Új Szó - Vasárnap, 1978. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1978-11-05 / 45. szám
A megvalósult gondolat krónikája 1978. XI. 5. N m Jövőre emlékezünk meg pártunknak, Csehszlovákia Kommunista Pártjának emlékezetes, sőt nem túlzás, ha azt mondjuk, történelmi határkőként számon tartott IX. kongresszusáról, amely vázolta, feltérképezte a szocializmus építésének útját és célját. Hosszú évtizedek, sőt emberöltők, egész nemzedékek sokszor megálmodott vágya elérte a megvalósulás küszöbét. A szocialista haza megteremtésének szerves része volt a falu szocialista átépítése, a szükségszerű gyökeres változások megvalósításának egyik legbonyolultabb, legigényesebb, nagy körültekintést, tapintatot igénylő feladata. Az azóta eltelt — kis híján — immár három évtized folyamán társadalmunk ezt a feladatot is valóra váltotta. Hazánkban is testet öltött a lenini szövetkezeti gondolat, gyakorlati, kézzel fogható, szemmel látható igaz valósággá vált. Sorozatunkkal — amelyet e beköszöntő írásunkkal indítunk útjára — lapunk vasárnapi számaiban e megvalósult gondolat krónikásai akarunk lenni. Szeretnénk feleleveníteni, érzékeltetni s az utókor számára megőrizni a falu nagy átalakulásáért folytatott küzdelem egyes mozzanatait, a szocialista nagyüzemi mezőgazdasági termelés hőskorát, s a harminc év alatt elért átütő sikereket a nehézségekkel az esetleges buktatókkal együtt. Egységes földmüvesszövetkezeteink IX. kbngresszusukra készülnek, amely a jövő év tavaszán az ország színe előtt vonja majd meg az utóbbi öt esztendő mérlegét, hogy ennek s az egész harmincesztendős fejlődésnek az alapján felvázolja a szocialista falu, a szövetkezetesített mezőgazdaság, a szocialista nagyüzemi termelés soron levő feladatait, távlatait. Sorozatunkkal köszönteni kívánjuk az egységes földmfivesszövetkezeteknek e nagy eseményét, bemutatva a szövetkezeti mozgalom három évtizedét, a mozgalom egyes úttörőit, azokat, akik segítettek a régi nyomorgó parasztvilág helyén felépíteni a jelent, s követőiket, akik átvették tőlük a stafétabotot. E zerkilencszáznegyvenkilenc május huszonötödiké. Az ország tekintete Prágára, szép hazánk száz- tornyú fővárosára irányult. Ezen a napon ült össze a kommunisták jövőt vázoló nagy tanácskozása. A kongresszus első napjának délutánján a küldöttek lelkes éljenzése, szűnni nem akaró tapsvihara közepette lépett a mikrofonhoz Element Gottwald elvtárs, hogy emlékezetes tíz pontjában vázolja a szocialista jövő építésének alapvető kérdéseit. A tíz közül a negyedik volt az, amelyben megindokolta a mezőgazdaság szocialista átépítésének objektív, törvényszerű szükségességét, a megvalósítás útját és módját. Leszögezte: „A szocializmus ügyének meg kell nyernünk a falut: a kis- és középparasztot, ugyanakkor el kell szigetelnünk a kuláksá- got.“ Majd így folytatta: „Állami gazdaságaink, nagyhizlaldáink, valamint a szarvasmarha és egyéb gazdasági állatok tömeges tartására berendezett más létesítményeink feladata, hogy falvainkon szemléltető példái és példaképei legyenek a kis- és középparasztoknak, bemutassák a gyakorlatban a szocialista nagyüzemi gazdálkodás előnyeit a mezőgazdaságban.“ Gottwald elvtárs megfogalmazásában külön hangsúlyt kapott az állami gép- és traktorállomások szerepe. Fontos követelményként szabta meg, hogy „lényegesen ki kell bővítenünk az állami gép- és traktorállomások hálózatát, megfelelő gépparkkal kell ellátnunk, hogy érezhetően megköny- nyítsük a dolgozó parasztok munkáját... gondoskodni kell arról, hogy az egységes földművesszövetkezetekben való tagságból a földműveseknek gyakorlati előnyük származzon“. A párt előtt álló feladatokról szólva Gottwald elvtárs hangsúlyozta: „Politikánk és a falvakon végzett munkánk alapvető módszere a meggyőzés, a szemléltető agitáció, valamint a kis- és középparasztság széles körű, tevőleges bevonása, a munkásságnak a kis- és középparasztokkal kötött szilárd szövetsége. Pártunk mezőgazdasági politikájának, a falvakon végzett munkájának az elkövetkező években egyre nagyobb jelentősége lesz. Most így áll a kérdés: nem lesz szocializmus nálunk a szocialista falu nélkül. Ez az átépítés viszont nem lehetséges a munkásosztály és a kis- és középparasztság átfogó, szilárd szövetsége nélkül.