Új Szó - Vasárnap, 1978. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1978-12-10 / 50. szám

cei kastély csodálatot vált ki sok tíz­ezer látogatójában, bár a háború alatt megrongálódott épületet államunk sok­milliós dotációi ellenére sem sikerült még teljes mértékben helyrehozni. A valticei kastély jelenleg részben mú­zeum, de az egyik- szárnyában turista- szálló, a másikban pedig borozó és szálloda üzemel. XXX Aztán elérkezett az Idő, amely a Lichtensteinek számára a lednicei-valti- cei lankák között a világ végét jelen­tette: az 1945-ös esztendő. Ez az év azonban az itteni kisemmi­zettek számára egy új világ kezdetét jelezte. A Lichtenstein család megdöb­benve tudatosította, hogy eljárt felettük az idő — örökre és megmásíthatatla- nul. Legalábbis ebben az országban. Menekülniük kellett a feltartóztathatat­lanul előrenyomuló szovjet csapatok elől. Évszázadok 9orán beléjük idegző- dött alapossággal ürítették ki kasté­lyaikat. Vittek, amit lehetett, híres olasz, német, flamand .mesterek fest­ményeit, értékes szobrokat, bútorokat, szőnyegeket — mindent, ami mozdítha­tó volt. Vitték a határ túlsó oldalára, ahol biztonságban érezték magukat. A nép azonban, amely számukra évszáza­dok során a mesés gazdagságot létre­hozta, természetesen maradt, és immár felszabadulva, önmagának kezdett dol­gozni, alkotni. S a kezdet nem volt könnyű. A fel- szabadulás előtti időkben a latifundiu­mok szintén megnyomorították a vidék gazdagságát. A Lichtenstein családnak nem volt érdeke a vidék iparosítása. A forradalmi eszmék azonban így sem kerülték el a főúri birtokokat. A kör­nyéken több helyen — így például Klo- bouky, Postorná, Lanzhot és a járási székhely, Bfeclav vidéke gyakran volt munkásmegmozdulások színhelye, s a forradalmi eszmék végül is a húszas évek elején a kommunista pártszerve­zetek megalakulásához vezettek ezen a tájon is. Az igazi határkő azonban mégiscsak 1945. május 9-e volt. A főúri uradalmakat azok vették .birtokukba, akik lényegében kezdettől fogva jogos tulajdonosaik .voltak: a dolgozó parasztok. A mezőgazdaság szo­cializálása már eszmeileg felkészülten találta az itteni földművelőket. Megala­kultak az első egységes földművesszö­vetkezetek, s a gabonatermesztésen kí­vül soha nem álmodott méreteket öl­tött a szőlő, a gyümölcs és a zöldség termesztése. Évente sdk millió liter ki­váló minőségű bor kerül a hazai fo­gyasztókhoz, de exportra is bőven jut. Ugrásszerűen növekedett az ipari ter­melés értéke is a járásban, amelyet napjainkban csak milliárdokban lehet kifejezni. Építési anyagokat, gépeket, vegyi anyagoikat, konzerveket stb. elő­állító ipara ■ jó megélhetési viszonyo­kat teremtett és magas életszínvonalat biztosít e vidék ma már népes ipari munkásságának. Harminchárom évvel ezelőtt új vi­lág kezdődött hazánknak ebben a sar­kában is, és a pompás, díszes kastélyok napjainkban egyetemes szocialista kul­túránk szerves részét képezik. Azokat szolgálják, akik építették: a népet. AGÖCS VILMOS A lednicei kastély parkjában szövetkezeti lejönök sétálnak ÄOiFME PARTJAIM A Valticei Szőlészeti Szakiközépiskola új, inkább elegáns szállodához, mint több száz, életvidám fiatal mindennapi otthonához hasonló diákszállójának erkélyén állóik. A szemközti