Új Szó - Vasárnap, 1978. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1978-11-26 / 48. szám
JELRE VÁR A LABIRINTUS (Folytatás az 1. oldalról) annak, ami egy kilogramm szén elégetésekor felszabadul. 1939. március 27-én Frédéric Joliot-Curie és inunka- társai jelentést terjesztenek a párizsi akadémia elé. Ebben a jelentésben bukkan fel egy kifejezés — réac- tion ä chain — láncreakció ... Látomások tűnnek fel: hatalmas gépek, elektromos erőmüvek, amelyek vagonnyi uránnal akár egész eszA V—1-es Atomerőmű beindítását és irányítását végző szakemberek csoport ja (balról jobbra): V. P. Lapsz- kij; F. Koher, szövetségi műszaki és beruházásfejlesztési miniszterhelyettes; A. N. Grigorjanc és I. Janskij tendőn át üzemelnek, országokat látnak el fénnyel, energiával. És elhangzik egy pokoli szó is: Atombomba! A szörnyet „láncra verik”... A mitológia szerint Kréta szigetén Minosz király labirintust építtetett szörnyszülött, biikafejü, emberevő fiának, nehogy kiszabaduljon, pedig ama mondabeli Minotaurus esetleges pusztítása gyermeki csínytevés lenne ahhoz képest, amit 1 kg uránmag hasadásakor felszabaduló energia okozna — hatása egyenlő lenne 13 millió kilogrammnyi leghatásosabb robbanószer pusztításával, és mindez egymilliomod másodperc alatt következne be a láncreakció nyomán. Ekkora energia megfékezésére olyan labirintus kell, amelyben csak az ember tud eligazodni, és e energia az ő jeladására távozhat, megszelídülve, átalakulva, emberi hajlékokba meleget, fényt árasztva. A Jaslovsiké Bohunice-i atomerőműben a Chemont Brno szerelői mondták, hogy egy hét is beletelt, amíg megszokták az erőmű útvesztőjét, és nemegyszer — kezükben a tervrajzokkal is — bizony tanácstalanul álltak; vajon most merre?! Ez persze már a múlté, ma már othonosan mozognak. Erre szükség is van, hiszen az atomerőmű ezekben a napokban felboly- dult méhkashoz, hangyabolyhoz hasonlít leginkább. Ész, erő, akarat — minderre szükség van. Ottjártam- kor hevenyészett „leltárt“ készítettem a Szlovákiai Energetikai Fejlesztési-Beruházási Konszern bohunicei üzemének épülete előtt álló kocsik hovatartozásáról. Ilyen rendszámú kocsikat láttam: TTA, BVA, BAI. PXA, BAJ, ABY, RS, TO, AU, SEA, PPA, BHA, KÖB, OCB ... többek között! Jelentéktelen, de ez is bizonyítja, hogy országos ügy. Nem mellékes, hogy mikor helyezik üzembe a V—1-es atomerőmű első blokkját, amelynek 440 megawatt a teljesítménye, és már a jövő évben 1350 gigawattóra elektromos energiát termel. Nem mellékes, hiszen ha ugyanakkora teljesítményt akarunk elérni olyan erőművel, amelyet urán helyett szénnel kellene „etetnünk“, akkor másfél millió tonna feketeszént kellene elégetnünk. A szénkészletek pedig végesek. A V—1-es második blokkjának helyettesítéséhez ugyanennyi kellene, és épül már a V—2-es is, ez ugyanekkora teljesítményű lesz. Az illetékesek pedig már azt is kiszámították, hogy 1985- ben Csehszlovákia energiaszükséglete eléri a 200 milliárd kilowattórát! Urán az egyedüli megoldás „A csehszlovák energetika számára nincs más út a jövőt illetően, mint az urán.“ Ez a megállapítás Jan Neuman mérnöktől, a csehszlovák atomenergia-bizottság elnökétől származik. Kijelentését volt mire alapoznia, hiszen hazánk a világ tíz olyan országának az egyik,e, amelyek képesek nukleáris energetikai berendezések gyártására. A KGST-országok atomenergetikai programját a Szovjetunió irányítja. Fő segítőtársa ebben a nagy feladatban éppen a csehszlovák kohó- és gépipar. Az erről szóló kormányközi magállapodást 1974 márciusában írta alá a két fél. A bohunicei V—1-es atomerőmű primér körét a reaktorral együtt a Szovjetunió szállította. A reaktor 12 méter hosszú, átmérője négy és fél méter. Több mint kétszáz tonna súlyú. Leningrádban készült, körülhajózta csaknem egész Európát, Ogyesszánál folyami tengerjáró hajóra rakták, és a Dunán jutott el a bratislavai kikötőbe, ahonnan tavaly március utolsó napján elindult Jaslovské Bohunicére. Ez az erőmű „lelke“, ebben zabolázzák meg az uránt oly módon, hogy szabályozzák a meghasadások számát. A dúsított uránt tartalmazó rozsdamentes acéltokok, vagyis a fűtőelemek, már a reaktorban várják a jeladást, a V—1-es első blokkját az indításhoz készítik elő. A zárt primérkörben víz áramlik, amely az urán- hasadáskor keletkező hőt levezeti a reaktor aktív zónájából. A reaktorban felmelegedett