Új Szó - Vasárnap, 1978. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1978-12-10 / 50. szám
loldogan hinném cetünkben eljön hikor a szó, fá- isni kezdi a hetudná hajtani, iák ideje, mikor többé annyival, gó buborékokat mindentől, ami és puszta kísér- í pattannak el. benünk, hogy a a személytelen vei mérni, mert t az ember ha- ágtalan növény, milliárdjaival f eszeveszett és imzésben, rohan elképedt ember gtatő gyors, s a ramodik, ugyanit nyújt, olyat, ik a tovarobogó lagát. Az elmúlt ilyen kedvesen át ezeken a tá- k a szavak ön- immi más. E gé- alakult ki a köi- mechanizmusa, ilgálja ki: a léha bedob egy s kipottyan be- jpedig irodalmi s évek pián, ha ik még törneg- ikusabbá a köl- i búcsúban — az ügyesebbje udniillik a szaspecifikusan a ;y a másokéra alános állapot- íiől következik, jlett civilizáció Az átalakulás ílemben kezdő- ián, amikor az a szóra mint gra, amikor rá- tható a valóság hogy ezzel a i rendelkezhet, ízt is mondhat- való visszaélés ladt kéz a kéz- ibé lett a szériákká váltak a :nálták. OlyanS yverek fejlöd- b a gyilkoló lagosabb a fölmért annál ke- íz elpusztítása, az emberi te- letén a legkü- í folyt tovább. ! szerint soka- ikapcsolatok, s lanásról szokás al mondhatunk említett apró övetkezményét, énelemben ke- zó úgynevezett ersze az ember észrevétlen és Is elkezdődött, azzá a bozót- Ádám rejtőz- zért lett, hogy ásnak és meg- ejlődés folya- szolgál, hogy stlenné tegyük zítsük egymás í ezredek óta í mérhetetlen, s ennek épí- ak hogy min- ön-külön min- mások előtt iszél. Minden ibb üresen ki- s nő a vég- yelvi ipar kíi igen kegyet- íus, hogy erre töltőcskénk is tény őrölniva- etaforikájával, érőleg beáll a iák hű és énéi, hogy semöltö 50 éves. !kálómból komit se mondjon. Ne mondja, hogy tud valamit, ne mondja, hogy semmit se tud Ily módon, akarva-akaratlan, más terepre tolja át a nyelvi megnyilatkozást: a nyelv mint ipar, a beszéd mint vállalkozás. Ám ez az áttolódás ugyanakkor a poézisból is kirekeszti emberünket. Mig minden ipar célja a nyereség, a haszon, addig a poézis ezt mondja: ha az egész világ az embere volna is, ugyan mit érne vele... Hogy ezt a gondolatot többször hallottuk a szavak vásárán, mint a költészetben? Hogy tehát ez az információ is vitatható lesz lassan, s ugyanúgy nem lehet komolyan vennünk, ahogy nem vehetünk komolyan minden reklámszöveget? Az ipar legszívesebbben bevált értékekkel“ él. Az „aranymosóknak“ abból a fajtájából való, amelyik nem mosott aranyat, hanem a ténylegesen gürcölőket bevárja a sarkon, kifosztja őket, s ezzel a zsákmánnyal jelenik meg a vásáron Első ránézésre nem látszik meg a zsákmányolt árun, hogy ki az, aki mosta. Nincs is talán információ, amit a nyelvi ipar ilyen úton-módon ne has^ nosított volna már. Ha az ember egyszer megtanulta, hogyan kell a szót eredeti értelméből kivetkőztetni, hogyan kell elszakítani a fogalomtol, amelyhez jelentéstani kapcsolat fűzi, s úgy használni, mint önmagában létező dolgot, megnyílt előtte az ut, hogy bármily szerepben felhasználhassa Pontosabban és gyökeresebben szólva - ha ő maga önként vagy kényszer alatt „kivetkőzött emberi viszonylataiból, ha magát mint árucikket már rég az egzisztencia vásarara vitte, akkor nyelvére vonatkoztatva minden bonyolult és álmélkodó kon1' mentárnál pontosabb a velős szólás: amilyen a gazda, olyan a háza. Nyelvet olyan funkciókra