Új Szó - Vasárnap, 1978. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1978-07-16 / 29. szám
LEGNAGYOBB ÜZEM LESZ ORSZÁGOS JELENTŐSÉGŰ ÉS EXPORTRA ALKALMAS TERMÉKEK BohuS Horvát mérnök, az üzem igazgatója Napjaink velejárója a nagyarányú építkezés. A közelmúltban átadott vagy éppen épülő Ipari és más nép- gazdasági ágazatokat szolgáló üzemekkel, szolgáltatóközpontok,kal és egyéb célú létesítményekkel lépten- nyomon találkozunk, a nagyarányú lakásépítésről nem is beszélve. Az elkövetkező években a jelenleginél is nagyobb feladatok várnak az építőiparra, s teljesítésük feltételezi az építkezési munkák további iparosítását, valamint az újszerű technológiai eljárások bevezetését. Ilyen célt szolgál az építők munkáját köny- nyltő még több és korszerűbb gép, akárcsak a magas fokú épületelemgyártás. Olyan, hogy a házgyárakból kikerülő építőelemeknél a lehető legnagyobb legyen a befejezettség százalékaránya, például vakolás nélkül Lehessen őket tapétával bevonni, és az építők a házgyárból egyre több térelemet — komplett konyhát, fürdőszobát stb. — kapjanak, hogy az építkezés során a szakipari munkákat a minimumra csökkenthessék. A hetedik üzem így lesz-e, ebbe Szlovákiában elsődleges beleszólása a Strojstav nemzeti vállalatnak van, amelynek üzemeiben készítik az építési munkákat könnyítő gépeket — beton- és ha- barcskeverőket, vaikológépeket — s a házgyárakban használatos berendezéseket. Az építőipar növekvő igényeinek kielégítésére a vállalat már meglevő hat üzeme rövidesen újabb testvért kap. A legnagyobbat és Legkorszerűbbet, amelynek termékei az országon belül, sőt rövidesen annak határain túl is, a vállalatnak és az üzemnek helyet adó városnak, Szencnek (Se- nec) egyaránt dicsőséget szereznek. Az építőipari gépeket és házgyári berendezéseket, amelyeket a szenei üzemben fognak gyártani ugyanis nemcsak hazánk, hanem a KGST-álla- mok építőipara is használni fogja. Indulás október elsején Az üzem a tervek szerint teljes kapacitással 1981 januárjától fog termelni. Akkor már 750 dolgozója lesz, és egy év alatt csaknem 220 millió korona értékű terméket fognak gyártani. E két adat megfelelően érzékelteti azt a magas műszaki szintet, amely az itt folyó termelést jellemzi majd. Mindez természetesen nem lesz — nem is lehet — egyik napról a másikra. Ilyen nagyarányú termelést csak fokozatosan lehet elérni. Az első termék gyártásához már néhány hónapon belül, október elsején hozzáfognak. Az induló új üzemnek ekkor mintegy 70 dolgozója lesz. Az év végén 180, 1980. január másodikén pedig már 500 dolgozóval kezdik az évet. > A termelés beindításáért felelős vezetők számára a június—szeptember hónapokra a nyári „sláger“ tehát nem a nyaralás, hanem a termeléssel járó gondok, problémák megoldása. — Ahogy közeledik a kezdés napja, úgy gyarapodnak ősz hajszálaink — mondja Eudovít Huéala mérnök, termelési Igazgatóhelyettes, de szavainak kedélyes hangzása egyben elárulja, ha vannak is gondok, ezek nem nagyobbak, mint amilyenek az indulással törvényszerűen járnak. — Az Indulási káderalap elsősorban a Bernolákovóból áthozott üzemünk dolgozóiból áll össze. Természetesen — mutat a falon látható papíron feltüntetett nevekre — egyúttal toborozzuk a munkásokat. Velük már mint dolgozóinkkal számolunk. — Persze nem olyan alapon tobor- zunk — veszi át a szót Marcel Pópay, a káder- és személyzeti osztály vezetője —, hogy gyertek, mert mi ennyivel vagy annyival többet adunk. Azok a gépek és berendezések, amelyeket a mi fémmegmunkálóink, marósaink, esztergályosaink, géplakatosaink, hegesztőink, és fémöntőink gondjaira bízunk a hazai iparon kívül a Szovjetunió, a Német Demokratikus Köztársaság és egész sor kapitalista állam gépiparának legkorszerűbb termékei, összértékük mintegy 100 millió korona. Ebből is látni, hogy a segédmunkások mellett nekünk elsősorban szakmunkásokra van szükségünk, olyanokra, akiket nyugodtan odaállíthatunk a több millió koronát érő gép mellé, és akik számára — mert mestereik munkájuknak és egy korszerű, nagy üzem alkalmazottai — az érvényesülési lehetőség az elsődlegesen vonzó tényező. A város és közeli