Új Szó - Vasárnap, 1978. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1978-11-26 / 48. szám
ÚJ SZÚ KÜ SZÖB, AMELYET NEM SZABAD ÁTLÉPNI 1978. XI. 26. Az utóbbi időben a világsajtó hasábjain vita folyik a neutronfegyverrel kapcsolatban, s a vitában mint gyakrabban emlegetik a „nukleáris küszöb“ kérdését. A modern katonai terminológiában „nukleáris küszöbnek“ nevezik azt a pillanatot, amikor egy elkezdődött háborús konfliktusban áttérnek a nukleáris fegyver alkalmazására. Ismeretes, hogy a „tömeges nukleáris megtorlás“ stratégiájának idején, vagyis amikor ez a stratégia érvényben volt, a „nukleáris küszöb“ problémája egyáltalán nem létezett, mivel Washington „túlnyomó nukleáris fölényben“ bizakodva, Európában az általános nukleáris háborún kívül semmilyen más háborút nem képzelt és nem tervezett. A Pentagon stratégái úgy képzelték el ezt a háborút, hogy a háborús konfliktus létrejöttének mindjárt a kezdetén egyoldalúan nukleáris csapásokat mérnek a Szovjetunióra, az Egyesült Államok területe pedig sebezhetetlen vagy csaknem se- bezhetetlen a válaszcsapás számára. A Szovjetuniónak a gazdaság, a tudomány és a technika fejlesztésében elért sikerei az Egyesült Államokat megfosztották az atommonopóliumtól, s a hadászati nukleáris eszközök tekintetében létrejött az egyensúly a Szovjetunió és az Egyesült Államok között. A Pentagonban rádöbbentek, hogy ilyen körülmények között egy stratégiai nukleáris háború az Egyesült Államok előnyös földrajzi helyzete ellenére az agresszor megsemmisülésének veszélyét rejti magában. Ezért a Pentagon stratégái olyan változatok kidolgozásához láttak hozzá, amelyek egyrészt lehetővé tennék, hogy elérjék az imperializmus meghatározott céljait, másrészt pedig azt, hogy elkerüljék az Egyesült Államok területére mért válaszcsapást. A Pentagon továbbra is abból indult ki, hogy az amerikai imperializmus politikai céljainak elérésére a döntő eszköz a stratégiai nukleáris háború, de ugyanakkor hosszan kereste az új módokat és eszközöket, amelyek biztosíthatnák az Egyesült Államok globális ambícióinak realizálását katonai úton. így jutott el "a „korlátozott háború“ koncepciójához, amely mind a hagyományos, mind a nukleáris fegyverek alkalmazásával számol. A Pentagon nézetei szerint Európában egy ilyen háborús konfliktus kezdetben hagyományos háború formáját öltheti, majd a körülményektől függőón átnőhet harcászati nukleáris háborúba. Mivel sok variációt dolgoztak ki arra vonatkozóan, hogyan alkalmazzák a nukleáris fegyver különféle fajtáit már a „harcászati“ nukleáris konfliktus során a hadszíntéren vagy akár hadszíntereken, s mivel fennállt a veszély, hogy a „harcászati“ nukleáris konfliktus „hadászati“ konfliktusba nő át, jelentkezett a „nukleáris küszöb“ és a „nukleáris eszkaláció“ problémája. A Pentagon stratégiáinak és NATO-beli partnereiknek az elgondolása szerint a „nukleáris“ és egyéb küszöbök arra hivatottak, hogy biztosítsák a hadműveletek eszkalációjának tervszerűségét és a nukleáris támadó eszközök „adagolt“ alkalmazását a hadviselés során. Számításaik szerint így elérhető, hogy a háborús konfliktus az európai hadszínterekre korlátozódjon. Mondjuk ki kereken, ez megoldhatatlan feladat. A múltbeli háborúk tapasztalatai megcáfolhatat- lanul bizonyítják, hogy a háborús tűzvészt sohasem sikerült az előre kijelölt keretek közt tartani. Amint a nukláris fegyvert akár csak egy harcászati övezetben alkalmazzák, a fegyvert haladéktalanul hadászati méretekben is bevetik. A háborúnak kemény törvényei vannak. Az agresszor azért indít háborút, hogy térdre kényszerítse áldozatát, rákényszerítse akaratát. De tisztában van azzal, hogy vereség esetén ő maga juthat olyan sorsra, amelyet áldozatának szánt. Ezért mindegyik állam, amely részt vesz a háborúban, függetlenül attól, hogy támad vagy védekezik, semmitől sem riad vissza a győzelem kivívása érdekében, és nem ismeri el vereségét, amíg nem vetette be és nem használta el