Új Szó - Vasárnap, 1978. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1978-11-26 / 48. szám
TIZENKILENCEN KEZDTÉK ... s az eltelt tíz, év alatt pedig sokszor tizenkilencen folytatták a stafétaként átadott hasznos és nemes munkát. A komáromi (Komárno) magyar tanítási nyelvű gimnáziumban annak idején a járásban elsőként alakult meg a Lenin- klub, s az évek folyamán tevékenységével is elsőséget vívott ki. — A klub célkitűzése mit sem változott, ugyanúgy, mint az induláskor, ma is az orosz nyelv minél tökéletesebb elsajátítására, a világnézet helyes irányú fejlesztésére, a Szovjetunió és népei életének, Lenin munkásságának megismerésére törekszünk — mondja Beck Tiborné, a klub pedagógus vezetője. Nemcsak a cél nem változott, hanem a klub munkájának lényege sem: évről évre szorosabbra fonják a régi barátságok szálait, hagyománnyá változtatnak számos érdekes rendezvényt, serényen ápolják elődeik nemes cselekedeteit. Mert a Lenin-klub történetében ilyen is van. 1972-ben érdekes levél érkezett a Komáromi Városi Nemzeti Bizottságra az örmény Szovjet Szocialista Köztársaságból, Jerevánból. Feladója a múltat idézte fel, a háborúban elesett öccse sírjának felkutatásához kérte a komáromiak segítségét. A Lenin-klub tagjai lelkesen vállalták a feladatot. A levélből annyit tudtak meg, hogy Ruben Sztye- panovics Daftan Köbölkút (Gbelce) közelében kapott halálos sebet. Aztán kinyomozták, hogy Eubán temették el, majd hamvait később a szovjet hősök párkányi (Stúrovo) tömegsírjába helyezték át. Minderről a hős katona családját is értesítették. Azóta személyesen is megismerték a Lenin-klub tagjai Ruben Sztyepanovics Daftan édesanyját és nővérét, s a családdal ma is tartják a kapcsolatot. A szovjet hősök párkányi emlékművéről pedig azóta nem hiányoznak a komáromi diákok virágai. A klub Lenin nevét viseli, de barátságklubnak is nevezhetnék. A gimnázium diákjai ugyanis szoros barátságot tartanak fenn a magyarországi komáromi 86. számú szovjet iskola diákjaival, a Riga hajó matrózaival és a városban állomásozó szovjet helyőrség egy csoportjával. — A Riga hajó általában évente kétszer köt ki Komáromban, s a matrózok ilyenkor mindig ellátogatnak az iskolánkba, vagy bennünket hívnak meg a hajójukra. Mindig nagy élmény számunkra a találkozás — meséli Varga Ottó, a Lenin-klub jelenlegi alelnö- ke. — A helyőrség katonái pedig megkapják a klub munkatervét, s mindig szívesen látott vendégek a rendezvényeinken. — Számunkra ez különösen hasznos, mert ilyenkor mindig csak oroszul folyik a szó — kapcsolódik be a bezsélgetésbe Kondé Gabriella. Gabi nem tagja ugyan a Lenin-klubnak, de a rendezvényeken gyakran részt vesz. Nem mintha a tagságot nem érdemelte volna ki (mert azt ki kell érdemelni), hanem a szabályok rá is vonatkoznak. — A klubba csak az első, vagy legkésőbb a második osztályban léphetnek be a diákok — magyarázza Beck Tiborné. Ezzel elejét veszszük annak, hogy esetleg érdekből — például harmadikban vagy negyedikben eldönti a diák, hogy orosz szakra jelentkezik, s ehhez jól jön a klubtagság '— legyen valaki klubtag. Meg az sem mellékes, hogy így jobban összekovácsolódnak, s aktívabban tevékenykednek a gyerekek. — Én pedig az első és a második osztályban elég sokat betegeskedtem, nem nagyon maradt időm az iskolán kívüli tevékenységre. Harmadikban viszont már elkéstem a jelentkezéssel — fűzi hozzá az elmondottakhoz Gabi. A klubtagság feltétele továbbá, hogy a jelentkező megfelelő érdeklődést tanúsítson az orosz nyelv, a politikai és a társadalmi események iránt. — A klubtagok kiválasztásában az osztályfőnök és a szaktanárok is segítenek — veszi át a szót Ottó. — Az elsősöknek mindig részletesen ismertetjük a klub munkáját, meghívjuk őket a rendezvényeinkre, esetleg ők készítenek műsort egy- egy akciónkra. így, amikor jelentkeznek, már tudják, mire vállalkoznak. Múlt