Új Szó - Vasárnap, 1978. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1978-12-24 / 52. szám
4 % TUDOMÁNYI TECHNIKA A VÉKONYRÉTEGEK SZEREK AZ ÓPIUMBAN A fényképezés kezdeti időszakában a gépek doboza a mai tv-készülékek méreteivel vetekedett, míg lencséjük alig náhény centiméter átmérőjű „üvegszem“ volt csupán. A konstruktőrök azonban hamarosan rájöttek az objektív fényereje növelésének jelentőségére, aminek következtében a készülék doboza rohamosan zsugorodni, az objektív mérete pedig nőni kezdett. Napjainkban a gép „szeme“ az átlagos gép súlyának számottevő részét képezi. A fejlődés kezdetben a kis fényszőrású és nagy törésmutatójú üvegfajták felkutatására irányult, azonban a fényképezés technikájának tökéletesítése új igényeket támasztott: egyre inkább megnőtt az érdeklődés a távoli tárgyak teleob- jektívvel való fényképezése, valamint a gyors mozgás felvétele iránt (megfelelő mélységélesség mellett nagy zársebességgel). Ezt pedig Csak nagy fényerejű objektívek segítségével lehet elérni. A jó képminőséget és a megfelelő képrajzolást több tagból álló lencserendszer teszi lehetővé. A nem ragasztott, szabadon álló lencsefelületek azonban a beeső fény egy részét visszaverik, szórják. A visszaverés nagysága lencsetagonként elérheti a négy százalékot, ami egy hat-hét tagból álló lencserendszer esetén számottevő fényerőveszteséget jelent. Ennél sokkal nagyobb baj az, hogy a tükrözésnél hamis irányban haladó fénysugarak számottevően rontják a kialakult kép rajzát, élességét. Az egyes lencsék közötti tükröződéseket egyrészt ragasztással, másrészt tükrözéstgátló rétegek alkalmazásával igyekeznek a lehető legkisebbre csökkenteni. A tükrözésgátló optikai vékonyréteget vákuumban párologtatják az üveg felületére. Körülbelül ezredmilliméter vastagságú réteget párologtatnak az üvegre. Ez a vastagság nagyságrendben megegyezik a fény hullámhosz- szával, vegyi összetételét tekintve pedig valamilyen fémsóréteg. A fémsó vegyi összetételétől függően a vékonyréteg fény- és színelnyelő képessége is változik. Egy réteg csak a fény bizonyos tartományát képes elnyelni, ezért nem nyújt tökéletes védelmet az egész látható fény- tartományban. A korábbi egyréteges megoldással elsőként a japán Nikon gyár szakított, amely többréteges bevonatú lemezeket hozott forgalomba. Minden réteg a fény más-más spektrumainak tükrözését gátolta meg. Kezdetben három réteget alkalmaztak. A vékonyréteg felvitelénél több kényes problémával kell megbirkózniuk a technológusoknak. Az első a felvitt réteg vastagságának pontossága és egyenletessége, mivel mindkettő számottevően befolyásolja a lencse optikai tulajdonságait. A felvitt tükrözésgátló rétegnek emellett nagy fényáteresztő-képességűnek, vegyileg nagyon stabilnak kell lennie, évtizedeken keresztül nem szabad optikai tulajdonságait számottevően megváltoztatnia. Ezenkívül természetesen hő-, fény- és folyadékhatásoknak, valamint mechanikai hatásnak, dörzsölésnek is ellen kell állnia. A szakemberek és a fotósok körében nagy visszhangot keltett az Asahi gyár eljárása, amelynél minden egyes objektívtagot hétszeres bevonattal láttak el, s az így létrehozott tükrözésgátló réteg a fényt csaknem ICO százalékban elnyeltt. Ma már az optikai gyárak döntő többsége ezt a módszert használja. Az egyes rétegek ebben az esetben is a fény különböző tartományait nyelik el, méghozzá nemcsak a látható, hanem az ibolyántúli tartományban is. A szem ezt a tartományt már nem képes érzékelni, a negatív anyaga azonban erre is érzékeny. A legjelentősebb eredményt a változtatható látószögű (gyújtótávolságú) ún. variolencsék készítésénél érték el. Ezek ugyanis szerkezeti felépítésükből kifolyólag több, általában tizen- négy-tizenhat tagból állnak, a többréteges tükrözésgátlás emiatt itt a legfontosabb. A képminőség javítása mellett sikerült számottevően megnövelni a kezdő fényerőt, s előnyösen megváltoztatni a gyújtótávolság alsó és felső határát. Ennek köszönhetően jelentek meg az új, nagylátószögű „gumilencsés“ objektívek, mint a 28 és 45 mm között változó japán Nikon, vagy a 28 és 56 mm között változó Yasica nagylátószögű