környékén élők számára ilyen szempontból van jelentősége üzemünknek. Sokan megfelelő munkalehetőséghez jutnak anélkül, hogy naponta több tucat kilométert kellene utazniuk. Az építők állják szavukat Az építkezés területét egyelőre az építők, illetve a szerelők, a Bratislava! Priemstav és a Montostroj nemzeti vállalat dolgozói birtokolják. A területet három évvel ezelőtt, 1975. július elsején, az ünnepélyes alapkő- letétel napján vették birtokukba, s úgy hangzott a feladat, hogy a csaknem 220 millió koronát igénylő létesítményt 1978 végéig kell átadni. Az építők és szerelők állják szavukat, minden munkát az ütemterv szerint végeznek, s ha lesz az,-indulás körül nehézség, az elsősorban a szállítók bűne. Például még mindig nem lehet tudni, hogy mikor kapják meg az 1978-ra ígért kazánt. A befejezés előtt álló üzemet Bohuí Horvát mérnökkel, az üzem igazgatójával először madártávlatból, az ötemeletes központi épület tetejéről vettük szemügyre. — Az üzem több részét, például a festékek és kenőanyagok raktárát, a trafóállomást és a kazánházat már átadták az építők. Az öntödében, a központi épületben és az U alakú kétezer négyzetméter alapterületű termelőcsarnokban a befejező munkákat végzik, és ez a helyzet — mutatott az építkezés területén túl, a város egyik része felé —■ a 150 személyes munkásszállónkban is, így a távolabb lakó dolgozóink majd helyben lakhatnak. Ezen túlmenően a városi lakásépítésből is részesülünk, a tervek szerint az idén 34, 1980-ig további 64, a 7. ötéves tervidőszak éveiben pedig mintegy 250— 300 lakással. A központi épület felvonójának aknája még a szerelőkre vár, így a lefelé vezető úthoz is a lépcsőket vesz- szük igénybe. Kísérőm közben elmondja, az épület földszinti részén kapott helyet a konyha és az orvosi rendelő. A termelőcsarnokba — akárcsak hetek múlva az itt dolgozók — a főbejáraton megyünk be, kétszeresen megtartva a későbbi szabályt: a férfibejáraton, és először az emeleti szociális központba, ahol az öltözők és zuhanyozók kaptak helyet. Most még „nyitott az út“ a női öltözőbe, illetve zuhanyozóba is, de később, amikor az építőknek már nem kell a szabad átjárás, ez már az üzem 200—250 nődolgozójának külön bejáratú „fellegvára“ lesz. — A munkába és onnan haza a zuhanyozókon keresztül vezet majd az út, így ha valakinek úgy hozza az ideje, a munkából akár egyenesen lakodalomba mehet — jegyzi meg tréfásan kísérőm. Lenn, a hatalmas termelőcsarnokban Poór Rudolf, az anyagellátásért felelős részleg vezetője csatlakozik hozzánk, így kettős forrásból kapom a további tájékoztatást. Mindent, ami majd itt lesz, nagyon hosszú lenne felsorolni, de a pár kiragadott példa is kellően érzékelteti a korszerű, magas szintű termelést. Az U egyik szárában gépesített raktár kap helyet, az ellenkező oldalon pedig az egészségügyi előírásoknak maximális mértékben megfelelő lakkozórészleg és a hozzá tartozó két égetőkemence lesz. A fémmegmunkáló gépek .részlegét a hegesztő- és lakatosrészlegtől választőfallal elkülönítették, hogy kisebb legyen a zaj. A részleg királya az egyik hatalmas marógép, 12 -millió korona az ára. Szomszédságában lesz az edzőkamra, amely akár tűzokádó sárkánynak is beillene, hiszen, ha úgy akarják, „gyomrában“ majdnem 700 Celsius-fok meleget is gerjeszthetnek. — Akik itt fognak dolgozni, azok igyekezete, pontossága naponta milliókat jelent. A felelősségteljes munka alapkövetelmény lesz — mondja az igazgató, és azt is kifejti, messzemenően tudatosítják, hogy dolgozóik majd annál jobban tudnak összpontosítani munkájukra, minél tökéletesebb lesz a szociális gondoskodás. Ezért van az, hogy a városban már megvették azokat az épületeket, ahol 50 gyermek számára üzemi bölcsődét és óvodát nyitnak. Miért ne lenne, ha lehet a munkásszálló pincerészlegében Szauna, s az is természetes, hogy dolgozóik üdülési és pihenési lehetőségére gondolva, valamint a szakmai továbbképzés céljaira üdülő- központot szeretnének építeni, amelynek már helyet foglaltak a Szencen létesítendő termálfürdő területén. EGRI FERENC Téma: az indulás. Balról: Marcel Pépa y, Ludovlt HuCala mérnök és Poór Rudolf ffl SIMM
