Új Szó - Vasárnap, 1978. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1978-11-12 / 46. szám
650 Eves varos Nan lehet csak a múltból élni szárú, fűzős csizma tizennégyezer koronába került, mindenki azt hitte, hogy a cipészeket fölveti a pénz, de ez csak a látszat volt. Nem éltünk mi sem jobban, mint a többi ember. Azt már kevesen látták, hogy mennyi problémánk volt az anyagbeszerzéssel, hogy nem kaptunk állami támogatást. A sok viszontagság közepette a szövetkezet felbomlott és az idős mesterek szabadon engedték a fiatalabbakat. Aztán visszakerültem az újonnan megnyílt cipészetbe. Tudja, abban az időben — hiába volt kevesebb lakosa a városnak — havi kilencszáz pár cipőt is hoztak javítani, ma meg, jó, ha háromszázan felkeresnek. Van a városban három bazár, ahol majdnem annyi pénzért, mint amennyiért mi talpalunk, vehet új lábbelit. Meg, mint a kollégám is mondta, valahogy úgy látjuk, szégyenük az emberek a suszterhez vinni a cipőjüket. Pedig nincs abban semmi, ha valaki talpaltat, varrat. Hatvanhatban átvettem a műhely vezetését. Se gépet, se kézi szerszámot nem kaptunk azóta. A bérünk is ugyanaz maradt a mai napig, mint húsz évvel ezelőtt. Pedig a cipők ára meg az életszínvonal nagyot emelkedett. De a munka egyre több a lábbelivel. És az utóbbi években már szinte csak ortopéd lábbelit készítünk, amivel kimondottan sok a munka. Tudja, néha úgy érezzük, hogy rólunk megfeledkeztek. De nemcsak rólunk, személy szerint, hanem a mesterségről, a cipészeiről. Mert mi nemcsak azt akarjuk, hogy nagyobb legyen a fizetésünk, de azt is, hogy a szakmánk, a cipészet fönnmaradhas- <son. Nem kell tíz év sem, és nem lesz kihez vinni megjavíttatni a lábbelit, nem lesz, ki ortopéd cipőt csináljon. Vegyük már észre, hogy kihalóban van egy nagyon fontos mesterség! Mert bármennyire is •csappant a forgalom, munkánk van bőven. Nem is győzzük. Elkelne • néhány fiatal tanuló mellénk, aki nemcsak, hogy kisegítene, de meg is tanulná a mesterséget. Mi még itt vagyunk, dolgozunk, igyekszünk becsülettel helytállni, kielégíteni a vevők igényeit, de ezek az igények egyre nőnek, nekünk Ha Kremnicáról esik szó, mindenekelőtt az aranyra, az aranybányászatra gondolnak az emberek. Nem véletlenül, hiszen hosszú időn át ez éltette, gazdagította a most 650 éves várost. Ezzel kapcsolatos a következő találó megjegyzés is: — Itt van az ország egyetlen olyan üzeme, amelynek termékeit úgyszólván mindenki nélkülözhetetlennek tartja, szinte állandóan magával hordja, és naponta többször számolgatja, adja-kapja a legtöbb ember — magyarázza az Állami Pénzverde épülete előtt egyik ismerősöm, miközben vagy félmaréknyi aprót csörget a zsebében. Az arany és a pénzverde már valóban nagyon régen hírnevet szerzett a gazdag múltú bányászvárosnak. Ezt azóta is egyre öregbítik azzal, hogy pénzérméket, különböző emlékérmeket, jelvényeket ma is gyakran készítenek külföldi megrendelésre. Kremnicán azonban nem kevés az olyan újabb látnivaló sem, amire ugyanúgy, mint az ötven példásan rendben tartott műem- lékjellegű épületre, méltán büszkék lehetnek a városiak. Erről már Lu- dovít Leitnert, a városi nemzeti bizottság elnökét kérdezem. — Talán azzal kezdeném, ami hosszú éveken át állandó gondot jelentett számunkra — mondja. — A már 6200 lakosú városunkban gyakran panaszkodtunk, hogy többnyire csak részben és csak nagyon lassan valósultak meg a választási programok. Ezt a helyzetet még tovább nehezítette az, hogy nemritkán olyan beruházásokra fogyott el a pénz, amelyek nem voltak a fontossági sorrend élén. így természetesen