Új Szó - Vasárnap, 1978. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1978-10-29 / 44. szám
I I N éhány nappal később Ignatius Gotthardus Sternberg gróf üzent Budeciusnak, hogy minél előbb jelenjen meg a Cerve- ná Lhota-1 kastélyban. Vigye magával a kisfiát is, és vigyen elég húrt, meg hangvillát, csavart, lüdtollat és egyéb apróságot, már ami a kastély lehangolódott csembalójának rendbehozatalához szükséges. Budecius addig még sohasem részesült ilyen megtisztelő meghívásban. Reszketett egy kicsit az izgatottságtól, mialatt tisztogatta hosszú kabátját, eligazgatta inge fodrait, rendbe szedte vörös parókáját. Így kiöltözve lépegetett fiával az oldalán Cervená Lhota felé. Arca rózsás volt, termete erős még, mint egy öregedő atlétáé. A kastély egy tóból kimagasló sziklán épült, hátulról terjedelmes park fogta körül. A külvilággal fahíd kötötte össze, mely egy barokk kapuhoz vezetett. Ez a kapu hihetetlenül magas volt, mint valami diadalkapu. A bejárat mellett azonban mindkét fülke üresen állt, nem volt bennük szobor. Fent, a napóra mellett jobbról-balról ott ékeskedett a Slava- ták ötszirmú rózsája. Karel Maria amúgy vásott kölyök módra zörgetett a fémkopogtatóval. Ez szakállas férfifejnek volt kiformálva, melyen egy medvebocs ül. Aztán bezörgetett még egyszer, s közben a kulcslyukak vereteit nézegette, amelyek teljes fegyverzetbe öltözött XVII. századi lovagokat ábrázoltak. Miután bebocsáttattak, félénken, megilletődve lépkedtek a szolga nyomában, aki folyosókon, lépcsőn, előszobán, újabb folyosók útvesztőjén vezette őket végig: majd egy terembe értek, amely tele volt ódon faragású székekkel — támlájuk is, lá-~ buk is csupa faragás —, intarziás asztalokkal, faragott ágyakkal, szekrényekkel és edénytartó polcokkal, gazdag faragású tálalókkal, amelyeket vászonra festett képek díszítettek. A polcokon oroszlánmancsokon nyugvó hatalmas ónkannák és egyéb ónedények, melyek fedelét mentés lovagok tartották, félénk csodálatot keltettek a kisfiúban, Bude* Részlet az ismert cseh író BUDECIUS KÁNTOR VEZÉRLÉSÉ című regényéből ciusban tiszteletet ébresztettek és mohó vágyat egy korty ital után. Miután elhaladtak a töméntelen porcelán tállal zsúfolt vitrinek mellett — fölöttük a fal sötét alapjából kiemelkedtek a Slavaták meg a Sternbergek portréi és sápadt vagy egzotikus külsejű asszonyaik képmásai, akiket Idegen földről választottak hitvesüknek —, végre beléptek egy barátságos terembe. A mennyezetet stuk- kókoszörúk és különféle hangszereken játszó gyermekalakok domborműve díszítette. Ez volt a zeneterem. Ugyanabban a percben a grófné és egy ifjú idegen társaságában megjelent maga a gróf úr. Budecius és Karel Maria rohant, hogy kezet csókoljon a grófné- nak, a gróf úrnak és az idegennek, de elutasítás lett az osztályrészük, és Budecius megállt egy kissé görnyedtem De még így is jócskán az uraságok fölé magasodott. Az uraságok valami mókás dolgon nevetgéltek. A grófné a szeme sarkából rápillantott a faragatlan, szerfelett piros képű Budeciusra, s azt mondta a két úrnak: — Voyez ce malotru! Et celui-ci dóit plaire á notre femme de chambre, Liselotte? Regardez ses mains. Pauvre clavecin, il en verra de belles (Nézzék ezt a tuskót! És ez tetszik annyira a komornánknak, Lizának? Ö, ezek a mancsok! Szegény csembaló, amit az majd szenved.). S olyan pajkos nevetésben tört ki, hogy a gróf, aki e napokban úgy öltözködött, mint valami lovászlegény — kezében ostor volt, lábán magas szárú csizma, és még bűzlött a lóistállótól —, 'egészen lovászos modorban nyersen leintette. A másik, a fiatalabb uraság kifogástalan „incroyable“ öltönyt viselt, nan- kingnadrágja szinte a szíve tájékáig, a mellfodros ingét díszítő óriási nyakkendőig ért. Ez az úr édesdeden mosolygott, és rugalmas termetét közelebb hintázta Budeciushoz. Bal kezét gálánsán mellére tette, ahol rózsaszín nadrágtartójának kereszteződési pontját