a rendelkezésre álló eszközök arzenálját. Ma Európában csak a NATO-nak 7000 nukleáris robbanófeje és mintegy 3000 célba juttató eszköze van. De az óceánon túli stratégák a jelek szerint ezt is keveslik. Ezt a készletet szeretnék kiegészíteni még egy fegyverfajtával, a neutronbombával. Kérdezzük: miért? Haig tábornok a NATO Európában állomásozó fegyveres erőinek főparancsnoka válaszol erre a kérdésre. Haig tábornok egyebek közt így érvelt a neutronfegyver Nyugat-Európá- ban történő telepítése mellett: „Mivel a féken tartás amerikai hadászati eszközei veszítenek fölényükből az oroszok eszközeivel szemben — és ezeket az erőket a jövőben valószínűleg semlegesíteni fogja a hadászati fegyverzet korlátozására vonatkozó egyezmény — az európai hadszíntér sokkal sebezhetőbbé válik, és ezért szükséges lesz saját féken tartó potenciáljára.“ Mint a nyilatkozatból láthatjuk, a NATO főkolomposai azzal az általuk koholt ürüggyel, hogy a szocialista közösség országai felől „háborús veszély“ fenyeget, növelni szeretnék a nukleáris támadó eszközök arzenálját a nukleáris fegyver hadrendbe állítása és Európában történő telepítése révén. Az Egyesült Államok katonai körei és a NATO stratégái úgy vélik, hogy a neutronbomba az az eszköz, amelyre szükségük van terveik eléréséhez. Igyekezetük nemcsak arra irányul, hogy még lejjebb szállítsák a „nukleáris küszöböt“, hanem arra is, hogy egyáltalán elmossák a határt a hagyományos és a nukleáris fegyverek között, és ily módon mintegy feltűnés nélkül kirobbanthassák a nukleáris háborút. Az Egyesült Államok militarista körei valósággal magasztalják az új „csodafegyvert“, azt híresztelik róla, hogy „tiszta“, sőt „humánus“ fegyver. Pedig hát ismeretes, hogy a neutronbomba szerkezetét tekintve egy korlátozott telejsítményű termonukleáris robbanófej, vagy ahogy még nevezik: „mini-termonukleáris töltet“. Mai típusait arra szánják, hogy felszereljék velük a „Lance“-rakéták robbanófejeit és a 203,2 mm-es tarackok gránátjait. A neutrontöltet robbanásakor — mivel a termonukleáris reakcióban a hidrogén nehéz izotópjai (deutérium és trícium) vesznek részt — jelentős mennyiségű gyors neutron kerül a környezetbe, ezekre jut a felszabaduló energia mintegy 80 százaléka (az eddig kifejlesztett robbanófejek esetében ez az arány 5—6 százalék.) Ezért pusztít el ez a fegyver minden élőlényt. A lökőhullámban felszabaduló energia és a fénykibocsátás hirtelen csökkenés viszont kisebbíti azt az övezetet, amelynek határain belül megsemmisül minden műszaki létesítmény és haditechnika. A Pentagon szakértőinek adatai szerint a „Lance“- rakéta robbanófejében elhelyezett 1 kilotonna teljesítmény)! neutrontöltet pusztító hatása a következőkben ösz- szegezhető. A lökőhullám és a fénykibocsátás teljes pusztulást idéz elő 200—300 méter sugarú körben. Ugyanakkor a láthatatlan neutronok óriási kinetikus energiával messzebbre röppennek, s .könnyen áthatolnak a ruházaton, a páncélon és a téglafalon. A robbanás epicentrumától 800 méterig ezek a neutronok halálosak az emberi szervezetre. 1400 méteren belül a sérülteknek a fele egy hónapon belül meghal. J. Edwards professzor angol genetikus szerint a neutronfegyvernek az a sajátossága, hogy „nem korlátozott az időtartam, amelyen belül megnyomoríthatja az embert, s e fegyver alkalmazása után még néhány emberöltővel is születhetnek olyan gyermekek, akikben kimutathatók a sugárártalmak következményei“. Mint ismeretes, az amerikai kormány nemrég — annak láttán, hogy az egész világon tiltakoznak tervei, e barbár tömegpusztító fegyver sorozatgyártásának megindítása és e fegyvernek az európai NATO-országok területén történő elhelyezése ellen — elterelő akcióba kezdett. Kijelentette, hogy elhalasztja tervei megvalósítását. Egyszerű volt a számítás: csökkenteni akarta annak a harcnak a hevességét, amelyet a békeszerető erők indítottak a neutronfegyver eltiltásáért. Ma viszont az amerikai kormánykörök nyilván úgy vélik, hogy