Új Szó - Vasárnap, 1978. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1978-12-17 / 51. szám

VASÁRNAP 1978. december 17* A NAP kel — Nyugat- Szlovákia: 7.41, nyug­szik 15.58 Kőzép-Szlovákia: 7.32, nyugszik 15.49 Kelet-Szlovákia: 7.23, nyugszik 15.40 árakor A HOLD kel — 18.58, nyugszik 9.09 órakor NÉVNAPJUKON SZERETETTEL koszontjHk LÁZÁR és KORNÉLIA nevű kedves olvasóinkat 1778-ban született Sir Humphry DAVY angol fi­zikus és kémikus (t 1829) • 1853-ban szü­letett Emile-Pierre ROUX francia bakteriológus és szerológus, a diftéria-to- xín felfedezője (t 1933) § 1903-ban született Ers- kine GALDWELL ameri­kai regényíró, elbeszélő és üjságiró • 1908-ban született Ferdinand GA­BA) szlovák fró és pub­licista (t 1974) • 1908- ban született Williard Frank L1BBY Nobei-dljas amerikai kémikus. AZ ŰJ SZŐ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZAMÁNAK TARTALMÁBÓL Leonyid lljics Brezsnyev: Szörföld, 5. rész Nem elég csak vállalni a munkát Lato Károly írása Szigeti László riportja Rövidülnek a távolságok Csető János jugoszláviai útijegyzete Fenyafa ünnepén Gály Iván riportja Lámpagyújtáskor Egri Viktor elbeszélése Makrai Miklós vietnami r ipor tsorozatónak 2. része Nagy együttérzéssel fi­gyelem a városi fiatalok magatartását, kivált a villamosban és az autó­buszban utazókat. Külső­re olyanok ők is, mint a vidéki huszonévesek. Nem mondhatnám, hogy túl elegánsan öltözköd­nek, bár tudom, hogy ezt nem szüleik anyagi hely­zete, hanem inkább a kor divatja határozza meg. Számukra sikeresebb a feszes, minden idomukat kidomborító farmernad­rág, mint a jólszabott, si­mára vasalt gyapjú vagy műszálas öltöny. Szóval a szocializmus és a korszerű technika nyújtotta lehetőség e té­ren is egyfajta önalakítás felé hajlítja őket. S nem véletlen, hogy oly sokat hallunk az „ifjúság prob­lémájáról“ manapság. De hát, miféle problé­máról van itt szó? — tű­nődöm el olykor magam­ban. Ha pelyhes állú fia­talként járnék köztük, magam is olyan lennék, mint ők. Vagy nem vol­tunk ebben a korban mi is másak, mint apáink ...? Sokan azt vallják, hogy a film, tévé, a kü­lönböző művészeti áram­latok, az ilyen-olyan di­vathóbort rossz irányba neveli a fiatalokat. Per­sze, van ebben némi igaz­Ilyennek látom őket ság is. De az emberben fölcsillanó s időt álló érték mégsem a külső­ségekben (öltözködés, hajviselet, tánc) nyilvá­nul meg, hanem a maga­tartásban és a lelki-ér­zelmi gazdagságban. S ki merné álítani, hogy ifjú­ságunk döntő többségére nem az utóbbi a jel­lemző? Hiszen mi felnőt­tek se vagyunk egyfor­mák. S az emberéletnek éppen ez a nagy fűszere, hogy a természet sokfé lévé teremtett minket. Ne felejtsük el azt se, hogy a szép, az öröm forrását mindenki másként fedezi fel. S ez ma jobban szem­betűnik, mint régen. Nos, én a fiatalokat mégse marasztalom el, legalábbis nem egy ka­lap alá véve őket. Miért? Azért is például, mert a villamosban, autóbusz­ban előzékenyen átadják helyüket az idősebbek­nek, s egyszerre hárman is ugranak segíteni a kismamáknak a gyerek­kocsit beemelni és le­venni a villamosról. S merem azt is vallani, hogy a lelkűk és tuda­tuk mélyén a jó ügy csí­ráit táplálják. Engem megfog az a becsvágyuk is, amely a szép, a jó, az emberi jelé fordítja ön­érvényesülő ösztönüket. Olyanok ők, mint a szí­vós gyökereivel tapoga­tózó növény, amely nem- ósak a mélybe, de a fény felé is tör. X elvtársat keresem, mondom a portásnak. — Talán X osztály- vezető elvtársat. Bólintok. Ismerősömet tehát kinevezték. Gratulálok neki, s kí­váncsian követem, hadd mutassa meg minibirodal­mát, vagyis a munkahe­lyét. Belépünk a terem­be, ahol öt mérnök üli körül a villogó, brummo- gó számítógépet. Csap­kodják a térdüket, néha fölkacagnak, majd feszül­ten figyelik a leolvasó