Új Szó - Vasárnap, 1978. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1978-10-08 / 41. szám
i Radnóti Miklós egy éve Liberecben 1970 októberében indultam el az ismert antifasiszta magyar költő, Glatter-Radnóti Miklós (Radnóti eredeti nevét — Glatter — a szegedi diákévek alatt változtatta meg édesapja szülőfaluja nevének felvételével) nyomában Liberecbe. Egy verőfényes őszi délelőttön kerestem fel az ottani levéltár vezetőjét, dr. Vladimír Rudat, aki segítő kezet nyújtva indított el Radnóti ismeretlen, eddig még fel nem tárt libereci tartózkodásának kutatásában. Liberec Észak-Csehországban fekszik, nevezetes ipari központ. Már a XIX. században büszkélkedhetett az akkor világszerte ismert szövő- és szak- rajziskolával. E természeti szépségekben bővelkedő városba érkezett 51 évvel ezelőtt 1927. október 3-án Radnóti Miklós. A humán beállítottságú fiatalember, annak ellenére, hogy a textilszakma nem érdekelte, gyámjának, Grosz Dezsőnek a kívánságára és barátai tanácsára beiratkozott az Állami Textilipari Szakiskola érettségizettek részére nyitott egyéves tanfolyamára, hogy a szakma elsajátítása mellett megismerkedjen az ottani szabadabb politikai és irodalmi légkörrel. Barátainak valóban igazuk volt, ugyanis Liberecben az otthoni nyomasztó légkör helyett szabadabbal találkozott. Tudjuk, hogy Magyarország Horthy uralma alatt félfeudális állam volt, demokratikus szabadságjogok nélkül, viszont Csehszlovákia, mint polgári de mokratikus köztársaság, bizo- ‘ nyos alapvető demokratikus szabadságjogokat nyújtott (sajtószabadság, gyülekezési jog, a kommunista párt legális működése stb.). Radnóti Liberecben albérletben lakott az akkori Leipziger Plat- zon (ma: Trzní náméstí) Albert Hammerschlag kereskedőnél, a 2-es számú ház harmadik emeletének 5-ös számú lakásában. Itt gyakran felkeresték osztálytársai, akik közül a még ma is élők így nyilatkoztak róla: Miklós nagyon szerényen élt és viselkedett Liberecben. Megvolt a maga társasága, akikkel szórakozott. Főleg a színházat kedvelte, de szeretett sportolni is: váltót futott, télen a JeStéd nevű hegyre járt szánkózni, nyáron pedig fürödni a Talsper- re-re. Nemhogy osztálytársai, de még barátai sem tudták róla, hogy verseket ír, de azt észrevették, hogy inkább filológiai, mintsem műszaki érdeklődésű diák. Műszaki rajzait is egyik barátja készítette helyette. Az iskolát, ahová Radnóti tanfolyamra járt, még a XIX. század közepén (1852-ben) nyitották meg; több ország diákjai látogatták. Az iskola mögött műhelyek voltak, ahol a diákok a gyakorlatban mélyíthették elméleti ismereteiket. Ezen kívül különböző gyárlátogatásokon Is részt vettek (főleg C. Neumann und Söhne és Johann Liebig báró gyárában). Az osztály- napló címlapja megdönti a magyarországi irodalomtörténészek állítását, hogy Radnóti textiltechnikai főiskolára járt (a főiskolát ugyanis csak az 50-es évek elején nyitották meg). A bizonyítványában szereplő osztályzatok is tanúsítják, hogy Radnóti nem sokat törődött a tanulással. A nyári szemeszter utolsó negyedévében már csak néhány tantárgyból „próbálták“ osztályozni. Végzettségéről semmiféle okmányt nem kapott, amit a bizonyítványa alján lévő sorok is igazolnak. Radnóti Liberecben ismerkedett meg egyik szerelmével, a német munkáslánnyal, aki Tini néven vonult be az irodalom- történetbe. A még ma is élő Klementine