Új Szó - Vasárnap, 1978. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1978-11-19 / 47. szám
•| Topolőanyi Közös Mezőgaz- fl dasági Üzem práznovcei telepén járunk. A tojóházakból kihallatszó kotkodákolás egyértelműen elárulja a telep küldetését. S bár az állatorvosok rendelkezésével összhangban a tojóházakba nem mehetünk be, a termelés folyamatáról így is teljes képet kapunk. Tájékoztatónk Emília Hamarová, a tojókat gondozó nyolctagú ezüstérmes szocialista munkabrigád vezetője. — Hat tojóház van í telepen, háromban egyszintes, a többiben háromszintes ketreces tartás- technológiát alkalmazunk, összesen 110 ezer tojóról kell gondoskodnunk. Tavaly tojóként 272 tojást volt az átlag, és ezt a gondjainkra bízott állatoknál az idén is elérjük. Az elmondottakból már törvényszerűen következik, hogy a telep Jozef Sarina és Emílián Podoba teljesíti, sőt túlteljesíti tojástermelési tervét. Az idei háromnegyedévi tervüket például 116 százalékra teljesítették, és összesen 19 millió 600 ezer tojást adtak el. A tojóházak újak, korszerűek, valamennyit az utóbbi években építették. A telepet fokozatosan bővítik. Még ebben az évben elkészül egy további, 2 millió korona befektetést igénylő tojóház, amelyben majd 20 ezer tojót lehet elhelyezni. A telep jövő évi tojástermelési terve már 24,5 millió darab lesz. A tojástermeléshez hasonlóan eredményes a telep broyler termelése. A húscsibék nevelői tavaly 20 697 mázsa húst adtak el, az idei terv pedig már 24,5 mázsával számol, és háromnegyed- évi tervüket 4 százalékkal túlteljesítették. A jérce-, tojó- és húscsibeneve lésre szakosodott közös mezőgazdasági üzem 1967-ben alakult, és a célokat, amelyeket az alapító üzemek meghatároztak, fokozatosan valóra váltják. Ezt bizonyítja, hogy a járásban a kívánt ütemben fejlődik a húscsibe- és a tojástermelés, ami elsősorban a baromfitartás korszerű formáinak következetes alkalmazásával válik lehetővé. — Nem volt könnyű a kezdet — emlékezik Jozef Sarina mérnök, az üzem igazgatója. — A korszerű termeléshez szükséges létesítmények csak fokozatosan készülhettek el, így az első években a tagüzemeinktől átvett mintegy ötven, régi és nem megfelelő épületben termeltünk, kis munkatermelékenységgel. Jelenleg az egy főre eső évi munkateljesítmény 336—346 ezer korona között van, és ezt az elkövetkező években még tovább fokozzuk. A práznovcei telepet már bemutattuk. Kisebb mértékben tojástermeléssel még a rybanyi teEmilia Hamarová, az ezüstérmes szocialista miuikabrigád vezetője (A szerző felvételei) lepen foglalkoznak, de ott elsősorban a húscsibenevelésre rendezkedtek be. A hat épületben egyidejűleg 54 ezer broyler .hizlalható, ennek ellenére sem ez a legnagyobb arányú összpontosítás, mivel a zabokrekyi telep egyszeri kapacitása 120 ezer darab húscsibe. A technológia mélyalmos tartáson alapul. A telepet tovább bővítik, s fokozatosan megszüntetik az ideiglenes helyeken folyó termelést, ahol évente még 75 ezer broylert hizlalnak. A telepen még ebben az évben két, egyidejűleg 28 ezer húscsí- be elhelyezésére alkalmas épületet adnak át, jövőre, illetve az elkövetkező évben pedig további négyet, amelyek beruházási értéke 8 millió korona lesz. — Honnan kapják a csibéket és a jércéket — kérdezem Emílián Podoba mérnöktől, a terme lés vezetőjétől. — A jércenevelés Veiké Rip- nanyban összpontosul, ahol 60 ezer férőhelyes, egyszintes ketreces neveldénk van. Kezdetben húscsibeszükségletünk egy részét is mi biztosítottuk saját keltetőnkben, jelenleg a naposcsibéket a Cierna Voda-i Baromfinemesítő és Szaporító Üzemtől vásároljuk. Ez