Új Szó - Vasárnap, 1978. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1978-10-22 / 43. szám

«r Nyújthatunk-e elsősegélyt? A Csehszlovák Vöröskereszt a benzinkutaknál elhelyezett reklám­táblákon is figyelmezteti a gépjárművek vezetőit az elsősegély­nyújtás elsajátításának fontosságáról (Zdenék Stecha felvétele) A címben felvetett kérdés furcsának tűnhet mindazok sze­mében, akik természetesnek tartják, mint ahogy a törvény is előírja, hogy a segítségre szoruló sérültnek mindenki kö­teles elsősegélyt nyújtani. Hi­szen az érvényben levő közúti közlekedési szabályzat is kere­ken leszögezi, hogy a baleset részesei kötelesek képességeik és lehetőségeik szerint elsőse­gélyt nyújtani a sebesült sze­mélynek (a 100/1975. Tt. sz. hirdetmény 30. paragrafusa szól erről). Sokan azonban nem tartják oly magától érte­tődőnek, hogy balesetnél min­dent megtegyenek, amit a tár sadalom és-a törvény elvár tő­lük. Sokszor fordul elő, hogy még azok is tanácstalanul és tétlenül állnak a baleset szín­helyén a segítségre utalt sérült felett, akik az elsősegélynyúj­tás alapjait elsajátították és tanfolyamtársukon gyakorolták is. Mi gátolhatja a tevékeny el­sősegélynyújtást a közúti gya­korlatban? Leginkább belső, szubjektív tényezők. Vannak, akik nem éreznek elég önbizal­mat ahhoz, hogy nekilássanak az elsősegélynek, ami nemegy­szer életmentést jelentene. Má­sok tudják, hogy a tanfolyamon csak tessék-lássék vettek részt, mert muszáj volt, nem figyel­tek eléggé, alig tanultak meg valamit. Olyanok is vannak, akik szerették volna elsajátíta­ni az elsősegélynyújtást, de a sok résztvevő miatt nem volt módjuk kellőképpen gyakorol­ni. Többeket megijeszt a sérült látványa, sápadtsága, a vérzés, a hányadék, a ruházat szennye­ződése stb. Mások egyszerűen gyávák; az ilyenekből kerülnek ki azok, akik elhaladnak a bal­eset színhelye mellett, pedig legalább segítséget hozhatná­nak, meg azok, akik önmaguk okoznak balesetet és sérülést, de megfutamodva cserbenhagy­ják áldozatukat. A járművezetői jogosítvány­hoz, a motorizmus művelőjéhez ma már természetszerű követel­ményként hozzátartozik, hogy tudjon elsősegélyt nyújtani. A tudás azonban még nem min­den: szükség esetén forgalmas vagy elhagyott út bármily fel­tételei közepette alkalmazni is kell, mégpedig hatékonyan al­kalmazni. A határozatlanság, a más segítségére várakozás, az időveszteség a súlyos sérültre nézve végzetes kimenetelű le­het. Az elsősegélynyújtás haté­konyságának egyik alapvető feltétele a határozott, céltuda­tos, körültekintő tevékenység, ami a járművezetőtől, aki ko­csijával tudatos fegyelmezett­séggel és határozottsággal köz­lekedik, jogosan elvárható. Az elsősegély oktatásának nálunk ma már igen sok formá­ja van, A legismertebbek a Csehszlovák Vöröskereszt 25 és 60 órás tanfolyamai. Külön há­romórás egészségügyi előkészü­leten vesznek részt az amatőr gépkocsivezetők; a hivatásos sofőrök számára a hároméves továbbképzési cikluson belül tartanak elsősegély-oktatást az életet mentő beavatkozások is­mertetésével és gyakorlásával. Maga az élet mutatja, hogy a járművezetők elsősegélynyúj­tási felkészüléséhez ez az óra­szám, s a gyakorlatban több­nyire felületesen átvett isme­retanyag nem elegendő. Hiszen sok esetben még a 25 órás kur­zusok végzettjei sem mutatkoz­nak készeknek az elsősegély gyakorlati alkalmazására. A