Új Szó - Vasárnap, 1978. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1978-10-15 / 42. szám

Milos Bobocky mérnök, az új komp­lexum építkezésének „gazdája“, munka közben K omor basszushangon még ma is a fülemben cseng az amerikai lé­gierődök vészjósló zúgása, majd a szőnyegbombázás dobhártyarepesztő iszonyatos dübörgése. Látom a több száz méter magasba felcsapó szeny- nyes feketén gomolygó füstfelhőt, het­venöt kioltott emberélet egyetlen nagy gyászlobogóját. A naptár 1944. június 16-át muta­tott. A második világháború utolsó fe­jezetéhez ért itt Európában, és ezen a napon a Duna menti városban néhány perc alatt nemcsak emberek pusztultak el borzalmas tűzhalállal, hanem a gyár is — az Apollo olajfinomító. A fa­sizmus megsemmisítésnek, de részben a már oktalan pusztításnak és az ame­rikai monopóliumok háború utáni ér­dekeinek a szolgálatában is álló leg­korszerűbb technika végzett vele. Akárhányszor csak arra jártam, im­már békés időkben, évtizedeken át döb­benetesen hatott rám a szétbombázott épületek meztelen vasbeton váza, a robbanások, a tűzvész által halálos fintorba torzított acélkonstrukció. A háború elől óva intő figyelmezte­tő ujjat, felkiáltójelet véltem felfedez­ni ebben a riasztó panorámában ... Most is ott kísért még az egyik üzemépület váza. De nem egészen tíz éve palánk vette körül a volt gyárépü­let jelentős hányadát, amelynek telek­határa a bratislavai Culen, Martanovic és Kosická utca. Később az építkezése­ken megszokott tájékoztató tábla jelez­te az érdeklődőnek — itt épül Szlová­kia Kommunista Pártja Központi Bi­zottsága Kiadóvállalatának, a Pravdá­nak hatalmas méretű beruházása, a Sajtóközpont. Hogy azóta mi épült fel és még mi szerepel a tervekben, erről Milos Bo­bocky mérnök, a vállalat három nyom­dájának és egyben az új komplexum­nak igazgatója tájékoztat. — Az első szakaszban jelépült és már két esztendeje működik a nyomda. Itt jelenleg a legkorszerűbb ojjszet eljárással készül tizenegy folyóirat és két napilap, a Vecerník és a Smena. Ezekhez csatlakozott a napokban a Hlas fudu is. Folyamatosan további na­pilapok és időszaki kiadványok előál­lítását is átvesszük. Ezenkívül készen van az expedíció, a négyszáz személy- gépkocsit befogadó föld alatti garázs és a felszíni parkolóhely, valamint né­hány kisebb létesítmény. A második szakaszban, a tervek szerint 1983-ig, felépül a huszonhét emeletes sajtópa­lota, amelyben helyet kapnak a Pravda Kiadó, valamint a napilapok — köztük az Oj Szó — szerkesztőségei is. A har­madik szakdszban egyidejűleg elkészül a sajtóiroda, a CSTK négyemeletes épü­lete. BobockJ elvtárs, aki legjobb férfi­éveiből immár egy tucatot szentelt pá­ratlan szívóssággal, az ügy sikerébe vetett töretlen meggyőződéssel, a fel­adat nagyságával és a nehézségekkel is arányos szenvedéllyel és hozzáértés­sel az új létesítmény megteremtésének, és aki a bonyolult és igényes irányító- szervező munkának a motorja, elsősor­ban nem magáról az építkezésről tud lenyűgözően órák hosszat beszélni, ha­nem valami másról. Az a valami más pedig a Sajtóközpontban már alkalma­zott és alkalmazásra kerülő legmoder­nebb technika és technológia. Automatizált rendszerek ... számító­gépek, programvezérlés, fényszedés ... offszet nyomás ... tv-képernyők a szer­kesztésben és a korrigálásban ... újság­oldalak távolsági továbbítása lézersu­gárral ... a legkorszerűbb szerkesztő­ségi technika — ilyen és ehhez hason­ló kifejezések röpködnek a levegőben. A lényeg az, hogy mindennek segítsé­gével már részben megváltozott, de fő­leg forradalmi módon változni fog a nyomdai és a szerkesztőségi munka. A technika sok mindenben itt is átvet­te és átveszi az ember szerepét. — Beruházóként az a feladatunk — így összegez —, hogy érvényesítsük a tu­munkatermelékenység meghatározó té­nyezője pedig elsősorban az ember. Az új nyomdában úgy érezhetjük magunkat, mint egy tágas, szellős, tiszta