Új Szó - Vasárnap, 1978. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1978-12-17 / 51. szám
H arminc éve az 0j Szó megjelenése a csehszlovákiai magyarok körében osztatlan örömet váltott ki. Az olvasók ezzel kapcsolatos véleménye a lap negyedik, az 1949. január 15-én megjelent számában kapott először nyilvánosságot. Íme a Nagykapos- ról (Veiké KapuSany), a Nagyszombatból (Trnavaj és a Kassáról (Koäice) érkezett levelekből néhány sor: „Végtelen örömmel jogadtuk az 0j Szó első számát, amelyet áhítattal olvastunk és türelmetlenül vártuk a következő számokat is, amiben nem csalódtunk ... Tökéletesen megjelelt várakozásunknak. Minden benne van, amire a haladó szellemnek szüksége van.“ „ ... egy lapról, amelynek máig csak két számát ismerjük, nem lehet érdemben véleményt mondani. Tagadhatatlan, meg van a jó szándék, a két számban jóval többet produkáltatok, mint amennyit a fennálló nehézségek mellett elvárhatunk. De tagadhatatlan az is, hogy vannak hiányok, amiről ma még korai volna beszélni." „.. .az utcán az elvtársak büszkén és mosolygó arccal olvassák ezt a rég várt demokratikusan írt újságot, az Uj Szót. Az én egyéni megállapításom szerint nagyon jó és erős kezek irányítják és szerkesztik az Oj Szót.“ Az a kegyetlen valóság, amelyre a lap szervezői-szerkesztői már az induláskor rádöbbentek, hogy Csehszlovákiában 1948 decemberére alig maradt haladó szellemű szerkesztő, kommunista újságíró, az Oj Szó hasábjain is éreztette hatását. Bár a lap első cikkeinek mindegyikén átsugárzott a lelkesedés és a belső meggyőződés diktálta hit, a szakemberek és általában a munkatársak hiánya több tekintetben megmutatkozott. Kezdetben sok kívánnivalót hagyott maga után a lap nyelvezete, műfajilag sem volt eléggé változatos, munkatársainak számát egy kézen is megszámolhattuk. Hasábjain a csehszlovákiai magyarok közül teljes névvel elsőnek Fábry Zoltán jelentkezett, majd — a felsorolás sorrendjében — Major István, Lőrincz Gyula, Barsi Imre, Ruttkai László, Túri Mária, Eqri Viktor és Szabó Béla. Az Oj Szó hasábjain jóval az indulást követő hetekben-hónapokban is többnyire csak az említettek írásai jelentek meg. Irodalmi anyagát sokáig a klasszikusok műveiből merítette. A hazai magyar szerzők első irodalmi próbálkozásait 1949 húsvéti számában közölte. Az írásokat Egri Viktor vezette be. összegezte a lap indulása óta eltelt négy hónap alatt szerzett tapasztalatokat, s többek között leszögezte: „Szerkesztőségi postánk egyre gyarapszik. Sűrűn, szinte túl sűrűn érkeznek a versek, amelyekből itt egy kis csokorra valót válogattunk ki. Ügy érezzük, kissé hivatást is teljesítünk, amikor teret adunk a még bátortalan, hol a formával, hol a mondanivaló lényegével birkózó hangoknak. Erezzük, egy új élet lelkessége és kezdő lendülete ragatta el írójukat, és .mi ezt a lelkességet, ezt az új emberségbe és jobb jövőbe vetett egészséges hitet éleszteni és ápolni akarjuk ... Harcot kérünk a levelek és versek küldőitől... Harcot nyelvünk tisztaságáért és kultúrájáért, a vers és széppróza minőségéért!“ Az Oj Szó már indulásának első heteiben írásra ösztönző felhívásokat jelentetett meg, és bátorította, tanácsokkal látta el a munkáslevelezőket. Azzal a céllal, hogy szerkesztőket, újságírókat, írókat neveljen — közösen a Szlovákiai Újságírók Szövetségével — újságírói tanfolyamokat is szervezett. Az első huzamosabb, mintegy háromhónapos képzést Budmericén tartotta 1950 végén és 1951 elején. A szlovák tanítási nyelvű oktatással párhuzamosan folyt magyar tanítási nyelvű tanfolyamon összesen húsz — többnyire az üzemekből kiemelt munkáslevelező hallgató — vett részt. A tanfoLyamot sikeresen elvégzett növendékek azáltal, hogy rendszeresen járták az üzemeket, falvakat, és írásaik témáját többnyire a gyakorlati életből merítették, új színnel gazdagították a csehszlovákiai magyar újságírást és irodalmat. Az akkoriban írt cikkek, riportok többnyire a termelési beszámoló szintjén mozogtak, mégis hasznos küldetést teljesítettek. Egyrészt azért, mert a dolgozó embert állították az érdeklődés középpontjába, másrészt azért, mert jó munkára, egyre nagyobb teljesítmény elérésére ösztönöztek. A munkáslevelezőkből lett újságíró-szerkesztők az újság- készítéshez szükséges rutint szorgalommal és ügyszeretettel pótolták. Állandóan ingáztak a szerkesztőség és az ipari, mezőgazdasági üzemek között. Hetente átlag két-három