Új Szó - Vasárnap, 1978. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1978-12-24 / 52. szám
ÚJ szó Ahol a kőolaj parira lép Tenger ... Kíváncsi tekintetek tapadnak a repülőgép ablakára. Sehol egy darabka felhő- foszlány, lent a kék mélységben novemberi fényzuhatagban fürdik az adriai szigetvilág. Kezemben a Belgrád—Pula—Rijeka útirányt jelző térkép. Keresztülhúzunk Rab szigete felett, tőle jobbra Krk szigete — az úticélunk —'mögötte a fiumei öböl... Lejjebb ereszkedünk. Kibontakozik az isztriai tengerpart. A szárazföldbe mélyen benyúló kis öböl partján terül el Pula. A repülőtéren simán földet ér a gép. Puláből felszállva alig tizenöt percnyi repülés után Krk szigetén széliünk ki a gépből. Mivel ez Rijeka repülőtere, a légi- társaság autóbuszai szállítják a városba az utasokat. A vendégek egyórás út alatt ízelítőt kap' nak az adriai tengerpart szépségéből. Persze nyáron — pontosabban májustól októberig — amikor az üdülni-pihenni vágyók ezrei érkeznek, az ellenlátónk javasolja, menjünk, nézzük meg. Felkapaszkodunk a magas partszegélyre. Hatalmas, körté- re-"emlékeztető öböl tárul elénk. Ideális természeti adottságok kikötő építéséhez. Egy méternyire a parttól már 29 méter mély a víz. Ebben az öbölben a tengereket szelő legnagyobb tartályhajó is kiköthet. Innen a magaslatról jól látni a tengerbe nyúló földijyelvet, melynek szélén már ott fénylenek az ezüstszínű tartályok. Száznegyven hektárnyi területen épül a kikötő, a tartályok, a szivaty- tyúállomás. További kétszáz hektáron most egyengetik a talajt, végzik a földmunkát, itt épül fel a kőolajfeldolgozó üzem. Negyedórányi kocsikázás után eljutunk az első tartályhoz. Itt veszem észre, hogy a földnyelvnek nevezett területen éppen földből van a legkevesebb. Ez a terület inkább kavicsbányára, mint talajra emlékeztet. Eddig 1978. XII. 24. kező irányba, a sziget belseje felé vezető úton is nagy a forgalom. Korszerű szállodák, kitűnő fürdési lehetőséget nyújtó strandok vonzzák ide a turisták ezreit. Már csak emlék a nyári nép- vándorlás. Ügy látom, a repülőtéren novemberben végzik az idény utáni nagytakarítást. Most tüntetik el a nyári rendezvények műsorait népszerűsítő plakátokat, újrafestik a közlekedési jelzőtáblákat. Omisalj—Bratislava A nemzetközi repülőtértől alig négy kilométernyire az Omisalj-öbölben kikötő épül. Innen érkezik majd az Adria kőolajvezetéken Magyarországon keresztül évente 6 millió tonna kőolaj hazánkba is. Lent az egyik öbölben kétemeletes, a múlt században épült villaszerű épület simul a part szegélyéhez. Innen irányítják az ország egyik legfontosabb építkezését. Mikola Zuviő főmérnök irodájában rögtön kézfogás közben mondja: — Bratislava—OmiSalj, rövidülnek a távolságok. Ennek szívből örülök. Még nem járt Csehszlovákiából újságíró az építkezésen. A hazai sajtó is csak most kezd „felfedezni“ bennünket, mivel már mindjobban látszik munkánk eredménye. A főmérnök irodájának egyik falán az épülő kikötő, a tartályok, a szivattyúállomás háromszor kétméternyi tervrajza. Érzem, akár becsukott szemmel is elmagyarázná a jelzéseket. Tizenhárom kört számolok meg a tervrajzon. Az öt nagyobb kör a hetvenkétezer köbméteres tartályokat a kisebbek a tízezer köbmétereseket