Új Szó - Vasárnap, 1978. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1978-07-09 / 28. szám
TUDOMÁNY TECHNIKA Gépi betakarításra alkalmas paradicsomfajták nemesítése írta: A. Lukjanyenko, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa A Szovjetunióban az utóbbi években gyorsan növekszik a paradicsom termelése. A kilencedik ötéves terv folyamán a termelés 33 százalékkal növekedett a nyolcadikhoz képest. A paradicsom igen munkaigényes növény. Egy hektáron a munkaráfordítás eléri az 1500— 2000 munkaórát is, ennek az időnek 50—70 százaléka jut a betakarításra. A termesztés, de különösen a betakarítás nagy munkaigénye akadályozza, hogy a paradicsom termelését jobban összpontosítsák az arra legalkalmasabb talajú és éghajlatú körzetekben. Az utóbbi években egyre nagyobb tért hódít a paradicsom gépi betakarítása; A legjobb eredményeket a rosztovi terület zöldségtermesztői érték el. 1975-ben a „Donkonszerv“ egyesülésben mintegy 700 hektáron takarították be kombájnnal a paradicsomot, egy gép átlagos teljesítménye 487 tonna volt. Gépi betakarításra állították elő és körzetesítették az alábbi paradicsomfajtákat: Masinnij 1, Krossz 525, Novinka Pridnyeszt- rovja, Fakel. Állami fajtakísérletekbe adták át a VIR krími kísérleti-nemesítő állomásának Rakéta, Polet és Orbita fajtáit, a Zöldségtermesztési Kutatóintézet krasznodari zöldség- és burgonyakísérleti állomásának Masinnij adigejszkij, Masinnij unyiverszalnij és Zagadka fajtáit, a Moldvai Öntözéses Föld- művelési és Zöldségtermesztési Intézet Horizont és Nisztru fajtáit stb. Intenzív paradicsomfajták kitermelési munkáit végzik a plovdivi „Marica“ Zöldségtermesztés! Intézetben (Bulgária], ahol M. Jordanov professzor vezetésével állították elő a gépi betakarításra alkalmas Hebron és Rubin-2 fajtákat. A VIR krími kísérleti-nemesítő állomásán vizsgálták a gépi betakarításra alkalmas VP-145- 7879, VP-145-21-4 stb. fajtákat. Ezek a fajták azonban a Szovjetunióban nem bizonyultak alkalmasnak a közvetlen felhasználásra, elsősorban azért, mert hozamuk évente jelentős mértékben ingadozik, leveleiket erősen fertőzik a betegségek, szárazanyag-tartalmuk pedig alacsony. A hosszan tartó nemesítő munka, valamint a paradicsom termesztésének és kombájnos betakarításának gyakorlati tapasztalatai lehetővé tették, hogy pontosítsák a gépi betakarításra szánt fajtákkal szemben támasztott követelményeket. Ide tartozik elsősorban a termések nagymértékben egyöntetű érése, ami lehetővé teszi az egyszeri betakarítást. Ez akkor lehetséges és gazdasági szempontból ékkor célszerű, ha a betakarítás időpontjában a növényen levő összes termések 75—85 százaléka érett állapotban van. A gépi betakarításhoz akkor fognak hozzá, amikor az első túlérett, áruminőségüket már elvesztett termések megjelennek. A Szovjetunió déli körzeteinek körülményei között ez — a fajtától és az időjárási viszonyoktól függően — általában az érés kezdete után 20— 30 nappal van. A determinált növekedés, a fürtök egymáshoz közeli elhelyezkedése, a viszonylag rövid virágzási időszak és az egyidejű terméskötés azok az alapvető jellegek, melyék a fajták egyidejű érését és a gépi betakarításra alkalmasságát meghatározzák. A fajtajelölteknél és a perspektivikus hibrideknél (Rakéta, Krossz 525, Polet, valamint a 988/7, 989/31-2, 1090 sz. hibridek stb.) termése és 20—25 napja alatt a termések 70—80 százaléka beérik. Az egyszeri gépi betakarításra alkalmas fajták egyik legfontosabb tulajdonsága, hogy a túlérésre, elpuhulásra nem hajlamosak, vagyis az érett termések az áruminőség elvesztése nélkül hosszabb időn át képesek megmaradni a növényen. A puhulással szemben ellenállónak számítanak azok a fajták és vonalak,- melyeknél a termés keménysége érés után 20 napon át legfeljebb 50 százalékkal csökken. A túléréssel szemben mutatott ellenállóképesség értékelésére minden perspektivikus fajtánál és vonalnál