“ Talán túl egyszerűen hangzik, ha azt állítjuk: az út, amelyen e történelmi határkőként számon tartott kongresszus után járni kezdtünk, nem volt könnyű. Ma mégis azt mondhatjuk: viszonylag rövid idő alatt sikerült megbirkóznunk a feladatokkal. Ha voltak is kitérők, megrázkódtatások, a gondolat, az eszme lépésről lépésre valósággá vált. A kommunisták, az üzemek dolgozóinak színe-java, tisztségviselők, agitátorok, szervezők ezrei járták a falvakat, vállalva minden nehézséget, megpróbáltatást, esetenként megaláztatást is, hogy a párt által meghirdetett eszmét a gyakorlat talajába ültessék át: megértessék a falu szocialista átépítésének szükségességét, a nagyüzemi gazdálkodás nyújtotta előnyöket, lehetőségeket, azt, hogy a kis- és középparasztok emberi sorba emelésének egyedüli útja a szövetkezés. Ezt mondta a párt, az agitátor, az öntudatos munkás, a kisparasztok legöntudatosabb rétege. Ám az osztályellenség — a pozícióját féltő ku- lák, a levitézlett földbirtokos, az egyház — sem tétlenkedett. Sőt az éter hullámain keresztül ocsmány szerepet vállalt a külföldi ellenséges propaganda is. És mégis a mérleg serpenyője a javunkra billent. Miért? Első helyen kell említenünk a kis- és középparasztok viszonyát a párthoz. Többségük már a múltban megbizonyosodott arról, hogy a kommunisták voltak azok, akik következetesen kiálltak a védelmükre. A kommunista párt volt az a politikai erő, amely már a megalakulásakor programjába vette a munkás-paraszt szövetség megteremtését, határozottan fellépett a földmunkások, kisparasztok védelmében. A kommunisták álltak igazságos harcuk élére, s ha kellett, velük véreztek. Kosútot, Haburát, Certilínét nem felejtették. A kommunisták szavára fogott fegyvert sok ezer földmunkás, kis- és középparaszt az újkori történelem legsötétebb erői, a barnainges veszedelem ellen. A felszabadított hazában az ország jellegéért vívott harcban a munkás-paraszt szövetség képezte a népi demokratikus rendszer, a szocializmushoz vezető út szilárd alapját. Ezek az érzelmi és értelmi kötődések a párthoz döntő fontosságúak voltak, akárcsak a szovjet példa, vagy a nagyüzemi gazdálkodás hazai úttörőinek, az állami gazdaságoknak eredményes gazdálkodása, az állami gép- és traktorállomások segítsége; dolgozói ebben a nagy forradalmi átalakulásban óriási feladatot teljesítettek. Nem véletlen az, hogy a szövetkezetesítés hőskorában találóan a szocialista mezőgazdaság apostolainak nevezték a traktorosokat. Nagy igazság rejlett ebben a mondásban. Ök voltak azok, akik tettel bizonyítottak, akik érezhetően hozzájárultak a paraszti munka és élet egyre könnyebbé, kultúráltabbá tételéhez. Azóta egy új nemzedék nőtt fel. Számukra a múlt egyre inkább történelem. Többnyire csak azt látják, hogy a mezőgazdaság biztos megélhetést nyújtó termelési ág. Jólétet, kulturált munkalehetőséget jelent, ahol a tudomány és technika vívmányai egyre erőteljesebben helyet kapnak, ahová évente százával érkeznek a jól képzett, közép- és főiskolát végzett szakemberek, ahol érdemes élni, dolgozni. Megváltozott a falu arculata, eltűntek a nádfedeles házak, a sártenger, a petróleumlámpás gondterhelt paraszti esték. A korszerű lakásokban rádió, televízió szól, az. utcákon autók suhannak, a petróleumlámpa hovatovább muzeális értéknek számít. De minek soroljuk tovább. Oj világ már ez, a mi világunk, amelynek központja, éltetője a megvalósult gondolat: a szövetkezet. # # * Mérlegvonást természetesen nem készítünk. E sorainkat pedig csupán bevezetőnek, útra indítónak szántuk jelzett sorozatunk elé. Jó azonban, ha tudatosítjuk — Husák elvtárs szavaival élve —, hogy a falu szocialista átépítése különösen átgondolt eljárást, messzemenő áldozatkészséget, öntudatos fegyelmet és e történelmi jelentőségű változás helyességére és- elkerülhetetlenségére vonatkozó szilárd meggyőződést követelt. A pártnak hatalmas meggyőző munkát kellett kifejtenie, hogy a kitűzött feladatokat elvszerűen, következetesen tudjuk teljesíteni. Nem ingadozott, nem ijedt meg a nehézségektől és a mezőgazdaság szövetkezetesítésének folyamatát sikeresen befejezte. Ez a parasztságnak, de a munkásosztálynak és a társadalomnak is legsajátabt> ügye volt. Most, ha a szocialista falu tartalmas életére, sikereire tekintünk és tudatosítjuk, hogyan változott meg a munka jellege, a munka szervezése, a földművelő mentalitása, életstílusa, egész élete, nehezen tudjuk elhinni, hogy ezek a mélységes és történelmi jelentőségű változások szemünk előtt, nagyon rövid idő alatt játszódtak le. A jelen igazolja tehát az eltelt három évtizedet, igazolja a lenini szövetkezeti gondolatnak, pártunk mező- gazdasági politikájának helyességét, létjogosultságát. Az idősebb nemzedéknek jutott az a szerep, hogy lerakja az alapjait annak a nagyszerű műnek, amely a hajdani törpe paraszti gazdaságok helyén létrejött. Szerepük történelmi jelentőségű. Tetteik nagyszerű alkotásaikban tovább élnek. Nevüket megőrzi az aranybetűs krónika: fiaik, unokáik emléke, az örökösöké, akik nyomdokaikba lépnek, akik nagy szakértelemmel, tudással, jól sáfárkodó gazda módján tovább gyarapítják, kamatoztatják a szülői jussot. SZARKA ISTVÁN Kezdetben: a 16 , 'V '.V Ma már: a repülőgép A SZOCIALISTA MEZŰGAZDASAG ÚTJÁN