jelzik. Vendégebből a talajból 15 millió köbmétert mozgattak meg. Minden nehéz munkát gépekkel végeznek. Gyakorlatilag az árokásás is kőfejtés. Mégis csupán egy helyen láttam csákányozó férfit. Amerre mentünk, mindenütt munkások szorgoskodtak. Nem láttam csoportban beszélgető, a gépek mellett do- hányozgató embereket. Nincs megállás, de háromszor annyit keresek, mint azelőtt Zágrábban — mondja Brekalo Máto gépkocsivezető. Zágráb mellől való, az év elejétől dolgozik az építkezésen. A januári nehéz napokat emlegeti, amikor még csak a földet túrták. Nyáron a nagy betonkádak helyének elkészítésénél izzadtak meg. A nemzetközi jelentőségű építkezésen minden munkát, a talajegyengetéstől a szerelésig — beleértve a szállítást is — harmonogram szerint végeznek. Vannak gondjaik, de ezek nem a határidő eltolódásából adódnak. A főmérnök szerint önmaguk okozzák, mivel sokat töprengenek, s menetközben is hasznosítanak egy-egy új megoldást. Vendéglátóm nem kis büszkeséggel újságolja: a mi öreg villánkban leqalább annyi kiváló ötlet születik — ha nem több — mint a csupa üveg irodaházakban. • Távlatokban gondolkodni Kerülgetjük a csőhalmokat, közelebb akarunk jutni a tartályokhoz. Közben a főmérnök magyaráz: — Az Adria számunkra nagy kincs, nem szabad szennyezni, így a feltételezett elszivárgást eleve meg kell gátolni. Ezért alkalmazunk új megoldást a tartályok építésénél. Nézem, amint a hatalmas betonkádak közepén szerelik, építik a 72 ezer köbméteres tartályt. Ha valami történne, kiömlik a kőolaj, de ott reked a tartályt körülölelő cementkádban. — Mi az olajszakmában azt mondjuk: bármennyibe kerül is a megoldás, ha világszínvonalat biztosít, nem drága. Amit átlagáron vásárolunk, azzal csak az átlagot tudjuk újratermelni, s ekkor az méregdrága. Sokkal kifizetődőbb távlatokban gondolkodni... Visszatérünk az öbölhöz — Itt lép majd szárazföldre a kőolaj — mutat, a főmérnök a sziget felőli oldalra. A kikötő évi kapacitása 35 millió tonna kőolaj lesz. Több, mint amit jelenleg az összes kikötőjükben partra tudnak juttatni. Ahol most csupán két acélszerkezet emelkedik ki a vízből, alig egy év múlva a Közel-Kelet országaiból szállított kőolajból óránként 15 ezer köbméter jut a szárazföldre. Innen nyújtózik majd az Adria kőolajvezeték a sziget széléig, s a Kraljevicánál épülő új hídon keresztülhaladva felkapaszkodik a tengerpartot szegélyező hegyekbe. Az omi- salji szivattyúállomástól Meni- céig ötszáz, majd további ki- lencszáz méter szintkülönbséget kell leküzdenie a legmagasabb pontig. Innen aztán a szabadesés törvénye szerint folyik az olaj — Sisakot érintve — a magyar határ felé. Csurgó térségében a közelmúltban kapcsolták össze a vezeték jugoszláviai és magyar- országi szakaszát. A magyar szakasz építésében mi is részt veszünk. A pardubicei Plynostav vállalat, igen nehéz terepen, Karától Százhalombattáig 104 kilométer hosszúságban készítette el a vezetéket. A kosicei vasmű csöveket szállít, s érdekeltek vagyunk a szivattyúállomások építésében, szerelésében is. Nemzetközi összefogással készül a vezeték. Krk szigetétől a magyar határig terjedő 283 kilométeres szakaszon is lefektették a vezetéket. Építik a szivattyúállomásokat, valamint a vezeték