táblát. — Nem akar űrhajós lenni? — kurjant rám az egyik. Értetlenül nézek körül, mire ismerősöm fontos- kodva-kacarászva kezdi magyarázni, hogy a vál­lalat új osztályt nyitott: a bérelszámolást és sok-sok más számítást itt végzik majd. A megrendelt nyu­gatnémet kompjuter a kért napra megérkezett, de... itt most tekervé- nyes, magamfajta laikus számára nehezen érthető mondatok következtek, melyekből annyit sikerült kihámoznom, hogy a vál­lalat még nem tudta meg­teremteni az átálláshoz szükséges feltételeket, így a hat mérnökember nem tudja, mihez kezd­jen. Illetve tudja. Most éppen űrhajósok. Bizo­nyos magasságban, bizo­nyos sebességgel repül­Mit játszunk? nek, 500 liter az üzem­anyaguk. Be kell progra­mozni, mennyivel csök­kentsék a sebességet és a magasságot. Van, aki le­zuhan, másnak elfogy az üzemanyaga, de egynek már sikerült simán le­szállnia. Csuda játék, mé­regdrága játék. Okos ez a masina. Pillanatok alatt kiszámítja, mennyi sport­kát kellene feladni, hogy biztosan nyerjünk, hány Spartát lehet elszívni egy fizetésből. Se szeri, se száma a leleményes játé­koknak. A mérnök megismétli a kérdést. Hirtelen egyik ismerő­söm tegnapi panasza jut eszembe. Ésszerűsíteni akarta a munkát. Papírt, időt takarítanának meg. Leintették, ne stréber- kedjen. Ha húsz éve jó ez így, akkor minek okos­kodni, gondokkal, problé­mákkal felborzolni a jól­eső nyugalmat. A pré­mium így is csordogál, igaz a ceruzát jól meg kell nyomni. Dehát in­kább azt, mint a munkát, oktatták ki ismerősö­met. Arról akartam meditál­ni, vajon gyakori vagy ritka esetekről hallot­tam-e, de a kérdés újfent elhangzott: t— Nem akar űrhajós lenni? Ránéztem. — Tudja mit? Játsszunk mást. Azt számítsa ki, meddig lehet ügyeskedésből ilyen jól élni? IDŐSZERŰ GONDOLATOK Az 1979. évi végrehajtási terv és az 1980. évi irányelvek arra törekszenek, hogy a ne­hezebb körülmények ellenére is maximális mértékben megvalósítsuk a népgazdaság fejlesztésének alapvető koncepciós céljait, amint azokat a XV. pártkongresszus és a 6. ötéves terv meghatározta. Az alapvető cél a népgazdaság folyamatos és arányos fejlesztése, az elért életszínvonal további megszilárdítása és fokozatos emelése, a gaz­dasági források növekedésével összhangban. Ez nem könnyű feladat. Teljesítése azon­ban azt feltételezi, hogy gazdaságúnknak gyorsabban kell alkalmazkodnia az igénye­sebb külső gazdasági feltételekhez, intenzí- , vebben kell végrehajtanunk a szükséges változásokat a termelés struktűrájában és állandóan szilárdítanunk s mélyítenünk kell a kedvező eredményeket. Következete­sebben és felelősségteljesebben kell megol­danunk a fennálló belső problémákat és népgazdaságunk fogyatékosságait... A fontos feladatok közé tartozik a beru­házások reális méreteinek megtartása, a megkezdett építkezések aránytalanul nagy számának csökkentése a CSKP KB 11. plénn- ma határozatainak megfelelően. Egyúttal el kell érni, hogy nagyobb legyen a korszerű­sítési beruházások részaránya, növekedjen hatékonyságuk és ezáltal csökkenjenek az új munkaerőkkel szemben támasztott igé­nyek. Ugyanakkor a beruházási eszközöknél nagyobb mértékben kell hozzájárulniuk több nyersanyag, és tüzelőanyag-energetikai forrás megtakarításához. (A CSKP KB Elnökségének a Köz­ponti Bizottság 12. ülésén előterjesz­tett jelentéséből) A szocialista országok — a Varsói Szer­ződés tagjai — mint európai államok rend­kívüli jelentőséget tulajdonítanak a katonai területen való enyhülés és az európai lesze­relés kérdéseinek ... Minden téren igyekeznek előmozdítani a közép-európai fegyveres erők és fegyverze­tek kölcsönös csökkentéséről folyó tárgya­lások sikerét, és e célból már nem egy konstruktív javaslatot terjesztettek elő. A tárgyalásokon döntő haladás elérését célzó újabb