az érés kezdetén megjelölnek 40—50 „hússzínű“ (a teljes érettség előtt álló) termést, és 25—30 nap elmúltával meghatározzák az áruminőség százalékos értékét. A perspektivikus fajtáknál (Polet, Orbita, Krossz 525, Rakéta, 821, 988/7, 1027/5—4 stb.) a megjelölt termések több mint 75 százaléka megtartja áruminőségét. Ez lehetővé teszi, hogy a betakarítást 5—7 nappal később kezdjék és több érett termés maradjon meg a betakarítás időpontjáig. A gépi betakarításra alkalmas fajták terméseinek ellen- állóképesnek kell lenniük az intenzív ütődéssel, valamint a statikus terheléssel szemben, melynek a betakarítás és szállítás során ki vannak téve. A termések nyomásellenállósá- gának legnagyobb átmérőjüknél legalább 3—4 kg-nak, szűrési ellenállóságának pedig legalább 150 g nn2-nek kell lennie. Igen nagy jelentősége van a termések helyesen szervezett szállításának. A konzervipar nyersanyagtermelő körzeteiben a 400—450 kg befogadóképességű konténerek mellett terjed a paradicsom folyamatos betakarítási módszere, széles (38- 42 cm-es) szállítószalagok segítségével. Ebben az esetben a paradicsomot víztartályokban vagy ömlesztve, 2—2,5 t,befogadóképességű „ladikokban“ szállítják. A paradicsom réteg- vastagsága 50—60 cm, ami jelentősen fokozza a termések szilárdsága iránti követelményeket. A széles szállítószalagok és a göngyöleg nélküli szállítás gazdaságilag előnyös. így a krasznodari határterület Krimszk járásában 17 500 t paradicsomot takarítottak be széles szállítószalagokkal és 22 600 t paradicsomot szállítottak a göngyöleg nélküli módszerrel, ezáltal 20 000 munkaórát takarítottak meg, a gazdasági hatékonyság pedig idényben 250 000 rubel volt. A gépi betakarításra alkalmas fajtáknak meg kell hálálniuk az öntözést, a fokozott műtrágyamennyiségeket, és olyan genetikai homeosztázis- sal (alkalmazkodóképességgel) kell rendelkezniük, mely biztosítja a fokozott ütköző hatást és az ökológiai rugalmasságot, így például a Krossz 525 fajta meghálálja az öntözést, a nagy adagú műtrágyát és nagyüzemi körülmények között egyszeri betakarításnál 600—635 q/ha termést ad. A gépi betakarítás nem lehetséges különböző tenyészidejű fajták termesztése nélkül, mivel egy fajta szedése nem tart tovább 7—10 napnál, jelenleg már előállítottak olyan különböző érési idejű fajtákból álló futószalagot, mely lehetővé teszi, hogy a gépi betakarítás idejét 22—26 napra, különböző termesztési módszerek és vetési időpont alkalmazása esetében pedig 40—50 napra növeljék. A helybevetett paradicsom a gépi betakarítású vetésszerkezetben 60—70 százalékkal kell, hogy részesedjék, mivel itt a termés önköltsége 30—40 százalékkal alacsonyabb, mint a palántázásos termesztésnél. Jelenleg a gépesített paradicsomtermesztés technológiai kérdéseire az egész világon igen komoly figyelmet fordítanak. Az egyes problémák KGST keretében végzett közös kidolgozása kedvező eredményekhez vezetett. 1975-ben a Tudományos Akadémia Genetikai és Nemesítési Intézete és a Marica Zöldségtermesztési Intézet (BNK) között egyrészről, valamint az Össz-szövetségi Növénytermesztési Intézet és a Moldvai Öntözéses Földművelési és Zöldségtermesztési Kutatóintézet között, másrészről szerződést kötöttek a gépi betakarításra alkalmas paradicsomfajták és hibridek előállítására vonatkozó tudományosműszaki együttműködésről. Meghatározták a fajtákkal szemben támasztott alapvető követelményeket, megkezdték a perspektivikus nemesítési anyagok és szülői formák cseréjét a hibridek előállítására, a hibrideket egyidejűleg vizsgálják a különböző körzetekben, ami segít a legjobbak kiválasztásában az üzemi vizsgálatok számára. A gépi betakarítás lehetővé teszi, hogy harmadára- ötödére csökkentsék a munkaerő-szükségletet és ezzel önmagában megtérülnek a problémára vonatkozó tudományos kutatómunka költségei. A KGST-tagországok zöldség- nemesítői nemcsak azért egyesítik erőiket, hogy