üzemeltetéséhez szükséges további berendezéseket. Sisaktól a kőolajvezeték másik ága Növi Sad érintésével Pancovóig vezet. A jugoszlávok kiszámították, hogy a vezeték üzembe helyezése után az országnak évente 240 millió dinárral kerül kevesebbe a kőolaj elszállítása a feldolgozó üzemekbe, mint jelenleg. Az első utas: a kőolaj Krk sziget területe 410 négyzetkilométer, három helyen komphajó-járat köti össze a * M ■» 3 » fi '« .5 3 6 ff* S 8 0) W £ q 09 H ■“ z - S* B o C Ja S «xí 5« 'fi Ä IU h O 00 ® *N (9 C « 2£ ca ä qj terrel döntötték meg a világrekordot — a másik oldalon 244 méter lesz a fesztávolsága. A félkör legmagasabb pontja 60 méter magasságban van a víz felett. Nehéz feladatot jelentett a híd építőinek úgy kialakítani — húsz méter mélységben — a sziklafelületet, rogy el tudják helyezni az alappillért. A vasbeton pillért, e célra készített úszóművön, itt a tengeren öntötték formába, először alkalmazták ezt a megoldást. Amikor megszáradt, az úszóművet elsüllyesztve daru segítségével csúsztatták a helyére az alappillért. Ha szárazföldön öntik meg a pillért, kereken 30 napig tartott volna a helyreszállítása. Itt az^egész műveletet elvégezték egy nap alatt. Az acélváz építését állványok nélkül végzik, kötélpályán csúsztatják a helyükre a tizenegy méter‘szélességű elemeket. Még ebben az évben elkészül mindkét acélváz, aztán megkezdik a hídpálya építését. Az új hídon kétsávos út, oldalán gyalogjáró vezet. Alsó részében heszárazfölddel. A Rijeka felől érkező turisták az első átkelőhelyen Krajevice mellett özönlenek a szigetre. Sok ezren megcsodálták már a szigetet a szárazföldtől elválasztó csatorna közepén kiemelkedő fehér sziklaszigetet, llja Stojanoviö mérnök, az új híd tervezője kihasználta ezt a természet nyújtotta lehetőséget. A szárazföldről a szigetre ívelő hidat két félkaréjban hajlított acélváz tartja majd a tenger felett. A szárazföldről a szigetre hajló acélkolosszus fesztávolsága 309 méter — vagyis öt mélyezik el a kőolajvezeték csöveit. Az impozáns alkotás 280 millió dinárba kerül. Stanko Srma építésvezető véleménye szerint a hidat a jövő év őszén adják át a forgalomnak. Az építésvezető azt is tudja, hogy: a híd első utasa a kőolaj lesz. Persze, addig még egy nyári idény forgalmát kell lebonyolítaniuk a komphajóknak. Nyáron a gépkocsik várakoznak hosszú sorokban a parton, most a komphajó vár a gépkocsikra. Az átkelés mindössze tíz percet vesz igénybe. Ott hajóká- zunk el az épülő híd mellett. Úgy hajolnak egymás felé az acélvázak, mint két pár összekulcsolódó kéz. Már szinte látom, amint tartják az új hidat. Rijekai taxisofőrünk szerint ez lesz a legdrágább híd, mivel elveszi az országtól a legnagyobb szigetet. Szavaiból derű árad, amikor azt mondja, hogy a tengerparti emberek szerint: az már nem valódi sziget, ahová hídon is el lehet jutni. Még beszél, arra gondolok, hogy a híd, a kőolajvezeték távolságokat rövidít, kölcsönös érdekek megvalósítását szolgálja. Ez pedig mindennél — még a legnagyobb sziget „eltűnésénél“ is — fontosabb. CSETÖ JÁNOS 'ÉHll ffl ■ o) r XJ S J CM 3 ‘ ta e s « H. * 'o' E t Q. t 2 t r £ ” t á 1 s >cj r J c £ / ’S 6 S c N-J t 51 fi S* t 2 (0 j £pül az új hidat tartó acélkolosszus (a szerző felvételei)
