Új Szó - Vasárnap, 1978. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1978-12-17 / 51. szám
A ttól tartok, minden cipőbolti eladó alaposan meglepődne, ha a vásárló a következő szavak kíséretében rámutatna a polcokon levő vadonatúj cipők valamelyikére: „Kérem a cipőmet!“ Tartana az elképzelés mindaddig, amíg ki nem derülne, hegy a fura kérdés tulajdonosa cipőgyári dolgozó, és a birtokosság igénye elsősorban a lábbeli elkészítéséhez szükséges munkának szól. Mindez, persze, csak a képzelet játéka volt, azonban a Partizánske-i Augusztus 29-e Cipőgyár nemesócsai (Zc- mianská Olca) részlegének dolgozóival is könnyen előfordulhatna, hiszen a gyárrészlegben a termelés megkezdése óta eltelt 7 év alatt nagyjából ötmillió pár cipő készült, és az otr varrott különböző felsőrészekből pedig hazánk csaknem minden lakó sának jutna egy-egy pár ... E megközelítő számadatokhoz Demeter Hrtánek üzemvezető juttatott, aki azt is elmondotta, hogy külföldön Demeter Hrtánek üzemvezető KtftE/M / A CIPŐMET! is keresettek a nemesócsai termékek. Bizonyítja ezt például az az oklevél is, amelyet a női félcipőket gyártó 3322-es műhely kapott a szovjet Raz- noexport külkereskedelmi vállalattól termékeik kiváló minőségéért. — Elsősorban a varróműhelyekben dolgozó asszonyok, fiatal lányok — SZISZ-tagok érdeme — mondja a részlegvezető. — S ha már az ifjúsági szervezet tagjainál tartunk, legfeljebb azt vethetnénk a szemükre, hogy szűkös körülményeink közepette sokkal nagyobb szükség lenne a leleményességükre. Stílusosan úgy is mondhatnám, hogy néha jobban világíthatna a „Fiatalok fényszórója“. Apropó, „sziszesek“! Nyolcvanhat tagja van az ottani szervezetnek, és ha figyelembe vesszük, hogy a dolgozók nagy része fiatal, akkor ez lehet kevés. De korántsem ennyi SZlSZ- tag dolgozik a gyárban. Az autóbusz kb. 10 perccel a műszakkezdés előtt hozza a fiatalokat, ugyanannyival műszak után pedig már viszi is őket a környező falvakba. így sokkal több azok száma, akik lakhelyükön tagjai az ifjúsági szervezetnek. A SZISZ-ta- gok számára pedig fő feladat teljesíteni a üzemrészleg tervét. Ez — becsületükre legyen mondva — példásan sikerül is. így aztán az is előfordul, hogy a tervüket módosítják — persze, mindig fölfelé. A megnövekedett tervfeladatokat eddig is túlszárnyalták. November 23-án este, a délutáni műszak végén Bugár Margit és Bödök Ilona művezetők eldicsekedtek, hogy számukra már véget ért a november, mivel aznap teljesítették a havi tervet. November 24-e ezek szerint már december első munkanapját jelentette számukra. Még egy mondat a SZISZ-ről: jellemző a gyárrészlegre, hogy az alkalmazottak túlnyomó része nő, így a szervezet 86 tagja között mindössze egyetlen férfi van: Nagy Béla, az elnök. A férfiak elsősorban a nagyobb fizikai igénybevételt kívánó munkákat végzik, ők a szerelők, a rakodómunkások és a szabászati részleg nehezebb gépeit is ők kezelik. Itt dolgozik Vassy Miklós műhelyvezető irányításával az az 57 tagú munkarigád is, amely az ezüst fokozat elnyeréséért versenyez. Az 1973-ban alakult kollektívának 21 nőtagja is van. A brigádban dolgozik Laky László is, az üzemi pártbizottság elnöke. Ök szabják azokat a részeket a hatalmas textilbőr- vagy műbőrtekercsekből, amelyeket fürge leány- és asszonykezek formálnak cipőfelsőrésszé, több tíz varrógép zajának kíséretében. A