Új Szó - Vasárnap, 1978. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1978-12-10 / 50. szám
V □ Jevgenyij Jevtusenko, a világhírű szovjet költő filmszerepet vállalt: Szavva Kulis rendező vele játszatja a Konsztan- tyin Ciolkovszkijról, a nagy szovjet tüdősről, az „űrrepülés atyjáról“ szóló film főszerepét. (Még egy filmötlet Jevtusenkő- val kapcsolatban: Eldar Rjaza- nov, sok szovjet filmvígjáték rendezője a költőre szeretné bízni Cyrano megformálását Rostand romantikus verses színjátékának tervezett filmváltozatában.) □ A Válás olasz módra című filmben játszott együtt Stefánia Sandrelli és Marcello Mast- roianni; most ismét találkoztak a filmben, amelyet Luigi Co- mencini rendez. A film több epizódból áll, főszerepeit az olasz Alberto Sordi, Stefánia Sandrelli és Marcello Mast- roianni mellett a francia Annie Girardot, Gérard Depardieu, Michel Piccoli és Patrick De- waere alakítja. □ John Schlesinger befejezte új filmjének, a Jenkiknek forgatását. A film 1943-ban játszódik, amikor a különleges öl- tözékű, furcsa szokásokkal rendelkező, idegenes kiejtésű, de angolul beszélő „betolakodók“, a szövetséges amerikaiak léptek Nagy-Britannia területére. Jóllehet a közös család tagjaiként érkeztek, életmódjuk, beszédstílusuk elválasztotta őket a szigetország lakóitól. A Jenkik című film erről a különleges viszonyról szól. Vanessa Redgrave alakítja az egyik főszereplőt, egy angol középosztálybeli feleséget és anyát, akinek a lelki nyugalmát egy amerikai katonával szövődő szerelem dúlja fel. □ Érdekesen válogatta össze a Kvintett című amerikai film szereplőit Robert Altman rendező. Az amerikai Paul Newman, a spanyol Fernando Rey és az olasz Vittorio Gassman mellett a svéd Bibi Andersson és a francia Brigitte Fossey alakítja a két női főszerepet. De a kisebb szerepeket is különböző nemzetiségű színészekre bízta a rendező. □ Yves Boisset a politikai krimi s a társadalmi krimi után műfajt váltott. A halványlila taxi — a francia sajtó szerint — regényes, finoman érzelmes film, változatlanul mai valóságok után kutat, de inkább az egyéni sorsokon keresztül. Akárcsak a befejezés előtt álló Kulcs az ajtóban, mely egy tanárnő életéről szól. A film főszerepét Annie Girardot játssza. * * * □ Columbo hadnagy, aki népszerű sorozatában fáradhatatlanul üldözi a gonosztevőket (s tegyük hozzá: nem kis pénzért), új filmjében felcsapott bűnözőnek (nyilván még, többért...) A Brink-ügy című filmben Peter Falk olyan gengsztert alakít, akinek mindig sikerül kicsúszni a nyomozók karma közül. Peter Falk kommentárja: „Szerencséje van ennék a Brinknek, hogy nem Columbo üldözte, a hadnagy biztosan nyakon csípte volna ...“ A filmet Bostonban forgatják, William Friedkin rendezi. Viera OHáiová és if j. Emil Horváth az új szlovák film egyik jele netében (M. Kordog felvétele) A garázs ajtaja sarkig tárva... az első percekben mégsem látni semmit. Később aztán egy márkás kocsi körvonalai tűnnek jel a szürke füstgomolyagban. Bs egyre többet látunk ... A kocsi első ülése jelhajtva. A sebességváltónál széttört pezsgősüveg, jélig töltött poharak. A hátsó ülésen két ember — furcsa helyzetben. A férfi arca mozdulatlan, szeme üveges, mereven fekszik. A lány tekintete is megfagyott. Hosszú szőke haja, arcának lágy vonásai még ebben az állapotban is széppé teszik őt. De mi is történt? Bűntény? Kettős öngyilkossáq? Egyik sem. Nyár volt, amikor először találkoztak. Kája, mert így hívták a lányt, már akkor elbűvölte. Eleganciájával, bájával, viselkedésével. Csak