használja, amilyen funkciókban“ a valóságot szokta élni. Állatok módján használja, önvédelemre vagy támadásra. Olyan, mint a róka, aki szép, lombos, selymes farkát a földön húzza, hogy vele söpörje el a nyomait. Ezzel persze jó bonyolulttá válik az emberközi gondolatcsere; minden információ, még a legelemibb is kétségessé, viszonylagossá vagy még a legjobb esetben is cikcakkossa alakul. Az embert ez az egész a büntetőrúgás komikus alaphelyzetére emlékezteti A támadójátékos így gondolkodik’: a bal sarokba nézek, de a jobba rúgok. A kapus így: a bal sarokba sandít, biztosan a jobba lo. En is a balba fogok nézni, de a jobb sarokra készülök föl. A támadó: a kapus a balba néz, biztosan jobbra fog vetődni, rájátszok hát a jobb sarokra de a balba lövök majd. A kapus: da capo al fine. A reakciók a végtelenségig bonyolódnak, beáll a rövidzárlat, s az eredmény pusztán a véletlenen múlik, teljesen függetlenül attól amit a két partner „beszelt . Also spricht Zarathustra. így beszel az ember. Ilyen groteszkül végezte az emberi szó — a természet munkájának csúcsa. Nem haladta meg a természetet. Besorakozott egzisztenciális kellékei közé, amilyen a karmokban végződ mancs, a fog, a tüske, a fullánk a csőr, a mimikri és más hasonló dől ^ De... A szavak vásárán, a sarlatánok ráolvasásai, az esküdözések, az erotikus elcukrozások, dürgések, ígér getések előrejelzések, nyilatkozatok, kinyilatkoztatások, hivalkodó bűnbánótok szerény eszmefuttatások, tbmöi bevezetők, zárszók, rezümék, expozék, komplex értékelések, jó tanácsok, őszinte részvétnyilvánítások szívélyes jókívánságok között, a szóhumbug, a nyelv-zűrzavar kellős közepén ott megy valaki egy látszólag a többi vásári emberhez hasonló, mégis teljesen más alak: az alkotó ember. Megy a grafo- mániások, az ügybuzgó irodalmárok között, halad — nem érintve okét az úgynevezett irodalmi termes ezei meg ezer verse, az irodalmi élet mindenféle emberi buzgólkodásai közepeit, proklamációk, csoportosulások programok és pogromok kozott,.i^nú'vv8 a többihez hasonlítva, de valójában úgy. hogy anyajegyéről ismerszik meg rajta a különbözés. Ez a jegy a magatartás, a tudás és a szó hitele, identitása. Ez a hitel megvesztegethetetlen es rendíthetetlen. Erre való törekveseben az ember sem „eredeti eletvitelevel, sem eredeti kifejezőeszközeivel nem könnyíthet a dolgán. Olyanfele adott dolog ez, mint az eső vagy a szel. (Persze, nem valami olcsó égi adomány naiv értelmében.) A dolog csakis úgy lehet hiteles, ahogyan a fa is fa, a kő pedig kő, s noha valósággá a szóban válik, nem a szóban rejlik. Nemcsak beszélni, hanem hallgatni is tud. Nehéz a meghatározása. Rendszerek és meghatározások oldatába süllyesztve, a vers tündöklő labdaként pattan ki belőle mindig, mindig elröppen, s mohó örököseinek csak nyelvi porhüvelyét hagyja hátra. Övéi között sem könnyű a dolga. Ö, a költészet is tud álkonkrét lenni. Az alkotásnak ez az álkonkrét alakja tölti meg a szünet nélkül áradó folyóiratok, könyvek lapjait. Az életet ugyanis naponta éli az ember, míg a vers, noha része az életnek, nem jön naponta. A költészet is, mint minden egyéb dolog, rég elhagyta már a szabad közvetlenség eredeti állapotát, s átment egy olyan fokozatba, Milan Rufus ahol betáblázták, s határokat és intézményeket kapott. Továbbá mint minden más dolog, illetve mint minden más helyen, a védelmező intézmény itt