eredeti cikket, riportot írtak. Tevékenységük — különösen az első években — többnyire csak Dél-Szlovákiára korlátozódott. A füleki edény- és bútorgyár, a rozsnyói bányák, a kassai vasgyár és a csallóközi szövetkezetek élete, problémái a lap napi témájává vált. Később az Oj Szó nemcsak az ország, hanem a világ fontosabb eseményeiről is rendszeresen beszámolt. Erényének tekinthető, hogy állandóan és bőven foglalkozott a vidéki kulturális élettel, valamint a csehszlovákiai magyar dolgozók körében végzett népműveléssel. Hosszú ideig a szövetkezetesítés és a falun folyó osztályharc eszmei támogatására fordította a legtöbb figyelmet. A pozitívumok méltatásával párhuzamosan bírálta a fogyatékosságokat, leleplezte az osztályellenséget, a reakció képviselőinek mesterkedéseit. Osztályharcos cikkei széles körben megnyerték az olvasók tetszését. Munkássága minden időszakában elkötelezetten támogatta az újért és a haladásért folyó küzdelmet. A sajátos kérdésekről is gyakran hallatta a hangját. Többek között vitát indított az irodalmi életről, a könyvkiadásról, a szlovák nyelv megtanulásának a szükségességéről, a csehszlovákiai magyar tankönyvek és a csehszlovákiai magyar tanítási nyelvű iskolák színvonaláról, a különféle öntevékeny együttesek műsorpolitikájáról, nem utolsósorban a szocialista hazafiság és a proletár nemzetköziség lényegéről, valamint a nemzetiségi kérdés lenini szellemben történő megoldásáról. A párt és a kormány határozataira gyorsan reagált, a lényeges kérdésekről kommentárokat, elemző és vezércikkeket közölt. A fontosabb évfordulókról is rendszeresen megemlékezett. Hasábjain indulásától máig nyomon követhető, hogy kiemelt feladatának tekintette és tekinti a csehszlovákiai nemzetek és nemzetiségek közötti barátság ápolását, a Szovjetunióhoz és a szocialista országokhoz fűződő kapcsolatok szilárdítását, a proletár nemzetköziségre és a szocialista hazafiságra nevelést. Az utóbbival kapcsolatban többször leszögezte, hogy a szocialista hazafiság gondolatát a csehszlovákiai magyarok körében azért Is fontos ápolni, mert a kiélezett ideológiai küzdelem során mind a külső, mind a belső ellenfél a burzsoázia leghatásosabb fegyverével, a nacionalizmussal próbálja megbontani népeink egységét és testvéri barátságát. A csehszlovákiai magyarok hazafísága nem nyilvánulhat meg a melldöngető magyarkodásban. A csehszlovákiai magyar dolgozók szocialista hazafísága cselekvő hazafiság. Azt jelenti, hogy teljesítjük állampolgári kötelességeinket, védjük a munkásosztály és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság érdekét, az ország nemzeteivel és nemzetiségeivel építjük a fejlett szocialista társadalmat. A válságos időszak, az 1968—69-es év nacionalista hulláma az Oj Szó kollektíváját sem hagyta érintetlenül. A lap szerkesztői közül néhá- nyan visszaéltek újságírói hivatásukkal, eszmeileg helytelen cikkeket írtak, az ellen- forradalom törekvéseit támogató lapszámokat szerkesztettek. A nehézségeket azonban az Oj Szó hamar leküzdötte, és visszaállította tekintélyét, elkötelezett, pártos szellemét. Össztevékenységét mérlegelve jelentős érdemének tekinthető az, hogy rendszeresen írt a haladó hagyományokról, a munkásmozgalom örökségéről. Az 1961 derekán közölt cikksorozatában például elsőnek tárta fel átfogó igénnyel azt a harcot, amelyet a második világháború előtt és alatt a dél-szlovákiai magyar nemzetiségű kommunisták vívtak az elnyomók és a fasizmus ellen. Értékes adatokkal és sok új ténnyel gazdagította a Szlovák Nemzeti Felkelésről szóló irodalmat. Eddig ismeretlen adatokat és számos értékes dokumentumot hozott nyilvánosságra a kommunista sajtó és a CSKP megalapításának az 50. évfordulója tiszteletére rendezett ankét és más akciók alkalmából közzétett írásaiban, közleményeiben. L apunk gazdag tapasztalatokkal rendelkezik és ma már erős hátországot mondhat magáénak: mintegy ötven belső munkatárssal (szerkesztővel-újságíróval) és több száz külső munkatárssal (levelező-tudósítóval) dolgozik. Az SZLKP KB következetes és igényes elvi irányítása, az erős hátország, valamint az olvasóknak a lapunk iránt tanúsított egyre nagyobb érdeklődése ösztönzést és lehetőséget nyújt ahhoz, hogy a hatékonyság és a minőség elve a mi munkánkban is érvényesüljön, és az Ui Szó a jövőben is jó munkát végezzen: teljesítse hivatását.. BALÁZS BÉLA és höTelkezelesség Gyakran lsírjuk: ahogyan