Új Szó - Vasárnap, 1978. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1978-12-24 / 52. szám
ÚJ szó 1978. X II. 24. »száljában A főváros és lakói A Hanoi nevezetességeivel, látványosságaival ismerkedő európai ember eleinte egy kissé zavarban van, főleg ha egyedül sétálgat a városban. Meg kell ugyanis szoknia, hogy tulajdonképpen ő itt az egzotikus látvány a napi teendőiket végző vietnami polgárok számára. Vajon mit gondolnak ezek a fürge, szorgalmas és végtelenül szerény emberek egy- egy „Távol-Nyugatról“ idevetődött járókelő láttán? Hiszen az európai civilizáció képviselői az újkori történelem folyamán nem kevés keserűséget okoztak ennek a népnek. Az amerikai repülők pusztító bombatámadásai még friss emlékként élnek az emberekben, a nyomok sem tűntek még el, a város peremén látni még ablaktalan, bombaszilánk tépte iskolákat, középületeket, sebtében kijavított lakóházakat. A nyugdíjasok szívesen pihennek a Visszaadott Kard Tava partján A vietnamiak .azonban tudják, hogy ezek a mostani idegenek baráti országokból érkeznek. Ezzel magyarázható, hogy ellenséges, tartózkodó magatartás helyett lépten-nyomon előzékenységgel, hálát kifejező mosoly- lyal, bizakodó kézfogással találkozik az ember. így aztán hamarosan meg is lehet szokni ezt a különös népszerűséget, hiszen nem kíváncsiság, esetleg idegennek kijáró tisztelet, hanem őszinte baráti vonzalom rejlik mögötte. Ennek tudatában az európai vendég máris otthonosan mozog a főváros forgalmas utcáin, betekint az üzletekbe, banánt, narancsot vagy éppen papayát vásárol a kofáknál, ismerkedik a múzeumok látványosságaival, s nem tud betelni az ősrégi pagodák, a városi tavakat övező gyönyörű parkok, a trópusi növényzet csodálatos szépségével. Dobó István Vietnamban A francia gyarmatosítók hatalmuk tetőfokán a pompás fekvésű Hanoit szemelték ki, hogy saját kényelmükre ide varázsoljanak valamit Párizs hangulatából. A kocka azonban megfordult, s az építészeti remekműnek mondható színházat ma már nem kényes francia dámák, s fehér kesztyűs urak látogatják, hanem a vietnami nép fejleszti benne saját kultúráját. Egy este magam is ellátogattam a színházba. Hat haoért, a mi pénzünkben körülbelül három koronáért kaptam jegyet a színpad előtti második sorba. Itt egyébként úgy számolják a pénzt, hogy tíz hí egy hao, tíz hao egy dong, tíz dong pedig már nagy érték. A legdrágább színházjegy mindenesetre kevesebbe került, mint egy üveg sör. Ilyen itt a kultúrpolitika. Nagy közönségsikere volt az előadott zenés, táncos, színpompás történelmi drámának. Az ősi vietnami színjátszás, a cheo elevenedett meg a színpadon, ami az érzéseket, gondolatokat kifejező mozgás, az ének, a tánc és a zene különleges keleti ötvözete. A cselevényben sűrűn követik egymást a derűs pillanatok és a tragikus fordulatok, a végén azonban minden jól végződik, győz az igazság az ármánykodás, a népellenes cselszövések felett. Az előadás bármelyik európai színház színpadán biztos kasszasikert jelentene. A mozikban is többségben vannak a történelmi tárgyú, hazafias, szabadságharcos filmek. Meglepetéssel vettem tudomásul, hogy a szállodánkkal szembeni filmszínházban éppen az Egri csillagokat adták. A plakáton már messziről ismerősnek tűnt Dobó sisakos arca. Lám, még az egri nők példája is lelkesíti a vietnami lányokat, asszonyokat. Bizony, sok itt a párhuzam, gondoljunk csak a fegyverüket mesterien kezelő, s a hadi utánpótlást úttalan utakon szállító vietnami lányokra. Nem is beszélve a két veszedelem párhuzamáról. Egy másik moziban a Robin Hood volt programon. A vietnamiak igénylik, szinte szomjazzák az európai kultúra haladó hagyományait. Ez érthető is, hiszen ez eddig csak a parancsoló, kiábrándító arcát mutatta feléjük, s csupán most nyílik rá lehetőség, hogy gazdagon merítsenek e kútfor- rás igazi értékeiből, s ezzel tovább szélesítsék a tanulni vágyó tömegek látókörét. Nagykövetségünk vietnami tolmácsa például szabad idejében azon munkálkodik, hogy legalább egy kis gyűjteményben ismertesse a szlovák irodalmat, folklórt, népművészetet. Szorgalmasan fordítgatja Hviez- doslav, Sládkoviő műveit. Cseh szerzőktől ugyanis adtak már ki könyveket, regényeket, elbeszéléseket. Ez nem egyedi eset, hiszen a vietnamiak magatartásában szembetűnően visszatükröződik az a nagy életkedv, tenni -akarás, ami egyébként az egész ország fiatalságára jellemző. Mintha az ember az Ifjúság. Gátja nemzedékét látná megelevenedni vietnami köntösben. A nemzeti hősök Az ország mintegy háromezer éves történetét az idegen hódítók, a betolakodók elleni harc, a nemzeti függetlenség vissza-visszaszerzéséért és megőrzéséért folytatott küzdelem jellemzi. így aztán az egyes korszakok népi, nemzeti hősöket is szültek. Emléküket a hanoi utcák nevei is őrzik. A vasútállomástól vezető széles sugárút például Tran