dombvonulatokat nézem. Lent, a járdán szapora léptek ikop- pannak az ősz végi reggelben. Munká­ba siető, napi ügyes-bajos dolgaik után járó helybeliek. Mondatfoszlányokat sodor felém a friss szél. Apró-cseprő emberi problémákról szerezhetnék tu­domást, ha odafigyelnék. A gondolataim azonban másutt jár­nak. — Innen csak egy jó kőhajításnyira van a határ... az a dombvonulat ott már osztrák terület — mutattak ki előző este vendéglátóink a sötétbe, ahol a dombot inkább sejteni, mint látni le­hetett. Közben nagy szakértelemmel azt próbáltuk eldönteni, hogy tulaj­donképpen melyik bor jobb: a szlová­kiai, amit mi hoztunk, vagy pedig a valticei fehér, amellyel ők kínáltak bennünket. Ezen a derűs, őszi reggelen tehát az előző esti beszélgetésre gondolva, az erkélyről azt a bizonyos láthatatlan vonalat képzelem magam elé, amelyen túl furcsa, sokak számára nálunk ma már teljesen idegen világ kezdődik. Jómagam is már nagyon sokszor lép­tem át országhatárt. De eddig mindig olyanokat, amelyek nem elválasztották, hanem összekötötték az embereiket. Ahol a határ túlsó oldalán is olyan em­berek fogadtak, mint mi magunk is vagyunk; hasonlók örömeink, problémá­ink, és sikereink is azonos forrásból erednek. E vonal mögött jól átgondolt törvé­nyek kötelezik az egyik embert, hogy kiszolgáltatottja legyen a másiknak, aki csak annyival különb, hogy több a pénze. Mert ott a pénz hatalom. Meglehetősen kedvetlenül figyeltem a dombtetőt, majd hátat fordítva útnak indultam, hogy a vonal innenső oldalát legalább megismerjem < és megismertes­sem. XXX A breclavi járásba utazva, önkénte­lenül is felötlött bennem a kérdés: mit is tudok tulajdonképpen erről a dél- morvaországi járásról és székhelyéről? Az eredmény szerény volt: csak any- nyit, hogy nagyon híres bortermő vi­dék, de gyümölcsből is kitűnő fajtákat termel, ipara fejlett, meg hogv itt ta­lálható Miikulov, e bámulatkeltő, mű­emlékekben gazdag város és két továb­bi városában, Valticén és Lednicén van a német származású Lichtenstein főúri család egykori nyári és téli reziden­ciája, amelyek napjainkban igen sokak által látogatott múzeumok. Egyik bfeclavi vendéglátónk, a járás alapos ismerője, Miloslav Peíinka már jóval többet tud szűkebb pátriájáról. Nemcsak jelenéről, szocialista építésé­nek kiemelkedő eredményeiről tud ki­fogyhatatlanul beszélni, hanem ismeri múltját, ismeri azt a nehéz utat, amely e, környék lakói számára a tegnapból, a főúri elnyomás keserves idejéből a mai gazdag élethez vezetett. Mert ez az út itt sem volt könnyű, sőt, ha lehet, még bonyolultabb talán, mint másutt. A Lichtenstein főnemesi család' már a XII. században lefoglalta magának az egész járást, de más vi­dékeket is, hiszen csak a cseh ország­részekben nem kevesebb, mint 99 (!) nagybirtok volt a család tulajdonában. Ebben a számban nincsenek benne a más országokban levő birtokaik. A család Valticén és Lednicén rang­jához méltó kastélyt építtetett, az előb­bit állandó lakhelyül, az utóbbit nyári rezidenciának. A két pompás kastély-. hoz azonban egész sor más, igen je­lentős épület társult. A látogatók pél­dául nem kis csodálattal veszik tudo­másul, hogy Lednicén van a cseh or­szágrészek talán egyetlen minaretje: valódi török építkezésnek