gyé- mántos melltű díszítette. Magas gallé- rú, nyitott fekete frakkja, fekete kesztyűje, sötét bársonnyal szegett nankingsarui kora legtökéletesebb gentlemanjének külsejét kölcsönözték neki. Frissen fésült gyönyörű szőke parókája, fejtetőre festett bajusza ragyogóan fiatalossá tették arcát. A gróf úr bátyjának, Sternberg Adam gróf főkamarásnak és tartományi helytartónak rokona vendégségben volt a kastélyban. Ma reggel arra támadt kedve, hogy zenével szórakozzék. — Rektor uram — szólította meg Bu- deciust némi iróniával, ficsúrosan fojtott hangon. — Szeretném látni, mit ér a tudománya. Csinál-e még hangszert ebből a rozzant csembalóból? Budeciusnak egy kicsit remegett a keze. Látva, hogy kegyes uraságai egy kissé komorak, az idegen úr pedig tréfás kedvében van, komoly képpel fogta a kalapácsot, odalépett a csembalóhoz, és szakértelemmel hozzálátott a vizsgálatához. Nézegette, szétszedte a billentyűsort, aztán mielőtt a húrokhoz nyúlt volna, nekifogott a por eltávolításának, kifújtatta a csembalót. „Incroyable“ úr csak egy röpke percig bírta, hogy szétvetett lábbal üljön ott egy széken, és nézze ezt az istencsapását. Feje körül felhőkben kavargóit a por. A lovásznak öltözött grófnak kemény szavak tolultak az ajkára. Ekkor csicseregve megszólalt a grófné, aki egyszerűen, a Iá grecque volt öltözve, magasan a keble alatt fogta össze öv a ruháját. — Qu’il racomode avec notre Liselotte. Puisqu’elle l’aime, qu’elle respire la pousiére en sa compagnie. (Hadd végezze a munkát a mi Lizánk társaságában. Ha Liza szereti, hát csak szívja érkéz vele a port.) délye A lovásznak álcázott gróf gyanakodva társa rákaffogott a mókázó grófnéra: trió — II y a de nouveau quelque chose Mii entre vous, femmes! (Az asszonyoknak e má már megint valami titkuk van!) hévv< — Oui, oui, elles ont arrangé un aztán complot contre ce pauvre diable (Igen, hova, bizony, szövetkeztek ez ellen a szegény pomp ördög ellen) — nevetett gúnyosan magá Adam gróf rokona. pos 1 Az előkelő társaság, melyet — bár bad Cervená Lhotában vagyunk! — mélyen a víz áthatott Rousseau szabad szelleme, ka- ritka ján örömmel élvezte Budecius zavarát végri és ügyefogyottságát. Nehogy azonban az fogul áldozat észrevegye, hogy olyasmin mu- eltáv latnak, ami vele kapcsolatos, és vala- hang mit forralnak ellene, egyszeriben roppant ídéze méltóságteljesen és komolyan kezdtek hang viselkedni. Sőt végül tanácsot is adtak mély a zavart Budeciusnak: vitesse ki a esem- relén balőt valahová, ahol kedvére kalapálhat gal rajta, és olyan port kavarhat, amilyet ham csak akar. avati Szépen kitervelték ők ezt: óvatosan De kivitetik a csembalót az oszlopos nyl- vetki tott előcsarnokba, amely szomszédos ott azokkal a helyiségekkel, ahol Liselotte mosc leányasszony, a komorna tartózkodik. isme A boldogtalan komorna alighanem már morr régebben belebolondult Budeciusba, még ujja jóval azelőtt, hogy annak megboldogult vei hitvesét felöltöztette és szépen megfé- vagy sülte utolsó útjára. E napokban sem csal bírta eltitkolni a grófné előtt szíve felh: forró vágyát. Gyorsította az eseményeket bilié a fiatal gróf, „Incroyable“ uraság meg- varo Antonín Sova ^ mm Hm M űfordítóink ühelyéböl PAVEL KOYS ANDREJ PLÄVKA iw íimkM Szemed partjára viszem én a meqölt éjjel tetemét, könnyed sötét tengerén ót tovóbbcsúszok, mint a csigák. 