Tschiedel, akit 1970 decemberében Nyugat-Németor- szágban kerestem fel levelemmel, így írt megismerkedésükről: „Jól ismertem Glatter Miklóst Jár. Radnótit], 1927/28-ban barátok voltunk. Sajnos, csak nagyon keveset mondhatok róla. Megpróbálok negyvenkét év távlatából visszaemlékezni. Bn akkor 18 éves voltam ... Azzal szeretném kezdeni, amit nekem Miklós mesélt. Szülei már nem éltek. Nagybátyja nevelte: ő örökölte volna annak vattagyárát, ezért küldte Miklóst textiliskolába. Mindig szomorú volt, és a helyzetét szidta. Miklós nem akart gyáros lenni. Mindig jól öltözködött, és annak ellenére, hogy tanult, nem szenvedett pénzhiányban. Ez fel is tűnt nekem. Ősszel, az iskolaév megkezdése után ismerkedtünk meg. Barátnőmmel öt és hat óra között sétálni mentünk. Abban az időben ez volt a szokás Liberecben. Szél kerekedett és levitte fejemről a kalapomat. Miklósnak sikerült elkapnia. Ezután bemutatkozott s megkérdezte, hogy elkísérhetne-e egy darabon. Útközben megtudtam, hogy ö itt idegen, és erős honvágya van. így lettünk ezután barátok egész évben. Sokat jártunk moziba és sétálni... Az iskolaév hamar véget ért, és Miklós visszautazott Budapestre.“ Tinihez íródtak Radnóti első versei, a Szerelmi versciklus 1927—28-ból. A ciklus tizennégy költeménye a kamaszszerelem tükre. Ezekben a versekben képzelete tobzódik a szerelmi helyzetek rajzában. Megtalálható benne a kamaszkor sejtelmes világa, a szomorúfűz, az ölelkezés közben elszakadt gyöngysor, a szerelmesek felett hangtalanul suhanó éjjeli felhők, a szűzi hó a dombokon, a nyújtózkodó vagy vetkőző leánytest, a sok csókolózás motívuma, és végén a tragikus szakítás póza: „Szakítottunk. / Te véresre csókoltad a számat / és lihegve kértél, hogy maradjak. / Nem maradok. / Menj be szépen, én meg elindulok / a mérföldkövek között a sárban.“ (Szerelmi ciklus 1927— 28; 14.) Szerelmes versein kívül még itt írta a Tájképek (5., 6.), a C. Neumann und Söhne és a Nocturno című költeményeit. A Nocturno című versének rögtön az első két sorában szürrealista képpel találkozunk: Szeretkező macskák sivítottak / a háztetőn, a kéményünk alatt. Ezzel a költői képpel találkozunk később a Páris című költeményében is. A vers utolsó két sorában pedig már feldereng a halálsejtelem, amely majd végigvonul egész költészetén: és siratott engemet a holtat / akinek mellén ott ült a halál. Valószínű, hogy Liberecben íródott a Nyár van című költeménye is, amelyet Radnóti az 1928 című folyóiratban jelentetett meg. Ez a vers nem pillanatnyi nyári impresszió, hanem a költő állandó szorongó életérzésének a kifejezése: tornyos egyedülségem sír rám a falról, / a lámpa alól, / a csönd ben kibomlott bánatpalástom / és beszökött az ablakon a Gond / magával hozva az utcák nyári illatát, I ahol a poros vad- gesztenyék alatt nők / szaladnak kis nyári ruhákban. Ennek a költeménynek a keletkezési helyéül azért is Liberecet tartom, mivel az a melankolikus életérzés, az egyedüllét, amely a verset átszövi, inkább idegen, mint hazai környezetben jelentkezik. S ha szobájának ablakából kitekintett, vadgesztenyefa sort láthatott; ezek a fák még ma is a házzal szemben jobboldalt láthatók. Radnóti — ahogy már említettem — senkivel sem közölte Liberecben, hogy verselget. Baráti beszélgetésekkor vajmi keveset foglalkozott a politikával. Az ilyen dolgokban nagyon megfontolt