Új Szó - Vasárnap, 1978. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1978-11-05 / 45. szám
Az alapkőtől - 3 millió mgvzetméterii Húszéves a Duslo Gyakran hallani városok jellemzéseként: „az utóbbi időben úgy megváltozott, hogy szinte nem lehet ráismerni.“ Ha ez valóban igy igaz bizonyos városokról, akkor kétszeresen ráillik Vágsellyére (Sala), Változását nemcsak egykori hosszú idő után újra hazatérő lakója érzékelné, hanem az is, aki — hacsak átutazóban is — de gyakran vethet egy-egy futó pillantást erre a városra. A szemlélő szinte naponta tapasztalhat újat a város arculatán. Például egyre- másra nőnek a toronyházak, a város lakásainak 60—70 százaléka új. De vajon a toronyházakon kívül van-e még valami, amitől város a város?! Tegyünk egy sétát a főutcán. A régiek mellett új — többszintes — üzletek, óvoda, bölcsőde, munkásszállás. Sebtiben számolva három újságárus „bődé“, s ha valakinek még mindez kevés, tegyen egy hajnali sétát az állomás felé, és annak ellenére, hogy ilyenkor ősszel már késik a pirkadat, s a toronyóra sem ütött még ötöt, a piacon már szófoszlányok, ládák tompa puffanása hallható. Jövögetnek a vásárlók! A piac — városi jellemző, a város ipart föltételez, sőt az ipar a jelen esetben elsődleges. Jelenléte vált városalkotó erővé. Már csak az idősebb korosztály emlékszik arra az időre, amikor túl a Vágón és a városon még nem meredeztek az ég felé karcsú gyárkémények, igaz füst sem jelezhette, hogy arrafelé szorgos munkáskezek végzik teendőiket. A városkép is olyan nyugodt volt, akár a tó színe esti szélcsendben. Mindez már két évtizede elmúlt. A változás neve, oka, föltétele — azóta már fogalommá vált — Duslo. Yállalattörténet dióhéjban A ma húszéves vállalat születéséről első Ízben még 1954-ben esett szó. Majd a CSKP X. kongresszusának határozatai értelmében — amely a mezőgazdasági termelés növelését tűzte iki célul — 1958. április 9-én a csehszlovák kormány úgy döntött, hogy Szlovákia területén nátriummütrágyákat gyártó üzemet kell építeni. A feladat megvalósítása a Georgi Dimitrov Vegyiművekre várt. A határozat születése után öt hónappal — 1958. szeptember 8-án több ezer főnyi lelkes tömeg gyűlt össze azon a helyen, ahol most a gyáróriás áll, hogy tanúja lehessen az ünnepélyes alapkőletételnek. Csaknem négy év múlva a gyár első terméke — a nitrogénsav — is „megszületett“. Ezután fokozatosan új gyártmányok jelezték a gyár fejlődését, mint például: ammóniák, ammónsalétrom, karbamid, kombinált műtrágya. Nyolc évvel az építés megkezdése után a gyár különvált a Georgi Dimitrov Vegyiművektől, azóta önálló vállalat a DUSLO. A következő évben — 1967-ben — a gyár termékei már külföldre is eljutnak. De ne vágjunk a dolgok elébe, hiszen amíg a ma már mintegy 3 négyzetkilométernyi területen fekvő nagyvállalat idáig eljutott, négy fejlesztési szakaszra volt szükség. Az első 1964 elejéig tartott. Ezalatt 97 objektum épült fel 417,5 millió korona beruházással. A második szakasz megépítése folytán tovább bővült a termékszerkezet, az összberuházás pedig már csaknem másfél milliárd koronát tett ki. A harmadik szakasz elkészülése azt jelentette, hogy a bruttótermelés évi volumene 107 millió koronával nőtt, miközben az állóeszközök értéke több mint félmillárd koronával emelkedett. A negyedik szakasz építése 1969-ben kezdődött és négy évvel ezelőtt fejeződött be. Ez jelentette a vállalat történetében a legnagyobb minőségi ugrást. Ekkor hozták létre a gépszerelő üzemet is, amely a A 4. szakasz Clark-szivattyúja A DUSLO első aranyérmes brigádja a vállalat kutatóintézetében dolgozik szerelőkapacitások hiányát hivatott enyhíteni. Ennek a negyedik szakasznak a beruházási költségei csaknem elérték a másfél milliárd koronát. A vállalat fejlődése azonban nem áll meg, ebben az ötéves tervben is tovább folytatódik. Közgazdásznyelven A termelés 1962. oiktóber 1-én kezdődött és abban az évben mintegy 5 millió korona értékű árut állítottak elő. A harmadik ötéves terv végéig ötvenszeresére nőtt a termelés értéke. 