Új Szó - Vasárnap, 1978. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1978-10-08 / 41. szám

Kiállítás Kiállítás volt az Ér­sekújvári (Nővé Zámky] Járási Múzeum rendezé­sében városunk szülötte, a Budapesten élő Luzsi- cza Lajos Munkácsy-díjas festőművész alkotásaiból. Érettségi után a buda­pesti Képzőművészeti Fő­iskolán Aba-Novák Vil­mos, Kontuly Béla és Kmetty János növendéke volt. Számos országot be­járt, tanulmányúton volt az NSZK-ban, Svájcban, Olaszországban, de leg­jobban szülőhazáját isme­ri, s 26. önálló kiállítá­sát is szülővárosában rendezték meg. Kedveli az akvarellt, de szívesen foglalkozik rajzokkal, rézkarcokkal és linoleummetszetekkel. Szereti a természetet, amit mindig emberi te­vékenységgel hoz össze­függésbe. Sokat dolgo­zott a Magas- és az Ala- csony-Tátrában. Magyar- országon a Duna-kanyar, az Alföld és a Balaton környéke ihlette meg. Nagy tetszést arattak az Árvában, Liptóban, Krem- nicán és Érsekújvárott (Nővé Zámky) készített képei. Tusrajzai közül a liptói motívumok és az érsekújvári utca- és táj­részletek a legszebbek. KOBOLKA GYÖRGY NEM ÉLTEM HIÁBA Szeretek beszélgetni idős em­berekkel. Ök rendszerint fel­idézik a múltat, s ez lehetősé­get nyújt számomra, hogy ösz- szehasonlítsam a jelennel. Sok­szor megcsodáltam a veteránok elvhűségét, optimizmusát, kitar­tásukat, mellyel évtizedeken át harcoltak a szebb holnap meg­teremtéséért. Ezek közé tarto­zik Polozsányi István is. A kar- vai (Kravany nad Dunajom) pártszervezet gyűlésén találkoz­tam vele először. Korát megha­zudtoló érdeklődéssel figyelte a vitáit. Az összejövetel után beszélgettem vele életéről, munkájáról. — Nehéz gyermekkorom volt. Tizenegyen voltunk testvérek. Marcelházán Jártam iskolába, utána Bátorkeszire került csa­ládunk, ott volt édesanám do­hánykertész. Részt vettem az első világháborúban. A leszere­lés után Szarvaspusztára kerül­tem cselédnek. Itt lett szoro­sabb a kapcsolatom a munkás- mozgalommal. 1921-ben Bakó Jánossal, Cservenka Józseffel, Jozefík Jánossal, Urbán István­nal és Urbán Jánossal együtt jelentkeztem Karkó Imrénél, a karvai pártszervezet elnökénéi. Kértem felvételemet a párt so­raiba. Ezután már szervezetten harcoltunk jogainkért. Kezdet­ben az is sikernek számított, hogy szerződésben rögzítettük a 16 mázsa gabonához, a 8 má­zsa tűzifához, kerthez és kuko­ricaföldhöz való jogunkat. Gya­log indultam el Komáromba a május elsejei felvonulásra. A csendőrök azonban elfogtak, bebörtönöztek. A gazdánk köz­benjárására engeditek szabadon, mert neki szüksége volt a mun­kásokra. — Később dolgoztam Karván, Radványon és Nánán, de a kommunista párttal sohasem szakadt meg a kapcsolatom. A második világháborúban nem vettem részt, rokkant voltam. A felszabadulás után a földműves- szövetkezet megalapításába is bekapcsolódtam, utána agronó- musként, kertészként és éjjeli­őrként dolgoztam. — öt éve nyugdíjas vagyok. Ogy érzem, nem éltem hiába. Édesapám kilencvenkét évet élt, szeretnék én is legalább addig élni. RIGLER JÁNOS Nyugdíjastalálkozőt