több létesítményt nem tudtunk hatékonyan kihasználni. / Változás csak a hetvenes évek elején történt. Az újoíinan megválasztott képviselők részletesen felmérték a problémákat, aztán gondosan számba vették, mérlegelték a lehetőségeket. Persze nem ment minden mindjárt könnyen. Például 1972-ben, a képviselőválasztásokat követő első esztendőben még csak alig 200 000 koronás értékgyarapodást eredményezett a Z- akció. Olyan keveset, amennyivel jóformán egy néhány száz lakosú kisközségben sem lehettek volna elégedettek. — Volt a városnak egy olyan nevezetessége is, amelyre bizonyára nem szívesen emlékeznek a nyári hónapokban nálunk megfordult turisták. Szlovákiában sehol sem lehet olyan hideg vízben fürdeni, mint az itteni strandon. A legtöbbet természetesen a helylottuk, hogy itt építsen üdülőt dolgozóinak. Azóta már javában folyik az építkezés. A szakszervezetek tanácsa is élt az új lehetőséggel. 250 ágyas üdülőt tervezett ide, amely termálvizes strandjával hamarosan a legkorszerűbbek közé fog tartozni Szlovákiában. Az Ércbányák nemzeti vállalat dolgozói közül nemsokára egyszerre négyszázan tölthetik itt gyógykezeléssel egybekötött szabadságukat, összesen több mint 900 ágy lesz majd az új üdülőközpontban. A vnb képviselői azonban nemcsak érre gondoltak. Fontosnak tartották, hogy addig se maradjon kihasználatlanul a sokat érő termálvíz, amíg felépülnek a vállalati üdülők. — A választási programba foglalt feladatok fontos részét képezte az új városi strand építése is. A helyi üzemek, az Elektrovod, az Ércbányák nemzeti vállalat és az- Állami Pénzverde dolgozóinak támogatásával számolva gyorsan hozzákezdtünk az építéshez. Az önsegélyes alapon tervezett munkába természetesen bekapcsolódtak a város másutt dolgozó lakosai és a diákok is. Egyébként már azt is elmondhatjuk, hogy minden lakosunk átlagosan évi 7—800 korona értékű társadalmi munkát végez a Z-akció keretében. Ennek legnagyobb részét éppen az új strand építésén dolgozták le. Voltak olyan napok, amikor egyszerre több mint százan jelentkeztek társadalmi munkára. A bányásznyugdíjasok különösen sokat segítettek. A mintegy 10 millió korona értékű létesítmény építkezésén öröm volt látni a városiak megnövekedett munkakedvét, lankadatlan szorgalmát. Pedig nem ment éppen mindig minden köny- nyen. Például amikor a négy, különböző nagyságú és mélységű medence elkészülte után az öltözőket kezdték építeni, majdnem abba kellett hagyni a munkát az áramelosztók hiánya miatt. Az Ércbányák nemzeti vállalat dolgozói viszont azonnal jelentkeztek. Vállalták, hogy beszerzik, vagy ha az nem sikerül, úgy saját szakembereik készítik el az áramelosztókat. ígéretüket két hét alatt teljesítették. Különben az építkezésen talán több mint egy évig is szünetelt volna a munka, mert az áramelosztók gyártásával nálunk lényegében csak a nymburki járásban, az Okfineki Gép- és Traktorállomás foglalkozik. — Annak idején nagy segítséget jelentett nekünk, hogy az okfineki elvtársak azonnal elvállalták az áramelosztók beszerelését — bizonygatja később /öze/ Laboda bányásznyugdíjas, aki huszadmagával még most is naponta dolgozik az építkezésen. — Most éppen a hamarosan elkészülő fedett uszodához kapcsolódó napozótér betonozását végezzük. Négy év múlva ugyanis, amikorra minden munkát befejezünk, nemcsak strand lesz itt, hanem szinte mindennél ellátott korszerű üdülőközpont a városiaknak és az egyre nagyobb számban érkező turismeg elkopnak a kezünk alól a szerszámaink, a gépek gyakran meghibásodnak és ezekhez egyetlen hivatásos szerelő sem található, a