hűtővíz a hőkicserélő gőzfejlesztőbe kerül, ahol a turbinát hajtő gőz keletkezik. A turbina hajtja az áramfejlesztő generátort, ahonnan a V—1-es mindkét blokkjától önálló magasfeszültségű — 220 ezer voltos — vezeték „szállítja“ a villamos energiát Kri2ovanyba, az áramelosztóba. Az erőműnek azért van két teljesen azonos blokkja, mert az energiaszolgáltatás nem szünetelhet, ha az egyikben elhasználódott a fűtőanyag. Ilyenkor indul a másik, és a fentiekben röviden vázolt módon termeli az áramot. Milyen egyszerűnek tűnik ... Emberek az erőműről Lehetnek vagy négyezren. Azt is mondhatnám, hogy szinte az ország minden sarkából. Plzenből, Prágából, Brnőból, Ostraváról. Van, aki Árván látta meg a napvilágot, mások a Tátra alatt, az állandó lakhelyt bizonyító személyazonossági igazolvány bejegyzésében nem hiányzik Nitra, Sered, Topofcany, sőt még Perbete (Pribeta) sem. Az építőipari munkások, szakemberek és az itteni szerelőbrigádok tagjai leginkább a költöző madárhoz hasonlítható. Az évek folyamán bejárják a fél országot, mindenütt hagynak maguk után valamilyen nyomot, amelyből haszna van az országnak. Ezenkívül egy sereg barátot, sok-sok emléket, kedvest... S ha egyszer letelepednek, az a hely sok esetben a szülőföldtől távol esik! Persze olyanok is akadnak szép számmal, akik a közeli falvakból járnak az atomerőműbe dolgozni. Szándékosan írtam a helyszínt még egyszer. A hangsúly kedvéért. Ugyanis ezek a huszadik század talán legnagyobb jelentőségű építkezésein otthonosan mozgó — nemrég még földművelő — emberek még csak félig-meddig szakadtak el a földtől, mert ha hazamennek, a kerben fát, virágot, zöldséget gondoznak, és az ól sem áll üresen a ház végében, mert hát az erőműi lófás-futás után kell egy kis kikapcsolódás. Persze, az utóbbi időben gyakran volt úgy is, hogy nem nagyon jutott erre idő. Különösen nem a beruházási és a szolgáltató vállalatok felelős dolgozói számára. Kevés olyan elfoglalt ember volt az erőmű körül jó pár kilométeres körzetben, mint a beruházó Szlovákiai Energetikai Fejlesztési-Beruházási Konszern 01-es Jaslovské Bohunice-i üzemének igazgatója, Martin Spirko mérnök. A hónap elején háromszor jártam ott, de soha nem találkoztam vele. Pusztán azért, mert! két perccel mindig korábban távozott onnan, ahol előzőleg volt... Pedig éjszakába nyúló műszakjai voltak. Reggel 6-tól. Nem állt sokkal jobban az idővel Ördögh Miklós, az építkezés főmérnöke sem, aki már 13 éve, a főiskola elvégzése után került az „atomszakmába“. Vele ugyan találkoztam, miután „futtában“ megebédelt. Kezembe nyomott egy rövid ismertetőt, az erőműről, és távozott — tárgyalni. Hiába. A V—1-esen a célegyenesben vannak. A célszalag karnyújtásnyira van. Epilógus helyett Jaslovské Bohunicén nyugdíjasok gyülekeznek a helyi nemzeti bizottságon. Köztük Gejza Mrva, nyugalF. Hréka: „Kezdetben kísértett Hirosima...“ G. Mrva: „...aztán visz- szatért az emberekbe az élet...“ mázott iskolaigazgató is: „Pontosan emlékszem 1958 tavaszára, amikor a falu szélén megjelentek a földgyaluk és kezdték az utat csinálni az első atomerőmű felé. Évezredes sírokról túrták el a földet. Néztük a sírokat, amelyek tanúsították, hogy a falu térségében ókori település maradványai vannak. Néztük a munkát és hallgattuk a rémhíreket, hogy a falu megszűnik, lakóit elköltöztetik. Aztán idővel 32 tonnás daru szállítja a fűtőelemeket a reaktorhoz az emberekbe visszatért az élet, látták, hogy munka- lehetőség kínálkozik, keresni is lehet szépen. Megváltozott a közhangulat, és a falu is nekilódult fejlődni. Ma már nincs olyan öreg a faluban, aki kételkedne abban, hogy ebből csak jó származhat, semmi más.“ A falu közepén, a buszmegállónál, rekétát idéző talapzat tetején az atomium. Előtte egy, a nyugdíj- korhatáron jóval túllevő bácsika. Messziről megsüve- gel. Körülnézek, tényleg nekem szólt-e, de nem látok az utcán senkit. Nekem szólt. Közelebb megyek, megszólítom, mit gondol, mi lehet ez a fura dolog itt fönn ezen a talapzaton. — Ez itt, ni!? — bök rá ujjával a biztonság kedvéért. — Azt mondják, az atom ilyen. Én nem tudom, mert nem tanultam, de hogy fene sok energia (!) van benne, és emiatt folyik az a nagy építkezés már vagy húsz év óta, s ezért hát biztosan így van... ígyMÉSZÁROS JÁNOS 1978. XI. 28- Szerelés a reaktorcsarnokban = (M. DurlSová és Gyökeres György felvételei)