1970-re az évi össztermelés 882 millió korona volt, 1972-ben meghaladta az egymilliárdot, 1975-ben pedig már a kétmilliárd koronát is. Az ötödik ötéves tervidőszakban teljesítette túl a vállalat először kitűzött feladatait, ezalatt — összevetve a 4. ötéves tervvel — a bruttótermelés több mint 130 százalékkal nőtt, s 88,2 százalékkal növekedett a munkatermelékenység is. Ezzel párhuzamosan növekedett az alkalmazottak bére, mindennek köszönhetően csökkent, majd szinte teljesen megszűnt a fluktuáció. A termelés volumenének növekedésével fokozatosan csökkent az önköltség, mígnem a vállalat nyereséges lett és a múlt évben 563 millió korona nyereséggel zárta az évet. Az évi külkereskedelmi forgalom nagyjából 400—500 millió korona között mozog, ennek valamivel több mint egyharmadát kitevő árumennyiség irányul a tőkés piacra. Az ötödik ötéves terv végére a gazdaságosság mértéke 15,6 százalékos lett. Persze, a vállalat számszerű jellemzőit szinte a végtelenségig lehetne sorolni az elmúlt húsz évről. Húsz évről, ami az ember életében a produktív életkor kezdete, egy gyár viszont ennyi idő alatt szinte felbecsülhetetlen értékeket teremthet. A DUSLO húsz évének jellemzőiként eddig felsoroltakat csupa számszerű adat jelentette, pedig ezek A vinilacetáto! termelő részleg egyik gépsora mögött mindig emberek vannak, még akkor is, ha az emberi munka a szó klasszikus értelmében a vállalaton belül egyre inkább háttérbe szorul. A fizikai munka szerepének csökkentése csakis a tudományosműszaki haladás vívmányainak bevezetése árán érhető el, de elképzelhetetlen az ember közreműködése nélkül. Ennek megfelelően szükségessé válik az emberről való gondoskodás mértékének fokozása is. Erről sem feledkeztek meg az üzem vezetői, és a már említett fluktuációmegszűnés másik jelentős feltétele éppen a szociális ellátottság színvonala volt. S ami először fölmerült, az a lakáskérdés. Ez idáig körülbelül 1600 első kategóriába sorolt lakás van az üzem birtokában, ezenkívül jelentősen támogatják az alkalmazottaik magánlakásépítését és a szövetkezeti lakást vásárolni óhajtók anyagi támogatása szintén természetes. Ma már másfél évnél hosszabb ideig nem kell senkinek sem lakásra várnia. Az említetteken felül a munkásszállások férőhelyszáma 800. A dolgozó anyák gondjait könnyítendő bölcsőde épült 120 férőhellyel, két vállalati óvodában ez idáig mintegy 500 férőhely van, de újabb óvoda is épül 4 és fél millió korona értékben. Üzemi konyha, kultúrház, üdülési lehetőségek — mindezek hozzájárulnak ahhoz, hogy a vállalat dolgozói nemcsak a fizetésnapokat tartják kellemesnek. Utánpótlás Csak természetes, hogy egy csaknem hatezer főt foglalkoztató vállalat szakmunkás-utánpótlásának biztosítása az elsőrendű feladatok közé tartozik. A szakmunkásképzés jelenleg kétféle módon történik. A jó tanulmányi előmenetelő diákok az alapiskola elvégzése után négyéves — érettségivel végződő — tanulmányokat folytathatnak, amely végén szakmunkásbizonyítványt is kapnak — két szakmában. A hároméves szakmunkástanuló-viszonyba készülők nem kevesebb mint IX szakma közül választhatnak. A szalkintézet internátusáit országszerte megirigyelhetik. A kilencemeletes épület minden szintjén van klubhelyiség tévékészülékkel, az épületben mozihelyiség is van, étterme pedig ezer személy étkeztetését teszi lehetővé. Ami pedig szinte egyedülálló — a tanulók kétágyas szobákban vannak elszállásolva. Ezek után nem tűnik hihetetlennek, hogy a szaktanintézet mai formájában 80 millió koronájába került a vállalatnak. Persze, egyre több felsőfokú végzettséggel rendelkező szakembert igényelnek a vállalatban folyamatosan bevezetendő korszerű technológiai folyamatok. A felsőfokú tanintézetekben tovább tanulni szándékozók vállalati ösztöndíjban részesülhetnek és ugyancsak tovább képezhetik magukat — munkájuk mellett — a bármilyen fokú képzettséggel rendelkező dolgozók. A jövő Ez az előrelátó igyekezet, amely a vállalat szakmunkás-utánpótlását hivatott biztosítani, „félszemmel“ már figyelemmel kísérte a vállalat fejlődésének irányát az elkövetkezendő évtizedekre. A vállalatvezetőség kidolgozta a 7. és 8. ötéves tervek idejére a fejlődés főbb követelményeit és az azok alapján várhatóan kialakuló egyéb „származékparamétereket“. Például: a vállalat alapeszközeinek értéke meghaladja a 11 milliárd koronát, ami viszont nagyjából 5,7 milliárd korona évi bruttótermelést tesz lehetővé. Mindez 8 ezer 298 dolgozóval lenne elérhető, akiknek az átlagbére 3 ezer 315 korona lesz feltehetőleg. Az egy főre eső munkatermelékenység 1990-ben 668 ezer korona lenne, a vállalat évi nyeresége pedig csaknem elérné a másfél milliárd koronát. Talán túl sok szám jött össze eme röpke számvetés folyamán, de egy húszéves út jellemzése elképzelhetetlen számok nélkül (mint ahogy az útjelző táblák sem mentesek a számoktól...). Eme végső „számjáték“ pedig a vállalatra váró út egy-egy jellemzője, amely egyúttal sok mindenről tanúskodik. Többek között arról, hogy a vállalat időközben egyre inkább „felnőtté“ lesz. Elvégre 1990-ben már túl lesz a harmincon. MÉSZÁROS JANOS Nincs már modern gyár számítógépek nélkül