pótalkatrészekről nem is beszélve. Még jó, hogy vannak barátaink, akik kisegítenek, esztergályoznak egy-egy tengelyt, elkészítik a szükséges alkatrészt, megjavítják a köszörűt meg a többi masinát. Tudja, ha nem szeretném annyira ezt a munkát, már rég odébbálltam volna, de nekem öröm cipészkedni, még ilyen mostoha körülmények között is. Öröm látni, hogy a legkényesebb vevő is elégedetten távozik. Hát ezért vagyok még cipész! (Elmondta: Koffan Bertalan.) A tőketerebesi (trebiSovi) Járási Ipari Vállalat nagykaposi (V. Kapusany) cipészeiében lejegyezte: ZOLCZER JÁNOSbeliek panaszkodtak erre. Valójában nem is volt az strand, hanem egy körülbetonozott kisebb vízduzzasztó. A közeli bánya számára építették valamikor. Az ott felduzzasztott víz hajtotta a föld alatti, 240 méteres mélységben levő villanytelep turbináit. Nyaranként más lehetőség híján oda jártak fürdeni a városiakkal együtt a turisták is. Bizonyára még ma is így lenne ez, ha a városi nemzeti bizottság képviselői kihasználatlanul hagytak volna egy váratlan lehetőséget. Néhány évvel ezelőtt ugyanis újból ércet kerestek a geológusok a város környéki hegyekben. Az egyik 500 méteres furatból nagy ' meglepetésükre termálvíz szökkent fel. A vegyelemzésre elküldött minta aztán még nagyobb meglepetést keltett. Kiderült, hogy sokoldalúan hasznosítható gyógyforrással lett gaztáknak. Pedig nem is olyan régen még azt sem mertük volna hinni; hogy valóban négy medencénk lesz majd a strandon. Külön az úszóknak, külön a fürdőzőknek, külön a nagyobb gyerekeknek és a negyedik a legkisebbeknek. — Az elmúlt nyáron a szokásosnál jóval hűvösebb időjárás ellenére is gyakran kitehettük volna a „Minden jegy elkelt“ feliratú táblát — veszi át a szót Vlasta Hollá, a strand vezetője. — A termálvíz hírére az ország legkülönbözőbb vidékeiről csoportosan érkeztek a turisták. Rengetegen voltak a külföldiek, a németek, a magyarok és a lengyelek is. A 28, illetve 32—34 fokos vízben még most, az őszi napokban is kellemes a fürdőzés. A városi nemzeti bizottság persze nemcsak a strand építését tervezte a mostani megbízatási időszakra. Tavaly például értékes társadalmi munkával többek között befejezték a város büszkeségének számító Zechenter-park rendezését. A mintegy hat hektáros területen fákat, bokrokat, virágokat ültettek, mindenütt felújították a gyepet, játszótereket létesítettek, és rendbe hozták a füvészkertet is. Az idén folytatják a városfejlesztő munkát. A Z-akció feladatainak megvalósítása már magában újabb két és fél millió koronás értékgyarapodást eredményez. Jövőre pedig ennél jóval többre számítanak. Az alapításának 650. évfordulóját ünneplő bányászvárosban ezt a példamutató munkakezdeményezések növekvő száma is szavatolja, amiért a közelmúltban elismerő oklevéllel fejezte ki köszönetét az SZSZK kormánya. LALO KÁROLY Lakatos István: „A divat mindig változik és nekünk a divattal lépést kell tartani“ Koffan Bertalan: „Vegyük már észre, hogy kihalóban van egy nagyon fontos mesterség!“ dagabb a város. A különböző mozgás- szervi és reumás megbetegedések gyógyítására kiválóan alkalmas 55 fokos vízből percenként mintegy 2500 liter tör fel a mélyből. — Amint megtudtuk ezt, azonnal megvitattuk a termálvíz felhasználásának legmegfelelőbb módját — magyarázza a vnb elnöke. — A Szlovákiai Szakszervezetek Központi Tanácsa közvetítésével több vállalatnak felajánJozef Laboda bányásznyugdíjas, aki hetvenegy éves kora ellenére az építkezés legaktívabb dolgozója, szervezője Ludovft Leitner, a városi nemzeti bizottság elnöke (A szerző felvételei)