4 MOZDULAT Dicsérne Végül is magáról a mozdulatról van szó miként arra a föld tanít bennünket Magasztos pillanat ha semmi nincs a helyén Ugyan meddig jutna el fényünk ha a nap feje nem vezetne minket többé ha nem égne bennünk láthatatlanul a hélium ha nem űzne szivünk •> n, egyre előre ha verejtékünket számonkérve vánszorognánk utána a szolgálatkészség egyetlen nyoma nélkül magunkban Arról a mozdulatról van szó amellyel a dagály az égbolt örökké követelőző szájához löki a tengert majd újra falbugyborékol a hegységek emlékezetéből hogy az idő folyósónok hosszú-hosszú útján rászolgáljon a sóra Dicsőség a mozdulatnak amelyben az ember rászolgál önmagára Arról a mozdulatról van szó csupán s nem kell hogy kihúzzuk az újabb őszig új termés nélkül , Míg a láva föltör a föld mélyéből vár mielőtt szólni kezd de végül soha nem felejt el továbbmozdulni Ha nem mozdulnánk a reggel tükrei felé hogy láthatnánk meg milyenek voltunk tegnap Arról o mozdulatról van szó föl föl a csillagok felé csak abban a mozdulatban lehetünk bizonyosak a világűrrel a talpunk alatt Az igozság végtelenségével és a végtelenség igazságával * Tóth László fordítása EMIL BOLESLAV LUKÄC tswcmym A hodrusi okarina búsan szól, csendben. Szomorú szfv játszik rajta, tón hogy üzenjen. Nagy szeretetröl regél, amely elveszett. mely rideg rögök mögé, mélybe rejtezett. Lentről kél az esthomályban, s ágy belém sajog, dermedt ajkak aggódása: „Fiam, mi bajod?" , Segítségért hiába reszketsz, hisz minden halandó süket lesz. Dénes György fordítása IVAN SKÁLA mm rmt/éniM A homok még nyomqdqt, törzsed gyermek-nyomát, el nem simította, be nem fedte, talpad még mint a gabuni moha, őrzi a puhaságot. Nincs agyagból mór kunyhód: kőviskód van helyette - ez csak a változás. Tetején hullámbódog. Az íjat is kicsavarták kezedből, az íjat is, e szabad férfit megillető fegyvert. Helyette' seprőt nyomtak kezedbe, mocskos szállodák piszkát hadd seperd. és még zöld félhomállyal vagy telve egyre, hüllőkkel és illatos esővel. és lábad, korcsú lábad, mint a partra vetett hal rángatózik szenvedélyes afrikai ütemre. Embertelen kapzsiságból s szemedből már kirabolták o ragyogó afrikai napot. Helyette gombokat varrtak neked avitt georgián libériáról. Sötét testvérem, hiszen a nap több ezer éve csókolja arcod, s nem hatolt csak bőröd pigmentjébe, ' a telkedben is bolyong, mint 0 bibliai zsidók. Épp ez az oka. hogy annyira gyűlölnek a fehérek. Fügedí Elek fordításai E sti hat óra után, néhány perccel a gyors indulása előtt vagy egy tucat kamaszkorú fiatal szállt fel sietve a kocsiba. Fülkémbe, ahol eddig egyedül ültem, egyszerre hárman rontottak be, mintha a tatár kergette volna őket. A folyosóról egy tanáros külsejű fiatal férfi számokat diktált, a legények egykettőre Je- huppantak helyükre, és fesztelenül, harsány .vidámságukkal birtokukba vették a fülkét, a folyosót, az egész vonatot. Rám ügyet sem vetettek. Az én oldalamon, az ajtó mellett egy szemüveges, szikár fiatal ült. Fekete hajú szomszédom is túl lehetett a kamaszkoron. Szemben velem pedig egy fitos orrú, hülyegyerek frizurás legényke izgett-mozgott a helyén. A két idősebb kicsit apásko- dott felette, s ő komolyodó képpel hagyta: nem érdemes ellenkezni, huzakodni velük — ezt olvastam le puha és kerek gyerekarcáról. Fojtó meleg ülte meg a fülkét. Felálltam, hogy kinyissam az ajtót. A szemüveges megelőzött, majd elállította a fűtést, amikor a hőség nem enyhült. Vajon mit csináltak Prágában ezek a takarosán öltözött, szlovákul beszélő fiúk, s hogy kerültek így, csapatostul, az elsőosztályú kocsiba? Alighanem városnézőben voltak, latolgattam, a Várban jártak, megcsodálták a Kisoldal barokk palotáit, és tegnap este program szerint meghallgatták az Eladott menyasszonyt vagy a Ruszalkát. De meglepett, hogy sem operáról, sem múzeumokról szó sem esett. Hát igen, tudomásul kell vennem, hogy ezek a mai fiatalok nem rajonganak a kecsesen faragott kövekért, régen sírba szállt mesterek művészetéért, emberi szerelem után vágyódó, tragikusan csalódó sí dalaiért. A szemüvegi ment a foly gyújtott rá cig a fülkében ne dohányzás. Ud lapítottam me Hát persze, minden ... ez érettségi előtt zurás most j Bizonyára va: versenyen veti egyenletek mérték össze más középisko szabad csodál azok a számc beszélgetésük gettek, spi voltak. Mégis feje tele van ezek a jövend sok, kibernetl gépek tudósa tartják őket, tem fiatalságoi Hét óra utár pírzacskóba < deg vacsoráju pás étvággyal