objektív. Habár az optikai vékonyrétegek alkalmazásának legszámottevőbb területe a fényképezés, a kutatás és a tudomány számos területen igényli a különböző optikai tulajdonságú vékonyrétegeket. A dielektrikum rétegek abszorpciómentesek, tehát a fényt a teljes sávban tökéletesen átengedik. Ez természetesen minden rétegre csak egy bizonyos tartományban érvényes. Ezeket különböző áteresztésű és sávszélességű fémdielektrikum, valamint tiszta dielektrikum-szűrők készítésére használják. A hatvanas években megjelent lézertechnika szükségessé tete az ún. lézertükrök kifejlesztését. A szilárd lézergenerátor általában egy mindkét végén párhuzamosra csiszolt rubin rudacska. E két párhuzamos fal tükröző rétege a lézertükör. A fénygenerátor tökéletes működésének az a feltétele, hogy a lézertükör minden rétegének vastagsága azonos legyen a ráeső hullámhosszak negyedrészével. A lézertükrökhöz hasonló periodikus vékonyrétegrendszerek az optikában használatos él-, keskeny- és szélessávú szűrők, az interferenciaszűrők, a félig, illetve részben áteresztő tükrök, a hideg és meleg tükrök, valamint a polarizátoA vékonyrétegek felhasználásának legfonto- rok. sabb területe az űrkutatás. Különféle káros sugárzások, pl. infravörös, kozmikus sugarak elnyelésére állítják elő ezeket a rétegeket, hogy segítségükkel meggátolják az űrhajóról fényképezett földfelszín képeinek különféle torzulásait. A különböző optikai vékonyrétegek ipari előállítása ma már világszerte aránylag elterjedt, ez azonban távolról sem jelenti azt, hogy rutinfeladatnak számít. A mérnökök kellektívái a legkorszerűbb számítógépek segítségével hónapokig, olykor évekig fejlesztenek ki egy-egy új, kombinált, több rétegű lencserendszert, az ipari előállítás is csak a legmodernebb technológia birtokában, az ipar egyik legkényesebb eljárásával — a vákuumtechnológiával vált lehetségessé. OZOGANY ERNŐ Hogyan készül a magnókazetta? A hibátlanul működő magnókazetták gyártásához pontosan- dolgozó gépekre, valamint finom, érzékeny kezekre van szükség. A BASF cég lud- wigshafeni üzemében ez a két feltétel jól kiegészíti egymást. Egyes munkaműveleteket a gépek gyorsában és pontosabban végeznek el, de ahol nagyobb figyelmet igénylő, esetleg nehezen gépesíthető feladatról van szó, mint például a vékony csúszófóliák elhelyezésénél, ott nélkülözhetetlenek a finom női kezek. A vezetőhengerek tengelyét gép „lövi“ a műanyagtok alső felébe, gép helyezi el az árnyékoló fémlemezkét és a posztós feszítőrúgőt is. Csupán a csú- szőfólia berakása történik kézzel. Ezután következik a legfontosabb művelet, a tekercs előkészítése és elhelyezése a tok egyik felébe. A tok felső részébe szintén elhelyezik a csúszőfóliát, majd a két felet összeillesztik. A futószalagon a kazetták a csavarozó berendezéshez kerülnek, ezután következik a minőségi ellenőrzés, majd pedig a kész kazetták gépi csomagolása. A MA FOTOTECHNIKÁJA Az idén 15. alkalommal rendezték meg a Fotokina ipari vásárt, amely a fotó- és filmtechnikai eszközök legjelentősebb nemzetközi bemutatója. Ez alkalommal nem annyira az egyes újdonságokról, hanem inkább az irányzatokról szólunk. FÉNYKÉPEZŐGÉPEK Egy-egy képméret vagy típus vonatkozásában több irányzat is megfigyelhető. A zsebkamerák (13x17 mm képméret) megjelenésekor sokáig azon vitatkoztak, hogy fő vagy csak második kameraként fogják-e használni a vásárlók ezeket a kétségtelenül praktikus gépeket. A megjelenést (1972) követő első években több millió ilyen kamerát adtak el. Aztán egyszer csak a vásárolt darabszám majd felére csökkent. Ez azt mutatta, hogy az első években valóban inkább a már meglevő fényképezőgép mellé másodiknak vették. Ahhoz, hogy azok is vásárolják, akiknek csak ez az egyetlen fényképezőgépük lesz, e kis méretű típusoknak technikailag legalább annyit kell tudniuk, mint a nagyobbaknak. A vásárlóért folytatott harc segítette elő egyrészt a beépített több objektives és változtatható gyújtótávolságú (vario, zoom, gumi) objektives kamerák megjelenését, másrészt a mindig kéznél levő, beépített örökvakus gépek elterjedését. * A 24x36 mm képméretű fényképezőgépeknél