Új Szó - Vasárnap, 1978. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1978-07-16 / 29. szám
1978. n. iB. EGY RIPORTOT PROLÓGUSA Ez a felvétel annak idején szintén ezen a szakaszon, nem messze Dunajevci városától készült, ahol lefektették a gázvezeték első tizenhárom kilométerét A mai világban, amelynek egyik legégetőbb problémája a rendkívül megnövekedett energia- és tüzelőanyag-szükséglet kielégítése, az orenburgi gáz jelentős mértékben csökkenti majd ezzel kapcsolatos gondjainkat. Ennek érzékeltetésére egyetlen példa. A távvezeték teljes kapacitású üzemeltetése idején, vagyis 1980-ban, a jelenlegi mennyiséghez képest mintegy 50 százalékkal több, összesen 8,5 milliárd köbméter földgázt kapunk a Szovjetuniótól. Hőenergiában ez nagyjából megfelel az egész Ostrava-karvinái szénmedencében fejtett, kiváló minőségű kőszén energiaértéke felének. A távvezeték építéséről és a földgáz szállításáról szóló szerződést az érdekelt államok 1974-ben, Szófiában kötötték meg a KGST XXVIII. ülésszakán. A megállapodás lényege az volt, hogy a Román Szocialista Köztársaság konvertibilis valutában jelentős befektetést eszközöl az orenburgi központi gázfeldolgoző vegyi- gyár felépítésébe, míg a további öt szocialista ország vállalja a gázvezeték építése azonos nagyságú költséghányadának, nevezetesen a 2 milliárd 177 millió rubelnyi összköltség egyötödének fedezését. Ezen túlmenően, a szovjet dolgozókkal együtt, a közös munkát is. Ennek megfelelően jelölték ki a gondjaikra bízott öt építkezési szakaszt, amelyeknek hossza 470 és 583 kilométer között változik. Itt meg kell jegyeznünk két fontos körülményt. Az első, hogy a lelőhely feltárási és fejlesztési munkálataival, továbbá a kötődő finomító és feldolgozó üzemekkel kapcsolatos szovjet beruházási költségek meghaladták az 5 milliárd rubelt. A második pedig az, hogy a csővezetéket saját szakaszukon teljes egészében csak a lengyelek, felerészt pedig az NDK dolgozói fektették le, míg ennek a munkának dandárját a legtöbb tapasztalattal rendelkező szovjet szervezetek vállalták. Az említettektől eltekintve, az öt szocialista ország összesen mintegy 12 000 dolgozója elsősorban a kompresszorállomásokat építette és építi (mi magunk összesen ötöt), továbbá javítóüzemeket, lakásokat, szociális és kommunális létesítményeket stb. Természetesen ez sem volt könnyű munka. Elsősorban a szokatlan éghajlati, időjárási viszonyok — nagy hőségek és zord telek —, de a nehéz talaj, a mocsaras, lápos területek és egyéb -körülmények is nem egy esetben nagy erőkifejtést, áldozatkészséget, sőt hősiességet követeltek meg az építőktől. A legkeményebb dió azonban mégis a csővezeték lefektetése volt. A. I. Szorokin, a Szovjetunió kőolaj- és gázipari létesítményeket építő minisztériumának helyettes minisztere, a kiváló szakember, akit az egész távvezeték mentén nagyon jól ismernek és becsülnek a szovjet és a külföldi dolgozók, tárgyilagos higgadtsággal, a tények száraz, de beszédes nyelvén tájékoztat: — A nem kevesebb mint 1 680 000 tonna súlyú csővezeték építési munkái — eltekintve a Kárpátokban húzódó mintegy 120 km-es szakasz kisebb hányadától — már befejeződtek. Nem kis feladatokkal kellett megbirkózni. A csaknem Duna hosszúságú gázvezeték lefektetésénél 168 folyamon, köztük a Volgán, a Donon, a Dnyeperen, a Dnyeszteren kellett „áthúzni“ a csőrendszert. Az építők ötszáz kilométernyi távon kapták ellenfelül a hegyeket, a sziklás terepet és útjukat állta 160 kilométernyi mocsár is. A