évi egymillió 450 ezer darab. A jérceállományt adó szextált naposcsibéket kezdettől fogva a Nitra—Párovské Háje-i Keltetőüzemtől vásároljuk. Az üzemben az évek során értékes tapasztalatokat szereztek elsősorban a hizlalásban. A broy- lerek az 1,5 kilogrammos vágósúlyt 56 nap alatt érik el, és eh hez kilogrammonként 2,6 kilogramm koncentrált takarmányt használnak fel, a tervezettnél 10 dekagrammal kevesebbet. Ott, ahol a legkorszerűbb technológiát alkalmazzák, még ennél is jobbak az arányok. A hizlalást időszakot három nappal lerövidítve is 1,6—1,85 kilogrammos vágósúlyt érnek él, kilónként 2,3—2,35 kilógrammos koncentrált takarmány felhasználásával. Ez a tény is sürgeti a korszerűtlen termelés megszüntetését. — A broylernevelésben máshol Is találhatók tartalékok — hangsúlyozta a termelésfelelős. — Ilyen terület az elhullás, amely jelenleg 4—4,5 százalékos. Ez sem rossz arány, de meggyőződésünk, hogy a gondozói munka következetesebbé tételével még ezen is lehet javítani, ami végeredményben a ráfordítások további csökkentését tenné lehetővé. Járható az út, ezt a tojástermelés terén már bebizonyították. Tojásonként 14,58 dekagramm koncentrált takarmányt használnak fel, s a kerületben ennél kevesebb koncentrált takarmányból csak a Nitrai Keltetőüzemben és a Jur prí Bratislave-i Közös Mezőgazdasági Vállalatban termelik a tojást, ahol darabonként 14,23, illetve 13,72 dekagramm a felhasznált koncentrált takarmány mennyisége. — Sikereink mindannyiunk számára örömet jelentenek — mondta befejezésül az igazgató. — Az eredmények elérésében nem kis érdeme van a munkaversenynek és a szocialista munkabrigád mozgalomnak. Vállalatunkban nyolc kollektíva versenyez a szocialista munkabrigád címért, illetve a bronz, ezüst, sőt az arany fokozatért. Nem tévedünk, amikor jövő évi sikereink zálogát is elsősorban ezekben a kollektívákban látjuk. 1979-ben például már tíz vagon broylerrel és 1 millió 300 ezer tojással fogunk többet megtermelni, mint az idén, s a tagok munkakezdeményezése kellő alap az évről évre nagyobb feladatok teljesítéséhez. JOZEF SLUKA A zabokrekyi telepen mélyalmon tartják a húscsibéket FIATALON A TERMELIS „SŰRŰIÉBEN" Több olyan üzemben fordultam meg, ahol a fiatal szakemberek arról beszéltek, hogy számukra kicsik az érvényesülési lehetőségek. Nem a szakértelem a döntő, minden irányító pozícióra várnia kell a fiatalnak, akkor is, ha jobban ért az új technológiákhoz, mint azok, akik éppen ellátják az egyes tisztségeket. Kétségtelen, hogy az effajta „elméleteknek“ van némi alapjuk, de általánosítani nem lehet, mégpedig azért nem, mert az új vagy csak a néhány éves múltra visszatekintő üzemekben e tételnek éppen a fonákja érvényes. így van ez például a párkányi (Stúrovo) Dél-szlovákiai Papír- és Cellulóz- gyárban is, ahol a vezető beosztású fiatal szakemberek egész sora dolgozik. Menyhárt László mérnök például a gyár papírgyártó részlegének a vezetője. Mielőtt e beszélgetésre sor kerülhetett volna, már hosszasan várakoztunk ideiglenesen elárvulva irodájában, ahova a termelés „sűrűjéből“ érkezett. Miután kék (!) köpenyét a fogasra akasztotta, csak természetes, hogy az első kérdés így hangzott: — Mi a papírgyártó részleg vezetőjének a feladata? — Mindenekelőtt biztosítani az üzemrészleg tervének teljesítését. Ez így, persze, nagyon egyszerűen hangzik, de ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ennek a célnak kell a munkámat alárendelni, ehhez igazítani. Koordinálni kell az egyes gyárrészleg tevékenységét, amelyeknek a munkája a miénkkel összefügg. — Ezek szerint ez egy „rázós“ munkahely. — Eléggé. Számtalan probléma akadt már, de nemcsak azért, mert a ránk háruló feladatok rendkívül nagyok. Nehezíti dolgunkat, hogy nem elég részünkről csupán az akarat, vagy a gépek hibát- lansága — előfordulhat, hogy nem termelhetünk, mert munkánk más üzemrészlegek munkájának a függvénye. Mindez elsősorban azért, mert az üzem- részlegek közötti együttműködés feltételei eléggé szűkreszabottak. így van ez például a cellulózgyártő részleg és a papírgyártó részleg között. Mi csak kb. 16 órára elegendő cellulózt tudunk tárolni, így szinte párhuzamosan kellene a két részlegnek dolgoznia, hiszen ha mi leállunk, a tárolók rövidesen megtelnek és leáll a cellulózrészleg is. Ha pedig ők állnak le, maximálisan 16 órát dolgozhatunk, utána nekünk is abba kellene hagyni a termelést. Ugyanis — ez már ugyan szűkén szakmai kérdés, de azért elmondom — mi úgynevezett „fluting“-ot gyártunk, amely a hullámpapír alapanyaga és ez 80 százalékban neutrálszulfitcellulózból és 20 százalékban hulladékpapírból készül. Most van készülőben egy nagyobb mértékű rekonstrukció, amelynek eredményeként növekednének a hulladékpapír-adagolás lehetőségei. Eddig csak 100—150 tonnányit tudtunk naponta megörülni, utána ez mintegy 300—350 tonna lenne naponta. Így a cellulózrészleg leállása esetén mi ha nem is teljes kapacitással — dolgozhatnánk, bár ebben az esetben a papír minősége is csökkenne. — Követve, amiről beszéltünk, a fluting-gyártást végző gépsor Kösjép-Európában egyike a legnagyobbaknak ... — Hat és fél méter szélesre vágja le a gép a papírt, amely a gépsor végén óriástekercsként kerül tovább, további megmunkálásra. A fluting 60—70 százaléka tőkés exportra készül. A gép évi 150 ezer tonnás kapacitásit minél előbb meg akarjuk közelíteni. Ez idén nJintegy 90—91 ezer tonnát tudunk elérni. Ez a gépsor havonta .elméletileg 720—740 órán át tudna termelni, de októberben is legalább 150 óra kiesésünk volt nyersanyag- vagy alkatrész- hiány miatt. Szájnoljunk csak utána, az adatokat megtoldva annyival, hogy a gépsoron 80 ember dolgozik. — Több helyen hallottam, hogy sajátosan csoportosítják az üzemek dolgozóit: fehér köpenyesekre — ők a vezetők, meg az adminisztráció — és kék köpenyesekre, kék munkaruhásokra, ők a fizikai dolgozók elsősorban. A részlegvezető irodájában csak kék köpenyt látott a fogason. — Ez nem szatjály nálunk, de gyakran a nap jelentős részét kell közvetlenül a termelőcsarnokban eltölteni, ahol előnyösebb a sötét köpeny. — Vegyészmérnök, mégis elsősorban munkaszervezési feladatokat kell ellátnia. Hogyan sikerült az „átállás“? — Tulajdonképpen nem is volt szó átállásról, mert azonnal a termeiésben kezdtem dolgozni, inkább csak az iskola utáni „környezetváltozás“ okozott problémát annak |dején. Persze, tagadhatatlan, hogy voltak beilleszkedési problémáim egy bizonyos ideig, mivel az előző beosztásban nyolc évig dolgoztam. Ott nem adódhatott Olyan dolog, amelyről ne tudtam volna, hogy hová • kell fordulnom a megoldásért. Bele kellett „rázódnom“ az új környezetbe. Erre nagy szükség van, hiszpn a minőségi követelméhyek egyre nagyobbak. A jgyakorlatban ez azt jelenti, hogy pl. betegség esetép meg kell győznöm az embereket a megfelelő helyettesítésről, de egyben azt is, hogy a munkaidőmnek (s csak a kezdete biztos, haza akkor megyek, amikpr lehet. Ennek ellenére az itt el töliött mintegy mpsfél év alatt sikerült közös nevezőre jutni a kollektívával. Mindannyian azt szeretnénk, hogy minél [előbb azt tudjuk nyújtani részlegünkön, amire valóban képesek vagyunk. MÉSZÁROS JÁNOS 1978. XI. 19.