nagy kezdeményezésük az 1978. jú­nius 8-án előterjesztett javaslat, amely a problémák egész komplexumát érinti, és mindkét oldalon a fegyveres erők csökken­tésének azonos színvonalát biztosítja amel­lett, hogy lényegesen csökken színvonaluk a jelenlegi állapothoz viszonyítva. Előreha­ladás azonban csak abban az esetben vár­ható, ha a másik fél válaszát ugyanilyen konstruktív szellem jellemzi majd. (A Varsói Szerződés tagállamainak 1978. nov. 23-án Moszkvában elfoga­dott Nyilatkozatából) Teljes ütemben dolgoznak a fűri (Rábán) Vöröscsillag Efsz gépesítő brigádjának tagjai. A műhelyekben fel-fel- villan a hegesztőpisztolyok kékes-lilás fénye. Pócs József gépesítő irányít, szervez, és közben megjegyzi, hogy min­dig sok a munkájuk. Mihalek Lajos műhelyvezető hozzáfűzi, hogy azért győzik a munkát, mert a dolgozók nem várnak parancsra, kezdeményeznek, évente mintegy tizenkét újítá­si javaslatot nyújtanak be. Az udvaron egy nyúlánk, jó- kedélyfi fiatalember jön fe­lénk. Elvezet az egyik pótko­csihoz, amelyben az ő segítsé­gével valósították meg az egyik leghatékonyabb újítási javaslatot. Szlávik István, a bronzérmes szocialista mun­kabrigád vezetője arról beszél, hogy az újítási javaslatok az egyes munkafolyamatok ala­pos megfigyelése közben szü­letnek. Eljárnak más üzemek­be is, kiállításokra, s tüzete­sen megvizsgálják az új gépe­ket, az esetleges módosításo­kat. Hazajövetelük után össze­dugják a fejüket és papírt, ce­ruzát kézbevéve készítik a Szlávik István vázlatokat a munkafolyama­tok korszerűsítésére. A pótkocsi előtt magyaráz­za, hogy régebben a szövet­kezeti tagok sllózáskor na­gyon sokat bajlódtak a zöld­takarmány kiöntésével. Le kellett emelni a magasító rá­csozatot. Ez a művelet eléggé balesetveszélyes volt. A nyolc­tagú újító kollektíva elhatá­rozta, hogy megkönnyíti az emberek munkáját. Szlávik István sokszor éj­szakába nyúló estéken át dol­gozott. Készítette a tervrajzo­kat, és amikor úgy gondolta, hogy javaslatával előhozakod­hat, megítélés végett a nyolc­tagú újító csoport elé terjesz­tette. Közösen tökéletesítet­ték, és miután az efsz vezető­sége is jóváhagyta, elkészítet­ték az első prototípust. A pót­kocsin a „kiöntős“ oldalon a magasító rácsozatot ötven centiméterrel alacsonyabbra készítették. Amikor a hidrau­likus emelőszerkezet félrebil­lentette a tartályt, egy lánc automatikusan felhúzta a sí­nek között mozgó magasítót. A munkásoknak csak az alsó ajtót kellett nyitni és csukni. A módosított pótkocsiknak olyan nagy sikerük volt a já­rási gépesítő kiállításon, hogy az Érsekújvári (Nővé Zámky) Járási Mezőgazdasági Igazga­tóság javasolta, minél több mezőgazdasági üzemben al­kalmazzák az újítást. Sokan jöttek a kiváló újítók közé és tanácsokat kértek, tapasztala­tot szereztek a javaslat meg­valósításához. A tapasztalat- csere után a Szőgyéni (Svo- dín) Efsz-ben tizenegy pótko­csit alakítottak át. A szocialista munkabrigád és az újító csoport vezetője elmondja, hogy ezeken a pót­kocsikon szalmát, silókukori­cát, lucernát, répakaréjt és cukorrépa szeletet is szállít­hatnak. A raktér kiürítése lé­nyegesen gyorsabban történik, mint azelőtt. Ügy számítja, hogy a munka hatékonyságá­nak eredményeként évente mintegy kétszázezer koronát takarítanak meg. Az udvaron még több gépet mutat, amelyeken újítási ja­vaslatokat valósítottak meg. Most már azon töri a fejét, ■hogy a forró levegős szárító­üzem berendezéseit hogyan szerelhetnék be a legolcsób­ban. Sok az elfoglaltsága, de fiatalos lendülettel dolgozik, a többieket is jó munkára ser­kenti. Annak idején elnyerték a párt XV. kongresszusa szo­cialista munkabrigád nevet, most már az ezüstérem váro­mányosai. BÁLLÁ JÚZSEF Nem várnak parancsra 1978. XII. 17. o N Ifi

Next

/
Thumbnails
Contents