gátló tényezőket azonban le kell győznünk. Ennek az út­ja az, hogy maga az egyén, aki tudatosítja, hogy általános mű­veltségéhez és járművezetői felkészültségéhez is szüksége van az elsősegélynyújtás gya­korlati tudására, igyekezzék a legnagyobb alapossággal szert tenni erre. Ahol csak tehetjük, a családban, a műhelyben, a mezőn vagy más munkahelyen tevékenyen vegyünk részt a ki- sebb-nagyobb sérülések ellátá­sában. így szokjuk meg a nyílt seb, a vérzés látványát, így győződünk meg a legjobban arról, hogy a kellő módon be tudunk avatkozni, önmagunk sérüléseit is igyekezzünk ellát­ni. , gondoljunk arra, valahány­szor kétségeink támadnak afe­lől, hogy képesek vagyunk-e elsősegélyt nyújtani, hogy sok esetben iskolás gyermekek nyújtanak bátran, minden ké­nyeskedést félretéve, színvona­las elsősegélyt, s nemegyszer gyermek mentette meg sérült felnőtt életét. A gépjárműveze­tők naponta számtalan alka­lommal félelem nélkül teszik ki testi épségüket és életüket a közúti forgalomban rájuk le­selkedő veszélyeknek. A hely­zet úgy hozhatja, hogy egy vá­ratlan pillanatban önmaguk is sérülést szenvednek, és a baleset részeseinek vagy szem­tanúinak sgitségére, elsősegély­re lesznek utalva. Aki balesetet szenved, joggal várhatja él, hogy jelenlevő embertársai ré­széről ne csak sajnálatot,, ha­nem hatékony segítséget is kapjon. Az emberséges maga­tartás a közúti baleseteknél tet­tekben, célszerű elsősegélyt je­lentő műveletekben nyilatkoz­zék meg. Dr. SZÁNTÓ GYÖRGY 1978. X. 22. Ne feledje, hogy ősszel... Miként az állatvilágban a medve átalussza a telet, így tesz a legtöbb motorkerékpár is. A hűvös, esős napok leparancsolják a nyeregből a motorosokat (legalábbis azokat, akiknek nem „munkaeszközük“ a kétkerekű.) Ha gondos gazdái járművüknek — szakszerűen előkészítik — a hosszú téli álomra. 1. Szerelje le az akkumulátort. 2. Bízza ezt egy szakműhelyre, ahol, az előírásoknak megfelelően átteleltetik, hogy tavasszal egy karban­tartott feltöltött telepet kapjon vissza. 3. Tegyen a motorblokk alá egy kimustrált tepsit és a benne' levő petróleummal mossa le, egy ecset -segít­ségével a blokkot, illetve ott, ahol zsír- és olajnyo­mokat talál. 4. Lehetőleg tiszta folyó vízzel öblítse le, Vagy még inkább fürdesse meg a járművét. 5. Természetesen a „szárazbatevés“ sem maradhat el. 6. A krómozott felületeket kenje be vékony savmentes zsiradékkal. 7. Nézze át az elektromos vezetékeket, és ahol a szige­telés töredezett, repedt, ott cserélje azt ki. 8. Ha a gyertyacsere óta már tízezer kilométert futott a motorja, akkor azt cserélje ki egy újjal, de a hő- értéke legyen azonos a régiével. 9. Állítsa fel a középállványra a motort, és tegyen a forgattyúsház alá valamit, amivel úgy emelheti fel a talajt érő kereket, hogy az a levegőben maradjon, mert ezzel megkíméli a gumiköpenyeket. 10. Ha csak lehet, szeretett járművét állítsa olyan helyre, ahol nem éri gőz, nincsen hőség, por, nem párás, vagy savas a levegő. Végül: nem árt fóliával letakarni a motorkerékpárt (a fólia széleit cellux ragasztószalaggal egymáshoz tapaszthatja). (ádám) hírek! • A Diesel-motoros gépko­csik iránti kereslet megnöveke­dését bizonyítja az az adat, hogy júliusban az NSZK-ban 216166 személyautót adtak el, s ezek 6,5 százaléka már Die­sel-motoros volt. Egyébként az NSZK-ban — ugyancsak az idei júliusi