az emberek bizonyos fokig megnyugodtak, s minden jel szerint úgy határoztak, hogy meggyorsítják a neutronbomba hadrendbe állítását. A szenátusnak a haderők ügyeivel foglalkozó bizottsága olyan „jelentést“ küldött az elnöknek, amelyben — az Associated Press jelentése szerint — követeli, hogy „a neutronrobbanőfejek szerkezeti részegységeiből halmozzon fel készleteket az Egyesült Államokban, hogy ezeket gyorsan (!) át lehessen dobni Ny ugat-'Európába". A militarista körök a „szovjet fenyegetés“ hazugságával próbálják indokolni azt a szándékukat, hogy a NATO-t ellássák ezzel a barbár fegyverrel. S teszik ezt annak a közismert ténynek ellenére, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok közt létrejött és fennáll a hadászati erő- egyensúly. De Nyugaton is sok újság, politikus és közéleti személyiség rámutat arra, hogy a NATO-tömb és a Varsói Szerződés országai közti háborús konfliktus esetén a neutronfegyver alkalmazása nukleáris eszkalációra vezethet, amelynek során a hadviselő felek átlépik a nukleáris világháború „küszöbét“. Nem vitás, a nukleáris fegyver bármelyik fajtájának (köztük a neutronfegyvernek) az alkalmazása valóban azzal fenyeget, hogy a regionális konfliktus nukleáris világkatasztrófába nő át, és ebben az esetben a „küszöbök“, bármilyenek Is, nem tudják a regionális konfliktust az előre meghúzott határok között tartani. De a „harcászati“ nukleáris háború veszélye nem merül ki abban, hogy ez a háború afféle „szikra“ egy „nagy“ tűzhöz. Rendkívül veszélyes önmagában is. A Pentagon stratégái, úgy látszik, játszi könnyedséggel el tudják szánni magukat egy „harcászati“ nukleáris háború kirobbantására. Ha ez a háború óriási emberáldozatokkal jár is, mégis messze lesz saját házuk tá-' jától, és a nukleáris tűzvész lángja őket nem éri el. A „harcászati“ nukleáris háború további veszélye, hogy következményeit tekintve Európára, köztük a NATO- országokra nézve nem kevésbé pusztító, mint egy hadászati nukleáris háború. Az európai hadszíntéren telepített amerikai „harcászati“ nukleáris fegyver robbanóereje 460 millió tonna tri- nitrotoluoléval egyenlő (vagyis körülbelül 2 tonna jut a NATO-országok egy-egy lakosára). A Szovjetunió határozottan ellenzi a neutronfegyver gyártását, mert ezzel a fegyverkezési verseny még veszedelmesebb szintre emelkedne. Világszerte . ismertek a Szovjetunió javaslatai, hogy a nagy katonai potenciállal rendelkező államok kössenek szerződést a haderők további mennyiségi és minőségi fejlesztésének teljes megszüntetéséről, és ezzel teremtsék meg a fegyverzet és a haderők ezt követő csökkentésének feltételeit. A Szovjetunió javasolja, hogy meghatározott, korlátozott időn belül hajtsanak végre olyan programot, amely magában foglalná a nukleáris fegyver minden fajtája gyártásának megszüntetését; e program további része lenne minden másfajta tömegpusztító fegyver gyártásának megszüntetése, e fegyverek eltiltása; a nagy romboló erejű hagyományos fegyverek újabb fajtái kifejlesztésének. megszüntetése; a Biztonsági Tanács állandó tagjainak és a velük katonai szerződésben levő országoknak lemondása a hadseregek és a hagyományos fegyverzet növeléséről. Ez az az út, amelyen haladva biztosítani lehet a világbékét és a népek biztonságát. RAJR SZIMONJAN vezérőrnagy, a hadtudományok doktora (PRAVDA) lllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllilllllilllllllllllllllillllllllillllllllllillllltlltlillllllll Carter elnök döntése a neutronfegyver „alapvető elemeinek“ gyártásáról és ezzel egyidejűleg a Nyugat-Európában állomásozó amerikai katonai egységek felszerelésének korszerűsítéséről annak érdekében, hogy azokat majd felhasználhassák a neutron robbanófejek kilövésére, a felháborodás viharát váltotta ki az egész világon. Aachenben (NSZK) a fiatalok neutronfegyverellenes tüntetést rendeztek, melynek transzparensei és a tüntetők álarcai a fegyverkezés veszélyeire hívják fel a figyelmet (Telefoto — CSTK)
