Új Szó - Vasárnap, 1978. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1978-11-26 / 48. szám
wmmK WMM.. Az amerikai életforma tükörképe Amerikai futball. A világ legkegyetlenebb sportjának(?) tartott játék!?). Semmi köze európai névrokonához. Évente több száz robusztus termetű, széles vállú, könyörtelenül kemény, szélvészgyors legény megy sisakban (a fülüket is takarja, nehogy letépje az ellenfél) védőöltözetben háborúba, ahol mindennemű támadási mód megengedett. Nemcsak a labdát vivő játékossal, hanem bárkivel szemben. A csapat bármelyik tagját a pálya bármelyik részén földre teperhetik és annyian rohanhatnak rá, ahányan csak akarnak. Olyan a pálya, mint egy csatatér, szerte hevernek a földön a játékosok. Egymásnak rontanak tehát a modern gladiátorok, szinte hallik a csontok ropogása, aztán eltűnik közöttük a labda, s máris egy kupacban fekszenek, alig kapnak levegőt, az európai ember már temet, ám ők feltá- pászkodnak, megrázzák magukat, mint fürdés után a kacsák és kezdik elölről az ütközetet. Már aki kezdi! Mert egy idényben 1,3 milliónyian többnyire súlyos sérülést szenvednek. Gyógyításuk évente 300 ezer dollárba kerül. Az elmúlt Torkon is ragadhatják egymást idényben 10 játékosnál hiábavalónak bizonyult az orvosi beavatkozás: a pályáról vitték le holttestüket. Pedig hát tulajdonképpen csak arról van szó, hogy a mindössze 400 gramm súlyú tojás alakú labdát az ellenfél alapvonalára kell vinni... Hogy mihez hasonlítható ez a „játék“? Semmihez. Legfeljebb a fegyverek nélküli véres háborúhoz! És ahogyan egyes háborúk nagy nyertesei a fegyverszállítók szoktak lenni, úgy az amerikai futballon is a különböző tőkéscsoportok nyernek. Amikor a klubok játékosai összecsapnak a stadionok pályáin, akkor a texasi olajmágnások és szállodatulajdonosok küldik modem gladiátoraikat a detroiti autógyárosok, vagy a manhattani tőzsdé- sek izomemberei ellen a busás ha- - szón reményében. Ilyenkor derül aztán ki, kinek sikerült összevásárolni a legjobb csapatot. Mert évről évre százmillió dollárokért folyik a küzdelem a pályákon és a kulisszák mögött, A főnökök ott ülnek a lelátón és ha egy játékosnak nem tetszik a formája, csak átszólnak a szomszédos páholyba és eladják az illetőt. Mindent megengedhetnek maguknak, korlátlan urai a helyzetnek. A New York Jets, a legutóbbi „világbajnok“ átlagmeccsének bevétele 540 ezer dollár és három tévéállomástól milliókat vasalnak be. Nyereséges gazdasági és üzleti ág az amerikai futball: a négyszázadik leggazdagabb amerikai kereskedelmi társaság. És vita nélkül az első, ami a népszerűséget illeti. Ez a „játék“ az USA tévénézőinek legkedveltebb sportja, a nagy mérkőzéseken legalább 150 millióan ülnek a képernyők előtt. Hogy mennyire népszerű, azt az alábbi eset is bizonyítja. A Kaliforniai Egyetem diákjai már két napja sztrájkoltak, az egyetem alkotmányának védelmében tüntettek, és küldöttségeket menesztettek a rektorhoz, nyisson tanszéket egy fekete bőrű professzor számára. Reggel aztán egyenként elhagyták állásukat, tűrték, hogy 75 vezetőjüket megbilincselve kísérjék a riadóautóhoz. Nem volt értelme folytatni. A Kaliforniai Egyetem csapata délután játszotta rangadóját Syracusa főiskolásaival. És ezt nem lehet