Vondra érezte magát átkozottul komikusnak. Melegítőben, seprűvel a kezében állt a szoba közepén. A lányt azonban mindez nem zavarta. Sőt! Kimondottan élvezte a helyzetet. Aztán elmondta: ezt a hétvégi házat tőlük vették, s most hiányzik neki — és az udvarlójának. Hát hogyne egyezett volna bele, hogy bármikor kölcsönadja __ A férfi kétgyermekes ^családapa, a lány főiskolai hallgató volt. Kezdettől fogva jól megértették egymást. Olyannyira, hogy ismeretségük rövid időn belül más formát öltött. Ez volt az oka annak is, hogy a férfi családi élete felborult, a lány udvarlójának pedig tovább kellett állnia, fgy aztán még többet lehettek együtt. Talán, ha azon a hideg, esős őszi napon valaki megzavarja őket, a tragédiát elkerülik. Talán ... Barátnők. Ez a címe Stefan Uher legújabb filmjének, amely Alfonz Bednár, a népszerű szlovák író regénye alapján készült. A rendező azokról az emberekről készítette filmjét, akik új kapcsolatok árán próbáltak rátalálni igaznak vélt boldogságukra — családjukról, partnerükről teljesen megfeledkezve. A filmben rideg magatartásformák, felszínes kapcsolatok, meggondolatlan véleményalkotások tárulnak a nézők elé. Lehet, hogy éppen ettől lesz majd értékes az alkotás? A főszerepeket ifj. Emil Horváth, Regina Rázlová és Viera Oliásová alakítja. (g. szabó) Kísérleti filmstúdió A legnagyobb szovjet filmgyárban, a Moszfilm- ben kísérleti stúdiót hoztak létre fiatal filmesek számára. A stúdióba az ország különböző vidékeiről negyven rendezőt hívtak meg. Az alkotóműhely művészeti szaktanácsa (olyan ismert filmesek szerepelnek tagjai között, mint Grigorij Csuhraj, Grigorij Alekszandrov, Jurlj Ozerov, Szergej Bondarcsuk és mások) tág teret biztosít a fiatalok próbálkozásai és kísérletei számára. Ugyanakkor a „nagy öregek“ minden segítséget megadnak fiatal kollégáiknak. A stúdiósok részére tapasztalt dramaturgok és írók — Jurij Bondarev, Borisz Vaszil- jev, Vaszilij Belov, Valen- tyin Jezsov — bocsátottak rendelkezésre forgatókönyveket. A fiatalok már ez évben hozzákezdtek az első önálló forgatásokhoz. (szej Mefistó-keringő A Faust-motívum — valaki eladja lelkét az ördögnek s cserébe megkapja az örök fiatalságot — a fő témája a Mefisztó-keringö című filmnek. Forgatókönyvíróját nem a filléres ponyvák, hanem olyan szerzők ihlették meg, mint E. A. Poe vagy híres tanítványa, Bierce. Paul Wendkos, a rendező művészi eszközökkel teremti meg a film különös atmoszféráját. A film kísérőzenéjében állandóan felbukkan Liszt Ferenc Mefisztó-kerin- gőjének motívuma. A film főszerepeit Curd Jürgens, Jacqueline Bisset és Alan Alda alakítja. A GONDOLKODÁS TÁVLATAI Andrej Mihalkov-Koncsalovszkij új filmjéről Andrej Mihalkov-Koncsalovszkij rendező filmjei a szovjetország határain túl is ismertek. Csingiz Ajtmatov Az első tanító című műve nyomán készített filmjét a velencei XXVII. nemzetközi filmfesztiválon ezüstéremmel jutalmazták. Ványa bácsi című, Csehov színmüve alapján készült filmje a spanyolországi San Sebastianban rendezett XXVI. nemzetközi filmfesztiválon Ezüstkagyló díjat kapott; a Szerelmesek románca pedig a Karlovy Vary-i XIX. nemzetközi filmfesztiválon elnyerte a nagydíjat, a Kristályglóbuszt. A filmrendező jelenleg Vlagyimir Jezsov forgatókönyvíróval együtt a Szi- biriáda című többrésze filmeposzon dolgozik. — A szibériai olaj felfedezéséről és kiaknázásáról szóló film készítéséhez fogtunk hozzá — mondotta a rendező. — Ez olyan téma, amelyet nagy hord erejűnek, időszerűnek, társadalmi fontosságúnak