volt. Érzékenyen reagált a szociális problémákra, s az emberiség sorsán akkor még megváltók révén akart változtatni, mintsem forradalommal. Munkások közé nem járt. Óvatossága érthető volt. Politikai érdeklődését is bizonyára félt nyilvánosan mutatni, mivel hazajövetelekor a Horthy- rendőrség öt is meghurcolta volna. Radnóti olvasta a Vorwärtset, a libereci kommunisták helyi napilapját, amely rendszeresen közölt a szocialista-anarchista írók műveiből (Szeráf imov, Gladkov, Babel, HaSek, J. R. Becher, E. E. Kisch, K. Klüber, Weisskopf], sőt, hozta Gábor Andor írásait is, és 1927—28- ban közölte Weisskopf a Szovjetunióról készített riportsorozatát. Valószínűleg ezt is olvashatta Radnóti. A lapban bőven találkozhatott politikai cikkekkel is. így például Kun Béla bírósági tárgyalásával, a Szántóék elleni perrel stb. A marxizmussal is Liberecben ismerkedett meg. Innen hozta magával Marx Tőkéjének német nyelvű kiadását, amelyet Paku Imrének, az 1975-ben elhunyt irodalomtörténésznek és szerkesztőnek még Szegeden, a diákévek alatt megmutatott. Később, 1937-ben így írt erről a műről: „Világképem kialakulására nagy hatással volt Marx műve.“ Kutatásom eredményeként 1972. október 13-án Liberecben, a Naiv Színházban, az iskola jubileumi ünnepségén — verseinek cseh nyelvű tolmácsolásával — emlékeztek meg a mártírhalált halt magyar antifasiszta költőről. Másnap az iskola falán, amelynek 1927-28- ban Radnóti is a diákja volt, emléktáblát lepleztek le, amelynek cseh nyelvű szövege hirdeti, hogy: „Ebben az iskolában tanult Glatter Radnóti Miklós magyar költő, akit a fasiszták 1944-ben meggyilkolták.“ Radnóti neve ezzel beíródott a libereci tanulóifjúság tudatába: itt is ápolják, tisztelik emlékét. VIRÁGH JÚZSEFNÉ Radnóti Miklós 1928. május 30-án, barátai, osztálytársai körében a libereci víztárolónál CSONTOS VILMOS versei Üres a műhely Üres a műhely, tétlen két karom, A fűrész szögön lóg, rozsda marja. Üldöz valami gyötrő fájdalom, Munkakedvem fásult csend takarja. Napról napra így várok valakit, Aki munkát ad - s éltet. Istenem, Szinte hallani vélem szavait: „Itt az ára, ím“ - bérem, kenyerem. De senki, semmi, mi kedvet adna. Üres a műhely. A csendje: sorsom. Por telepszik a gyalupadra, Már engem is fojt - s hiába mondom. Várok. Ki tudja, meddig várhatok. Hitem lesz-e még, egykor ami volt? Mikor újra a pádhoz állhatok, S a gyalum egy szebb holnapot sikolt. 1930 Reggeli fény A reggel csenddel kecsegtet, Csábít, hogy most írjak verset. A nap benéz az ablakon. Sugara a gyalupadon Megcsókolja fűrészemet, Azután kérges kezemet Simogatja meg, s rám nevet - Megérzem, hogy biztat, szeret. Egy deszkalapon fény rezeg: Holnapra már asztal leszek, S emberek ülnek majd körül, Gazdasszony szépen megtörül, S reám teszi a kenyeret.. . A deszkalap is rám nevet. A polcon festékesedény, Ahogy megérinti a fény, Sugarát az is rám veti, S “a műhely fénnyel lesz teli! 1955 Cstéli ének öregség, öregség, Korán megérkeztél. Merre is mehetnék, Hogy útba ne essél. Sietve mondatod, Amit el nem mondtam, Villantod a napot; Már-már végsőt lobban. Sötét lesz - nem félek: Lángoló szivemnek Sugarában lépek, Irányt nem tévesztek. öregség, öregség, Korán megérkeztél, Türelmes maradj még, Mintha itt se lennél. Hagyd, hogy az alkonyat Ügy öleljen engem: Hallhassák dalomat, Amerre elmentem. 1975 At é\ 1978. X. 8.