évi tevékenységüket az oroszul írt vaskos krónikában lapozgatva elevenítjük fel. Tavaly találkozóra hívtuk meg a klub alapító tagjait — meséli Ottó. — Nagyon érdekes volt hallani a „hőskor“ — amint ők a klubtevékenység kezdeteit elnevezték — felelevenítését. Többen közülük a Szovjetunióban tanultak tovább, ottani élményeikről is beszámoltak, s természetesen a munkánkról is véleményt mondtak. A Februári Győzelem 30. évfordulója tiszteletére rendezett akciónk is jól sikerült. Beck Pali bácsit, az idős kommunistát hívtuk meg beszélgetésre. A beszámolóját csoportokban fordítottuk oroszra a helyőrség katonáinak, aztán minden csoport egy-egy katona segítségével oroszul leírta a hallottakat. Nagy volt az izgalom, melyik csoport munkája lesz a legjobb — meséli Gabi. Az ő számára mégis az orosz olimpiász marad a legemlékezetesebb. Az igényes verseny (Moszkvában állítják össze a kérdéseit) iskolai fordulójában harmadik lett, s nyáron jutalmul részt vehetett egy kéthetes nyári művelődési táborozáson, ahol szovjet komszomo- listák és tanárok foglalkoztak a csehszlovák diákokkal. — Az olimpiász ugyan nem a Lenin-klub rendezvénye, de a lebonyolításban a klub is nagy részt vállal. Az eredményemet annak is köszönhetem, hogy — főleg a klubrendezvényeken — sokat gyakoroltam az orosz nyelvet. A nyelvgyakorlásra az idén is módjuk lesz a diákoknak, mert a Lenin-klub idei munkaterve az előző évekénél rendezvényekben semmivel sem szegényebb. Legközelebbi akcióikat a csehszlovák—szovjet barátsági hónap jegyében szervezik. Természetessen barátaikkal, a szovjet helyőrség katonáival és a 86. számú szovjet iskola komszomolis- táival is találkoznak. S e találkozón már az új klubtagok, az elsősök is ott lesznek. FLORIAN marta F urcsa lakói voltak a közelmúltban Bratis- lavában a Kultúra és Pihenés Parkjának. Papagájok, kanárik, kakaduk és egyéb egzotikus madarak, az Ornita Bratislava 78 elnevezésű kiállítás tarka résztvevői, több ezer, szemet gyönyörködtető példány. Az idén másodízben rendezte meg ezt a kiállítást a Kisállattenyésztők Szlovákiai Szövetsége, és a tervek szerint ezentúl minden évben sor kerül rá. A kiállításokat egy kicsit afféle főpróbának is tekintik, mert 1980-ban Olomoucban tartják meg az egzotikus madarak világkiállítását, és szeretnénk jó vendéglátó házigazdák lenni. Megragadtuk az alkalmat, hogy elbeszélgessünk a kisállattenyésztésről egy avatott szakemberrel, Jozef Kubán mérnökkel, a szövetség központi bizottságának titkárával. • Sokan hóbortnak tartják a kisállattenyésztést, és úgy vélik, hogy egyesek pusztán feltűnésből tartanak ritka állatokat. Ön szerint valóban hasznos időtöltés? — Minden kétséget kizáróan, és mielőtt ezt tényekkel is bizonyítanám, hadd szögezzem le, hogy semmiképpen sem hóbort. Igaz, egyesek valóban feltűnésből tartanak a lakásukban ritka állatokat — ismerek valakit, aki krokodilust tart —, de ez rendhagyó eset, és az ilyen különcök nem is tagjai szövetségünknek. Nekünk nem az a célunk, hogy feltűnést keltsünk, hanem az, hogy valóban kellemesen és hasznos kedvteléssel töltsük a szabad időnket. Pszichológiai vizsgálatok bizonyítják, hogy a természettel, az adott esetben az élőlények világával közvetlen kapcsolat a technika korszakában nagyon jó hatással van az idegrendszerre, az ember lelkivilágára, jellemének formálására. Megfigyelhetjük például, hogy azok a gyerekek, akik valamilyen állat közelségében nőttek fel, kiegyensúlyozottabbak, gazdagabb érzelmi életet élnek. Nem véletlen, hogy a gyermekek annyira ragaszkodnak az állatokhoz, főleg a kutyákhoz, macskákhoz, nyulakhoz, galambokhoz és a többi -madárhoz. Éppen ezért nagy figyelmet szentelünk az ifjúság körében végzett munkának, igyekszünk lehetővé tenni, hogy a gyermekek hozzájussanak kedvenc állataikhoz. Az érdeklődő fiatalokat tanácsokkal látjuk el, és ha módunkban