is jól megfizetteti magát azokkal, akiket védelmez. Lassan, észrevétlenül kezdenek átalakulni a kapcsolatok, az intézmény berendezkedik önmagáért, s elnyeli azokat, akik végett létrehozták. Ebben az esetben a vers malomkereke gyorsabban forog, mint ahogy a költészet szusszal bírja, s abban, amit a kultúra területének szoktunk nevezni, az epigon, a pótszer, a származtatott alak szerzi meg a háziúri és uralkodó jogokat, sőt, éppen ő tartja fönn a kontinuitást, ő biztosítja a dolgok folytonosságát, a lét mindennapjaihoz szükséges efemer eleséget. A költészet pótlékai. Az ő gúnyájába öltöznek, milliméteres pontossággal vesznek le róla minden mértéket, utánozzák a gesztusait, fáradhatatlanul, szaporítják a metaforák, epiforák, epanasztrofák, inverziók, enjambe- ment-ok, jambusok, daktilusok, tro- cheusok, hím-, nő- és tiszta rímek számát, sokasodnak az otthon nélküli szavak, a szorgalom és a poétika za- bigyerekei, milliói a szavaknak, noha a halálosan elcsigázott idő s benne -az ember egyet sem ejthet ki belőlük úgy, hogy érezné, megkönnyebbült azáltal, hogy kimondta. Ahova csak ellátsz, mindenütt ez az intézményhad táborozik. Sokszor összeférhetetlen, szerénytelen, s keresi a módokat, hogy érvényesülni tudjon. Az efemer dolgokban is működik az önvédelmi reflex, s ha úgy vesszük, joguk is van hozzá: hiszen csak egy nap az életük. Létük természetes formája a gesztus, a stilizálás. Ez a mimikrijük. Erről az oldalról nézve s a maga szemszögéből az epigon még hiteles is, tehát szó sem lehet nála alakoskodásról. Sokszor valóban kész az élet bohém elbabrálá- sára, hogy legalább ilyen módon viselhesse bélyegét a poézisnak, amit istenít, de ami mindig elillan a keze közül. Provokál és botrányokat csinál, újra meg újra céltáblául állítja ki magát a gúny nyilainak, mindig hiába. A hosszú utat a vers felé elesettek, az élet mártírjai szegélyezik, oly védtelenül és őszintén a szerepükben, hogy az ember néha már arra is hajlamos, hogy hősöknek tekintse őket. Persze, groteszk hősiesség is van a földön ... Hasonló tiszteletet érdemelnek azok a kísérletek, hogy az illető más irányból érjen célt: a rációból táplálkozó derűlátás, miszerint a nyelv volna a nyitja az egésznek, hogy elég, ha figyelmesen és türelmesen lefejti az ember a nyelv gombolyagját, s a közepén, mint Hamupipőke a dióban a ruhát, meg fogja találni a poézist. Az, ahogy e meggyőződésében kitart, meg a belőle következő hallatlan szorgalom olyan érték, amit aligha lehet fitymálnunk, sőt, tiszteletet érdemel. Persze, a poézist nem tudja fölébreszteni. Igaz ugyan, hogy minden hiteles költői beszéd beavatkozás a nyelvbe, mert átrendezi, sőt át is építi a nyelv hierarchiáját, de ez a művelete Csak következmény és eredmény: mint minden teremtéskor, eleinte itt is arra van szükség, hogy a lélek ott lebegjen az űr fölött, hogy a lehetőségek végtelen sokaságából pontosan azt válassza ki, amit kiválasztott először mintegy szükségszerűen a maga s csak később, ennek folyományaképp a mások, azaz mindenki számára. Nincs hát, mindenek ellenére, más, mint megismételni, amit egyszer már kimondtunk: a vers hitele megvesztegethetetlen, nem lehet könnyíteni rajta sem eredeti életvitellel, sem eredeti" kifejezőeszközökkel. Az el nem hivatott embernek az a vágya, hogy a vers kulcsait megszerezze, örökre kielégítetlen marad. Kezében utánzatokat fog