvény. Kiontotta magából a tömeget, majd befogadta az újabb áradatot. Amikor elment, kővé dermedtem, és úgy éreztem, azonnal megüt a guta. Ott állt a peronon a harmadik, ű az A2. És tekingetett felénk. Úgy rohant át mihozzánk, mintha félne tőle, hogy elszökünk. Nem tudtam, hová legyek. A három nő körbefogott, és üvöltöttek, mint a bolondok. — Mit jelentsen ez?! — Miért vagyunk mi hárman? Tehát valaki felesleges? — Mit tettél? Most, aztán rendbe szedd! — Várjatok már egy kicsit! — Alaposan zavarba jöttem. — Különös ... A számításokban nem esett hiba. Idefigyeljetek! Figyeljetek már ide! Te, nem, te ott... Az ördög vigye el, nem tudom, melyikőtök az eredeti... Ogy csináltál mindent, ahogy mondtam? — Természetesen!... Bár ... én ... én ... összekevertem a vonatokat. Jojongán másikra szálltam, nem Ueno felé, hanem egy másikra, Szinagovo felé. De Horodz- jukun kiszálltam és visszafordultam. — Tudtam! Már értem ... Szóval te vagy, vagyis az, aki tévedésből ... Te pedig ... aki Aki- baharból... Te pedig, aki egyenesen ... Álldogáltunk némán, nézeget-, tűk egymást. Aztán a nők hozzáfogtak megint: — Kit fogsz feleségül venni közülünk? Felelj! — Ki köteles hozámenni ehhez az alakhoz? Én semmi esetre sem. — Talán én? Ebből nem lesz semmi sem! — Ezzel a harmadikkal mi legyen? Hiszen egyikünk felesleges... — De miért hallgatsz? Találj ki valamit! — Egyáltalán, mit tudsz csinálni? A három nő kiabált, zokogott, a szemükben gyűlölet, acsarkodás. Kévésén múlott, hogy egymásnak nem rohantak, körülöttünk már gyülekeztek a bámészkodók. — Nyomorult matematikus! Nevetségessé tettél! Akár az űzött vadállat, úgy lestem körül, menekülés után. A villanyvasút okozta vesztemet, menedéket is az adott. A peronra szerelvény érkezett. Vakmerő ugrással siklottam be a kocsiba. A három nő meghökkent, de egy pillanat alatt észbe kapván, utánam! Biztosan úgy vélték, hogy meg akarok szökni, és eltűnni nyomtalanul. Szerencsére az ajtó összecsukódott az orruk előtt. Három pár ököl ütötte-verte. — Hova mész? ... Nincs lelki- ismereted?!! ... Ezt találtad ki, le akarsz lépni? Kihajoltam az ablakon, és odakiáltottam nekik: — Drága menyasszonyaim, nyugalom! Nem fogok lelépni. Be akarom utazni a körkörös elágazásokat ... hogy én is három legyek! . .. HERENDI KATALIN fordítása ta Pavel Proäek jó hangulatban tt hazafelé az Anamo kis- ndéglőből, és katonada- kat dúdolgatott. Sokat tu- itt, a háború alatt Szer- íban harcolt, szilánk ma- dt a derekában, de mi- lyt magába öntött néhány picával, megszűnt a fájás, kor odaért hozzánk a ónakkal, orron csókolta a ilant, a farkaskutyát, és ilt az illatozó akácfa alá. A réven voltam akkor, a tyáim megint nem vittek igukkal, inkább Dását ték el, Béda Peroutka íyát, aki keresztülnézett itam. \ bácsi rám nézett azzal zöld szemével: — Gyere ide! Lassan odacammogtam, gém nem nagyon szere- t. Legjobban jirkát sze- te, az a kedvire való csi- >z volt. Én voltam a leg- ebb, elkényeztetett gye- :. Prosek fürkészőn rám sett, és maszatos zsebéből húzott egy uborkát: — Nesze. (ivettem az ujjamat a számból, és belenyomtam az uborkát. Prosek figyelt. Aztán elővett egy lapos üveget, és felszólított: — Húzd meg. Nem volt már benne semmi. De azért boldog arcot vágtam. A nem létező alkohol közelebb hozott bennünket egymáshoz. Felkelt, hogy menjek utána a csűrbe. Elővett egy mogyoróágat, és azt mondta: — Csinálok neked