kihagyni... Csaknem másfél millió amerikai közép- és főiskolás diák kergeti a „tojást“, amely a múlt század hatvanas éveiben terjedt el Észak-Amerikában, de csak a századforduló táján vált igazán népszerűvé. Akkor, amikor az 1898-as spanyol—amerikai háború dúlt, amikor az amerikai monopóliumok először mutatták meg nyíltan agresszivitásukat a világnak. Az ovális labdáért folyó kíméletlen, durva küzdelem — tőkés rend érdekeinek megfelelően — erősen befolyásolta és befolyásolja ma is a fiatalság erkölcsének alakulását, sőt, az egész nemzet érzületét is. A profit mellett elsősorban a mindenre elszánt, verekedő, az amerikai életformának megfelelő fiatalok „előállítása“ a célja az amerikai futball- nak. Mit számít az, ha a pályán megrokkantak ezrei főleg a 16—18 évesek közül kerülnek ki? Lelkiismeret- furdalás nélkül tízezreket áldoznak fel évről évre nemzeti sportjuk oltárán, hogy a nézőtéren, a képernyőik előtt ülő és a pályán küzdőkből minél többen váljanak testben és lélekben olyan kíméletlen figurákká, akik, ha kell, semmitől sem riadnak vissza. Gondoljunk csak az amerikai katonák vietnami szörnyűségeire ... Keserves, kemény szabályok dirigálják ezt az ún. játékot, az „ördög vigye a gyengét“ elv alapján. Ahogy már említettük, a labdával rohanó játékost fel lehet lökni, vissza lehet rántani, át lehet karolni, lehet fojtogatni, a lábára szabad vetődni, lehet ütni, verni. A legegyszerűbb szerelési mód, ha a hátvéd szemtől szembe teljes erővel nekirohan. Elképzelhető, mi történik, amikor két 120 kilós óriás 10,2-es tempóban egymásnak száguld. A 10,2-es iram nagyjából 35 km-es óraátlagot jelent, a karambol tehát 70 kilométeres sebesség mellett történik. A többi a mentők dolga ... És itt van a pszichológiai háború. New York Jets öltözőjének falán a nagy rivális, a Cansas City üdvözlete függ: „Láttuk vasárnapi becsinált játékotokat. Jobb lesz, ha felkötitek magatokat, ellenkező esetben kénytelenek leszünk nyilvánosan megfojtani benneteket a pályán, 100 ezer néző előtt...“ Hát igen. A lőfegyverek ki vannak tiltva a pályáról, de ezenkívül a harcban minden meg van engedve. Terry Bradshaw, az egyik legvadabb játékos ezt mondja: „A pályán nem ejtek hadifoglyokat, ütök, taposok, fojtok, ha utamba áll valaki“! A 28 klubban tömörült mintegy ezer amerikai profi futballista között számtalan csillagot és egy szupercsillagot találhatunk. A szupersztár 35 esztendős magyar származású Joe Namath (Németh?), a New York Jets csapatkapitánya, aki mindenkinél távolabb és mindenkinél pontosabban hajítja a labdát. Hosszú listát érdemelnének sikerei, de semmivel sem rövidebbet kínszenvedései: „Néhány Fejjel a szalmazsáknak az edzésen Í szor kitört már a fogam, de ez nem számít. Volt két orrcsonttörésem, a jobb vállam kétszer megrepedt, egyszer felhasadt, csípőizületi törés, ököl- nyi izomseb a jobb felső combomon, a jobb térd háromszor műtve, ezüst szöggel rögzítve, két műtét a bal térden, jobb lábszár kétszer törve, a kéz- és labujjtöréseket nem is számoltam. A tizenkét profi évemből hármat töltöttem el sérüléseim kezelésével, s orvosilag állítólag rokkantnak minősítenek. Nem vigasztal, hogy ebben a sportban nem találni épkézláb játékost...