áll, állatokat is ingyen adunk nekik. Nagyon jók a kapcsolataink a pionírházakkal, a kilencéves iskolák természettudományi szakköreivel és a mezőgazdasági szaktanintézetek szakköreivel, amelyekből mintegy 100 működik Szlovákiában. Szövetségünknek vannak ifjúsági bizottságai, szakembereink előadásokat tartanak a gyermekeknek, versenyeket, kiállításokat szervezünk nekik. Az ifjú tenyésztőknek a mostani kiállításon is önálló részlegük volt. A kisállattenyésztésnek azonban a népgazdasági haszna is számottevő. Szövetségünk tagjai bizonyos élelmezési cikkekből önellátók, s még a közellátásnak is juttatnak valamit. A tagok tulajdonában van jelenleg mintegy 560 ezer baromfi, 17 ezer juh, 250 ezer nyúl, 25 ezer pulyka, 200 ezer galamb és 17 ezer gyöngytyúk. Ha figyelembe vesszük, hogy egy nyúlbőrt 8—10 devizakoronáért hozunk be külföldről, könnyen kiszámíthatjuk, milyen haszon származik a hazai tenyésztőktől nyert bőrökből. Vagy vegyünk például egy tyúknál évi 100 tojást, ami nem is olyan sok, és így mintegy 50 millió tojást számíthatunk. Ne tekintse tehát senki túlzásnak, ha megállapítjuk, hogy szövetségünk tagjai is nagymértékben hozzájárulnak á CSKP XV. kongresszusa határozatainak teljesítéséhez. • Mi tehát a kisállattenyésztők szövetségének a küldetése? — A Kisállattenyésztők Szlovákiai Szövetsége — mint az elmondottakból is kitűnik- — tömöríti a bárányok, kecskék, baromfi, nyulak, galambok, macskák, egzotikus madarak és szőrmés állatok tenyésztőit és az akvaristákat. A szövetség küldetése, hogy védje a tagok érdekeit, szervezze és irányítsa eszmei és szakmai nevelésüket, jó feltételeket teremtsen a kedvtelésükhöz. Hozzájárulunk továbbá a tenyészállomány fenntartásához és minőségének javításáshoz, együttműködünk a kutatóintézetekkel, a fajtenyésztő és állategészségügyi szolgálattal, a mezőgazdasági üzemekkel és iskolákkal. Nem utolsósorban említem, hogy szövetségünk egyik legfontosabb feladata az állatok és általában a természet védelme, ami a mai világban nagyon fontos küldetés. • Mit nyújt a szövetség a tagoknak? — Tanfolyamokat, szakmai értekezleteket, beszélgetéseket szervezünk a legújabb ismeretek terjesztése érdekében. Kiadványokkal, könyvekkel népszerűsítjük a legjobb tapasztalatokat, bár meg kell jegyeznem, hogy még mindig kevés a kisállattenyésztőknek szóló szakirodalom. Véleményem szerint sokan szívesen foglalkoznának a kisállatok tenyésztésével, csak nem tudják, hogyan kezdjék el. Ezért lenne szükség megfelelő kézikönyvre, amelyek közérthető módon megmagyarázzák, hogyan kell bánni egyes állatokkal. Az itt érezhető űrt egyelőre a havonta megjelenő Záhrad- kár a chovatef (Kertbarát és kisállattenyésztő} című folyóirat pótolja, de ez kevés. Gyakran vetítünk filmeket, rendezünk versenyeket, kiállításokat, mint ez a mostani volt. Nemzetközi kapcsolataink lehetővé teszik, hogy a legjobb tenyésztők külföldi kiállításokon is részt vegyenek. Számos értékes díjjal és helyezéssel tértek már ezekről haza. Kereskedelmi szervezetünk, a Chovprodukt segítségével látjuk el a tagokat előnyösen fajállatokkal és állatélelemmel. • Ki lehet tagja a kisállattenyésztők szövetségének, és ki a jó kisállattenyésztő? — Szövetségünk tagja lehet minden 15. életévét betöltött személy, de beléphetnek kollektívák is, például az iskolai szakkörök. A jó tenyésztő az, aki szereti az állatokat, aki igyekszik minél többet tudni az életükről, életkörülményeikről. Mert a munkája csak úgy lehet sikeres, ha olyan feltételeket biztosít az állatoknak, amilyenek közt a szabad természetben élnek. Ez tehát feltétlenül megköveteli, hogy bővítse földrajzi, természetrajzi ismereteit, és ez mindenkinek hasznára válik. Végül elárulhatom, hogy az így végzett munka csodálatos élményt nyújt. PALAGYI LAJOS. Az állatok életének megismerése gazdagítja a gyermekek érzésvilágét (A szerző felvétele)