laboratóriumban, vagy irodate­remben, ahol a munka nehezét és dan­dárját gyorsan és jól működő automa­A Sajtópalota 27 emeletéből egyelőre ennyi készült el. De sokat ígér már a két toronydaru (Gyökeres György felvételei) Ilyen lesz majd a Sajtóközpont tika, számító- és fényképező-, másoló- és egyéb gépek, berendezések végzik. — Igen, alapvetően megváltoztak itt a munkafeltételek — ezt már a har­minchárom éves üzemvezető, Vladimír Dvonka mondja. — Eltűnt az ólom, megszűnt a klasszikus szedés, a múlté lett a „fekete mesterség“. Ugyanakkor a rendkívül gyors fényszedéssel és a további automatizált műveletekkel nem­csak lerövidítjük az előállítási időt, hanem szembeugróan javítjuk a minő­séget is. Olvashatóbbak a betűk, a la­pok, jóval szebben jönnek ki a képek, tisztább a szöveg és a hibaszázalék is csökken. Nem utolsósorban jobban fel­használhatjuk a többszínnyomást is. E napokban állították be a második rotációs gépet, s ezzel egyidejűleg — az üzem beindítását követő alig két esztendő múltán — új generációjú tech­nika alkalmazására térnek át. Nem csoda, hogy itt százszázalékkal növekedett a munka termelékenysége, s a vállalat keretében a legjobb minő­ségi eredményeket érik el. S ez tá­volról sem köszönhető csupán a gé­peknek, a technológiának. Dvonka elv­társ nyomatékosan hangsúlyozza, hogy menet közben kellett és kell megbir­kózni nem egy igényes feladattal. Már­pedig ebben helyettesíthetetlen tényező nemcsak az emberek lépésről lépésre tökéletesített szaktudása, hanem a többségében fiatal kollektívának (a nyomda dolgozóinak hatvan százaléka harminc éven alulij lelkesedése és ki­tűnő közösségi szelleme is. Kint az építkezésen elkészült a saj­tópalota első két emeletének vasbeton váza, s előtte már ott áll sugáregye­nesen a francia Potain cég két hatal­mas daruja, amelynek segítségével 107 méter magasba jez lesz a város legma­gasabb épületeI húzhatják fel az acél- szerkezetet a Vítkovicei Klement Gott­Igen, sikerült és meggyőződésem sze­rint még sok minden sikerülni fog ezen az építkezésen. A Sajtóközpont építke­zésén, amelyen a tudomány és a tech­nika — igazi küldetésével összhangban — segítségünkre van a mostoha körül­mények leküzdésében, teremtő akara­tunk megvalósításában, ahol a békés fejlődés, az ember java, látókörének tá­gítása, a szocialista társadalom szol­gálatába szegődött. f GÄLY IVÁN dományos-műszaki fejlődésnek a nyom­dai és a szerkesztőségi munka auto­matizálásával és integrálásával kap­csolatos vívmányait. Mit jelent ez a gyakorlatban? Ezt a sajtóközpont új nyomdájában láthattuk. Kívülről viszonylag szerény, kétemele­tes épület. Nincs rajta semmi hivalko­dó. A hangsúly a bent látható új tech­nikán és technológián van. Ez merő­ben más üzem, mint a többi nyomda, ahol szedők szedik és forró ólomba öntik a gondolatot, majd a sorokat oldalba tördelik a mettőrök és ezt követi a többi, nemegyszer fáradságos és egészségtelen művelet, amelyeknél a normák már aligha szilárdíthatóak, a — Nem volt könnyű, de sikerült — kommentálja fozef Maschán, a Hydro- stav dolgozója. wald vasmű e napokban érkező szere­lői. Nem sokkal odébb lényegében kész a CSTK épületének alapozása. De amíg ide eljutottak, sok igényes feladatot és problémát kellett megol­dani. A kezdet kezdetén csaknem egy évig tisztították a terepet. Tűzszerésze­ink összesen kilenc bombát; köztük 250 —300 kg-osakat, hatástalanítottak itt, negyedszázaddal a háború után. Nem volt könnyebb dolga a pozsonypüspöki (Podunajské Biskupice) Hydrostav dol­gozóinak sem az alapozásnál. Hiszen a hagyományostól sokszor eltérő mód­szerekkel kellett megküzdeniük az ala­pozásra alkalmatlan, helyenként kő­olajjal és annak származékaival átita­tott kavicsréteggel, továbbá a talajvíz veszélyével. És akadtak más hátráltató körülmények is. 1978. X. 15. Itt állnak össze oldallá a hasábok, ez fel esetben a könyveké la

Next

/
Thumbnails
Contents