adatok szerint — a leg­több gépkocsit eladó cégek sor­rendje a következő volt: Volks- wagen-Audi NSU, Opel, Ford, Daimler-Benz, BMW, Peugeot- Citroen, Fiat, Renault, Chrysler, Toyota stb. (r) • 43 milliárd dollár kárt okoztak a múlt évben a közle­kedési balesetek az Egyesült Államokban. Majdnem félszáz­ezer halottjuk és több millió sebesültjük volt. Becslések sze­rint ha nem vezették volna be 1974-ben az óránkénti 88 kilo­méteres sebességkorlátozást, a halottak száma megközelítette volna a 100 ezret. • A következő tíz évben Ja­pánban mintegy 25 000 villa­mosautót fognak nyilvántartani. Jelenleg 400 magán és 1200 vállalati villamosautó közleke­dik az ország útjain. KÖZLEKEDJ SZABÁLYOSAN! A gépjárművezetői vizsga teszt-kérdései 82. 1. Az olyan közúti forgalmi akadályt, amelyet haladék- talannl nem lehet eltávolítani, a) nem szükséges megjelölni, amennyiben okozója hala­déktalanul értesíti a rendőrt vagy az útfelügyelőséget; b) okozója köteles az akadályt minden esetben piros lám­pával megjelölni, hogy a közúti közlekedés résztvevői idejében észlelhessék; ezt követően köteles értesíteni az útfelügyelőséget; c) okozója köteles az akadályt úgy megjelölni, hogy a köz­úti közlekedés résztvevői idejében észlelhessék (pl. piros zászlóval, korlátozott látási viszonyok közt piros elakadást jelző háromszöggel vagy ezzel egyenértékű más berendezéssel); ezt követően köteles erről a rendőrt értesíteni. 2. A közúti balesettel érintett jármű vezetője köteles a) lehetővé tenni a közúti forgalom, főként a közhaszná­latú tömegszállító eszközök közlekedésének felújítását, de csak akkor, ha ez nem igényli a balesettel érintett járművek helyzetváltoztatását; b) lehetővé enni a közúti forgalom, főként a közhaszná­latú tömegszállító eszközök közlekedésének felújítását; c) lehetővé tenni a közhasznú tömegszállító eszkö­zök közlekedésének felújítását; a többi jármű forgalmá­nak felújítását csak akkor köteles lehetővé tenni, ha ez nem igényli a balesettel érintett járművek helyzet­változtatását. 3. Ha üzemeltetési vagy egyéb nyomás okok megkíván­ják, hogy a közhasználatú tömegszállíté eszköz utasai meg­állóhelyen kívül le- vagy felszálljanak és eközben az út­testre lépjenek, a) csak a közlekedési vállalat dolgozójának utasítására cselekedhetnek így, aki azonban nem jogosult más jár­műveket megállítani; b) jogosultak más járműveket megállítani; c) a közlekedési vállalat illetékes dolgozójának felszólí­tására cselekedhetnek így, aki, ilyen esetben jogosult más járműveket megállítani. 4. Azért, hogy a 900 kg-nál nagyobb hasznos terhelésű tehergépkocsi vagy furgon rakfelületén szállított szemé­lyek haladás közben ne álljanak, ne hajoljanak ki, s a jár­műből tárgyakat ne dobáljanak és ne lógassanak ki, a) a járművezető felelős; b) a jármű üzemeben tartója a felelős; c) az a személy felelős, akit a jármű üzemben tartója a szállított személyek közül megbízott. 5. Az itt ábrázolt jelzőtáb­la jelentése: a) aluljáró vagy felüljáró; b) gyalogjáró; c) gyalogos-átkelőhely. 6. Az itt ábrázolt jelzőtáb­la jelentése: a) egyirányú forgalom; b) kötelező haladási irány; c) egysávos úttest. 7. Az ábrázolt útkereszteződésen hányadik lesz az átha­ladás sorrendjében az 1-es jelű jármű? a) Első. b) Második. c) Harmadik. Helyes válaszok: '3L ‘qg ‘v£ ‘oy 'j£ ‘qz ‘aj % #

Next

/
Thumbnails
Contents