szoktak tekinteni. Történetünket a XX. század elején kezdjük s végigvezetjük egy, a világtól és a történelemtől látszólag elszigetelt szibériai falu lakosai több nemzedékének sorsán, hogy végül is eljussunk ahhoz, hogy a mi korunkban nem lehet elszakadni az emberi sorsok történelmétől, mivel manapság mindenki — akarva, nem akarva — a kor eseményeinek jegyében él. Ogy vélem, hogy a filmművészetben, akárcsak minden más művészetben, rendkívül fontos a mikro- és a makró- világ, a részleges és az általános, az egyes ember és az egész ország, a társadalom, a nép élete közti kölcsönviszony helyes megtalálása. E téren mindkét lehetséges véglet veszedelmes: az is, amikor a „korszakalkotó“ művekben a statiszták tömegei mögött egybeolvadnak az egyéni jellemek és sorsok, és az is, amikor a történet mögött a szerzők nem képesek észrevenni annak az ország, a kor általános történelméhez fűződő kapcsolatát. Gyakran előfordul, hogy amikor a rendező egy filmet készít, már a másikra gondol. Velem is ugyanez történik most. Jóllehet a Szibiriáda még messze van a befejezéstől, én már úgy érzem, hogy bennem valami új nő, növekszik, ami benyomul jelenlegi munkámba, sőt zavarja. Az új terv részben a Szibiriáda témájával függ össze. Az embernek a természetért, a bolygónkért, végeredményben — az egész emberiség jövőjéért való felelősségéről van szó. Az ökológiáról való beszélgetés manapság sok embert érdekel. És szükség van az ilyen témájú filmekre. El kell gondolkodnunk önmagunkról, az embernek a világban elfoglalt helyéről. Büszkék vagyunk arra, hogy a szellemi állhatatosság csodáit művelhetjük, nélkülözéseket állunk ki, fizikai szenvedéseket viselünk el. De arra is gyakrabban kell emlékeznünk, hogy menynyire szűkek azok a határok, amelyek között létezhetünk. Egyszerűen embernek kell lenni ahhoz, hogy ha hangyabolyt veszünk észre, ne bökjünk belé bottal vagy csizmaorral, ne dobáljunk rá cigarettavégeket, hanem üljünk le, vegyük szemügyre, próbáljuk megállapítani, miféle élet folyik ott, vagy pedig, ha nem értjük, becsületesen álljunk odább, s ne rontsuk el azt, amit a természet alkotott. Másként cselekedni — emberhez méltatlan volna. Manapság a rendező előtt álló legfontosabb kérdés: hogyan, milyen nyelven fejezze ki gondolatait. Hiszen a néző- közönség nem egynemű: ami egyesekben helyeslő reagálást vált ki, másokban a tiltakozás .érzését keltheti. Ezt többek között saját magam alapján is megítélhetem. Amikor végignéztem Pasolini utolsó filmjét, A salói köztársaságot, a mélységes ellenszenv érzésével küszködtem, és csak amikor olasz kollégáim megmagyarázták nekem a művész álláspontjának lényegét, hogy igyekszik elképeszteni, megbotránkoztatni a burzsoá közönséget, minden lehetséges eszközt felhasználni, csakhogy a nyárspolgárt kizökkentse amorf, közönyös állapotából — akkor kezdtem másként felfogni azt, ami a vásznon történik. Világossá vált előttem e ha rágós film eszmei töltése, amelyet eleinte sehogy sem értettem meg, annak ellenére, hogy meglehetősen képzett néző vagyok. Milyen következtetést lehet levonni a művész és a néző közti köl- csönviszonynak ezekből a bonyolult kérdéseiből? Milyen úton haladjanak? Mintegy saját magunk számára készítsünk filmet — teljesen őszinték legyünk, „élők, csakis élők, mindvégig élők“, ahogyan Borisz Paszternák írta? De vajon a művész számára nem fontos, hogy az általa elvetett magvakból mi csírázik ki? Tehát gondolni kell a talajra is, amelynek szánták — gondolni kell a nézőkre is. (APN)
