Új Szó - Vasárnap, 1978. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1978-10-15 / 42. szám

1978. X. 15. N ...” ... ;r V ­MSI « pj i v islL iik JÍ i ■k M Jr Msm MTíi riffc i ilffin r^nMÍilWl UDVARIASSÁG TAGDÍJ — Ki az abszolút udvarias ember? — Ki? — Aki, ha egy autó elüti, és a vezető beviszi a kórházba, ott megkérdezi, mivel tartozik a fuvarért. — Rémes, tizenöt korsó sört ivott egy este! És én még azt hittem, hogy ön az Antialkoho­lista Szövetség tagja! — Persze, hogy az vagyok, csak ebben a hónapban elfelej­tettem befizetni a tagdíjat. JO ÉTVAGYAT! OKOSKODÁS — Ma remekül sikerült a gomba — dicséri feleségét a kiadós ebéddel elégedett férj. — Hol szerezted ezt a receptet? — Egy detektívregényben ol­vastam, drágám. — Mama, holnap nem kell is­kolába mennem. — Miért? — A tanító néni azt mondta, hogy látni sem akarja azt, aki nem tanulja meg a verset. A hét vicce Egy antikváriumban a következő felirat olvasható: „Ha a tisztelt vevők fogdossák a polcokon elhelyezett árut, akkor az üzlet vezetősége fenntartja magának a jogot, hogy ugyanezt tegye a tisztelt vevőkkel." L _____________________________ ÜZLET Egymás mellett legel egy te­ve és egy tehén. A teve meg­szólal: — Te komám, nyissunk ket­ten egy tejbárt. — Remek ötlet — válaszolja a tehén —, de hogy képzeled el? — Rendkívül egyszerű: te adod a tejet, én a bárszéket. — Ne rakd olyan rendesen. Mindenki rögtön rájön, hogy nem az özembe visszük a téglát, hanem ellopjuk! (Miroslav Seyéek rajza) BÍRÓSÁGON — Tanú, ön azt állítja, hogy aiz alperes és a felperesnő együtt éltek mint házastársak? — Sőt, sokkal jobban éltek, bíró úr! ALKALOM Fülsiketítő szirénázás köze­pette két tűzoltóautó robog vé­gig a városon. Az ivóban egy férfi sietve felkapja a kabát­ját és odaszól a csaposnak: — Valahol tűz van, rohan­nom kell! — ön a tűzoltóknál dolgo­zik, uram? — kérdi a csapos. — Én nem, de a barátnőm férje igen! FÉLREÉRTETTE — Valóban azt mond­ta neked a jósnő, hogy elhagy a feleséged? — Nem így fejezte ki magát. Mindössze any- nyit mondott, hogy az életem jóra fordul. ORVOSNÁL Az orvos így szól fiatal, csinos pácienséhez: — Nos, asszonyom, most csinálunk önről egy röntgenképet. — Nagyszerű — ragyog fel a páciens arca —, ha jól sikerül, kérek belőle öt másolatot! PÄLYAVÄLASZTÄS — Mi leszel, ha felnősz? — teszi fel a kérdést a tanítónő a kis Félixnek. — Festő, orvos vagy ablak- tisztító — válaszolja a gyerek. — Mégis, melyik foglalkozást választanád a legszívesebben? — Nekem teljesen mindegy — válaszolja Félix —, hiszen mindhárom foglalkozásnak az az előnye, hogy sok ruhátlan alakot láthatok. — Nem tudom, mit csinálsz azzal a sok ikonyhapénzzel, hogy minden hónap­ban muszáj a bankba mennem? (lei Paris) Magyar népi mondások Okos egérnek több lyuka van. Akinek nem ura, ne vegye magára. • I t Rövid beszéd, hosszú kó­bász, az a jó. * * * öreg házon, ifjú menyecs­kén mindig akad igazítani való. • • « Samu nadrágjának, vén­asszony lángjának egy a nyitja. • * * Sok beszédnek, kövér lánynak sok az alja. # * * Akárki kakasa csinálta, az én tyúkom tojta. * * * Nem mind szűz, ki pártát tűz. * » * Mentül vénebb a kos, an- tul keményebb a szarva. (KISS GYÖRGY MIHÁLY gyűjtése) ... _ W. jj ij*!i qX*>. Elsősegély (Krokogyil) TtTtUl ?ftl mii h MMN Idefigyelj, Nyüzüge — az; mondja Kinigli Kovács a ring sarkában. — Ez az ürge ott szemben nem is bunyós. Egy darab sajt. Három balkeze van és mindegyiken hat hüvelyk­ujj. Ha azt