Hung Dao (Csan Hing Dao) hadvezér nevét viseli, aki az 1284—1285-ös években mesterien alkalmazta a partizánháborút a túlerőben levő mongol hódítók elleni harcban. Bár a Kínában is uralkodó mongolok hatalmukba kerítették a Vörös-folyó deltáját, s feldúlták a mai Hanoi helyén épített Thang Long (Repülő Sárkány) nevű fővárost, 1285 augusztusában a félmilliós mongol katonaságot mégiscsak sikerült kiűzni az országból. Az előbbit keresztező másik széles utcát a Trung (Csing) nővérekről nevezték el. Ök még korábban, időszámításunk kezdetén, a 40—43-as évvekben léptek fel az akkori kínai fennhatóság ellen. Tiszteletükre egy lommal az említett tavon csónakázott, amikor egy hatalmas teknősbéka dugta ki a fejét a tóból. A király kirántotta a kardját, le akarta vágni a teknős fejét, de az kikapta.a kezéből a kardot, s örökre eltűnt vele a mélyben. A király hiába kerestette a kardot, még a vizet is kimeríttette a tóból, a kardnak nyoma veszett. A legenda szerint isten adta a kardot az elnyomók elleni harchoz, s miután ez sikeresen befejeződött, vissza is vette. Ez tehát a Visszaadott Kard Tavának „hiteles“ legendája. A hétköznapok hősei Természetesen számos további utca viseli a francia gyarmatosítók elleni harc, valamint a munkásmozgalom hőseinek a nevét. A vietnamiak nagy tiszteletben tartják gazdag történelmi múltjuk haladó hagyományait, amint az a történelmi, a munkásmozgalmi, a hadtörténeti, továbbá a szép- művészeti múzeum anyagában is visz- szatükröző(lik. A mai fiatalok öntudatos, fegyelmezett magatartása erre a küzdelmes múltra épül. Valahogy úgy érzi az ember, hogy nincs többé olyan erő, amely elvehetná tőlük a nehéz áron kivívott, de annál becsesebb szabadságot, függetlenséget. Átérzik, tudatosítják az északról fenyegető veszély komolyságát, s míg vidám gyerHanoi egyik legszebb épülete a Nemzeti Színház pagodát is emeltek a Nyugati Tó partján. A Trung utcával párhuzamosan halad a Quang Trung utca. Quang Trung hadvezéri tehetsége az 1786— 1788-as években, a mandzsu Cshing- dinasztia hódító törekvései ellen folytatott harcokban tűnt ki. Eredetileg Nguyen Hue volt a neve, a Quang Trung nevet a királyi címmel együtt az utolsó, döntő ütközet előtt vette fel. Uralkodása alatt felvirágzott a mezőgazdaság, s kulturális téren is jelentős reformokat hajtott végre. A hivatalos nyelvhasználatban ő vezette be a vietnami nam nyelvet a korábban használt klasszikus kínai han nyelv helyett. A város közepén elterülő Ho Hoan Kiem tó (Visszaadott Kard Tava) neve érdekes legendához fűződik. Amikor a kínai Ming-dinasztia 1407 és 1427 között húsz éven át uralkodott a vietnami területek felett, a Lám Son-i Le Lói népi felkelést szervezett az idegen uralom ellen. A monda szerint istentől kapott kardot a nemzeti felszabadító harchoz. Később Binh Dinh Vuong név alatt már királyként űzte ki az ellenséget az országból. A béke éveiben egy alkaA központi nagyáruház ápiilats a belvárosban gllpj x SQ A szerző felvételei mekcsoportok hancúroznak, játszanak a parkok zöld gyepén s idős nyugdíjasok üldögélnek a padokon, távolabb ifjúmunkások, diákok, lányok és fiúk gyakorolják a fegyverforgatást, szedik szét és rakják össze a géppuskát, dobálják a gránátokat, mert minden pillanatban résen kell lenniük. Napnyugtakor ugyanezek a lányok színpompás öltözékben kerékpárokon özönlöttek a város szívében épült korszerű iskola udvarára. Népművészeti csoportok gyülekeztek itt az üzemekből és az iskolákból, hogy a város felszabadulásának évfordulóját tartalmas műsorral köszöntsék. Egymás után sorakoztak fel a csoportok az emelvényen. A szénfekete hajú lányok égszínkék, narancssárga, ibolyaszínű öltözékei között jól érvényesült a trópusi sisakot viselő fiúk zöld katonaruhája. A' forradalom, a béke dalait énekelték, aztán a pódiumról levonulva, hatalmas kört képezve csodálatos, ősrégi népi motívumokból álló táncot lejtettek. Azok a lányok, akik délután még komoly katonáséit játszottak, most bájosan mosolyogva, kecses mozdulatokkal idézik a szépet, adnak utánozhatatlan ízelítőt abból, amit a Vietnamban élő nemzetek az évszázadok folyamán gazdagon felhalmoztak. A vietnamiakban a szerénység és a mértékletesség együtt él az egészséges szépérzékkel. Általános jelenség, hogy a nők napközben egyszerű fehér blúzt és bő, fekete nadrágot viselnek. Az üzletekben azonban igen nagy keletjük van a szivárvány minden színében tündöklő selyemkelméknek, amelyet azonban csak kivételes alkalmakkor, ünnepnapokon vagy nagy családi események alkalmával viselnek. A vietnami nők az ország újjáépítésében is derekas munkát végeznek. Reájuk hárul a mezőgazdasági munkák döntő hányada, s a férfiakkal egy sorban a legnehezebb munkákat is vállalják az építkezéseken. Vietnam mai hétköznapjainak ők az igazi hősei. MAKRAI MIKLÓS KÖVETKEZIK: 3. Bien Hoa