három újdonságot figyelhetünk meg. Az első az itt is megjelenő beépített örökvaku. Bár ezek kulcsszáma 10—14, tehát viszonylag kicsi, mégis e kamera-típusokat óriási tömegben vásárolják. Ez érthető is, hiszen méretük alig tér el az örökvaku nélküli kameráktól, kényelmesek és az átlag amatőrök igényeinek teljesen megfelelnek. Az ilyen típusú gépek további elterjedésével lehet számolni, hiszen egyszerűen kezelhetők, gyerekek tanulógépként is használhatják. Példaként említjük meg a Konica C35EFP kamerát, amelynek objektíve 4/38 mm fix főkuszú, tehát távolságot nem kell állítani rajta; legkisebb blendéje 16, az expozíciós záridő 1/125 s. Beépített fénymérője a képkeresőben jelzi, ha vakut kell használni. A kamera mérete 128x74x52 mm. A második technikai újdonság az elektronikus automatikus távolságállítás. Ilyen távmérő rendszerrel működik a Konica C35AF, amelynek képkeresőhöz hasonlóan — egy elhatárolt kis részen lehet a képet élesre állítani, miközben az objektív tubusán a távolság automatikusan állítódik. A harmadik újdonság az, hogy e képkereső mellett is megjelent a változtatható gyújtótávolságú objektív (Fujica Zoom Flash). Az ilyen képméretű, de tükörreflexes képkeresőjű kameráknál egyre-másra jelennek meg a motoros filmtovábbító és zárfelhúzó szerkezetek. Sport-, riport- vagy tudományos célokra készülő felvételeknél ezek a kis motorok tényleg jó szolgálatot tesznek, sőt sokszor nélkii lözhetetlenek. A Kodak két évvel ezelőtt nagy szenzációt keltő, azonnal pozitív képet adó kameráit nem követte újabb típus, annak ellenére, hogy az első időszakban erről sok szór volt szó (Agfa, Fuji), így tehát maradt a Polaroid és újabban a Kodak. Újdonságként jelent meg a Polaroid fényképezőgépek nél az ultrahangos távmérő- rendszer. Mintegy két évtizeddel ezelőtti szabadalmuk realizálódásaként került fényképezőgépeikre ez a nem kis méretű szerkezet, amely lényegileg az adóvevő elven alapszik. A távmérőből kibocsátott ultrahang a felvétel tárgyáról visszaverődve a távmérőbe érkezik. A kibocsátás és a visszaérkezés között eltelt időhossz adja meg azután a mért távolságot. Az objektíveket illetően azt tapasztalhattuk, hogy sok változatban gyújtótávolságú típusok. Ma már 24 mm-től több száz mm-ig tér jed ezek gyújtőtávolsága. FILMANYAGOK Mejelentek a nagy fényérzékenységű, 27 DIN-es színes dia- és negatív filmek. Érdekes, hogy míg az amatőrök szinte kizárólag színes filmeket használnak, addig a profik kezdenek visszatérni a fekete-fehér filmekhez és fotópapírokhoz. Ugyancsak tapasztalható az az irányzat, hogy ne sokféle hívóreceptura szerint, hanem lehetőleg egyetlen összeállításban legyenek előhívhatók a különféle gyárakban készült filmek. Ennek a követelménynek a színes negatív filmnél jelenleg a C-41 jelzésű Kodak előhívó felel meg, ebben hívják elő szinte az összes filmet (a Forteco- lor II. is ebben hívható). FÉNYFORRÁSOK A fotósok legkedveltebb mesterséges hordozható fényforrása az örökvaku. A vakuk jó része megnyúlt, az álló típus a divat. Reflektorban viszont a fekvő. Jó példa erre az új Braun Hobby 170 B és 170 BC jelű vaku. Ez amatőr készülék, kulcsszáma 17/21 DIN. Mérete 11x54x43 mm. A vaku kemény fényét új rendszerű reflektorral tették lágyabbá. FILMEZÉS A filmezés terén a nagy szenzáció kétségtelenül a Polavision. Elterjedésének mértéke azonban ma még nem jósolható meg. Biztosan terjednek viszont a közeli tárgyak megörökítését lehetővé tevő makro felvevő objektívek. Ugyancsak divat a filmek hangosítása. A Noris 4003 Sound XL Macro hangosfilmfelvevőgép makro objektíve 1,2/8—32 mm. A gép mindent tud, amiről egy amatőr operatőr csak álmodik. A kamerához rögzíthető mikrofon segítségével a képfelvétellel egyidejűleg rögzítik a hangot a filmen levő mágneses hangcsíkra. A felvevő- és a vetítőgépeknél egyaránt két hang- rögzítési módszer él. Az egyik szerint hordozható kazettás magnó segítségével, a másik szerint pedig magán a filmszalagon rögzítik a hangot. Mindkét módszernek van előnye és hátránya. A vetítőgépeknél is van kazettás rendszerű hangvisszajátszó és van filmtekercs típus. MŰSZAKI ÉLET N zn 16