cipőgyártó részlegében ugyancsak nagy zaj fogad. Itt már ismét több férfi dolgozik, ők elsősorban a cipők talpalását végzik. Valaha susztereknek hívták volna őket, de munkájuk nem hasonlítható elődeikéhez. Ök gépek között sürgölődnek, míg az egykori suszterek aligha hitték vqlna, hogy másképp is lehet cipőt talpalni, mint háromlábú suszterszéken ülve. A talpalóműhelyben akadtam ösz- sze Szajkó Jánossal, aki éppen varró- gépszerelői jártasságát bizonyította. Ö az üzemi pártszervezet titkára. Tőle vártam annak magyarázatát, hogy mi az elsődleges titka az üzemrészleg jó munkájának: — Kettő is van — mondja —. Az egyik a jó közösségi szellem, a másik pedig a színvonalas irányítómunka. Mindkettőre példával is szolgálhatok. Amikor megnyílt a vállalat komáromi (Komárno) üzeme, tartottunk attól, hogy sokan oda távoznak, mert ipbb a közlekedés is, meg a komáromi korszerűbb cipőgyár. Aggodalmunk korai volt, kevesen távoztak. Ennek éppen az itteni jó közösségi szellem a magyarázata, meg az, hogy a környékbeli lányok, asszonyok megközelítőleg azonos környezetben élik mindennapjaikat, gondjaik azonosak, így senki sem marad magára problémájával. Eredményeink kiválóak, bár szinte mindenki „csak“ betanított munkás. De hiába lenne mindenki egyénileg kiváló, ha akadozna a munkaszervezés. Mi a szaratovi módszert vezettük be, és az tökéletesen bevált! Demeter Hrtánek üzemvezető mindezt számokkal is alátámasztja. Nem könnyű a helyzetük, hiszen 18 dolgozót kellene fölvenniük még, hogy az 548-as tervezett állandó munkáslétszám meglegyen. Ennél persze nagyobb a dolgozók létszáma, csakhogy jelenleg 130 nő gyermekgondozási szabadságon van. Az egy főre eső munkatermelékenység 110,5 százalék. A közeljövőben bővíteni akarják üzemrészlegüket, és persze korszerűsíteni is. Ez érthető, hiszen a csehszlovák cipőiparnak nagy szüksége van az ócsakörnyéki lányok, asszonyok, szorgos munkájára. MÉSZÁROS JANOS 1S7B. XII. 17. Munkában az acélöntők, a Jurij Gagarin nevét viselő szocialista munkabrigád tagjai (Felvétel: Archív) A hazai gyártmányú gépkocsikon, villamosokon utazó aligha gondol arra, hogy a gépkocsi, illetve a villamos elkészítéséhez szükséges alapanyag egyike — az acéllemez — legnagyobb szlovákiai ipari kombinátunkban, a kassai (Kosice) Kelet-szlovákiai Vasműben készül. Persze, ez az áru csupán a töredékét képezi azoknak a termékeknek, amelyek a csaknem 24 ezer emberből álló hatalmas zenekar összehangolt játékaként születnek. A vállalatból kikerülő félkészáruk idehaza és a világ további negyven országában kerülnek végső feldolgozásra, tehát nem mindegy, hogy az itt dolgozók miként teljesítik feladataikat. Ha késnek egy-egy tétel szállí tásával, akkor veszélyeztetik az exportterv teljesítését és számos hazai vállalatunk tér melési feladatainak megvalósítását. Kelet-Szlovákia gyáróriásában az idei feladatokat a nehézségek ellenére igyekeznek a iehetö legjobban teljesíteni. A ..nehézségek“ szó itt nem közhely, hanem olyan tény, amely valóban jelentősen befolyásolja a vállalat munkájának eredmé nyességét. A legtöbb gondot a vállalat számára többek között a nem kielégítő vasúti szállítás okoz za. Nincs elegendő vagon, s ezek hiánya a nyersanyagok és a végtermékeik szállítását egy aránt nehezítik. Pedig a Vasműben a folyamatos termelési mindenképpen biztosítani kell, s a kész