teszed, amit mondok, két perc alatt macskaele­delt csinálsz belőle és csacsacsát jársz a sírhantján. Szóval azzal kezded, hogy belemégy és három bal egyenest szúrsz az etetőjére. Erre ő felemeli a kezét, te meg odacsapsz a gyomrára. Plinc-plinc-plinc ... a kínai zenekar máris rá­zendít az ürge fejében, mi pedig megyünk zuhanyozni. — Höhöhö — mondja Nyüzüge. — Azannya Kinigli úr, ezt fogom csinálni. Kitáncol, az első balegyenest az ürge ballal befelé tolja, aztán jobbal odacsap egy rettentőt Nyüzüge balfülére. Plinc-plinc-plinc... a kínai zenekar máris rázendít Nyüzü­ge fejében. Nyüzüge barokkos léptekkel kóvályog körös- körül, tétova arccal keresi a vészkijáratot s a gong után tájolót, meg térképet kell beküldeni neki, hogy visszatalál­jon a sarokba. Kinigli Kovács spongyával mossa Nyüzüge nyakát és boldog. — Látod, Nyüzüge — azt mondja —, az ürgének sansza sincs, meg sem tudott ütni. — Hűha — mondja Nyüzüge. — Akkor figyelje a bírót, Kinigli úr, mert valakitől én akkora pofont kaptam, mint egy toronydaru. Juhuhujl — Mi az, Nyüzüge — mondja Kinigli Kovács —, mit nyü­szítesz? — Ahogy le tetszik hajolni a vödörhöz, Kinigli úr, a szi­varja mindig megégeti a nyakamat. — Ezek az élet ridegebb oldalai, Nyüzüge — mondja Ki­nigli Kovács. — De most figyelj rám, mert új tippem van. Gongra bemégy, kinézel a közönségre. Az ürge majd elcso­dálkozik, hogy mit keresel, mire te rémesen szájon vágod. Meglátod, lesrófolódik a feje, akár a zongoraszék, mi pedig megyünk zuhanyozni. • — Höhöhö — mond, Nyüzüge. — Azannya Kinigli úr, ezt fogom csinálni. Gongra bemegy, kinéz a közönségre. Mire az ürge réme­sen szájon vágja. Nyüzüge feje lesrófolódik, akár a zon­goraszék. Négykézláb mászkál a ring padlóján és utasítá­sokat osztogat: Hogy a csillárt azonnal vissza kell akasz­tani a plafonra, meg hogy először az özvegyeket és az ár­vákat kell a mentőcsónakba ültetni. Gong után négy hegyi­vezetőt kell érte küldeni, hogy visszataláljon a sarokba. Kinigli Kovács spongyával mossa a nyakát és boldog. — Rá se ránts, Nyüzüge — azt mondja. — A tojásfehérje is olyan, hogy mentül többet verik, antul keményebb. Mi az, most mit nyüszítesz, hiszen már nem is szivarozom? — Fegény édefanyám jut efembe — mondja Nyüzüge dagadt szájjal. — Rám fém fog ifmerni, ha havamegyek. Hifem már olyan rojtof a porfívóm, mint a népviselet. Meg fogja kérdevni: kit tetfik kerefni? — Légy jó reménységgel, Nyüzüge. Lásd meg a dolgok derűsebb oldalát is. A te fejed olyan ocsmány, hogy azon bárminemű átépítés csak javíthat. Most pedig figyelj ide, mert új tippem van. Frontális támadás. Gongra egyenest berohansz és minden teketória nélkül orrba vered az ürgét. Aztán még egyszer. Aztán harmadszor is. A nyolcvanadik után az ürge tehertaxival küldi haza az orrát, mi pedig megyünk zuhanyozni. — Höhöhö — mondja Nyüzüge. — Fák avt fodálom, ek­kora fakértelemmel miért nem fináltak rég elnököt magá­ból. Avannya Kinigli úr, evt,fogom finálni. Gongra egyenest berohan, az ürge minden teketória nél­kül orrba veri. Aztán még egyszer. Aztán harmadszor is. A nyolcvanadik után Nyüzüge felemeli a kezét. — Álljon meg a féphadaráf. A többit levélben. És három bernáthegyi kutyát kell beküldeni, hogy visz- szataláljon a sarokba. Kinigli Kovács új szivarra gyújt és nem boldog. — A macska rúgjon meg, Nyüzüge — azt mondja. — Mi­nek adtad fel? Még lett volna egy csomó jó tippem. Aztán elmennek zuhanyozni.

Next

/
Thumbnails
Contents