horgászbotot. Már régóta tartogatom számodra. Kivett a zsebéből egy éles kést, egy nyisszantás ide, egy nyisszantás oda, én meg figyeltem kérges kezét, melyen eggyel kevesebb ujj volt, a saját késével nyisz- szantotta le, miközben kosárnak való vesszőt vágott. Néztem fájdalomtól eltorzult arcát, megint fájt a szilánk a derekában. De a fájdalom- csillapító alkohol elfogyott. Elkészült a bottal. Akkor nem tudtam, hogy ez volt életem legjobb horgászbotja, de ma már tudom. Az a gyermekkori horgászbot volt, amellyel nem értek fel az amerikai és japán gyárak későbbi termékei. Rákötött a zsinórra egy lúdtol- lat meg egy horgot. Aztán azt mondta: — A szigetnél magányos sügérek tanyáznak. Eredj oda, kócold össze a sörényüket. Itt megvárlak. Összegömbölyödött, Holan az ölébe hajtotta a fejét. Az ösvényen elmentem a szigetig. Dél felé járt, perzselt a nap. Feltűztem egy gilisztát, és kivetettem a horgot. Nem harapott rá semmi, valahol a kanyarulatban csámcsogó pontyok lakmároztak. A fehér toll úgy feküdt a víz tükrén, mint egy fehér hajó, ha szélcsend van. Gondolatban felvitorláztam, és megparancsoltam a víz színén. De a toll csak állt, nekem leragadt a szemem, csak néha pislogtam oda fél szemmel, kifut-e végre az én fehér hajóm. Egyszerre csak megremegett a toll, és karika formálódott körötte. És újból és újból, mintha a mérhetetlen vízmélységekből küldött jelek lennének. Valaki játszott és incselkedett a hajóval, mintha indítaná a motorokat a bőrszíjjal. Tehát nem vitorlás volt, hanem fehér motoros hajó. Aztán pitizni kezdett a toll, tótágast állt, és felvetette a lábát, mint egy félig vízbe merült kacsa. Akkor még görcsösen szorongattam a botot. Biztosan sörényes sügér lesz, amely itt lakik magában. Közben zsupsz! — eltűnt a toll. De látni lehetett, hogyan vonul a víztükör alatt a tavirózsák felé. Megrántottam a botot. A bot ívben meghajolt, és én, életemben először, megérez- tem a hal boldogító húzását. Óriási kétoldali erőlködés után megjelent egy borzas halpofa. Sügér volt, és akkora, mint egy piros kockás sapka, de egyúttal olajzöld is sötét csíkokkal. Piros uszonya mint egy-egy hadijelvény, a nyakszirtje meg mint a bikáé. Szeme helyén élő aranypénzt hordott, a gerincéből kopják meredeztek. Nem hal volt az, hanem sárkány, páncélos lovag piros tollal a sisakján. Kivonszoltam a fűre, és ráfeküdtem, el ne meneküljön. Két birkózó fiú voltunk. Aztán vittem nagy diadallal a révhez. A lándzsával megszúrtam az ujjamat, ikibugy- gyant a vérem. Arra gondoltam, mától fogva Proáek bácsi ugyanúgy fog szeretni, mint Jirkát. Prosek már a pádon ült, és kecskevermutot ivott, azaz tejet, alkohol- ellenes megfontolásból. Megdicsért: — Derék fickó vagy. Lenyúzta a sügért, és a fejét._meg a bőrét a csűr ajtajára szögezte. Hogy mindenki lássa: Luh pod Brá- novemben új horgász született. Fogtam egy fejőszéket, és egész napokat ültem a trófea alatt. 'Ha valaki a rév felé tartott, köhögtem és szürcsögtem, hogy felhívjam a figyelmét a sügérre. Óriási sikereket arattam. Dása is odajött, Bécfa Peroutka lánya. Adott egy puszit az arcomra és jelentette: — Haver vagy. Ám egy éjjel, nem tudni, hová tűnt a trófeám. Lehet, felfalta az Andélka cica. De inkább az valószínű, hogy a kedves ‘Prosek bácsi szedte le a kapuról. Torkig volt már kérkedő viselkedésemmel, és újra ellenszenvébe fogadott. HAP BÉLA fordítása Gyurák Éva: Amatőr festő portréja