közös mun-. kával olyan fajtákat állítsanak elő, melyek a legmesszebbmenőkig kielégítik a gépi betakarítás követelményeit, hanem azért is, hogy korszerűbb paradicsombetakarító kombájn- konstrukciókat állítsanak elő. Az állami díjas Prokofij Garkavij akadémikus, a Szocialista Munka Hőse, munkatársaival az ogyesszai fitotronban GABONATÁBLA A2 ŰUEGHAZBAN A szovjet tudósok számé ra lehetővé vált, hogy többszörös mértékben meggyorsítsák az új, termékenyebb és betegségeknek ellenál- lóbb fajták termesztését. Az Ogyesszai Szövetségi Növénynemesítő és Genetikai Intézetben ugyanis üzembe helyezték a Szovjetunió legnagyobb fitotronját. A mesterséges éghajlatot biztosító állomás felépítése több mint tizenhárommillió rubelbe került, a számítások azonban azt bizonyítják, hogy az intézetben kinemesített új fajták ezt a költséget többszörösen visszatérítik. Az ogyesszai kalászosok termesztésének bevezetése már a 9. ötéves tervidőszakban is mintegy 550 millió rubel hasznot eredményezett a Szovjetunió mezőgazdaságában. Az ogyesszai fitotronban a növényházak, az éghajlati és a hűtőkamrák egész területe meghaladja a kétezer négyzetmétert. A berendezések olyan feltételeket biztosítanak a növények számára, amilyenre az új fajták nemesítése és tulajdonságainak ellenőrzése szempontjából éppen szükség van- Szabályozható a hőmérséklet, a talaj és a levegő nedvességtartalma, a fény mennyisége és spektruma, a légáramlás, a levegőben a gázok mennyisége és összetétele stb. A fitotron hatvannégy éghajlati kamrájában negyvenötfokos trópusi hőség érhető el, s esetleg mínusz negyvenöt fokos hideg is előállítható. A levegőt tizenkilenc speciális berendezésben készítik elő és adagolják a növényházba, ezek mindegyike óránként negyven köbméter levegőt készíthet elő. Ezt.az egész ídőjárásképző rendszert elektronikus számítás- technikai berendezés vezérli, amelyet a Kijevi Automatizálási Kutatóintézet dolgozói fejlesztettek ki. A tudósoknak korábban több évre volt szükségük ahhoz, hogy pontosan megállapíthassák egy-egy fajta előnyös, vagy hátrányos tulajdonságait. Az őszi búza esetében például fontos szempont a fagytűrés. Ha például a természetes feltételek között előfordul egy hideg időszak, amely próbára teszi a fajtát, minden rendben van, az eredmény lemérhető. De egyes körzetekben nem rendszeresek az ilyen téli fagyok. A vizsgálandó fajtákat .ezért szjbé- riai területeken 'is elvetették, hogy pontos adatokat kapjanak a fagyállóságről. Ott azonban néha túlságosan sokáig elhúzódott a hideg, mélyen fagypont alatti időszak, ami szintén nem felelt meg a nemesítők igényeinek. így aztán nem maradt más hátra, csak megfelelő időjárási feltételek kialakulására várni. Ezek a problémák a fitotron felépítésével megszűntek. Igaz ugyan, a nemesítők és a kutatók korábban is rendelkeztek ilyen berendezésekkel, ezek teljesítménye azonban sokkal szerényebb volt, és csak az élettani folyamatok, a fotoszintézis törvényszerűségeinek tanulmányozására vehették igénybe. Az új ogyesszai fitotron már gyakorlati jelentőségű. Évente több termést takarítanak be benne, főleg a kemény búzákból, a fagynak ellenálló árpákból, s egyéb kalászosokból. Ez azt jelenti, hogy a nemesítők kétszeresen, háromszorosan meggyorsíthatják az új fajták előállításának a folyamatát, hiszen a fitotronban a mag a külső időjárástól függetlenül bármikor vethető és akár januárban is „aratható.“ L. IVANOVOVÄ A Przseval&zki Szövetségi Növénynemesítő és Genetikai Intézetben, a Kirgiz SZSZK-ban a búza, az árpa és a kukorica új, nagy ho zamú fajtáinak és hibridjeinek előállításával fpglalkoz nak. Az intézet dolgozói szorosan együttműködnek a KGST országok hasonló irányzatú növénynemesítő intézeteivel A felvételen látható zsákokban saját ne- mesftésű búzafajtáikat Bulgáriába és Csehszlovákiába küldik a fajtavizsgáló és nö- vénynemesitő intézetek számára. 1978. VII. 9. N C/3