dolgozunk, úgy fogunk élni. Ehhez viszont azt is hozzá kell fűzni, hogy évről évre eredményesebben kell dolgoznunk, ha azt akarjuk, emelkedjen az életszínvonalunk. Éppen ezért nem azt mondjuk: többet kell dolgozni, hanem azt, hogy jobban. Minőségi változások elérésére törekszünk, ez pedig nem csupán határozott alapállást, hanem gazdaságirányítási elvek, szemléletek módosítását, következetesebb eljárást feltételez. A kongresszusi irányvonal helyesség't az élet igazolta, megállapították ezt a központi bizottság soron következő ülései is. Sőt többet tettek, tovább konkretizálták a kongresszusi határozatokat. A legfelsőbb pártszerv márciusi ülése bíráló igényességgel értékelte a XV. kongresszus óta eltelt időszakban végzett tevékenységünket, kötelező érvénnyel megszabta a kongresz- szusi irányvonal megvalósítását célzó feladatokat. A CSKP Központi Bizottságának 12. ülése tovább konkretizálta a XV. kongresszus és az előző ül's határozatait, elsősorban a népgazdaság 1979. évi tervében, valamint az 1980. évi terv kidolgozásának irányelveiben. Mindannyiunkat érintő kérdésekről van szó, mivel népgazdaságfejlesztési tervünk megvalósításától függ az életszínvonalunk alakulása. Eredményeinkre építhetünk, viszont szükséges, hogy minden munkaszakaszon nagyobb gondot fordítsunk tartalékaink feltárására és hasznosítására, valamint minden munka minőségének javítására. Egyes ágazatokban örvendetes eredményeket értünk el, ami egyúttal a még kihasználásra váró lehetőségeinkre is utal. Jelentősen növekedtek a tüzelőanyag-energetikai források, ennek £llenére gazdaságunk fejlődését nagy feszültség kíséri. Nem csökkennek a gazdaságunkat érő negatív hatások, a nyugati piacon tovább emelkedik a nyersanyagok ára, ugyanakkor nem sikerült kellő mértékben növelni gazdaságunk exportképességét. Ismertek e külső s belső hatásokból származó gondjaink, de a fogyatékosságok felszámolásának nem minden munkahelyen szentelnek azonos figyelmet. Helytelen, ha egyes vezető dolgozók az objektív okokra hivatkozva teljesen elhallgatják, megkerülik a vállalatukban tapasztalható belső lazaságokból eredő fogyatékosságokat. Nem egy vállalatban a hatékonyságot csökkenti egyes termékek alacsony műszaki színvonala, a terv-, a munka- és technológiai fegyelem megszegése. Az 1979. évi állami terv előirányozza, hogy a nemzeti jövedelemnek 4,3 százalékkal, az ipari termelésnek 4,5 százalékkal, a mezőgazdasági termelésnek pedig 3,8 százalékkal kell- növekednie. A nemzeti jövedelem növekedését 96 százalékban, a társadalmi munkatermelékenység fokozásával kell elérni. Az erőforrások képzésével összhangban alakul majd az életszínvonal is. A legfelsőbb pártszerv határozata megszabta, bogy az 1979. évi terv feladatait a dolgozók bevonásával minden vállalatban, üzemben és szövetkezetben meg kell vitatni, s konkrét intézkedéseket kell tenni teljesítésük érdekében. A határozat hangsúlyozza, hogy a gazdasági vezetők teljes mértékben felelősek az állami terv feladatainak végrehajtásáért. Ugyanakkor a kollektívákban a feladatok megbeszélésének elő kell segítenie olyan légkör kialakítását, amely az igényesség és a felelősség fokozásához vezet. Elsősorban a kommunistáktól várható el, hogy példa- mutatásukkal hatnak a kollektívákra, s a kongresz- szusi irányvonal megvalósítását szorgalmazva a hatékonyság növelésére, a munka minőségének javítására ügyelnek a legjobban. A CSKP Központi Bizottsága a párttagsági könyvek cseréjének végrehajtásáról elfogadott határozatában szintén kiemelte, hogy „fokozni kell minden párttag elkötelezettségét és aktivitását a pártpolitika megvalósítása terén, az emberekkel való mindennapos kapcsolatban és nagy igényeket kell támasztani a párttagok erkölcsi és egyéb tulajdonságaival szemben“. Mind a pártmunkában, mind gazdasági életünkben nagyobb figyelmet kell szentelni az egyéni felelősség fokozására. Nem engedhetjük meg, hogy egyes szakaszokon „újratermelődjenek“ a fogyatékosságok, sőt a meglevőket is következetesebben kell felszámolni a termelésben éppúgy, mint az irányítási munkában. A legfelsőbb pártszerv újból hangsúlyozta, hogy „gazdaságunk elegendő erővel és belső tartalékkal rendelkezik a fő problémák fokozatos megoldásához és a megoldás fő irányvonala a tartalékok aktív mozgósítása“. Ezt a munkát az eddiginél nagyobb felelősséggel és következetességgel kell végezni minden munkahelyen. CSETO JÁNOS