vasútvonalak és az utak „áthidalása“ 240 esetben volt elkerülhetetlen. A huszonkét kompresszorállomás közül — ezeknek építéséhez is csaknem 160 ezer tonna anyagot használtak fel — tizenkettő az év végéig elkészül, a többi pedig a jövő év derekáig. A gázvezeték üzemeltetése automatizált lesz. A kezelőszemélyzet alig tesz majd ki 2500 főt. A gáztranszport már ez idén, az utolsó negyedévben megkezdődhet, jövőre elérjük az évi mintegy 8—9 milliárd köbméteres szállítási szintet és 1980-ban már teljes kapacitással működik a Szojuz, vagyis 28 milliárd köbmétert juttat el rendeltetési helyére. — A Szövetség távvezetéken tőkésországokba is szállítanak majd gázt? — kérdem a miniszterhelyettestől. A válasz egyértelmű: — A teljes kapacitásból ösz- szesen 15,5 milliárd köbméter jut az építésben részt vevő szocialista országoknak. Ezen felül magának a vezetéknek üzemeltetése felemészt mintegy négymilliárd köbmétert. A hátralevő részt a Szovjetunióban használjuk fel. Az újságírót természetesen az a gondolat is foglalkoztatja, mi lesz a sorsa ennek a sokmilliárdos értékű beruházásnak, ha majd — mondjuk harminc-negyven év múlva — kimerül az orenburgi gázmező kincse. A miniszterhelyettes mosolyogva adja meg a választ: — Természetesen erre is gondolunk. A Szojuzt rákapcsoltuk a közép-ázsiai lelőhelyekre és számolunk azzal, hogy összekötjük a szibériai, tyume- ni terület északi része mérhetetlenül gazdag földgázkészleteivel ... Addig viszont, a távvezeték építésére vonatkozó megállapodás értelmében, a Szovjetunió húsz éven át Csehszlovákia, Bulgária, Magyarország, Lengyelország és az NDK számára az évi 2,8, Románia számára az évi 1,5 milliárd köbméter földgáz szállítását szavatolja. Ezen belül tizenkét év leforgása alatt (Szorokin elvtárs véleménye szerint kedvező esetben akár hat év alatt is) az említett országoknak juttatott gázzal egyenlíti ki az általuk befektetett anyagi költségek és élő munka ellenértékét. Néhány hónap múlva tehát a mi határunkat is átlépi az orenburgi gáz. Nem lesz szüksége sem útlevélre, sem vízumra és örömmel fogjuk fogadni. Nemcsak azért, mert energiagazdagságára szükségünk van. Hanem azért is, mert olyan úton, a Szövetség gázvezetéken jut el hozzánk, amelynek gyors felépítése megnyitja a szocialista országok gazdasági együttműködésében a közös. Integrált vállalkozások minőségileg új szakaszát. Ennek a gázvezetéknek három teljes hétig jártunk a nyomában. Főleg repülőgépen, de autóbuszon is hosszának több mint az ötszörösét tettük meg, hogy számot adhassunk róla hat szocialista ország olvasóinak: mi is történt viszonylag rövid idő, három év leforgása alatt az Ural és a Kárpátok között. GÁLY IVAN KÖVETKEZIK: A 13-as számhoz szegődött szerencse. Három évvel ezelőtt, a gázvezeték V. szakaszán Tolnai Lajos, az ott dolgozó magyarok egyike. Kezében földrög. Érdekessége az volt, hogy a Szövetség gázvezeték egész vonalán itt emelte ki a kotrógép a főid első köbmétereit Orenburg Ivono-Frankovszk Uzsgorod Legenda: A telt körrel jelölt városok területi székhelyek és egyben a távvezeték egyes szakaszai építőinek igazgatási központjai. Orenburg az I. (bolgár), Volgo- grád a II. (csehszlovák), Harkov a III. (lengyel), Cserkaszi a IV. (NDK) és Ivano-Frankovszk az V. (magyar) szakaszé. Az Drál folyó túlsó, ázsiai partján elhelyezkedő gázmezőtől, illetve az orenburgi nagy feldolgozó üzemtől Uzsgorodnál a Szovjetunió nyugati határáig húzódik a Szövetség gázvezeték (A. Polehin felvételei) '•V \