“ Joe Namath sokat keres talán maga sem tudja, hogy mennyit. Amikor a „tojáskergetés“ veszélyességéről kérdezték, büszkén hozakodott elő az amerikaiak életfilozófiájával: „A futball az amerikai életmód visszatükröződése, az élet tükörképe. A társadalomban mindenki előre akar kerülni, de a vetélytársak megakadályozzák ebben. Mindenki gazdag akar lenni. Kezdődik tehát a harc, ahol senki sem válogat az eszközökben. A futballban és az életben brutális a harc. Az amerikai futballnak már csak egy fokozása van: a háború...“ A nagy proficsapa tok is csak nem- kis nehézségek közepette játsszák végig az idényt. A hajrában a harmadik garnitúrák küzdenek. A legjobbak a i kispadról nézik őket. Gipszben és mankón! „Nem a játék lett durvább — írják az amerikai szociológusok —, hanem a játékosok lettek nagyobbak és gyorsabbak...“ 1940-ben az átlagsúly kereken 10G kiló volt. Most 130 kg. A többi fizika. A tömeg és gyorsaság szorzata. A játék baleseti statisztikája mindenesetre tovább romlik. Ám a stadionokban mindig minden hely elkel. Washingtonban például évek óta várakozási lista van a szezonbérletre. Negyven, hatvan, nyolcvanezer néző a főiskolás meccseken! A profik mérkőzésein nem ritkaság a 130—150 ezer néző. Mindig, amennyi befér. Kell az izgalom. A korlátlan lehetőségek országa örömében sikoltozva figyel, hogyan darálja egymást péppé odalent néhány tucat óriás. A mérkőzéseknek szertartása is- van, és tulajdonképpen ez az, ami félelmetes. Az öltözők falán feliratok: „Igaz ember sosem adja fel, aki feladja, sosem igaz ember“. „Verítékbe- még senki sem fulladt bele“. És így tovább. A csikófrizurás óriások áhítatos csendben állnak sorba a segédedző asztalánál. Sisak fel. Leülnek. És az. edző beszél, igazi harci szózat. Szívdobogás, könnyek. Az edző kimegy. Most körbe állnak a modern gladiátorok. Kezet fognak. Sisak le. Ima. Hosszú, csendes, áhítatos. Aztán kimennek melegíteni, hogy módszeresebben tudják agyoncsapni az ellenfelet. „Küzdeni a végsőkig“ — mondta az egyik menedzser. „Ez afféle amerikai tulajdonság. És persze győzni. Nálunk csak győzni szabad ...“ Hogy ki törődik a vesztesekkel? „Senki — mondja. — Aki a vesztesekkel törődik, talán soha többé nem nevel győzteseket!“ Amerikai álom. A távoli szemlélő nem érti. S a hátán egy pillanatra végigfut a hideg ... * TOMI VINCE (Archív-felvételek) &ÚJSZÓ Imins* 4« 097 Kiadja Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Főszerkesztő: Dr. Rabay Zoltán CSc. Helyettes főszerkesztők: Szarka István és Csetö János. Szerkesztőség: 893 38 Bratislava, Gorkého 10. Telefon: 309, 312-52, főszerkesztő: 532-20, titkárság: 550-18, sportrovat: 505-29, gazdasági ügyek: 506-39. Távíró: 092308, Pravdo — Kiadóvállalat Bratislava, Volgogradská 8. Nyomja a Pravda, az SZLKP nyomdavállalat — Pravda, 02-es Nyomdaüzeme, Bratislava. PRÖBANYOMAS. Hirdetőiroda: Vajanského nábrezie 15. II. emelet, telefon: 551-83, 544-51. Az Oj Szó előfizetési díja havonta — a vasárnapi számmal együtt — 14,70 korona. Az Új Szó vasárnapi szórnának külön előfizetése negyedévenként 13,— korona. Terjeszti a Postai Hírlapszolgálat. Előfizetéseket elfogad minden postai kézbesítő. Külföldi megrendelések PNS —• Üstredná expedíció tlaőe, Gottwaldovo námestie 48/VII. A SUTI regisztrációs száma: 5/2.