szorongatni, de mindegyiken hiányzik vagy éppen kiáll egy látszólag elhanyagolható felület, amely a nyitást lehetetlenné teszi. Bárki láthatja a dolgot a viszonyon, amely az illetőt a metaforához fűzi meg a módon, ahogy bánik vele. Metafora ... Mily kedvesen groteszk, hogy a vers anatómusai alakzatnak, figurának nevezték el. Költői figurának. Mintha sejtették volna, hogy számbeli túlsúlya idején pontosan a figurák szerepét fogják vele eljátszatni. Az igazi metafora ezzel szemben kulcs, ami a verset nyitja. A metafora semmivel sem kevesebb, mint az, ha két távoli csillagot minden képzeletet meghaladó pontossággal úgy küldünk keringési pályára, hogy egy előre meghatározott helyen és időben egymásba fussanak s a fénynél, amely ütközésük nyomán föllobban, egy pillanatig mindent látni lehessen: a dolgok egét és poklait. A metafora a vers építő alapelve, a költő érdemjegye, szeme, amivel lát és néz. A metafora olykor egyetlen szó, máskor az egész vers, de ez mellékes. Azonos jogon dolga az ismeret- elméletnek s az esztétikának. Lapos felfogásban, a mindennapok verseiben, épp ismeretelméleti kapcsolataiból tépik ki a metaforát, így válik vakok tűzijátékává. Hangsúlyozzák esztétikai alapjellegét, a dolgokat különössé avató szerepét, s lesz belőle az a költői figura, amelyről a középiskolai nebulók tanulnak. Automatizálódik, miniatűr intézménnyé lesz, ahol leadhatók a hivatalos jelentkezések, hogy bárki elidőzhessen a mindennapi vers határai között. Ismétlem — az ilyen kulcsok nem nyitnak ki semmit, noha a tulajdonosok nagy öntudattal rázzák testes kulcscsomóikat. Az alkotás az övéi között sem boldogul könnyen. A költészetben is növekszik a szavak meddőhányója, nap nap után, megállás nélkül. Mi lesz a költővel a sosem fáradó fanfározások özönében? Megismerik-e majd? Vajon a szorgalmas vállalkozókedv nem relativizálja-e a szó értékét annyira, hogy egyszer, ha majd eljön az alkotó ember, övéi közé jöjjön bár, nem fogják megismerni? Vagy a hatalmas, mély csönd, amely fölött szava mint törékeny palló, hogy a lét és nem lét két partját összekösse, átível, ez a feneketlen, mérhetetlen csönd, mely szülőanyja a versnek, egy pillanatra áttöri a sokszájú hangzavart, megállítja a vásári szavak dübörgő vonatát, s egy szempillantásra visszavezet bennünket az őseredeti állapotba, ahol a kő kő lesz, a fű pedig fű? I.ehetséges-e még? Képes-e még a szó arra, hogy ezt az esélyt megadja neki? Vagy már mindent zsoldjába fogadott diolna az intézmény ügybuzgó hadserege? RONCSOL LÁSZLÓ fordítása Kiáltoztál. A lét alatt, a létre. Ö, hogy sikongtál! És körös-körül a hatalmas hegyek olyan könnyedén dobálták a hangod, mint a pitypangmagot. Amely aztán a fűbe telepszik, és gyökeret ereszt. CSELÉNY LÄSZLÖ fordítósa MN SMREK Örökkévalóság Nem függök az időtől. Csak a színt vallom, a halványát és a mélyet. A hangot, amely a mélyből tör föl, egy cseppnyi gyönyört, egy cseppnyi mérget. Minden más múlik, az űrben száll már, egy perc, és nyoma_sincs sehol, csak szívem lépked, mind a bárány, s a magasságban kóborol. RÄCZ OLIVÉR fordítása MILAN RÜFUS És mindennap És mindennap osztályrészed után lépkedek ember. Az úton keserű felleg ült ki homlokodra. Erről ismertelek fel, ahogy képeken felismerjük a szenteket. Kiáltoztál az állataidra. És tűz volt a hangod, az érc meglágyul tőle, en »idelmes, megbékélt, bcrázdát von.