tűnik, mór stílusban, eredetinek látszó arabesz- kekikel a homlokzatán. Természetes, hogy az építmény nem a török időkből származik. A család építtette. S hogy sokba kerülhetett, töb­bek között az is sejteti, hogy a mocsa­ras talajba 500 darab hatalmas tölgyfa­oszlopot kellett leverni, hogy a csak­nem 60 méter magas torony biztos ala­pon álljon. Mind a lednicei, -mind pedig a valti­A regisztrált párttagok KÖZSÉGFEJLESZTÉS ÉS A TÖMEGSZERVE­ZETEK MUNKÁJÁNAK FELLENDÍTÉSE Garamkálna (Kalná nad Hronom) a lévai (Levice) járás nagyközségei közé tartozik, s hogy a helyi falu­si pártszervezet csupán 34 tagú, annak az az oka, hogy a szövetkezetben külön párt- szervezet tevékenykedik. A falusi szervezet június végén vált külön a szövetkezettől, tagjai főleg nyugdíjasok. Elnöke Stefan JanCo, a hús­bolt vezetője, akit munkahe­lyén kerestünk fel. Janco elvtárs a község la­kosságát jól ismeri, hiszen sok éven át a helyi nemzeti bizottság élén állt. A község fejlesztését pártelnökként is az egyik legfőbb feladatának tekinti. — Községfejlesztési ter­vünket és akcióprogramun­kat közösen valósítjuk meg a helyi egységes földműves­szövetkezettel. A lakosság aktivitására — ha jól meg­szervezzük az egyes akció­kat — mindig számíthatunk. A képviselők munkájával is elégedettek lehetünk. A pártvezetőségben a szövetke­zet, az iskola és a helyi üze­mek is képviselve vannak. Propagandistáink a falusi szervezet tagjai. Alapszerve­zetünkben alapfokú pártok­tatás folyik. A falusi pártalapszervezet másik nagy feladatának a tömegszervezetek munkájá­nak fellendítését tartja. — Jól dolgozik a SZISZ, a Vöröskereszt, a Nőszövetség és a sportszövetség helyi szervezete. Igaz, az utóbbi tevékenysége a labdarúgás­ra korlátozódik — jegyzi meg a pártelnök, majd így folytatja: — A munka fel­lendítése érdekében minden vezetőségi tagunkat megbí­zunk egy-egy tömegszerve­zet támogatásával. A tömeg szervezetek munkájával ter­mészetesen a pártbizottsági gyűléseken rendszeresen foglalkozunk. Legutóbb a fiatalok tevékenységét és a sportéletet értékeltük. A taggyűléseken mindig konk­rét beszámoló hangzik el. A tanácskozásokra tagjainkat írásban hívjuk meg. A ren­des taggyűléseken való megjelenési arány Jó, de a nyilvános gyűléseken való részvétellel egyelőre nem le hetünk elégedettek. Leg utóbb tavasszal volt nyilvá­nos gyűlés a faluban. Re méljük, hogy ha minden egyes pártvezetőségi tagun­kat megbízunk egy-egy tö­megszervezet támogatásáva'l akkor a nyilvános gyűlések­re is többen fognak járni. A falusi pártszervezet el nöke szerint sokat segíthet ne a pártmunka további ja vitásában az is, ha a regiszt­rált párttagok mind jelent keznének a helyi szervezet­ben, hogy szükség esetén feladattal bízhassák meg őket. A képviselő párttagok (a regisztráltak is) eddig is példát mutattak az aktivi tásban. A falusi pártszerve­zetnek egyelőre nincs pon tos áttekintése a Léván, Tol mácson (Tlmace) és másutt dolgozó helyi kommunisták­ról. A pártszervezet akcióké pességének javítása érdeké ben új tagokkal erősíti so­rait. Főleg a háztartásbeli asszonyok politikai aktivitá­sára irányítja a figyelmét. FÜLŰP IMRE 1978. XII. 10. ÚJ SZÓ (A szerző felvételei) Turisták a valticei kastély udvarán

Next

/
Thumbnails
Contents