lemezeket, acélszerkezeteket és egyéb árut is zökke nőmentesen kell eljuttatniuk a megrendelők népes táborához. Ha a kész termékek - hosszabb ideig szaporodnak és torlódnak raktáraikban, akkor ki vannak téve a megrongálódás lehetőségének. Ez pedig a vállalatnak és a népgazdaságnak egyaránt tetemes károkat okozhat. Otto Tomasű, a Vasmű igazgatója egy közelmúltban megtartott sajtóértekezleten az újságíróknak a fentiekben említett problémáikon kívül arról is beszámolt, hogy miként valósítják meg idei éves tervüket, s milyen tervekkel lépnek a hatodik ötéves tervidőszak számukra valóban döntő fontosságú évébe. Az év első tíz hónapjában a Vasműben 8916 milliárd korona értékű árut termeltek, ami az előző év hasonló időszakához viszonyítva 3,9 százalékkal több. Az is tény viszont, hogy a tervezettnél 26 millió korona értékű áruval kevesebbet szállítottak megrendelőikhez, amit az év végéig minden körülmények között pótolni szeretnének. A tervezetthez viszonyítva ugyanebben az időszakban lemaradás volt a hengerelt áru gyártásában is. Ez a lemaradás többek között a szigetelő lemezek rosszabb minőségének, a mangánérc hiányának és annak következménye, hogy a Reed- man gépsort nem helyezték üzembe. Tervteljesítésüket kedvezőtlenül befolyásolta az energiafogyasztás szabályozása is. Gépipari termelésüket — a fűtőtestek gyártásán kívül —, valamint kohászati feladataikat teljesítették, illetve túlteljesítették. Október végéig az eladási feladataiknak sem tettek hiánytalanul eleget, s ennek oka is mindenekelőtt a vasúti kocsik hiánya, s a már ugyancsak említett „csúszás“ a hengerelt áru termelésében. Október végén a megengedett meny- ry'ségnél raktáraikban lényegesen több áru várta az elszállítást. S mint már említettük, a helytelen raktározás kihat üz áru minőségére. Az acéllemez felhasználójának, pedig nem mindegy, hogy mikor kapja meg az árut, mert az acéllemez belső szerkezete bizonyos napokon túl változik, romlik a minősége, ami a további feldolgozás szempontjából nem kedvező. örvendetes viszont, hogy a vállalat exportfeladatait a szóban forgó időszakban nemcsak teljesítette, hanem túl is szárnyalta, s ezzel jelentős deviza- eszközökhöz juttatta népgazdaságunkat. A Vasmű — amely a jövő évben ünnepelheti fennállásának huszadik évfordulóját — egyre igényesebb feladatai megkövetelik, hogy szinte állandóan korszerűsítsék, bővítsék. Csupán így öregbítheti tovább a világon az eddigiek során kivívott hírnevét. A korszerűsítés határozza meg a vállalat jövő évi tevékenységének jellegét, ez teszi számukra — mint már szó volt róla — döntő fontosságúvá a jubileumi évet. Sort kerítenek a kettes számú nagy- olvasztó generáljavítására, aminek előkészítése már most a szakemberek egész gárdáját leköti. Mérlegelik a lehetőségeket és feltételeket, hogy a javítást a lehető legrövidebb időszakra határozzák meg. Fontos a javítási ütemterv pontos előkészítése, még fontosabb lesz az ütemterv megtartása. Azért, mert a Vasműre jövőre még nagyobb feladatok várnak. Egymilliárdos tételekben gyarló vállalat esetében — mint amilyen a Vasmű is — pedig fontos, hogy az év minden napján eleget tegyenek tervezett feladataiknak. Azért, mert ezekben a tizednyi százalékos lemaradás a tonnák ezreit jelentheti. PAKOZDI GERTRÜD 11 5 03 '03 > Q3 «+H >v 00 :0 >. O C/3 - 03 t-i 03 Ó O c « s o 00 co 9 CA <