rendezett Jánokon (Janik) a hnb polgári ügyek testületé. A rendezvé­nyen 120 nyugdíjas vett részt. Az ünnepi beszédet Lőrincz László hnb-elnök mondta, mely­ben megköszönte és értékelte a nyugdíjasok munkáját, mely- iyel hozzájárultak a szocialista mezőgazdaság fejlesztéséhez. Ez alkalomból, a nyugdíjasok beírták nevüket a község em­lékkönyvébe. A 70 éven felüli nyugdíjasok a pioníroktól kézi­A Királyfiakarcsai (Kráfovico- ve KraCany) Helyi Nemzeti Bi­zottság értékelte a választási program teljesítését. Az építke­zési munkák tervét folyamato­san teljesítik. A jövő évben ke­rül átadásra az új korszerű óvoda, melyen a lakosság és a tömegszervezetek eddig 2000 órát dolgoztak le társadalmi munkában. További építkezés a hnb díszterme lesz, melyre nagy szükség van, mivel a köz­ség anyakönyvi hivatalához 12 Ez év elején kezdte műkö­dését Kosúton (Kosúty) a nyugdíjasok klubja. Az eltelt időben nagyon tevékeny volt a tagság, annak ellenére, hogy a klubtagok átlagos életkora 70 év. A vállalt száz óra he­lyett 148 órát dolgoztak le fa­luszépítő akcióban. Négyen tagjai a CSEMADOK helyi szer­vezete énekkarának. Több fel­lépésem vettek részt, bekap­csolódtak a Tavaszi szél vizet áraszt versenybe is. Méltányol­ják tevékenységüket. A Galán­munkát és virágot kaptak aján­dékba. A kulturális műsorban felléptek az alapiskola tanulói, a SZISZ-tagok és a CSEMADOK női éneklőcsoportja, akik ver­sekkel, nótákkal és népdalokkal kedveskedtek az időseknek. Műsor után a nyugdíjasok kel­lemesen elszórakoztak és örül­tek annak, hogy szocialista társadalmunk nem feledkezett meg róluk. MOHNYANSZK? VILMOS kisebb település is tartozik. Nagy változáson ment keresztül az utóbbi években Solymoskar- csa települése. Társadalmi mun­kában bekerítették a temetőt, ravatalozót építenek, ezenkívül mintegy 600 méter járdát léte­sítenek. A jó szervezés és a szép eredmény Obrecz Pál kép­viselőnek köszönhető, aki fá­radhatatlanul szervezi a mun­kákat a kisközségben. VÁMOS LAJOS tai (Galanta) Jnb szociális osz­tálya júniusban egynapos autó­buszkirándulást szervezett a tagság részére Magyarországra, augusztusban pedig a hnb tette lehetővé a második 'autóbusz- kirándulást, melynek úticélja Piesfany volt. Mindkét kirán­dulás nagyon jól sikerült. Mindnyájan elégedettek voltak, hiszen többen közülük még sem PieSfianyban, sem Magyar- országon nem jártak. BORSÄNYI AGNES Társadalmi munkában EGYÜTT ÜNNEPELTEK Keszegfalván (Kamenicná) a polgári ügyek testületé kedves össze­jövetelt rendezett a házasság 25., illetve 50. évfordulójára cmlé- kezők számára. A felvétel az ünnepség után készült, melyen 12 házaspár az ezüst-, 4 pedig az aranylakodalmát ünnepelte. BORSICZKY ÍREN Oj módszerek - sikeresebb munka Az új iskolai és pártoktatási év küszöbén felkerestem a Kas­sa (Kosice-viidéki) Járási Nem­zeti Bizottság művelődésügyi osztályának vezetőjét, Ján Ka- rap elvtársat. Arról érdeklőd­tem, hogyan biztosítják a poli­tikai szakirodalmat és hogyan dolgoznak a népkönyvtárak­ban? Kérdésemre a következő­ket válaszolta: — A járás népművelői, köz­tük a könyvtárosok is, tudato­sítják a szocialista ember ne­velésének fontosságát. A poli­tikai szakirodalom népszerűsí­tésére néhány évvel ezelőtt új módszereket vezettünk be. Könyvtárainkban külön részle­geket létesítettünk. Elsősorban ott, ahol erre megfelelő helyi­ségek és szakemberek voltak, tehát Szepsiben (Moldava nad Bodvou), Tornavárálján (Tur- nianske Podhradie) és Mecen- zéfen (Medzev). Később Druz- stevná pri Hornáde, az idén pe­dig Szína (Seüa) és Zdana községekben is megoldották ezt a kérdést. 19 kisebb könyvtá­runkban is megtalálható a poli­tikai szakirodalom. Igyekszünk minden igényt kielégíteni, ezért rendszeresen bővítjük a könyv­készletet. A vásárlás nem csu­pán a járási nemzeti bizottság költségvetése alapján történik, örvendetes tény, hogy vannak olyan helyi nemzeti bizottsá­gok és üzemek is, amelyek kö­telességüknek tartják a nép­könyvtárak kisegítését. Az igye­kezetnek megvan az eredmé­nye: 1973-ban alig 10 ezer po­litikai könyvünk volt, vagyis az akkori könyvállománynak a 31,6 százaléka, ma ihár 40 ezer van, s az összes könyvnek a 44,8 százalékát teszi ki. Termé­szetesen nem feledkezünk meg a magyar nyelvű politikai iro­dalomról sem, ebből 6783 kö­tet áll az érdeklődők rendel­kezésére. öt év alatt, vagyis 1970 és 1975 között 6595-ről 28 283-ra nőtt a kikölcsönzött könyvek száma, az elmúlt évben pedig már túlhaladta a 30 ezret. A politikai könyvek nagyobb része a pártoktatást és a to­vábbképzést segíti, így érthe­tő, hogy több könyvtárunknak jó kapcsolata van a községi vagy az üzemi pártszervezetek­kel, s a Nemzeti Front tömeg­szervezeteivel például Szepsi­ben, Mecenzéfen, Nagyidán, Ka- ceroveében és másutt, ahol a könyvtárak dolgozói ismerik a pártoktatás tantervét s ennek alapján biztosítják az előadók és a hallgatók részére a szük­séges irodalmat. Makrancon, Já­nokon, Jászón és Valalikyben a Nőszövetség tagjainak politikai továbbképzéséért a könyvtáros­nők a felelősek, s ez mindkét fél számára hasznos. A politi­kai könyvek népszerűsítése cél­jából könyvtárainkban író-olva­só találkozókat, vetélkedőket, érdemes párttagokkal való be­szélgetéseket és más műsoros délutánokat,_ esteket szervez­tünk. A jászéi, a szepsi, a szi- nai, a mecenzéfi, a slaneci, a csécsi, a tornai, a szádudvarno- ki, a ruskovi, a Nová Polhora-i, a bidovcei és az opinái könyv­tárak munkája a legeredménye­sebb ezen a téren. A népszerű­sítő munka során sok helyen a hefyi hangosanbeszélőt is igényibe veszik. Például Szepsi­ben is, ahol a kerületi könyv­tár által kiadott könyvismer­tetőn kívül számos magyar és Szlovák nyelvű adást szerkesz­tettek. Munkánk eredménye a könyvtárosoktól is függ, ezért elsősorban az ő szak ipái to­vábbképzésükkel akarjuk bizto­sítani a további javulást. Az el­múlt évben öt szemináriumot és egy egynapos iskolázást szer­veztünk, s hasonló jellegű szakiiskolázást a jövőben is ter­vezünk. GAZDAG JÓZSEF 1978. X. 8. to ÚJ szú s’ Lg í 5Ä^2 j; ^k...- * i>T *''''■' f.£. '■

Next

/
Thumbnails
Contents