Új Szó - Vasárnap, 1978. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1978-10-01 / 40. szám
1978. X. 1. ■w'' vásárol itt, aki azért eszik, hogy élten. És az iparcikkek? A választék ugyanerre a sémára épül. Olcsó cipők, főleg a fejlődő országokból, amelyek már ránézésre is elárulják gyenge minőségüket. Konfekció az egész család számára, a divatosság igénye nélkül. Olyan konfekció, amelyet egyhangúsága miatt mindig viselni lehet, vagy pedig olyan áru, amely néhány évvel ezelőtt ment ki a divatból, de még akadnak viselői. A tisztítószerek, a különböző háztartási kellékek mind olyan áruk, amelyek „gyenge minőség“ jelzéssel hagyták el a gyárat. A Sarma állandó vásárlói nem tartanak igényt az Innovation vagy a Bon Marciié áruház külsőségeire, kiszolgálóinak előzékeny modorára. Bevételük csak a legszükségesebb létfenntartási cikkek beszerzésére elegendő. Számukra a Sarma teszi lehetségessé az életet, itt lehet munkanélküli igazolványra vásárolni, a Sarma tehát „humánus intézmény“. vőre váró árucikkeknek. Viszonteladók, üzletelgetők igyekeznek itt megszabadulni áruik egy részétől, amelynek már csak maradéknyi értéke van. A belga kiskereskedelem sajátosságait tanulmányozva nem hagyhatjuk figyelmen kívül azokat a hagyományos rendezvényeket, amelyek célja az egyéni üzletelők kereskedelmi aktivitásának támogatása a monopolhelyzetű társaságokkal vívott harcukban. Ezek az ún. városi vásárok, amelyeket a kiskereskedők és a városi tanács együttműködése alapján időről időre rendeznek meg a legforgalmasabb üzletnegyedekben. A színhely általában két-három utca. A városi tanács adókedvezményt biztosít, az áruszállítók bővítik a hitelt, az egyesületek és a testületek műsorokat szerveznek, a helyi sajtóban és a falragaszokon megjelennek a reklámok. Aztán egy bizonyos napon a kijelölt utcákban megszüntetik a közlekedést. Eljött a vásár ideje, kell a hely. Mondd meg, hol vásárolsz, megmondom, ki vagy. Ez a közismert mondás kifejezően jellemzi a belga lakosság egyes szociális rétegeinek anyagi helyzetét.- A szupermarketek, az egész ország területét behálózó mam- muttársaságok nemcsak a kiskereskedők békés légkörét számolták fel, hanem a vevőket is felosztották egymás között, azok vásárlóereje alapján. Az Innovation, a Bon Marché, a Sarma és a Grand Bazar teljes mértékben uralja a fogyasztási cikkekkel, közöttük az élelmiszerekkel folytatott kereskedelmet. Az ország belkereskedelmi forgalmának döntő hányada az említett négy kereskedelmi társaság pénztárain halad keresztül. A belgák keresetüknek mintegy 54 százalékát e négy társaság árukészletére, élelmiszerekre, italokra, dohányra, ruházkodásra, háztartási és tisztálkodási eszközökre költik. A maradék javarésze elmegy a lakbérre, a fűtésre, világításra, a közlekedésre és a különböző szolgáltatásokra. Az említett négy nagyáruháznak van egy sajátságos, közös vonása: az árukínálat mindegyikben Jóval meghaladja a keresletet. Az Innovation áruházakban ez még érthető is, hiszen itt a kínálat a felsőbb rétegek pénztárcájához igazodik. A vásárlók kedvükre válogathatnak itt a luxuskategóriába tartozó védjegyes árukból, a legfrissebb divatűjdonságokból. A készletek között főleg kis szériában gyártott konfekció, cipők, kozmetikai cikkek, bőrdíszműáruk és lakberendezési cikkek találhatók. Ezek nem nélkülözhetetlenek, de bizonyos társadalmi helyzetről tanúskodnak. Az Innovation Áruházban vásárolni bizonyos rangot, méltóságot jelent. Természetesen az árak is ehhez igazodnak. Így aztán azon sem lehet csodálkozni, hogy több itt az eladó, mint a vásárló. Az utóbbiak főleg vállalkozók, sikeres ügyvédek, magas rangú banktisztviselők, pontosabban mondva, azok feleségei. A Bon Marchéban nincs hely az exkluzív áruk számára. Itt inkább a szolid üzleti szellem uralkodik. Az áru jő minőségű, ízlésesen és áttekinthetően van elrendezve, kielégíti a középosztály igényeit. A kínálat részben a Közös Piac országaiból, részben a fejlődő országokból származik. Találhatók itt olasz és angol cipők, svájci órák, tajvani kötöttáruk, hongkongi játékok, továbbá japán és nyugatnémet elektromos cikkek, amelyek .kemény konkurrensei a hazai Phillips termékeknek. A könyvosztályon tekintélyes párizsi kiadók biztosítják a színvonalat, a hanglemezek és a műsoros kazetták világhírű zeneműveket és divatos slágereket tartalmaznak. A barkácsoló ezermesterek osztályán Bosch, Black and Decker, Peugeot, Edison márkájú gépek és szerszámok sorakoznak. Vásárolható itt hétvégi kiránduláshoz felszerelés, nyaralóberendezés, kerti grillsütő, hinta... Az élelmiszerosztályon úgyszintén minden megtalálható, amiről az ínyenc szaklapok írnak: svájci ementáli, francia cammembert, olasz parmezán, francia, olasz és spanyol borok, skót és ír whisky, londoni gin, olasz tészták, holland és hazai hús és húskészítmények légmentes csomagolásban, továbbá gyümölcs- és zöldségfélék a világ minden sarkából. Az árucikkek bősége szinte nyomasztóan hat az emberre. Ebben az árutömkelegben azonban alig akad egy-két vevő. Az eladók gondosan figyelik minden lépésüket. Nem attól félnek, hogy valamelyikük esetleg fizetés nélkül távozik. Inkább csak azt figyelik, hogy vajon vásárolnak-e, mert a tökéletesen elrendezett cikkek ára inkább csak a kíváncsiskodókat vonzza. Ha valaki érdeklődéssel áll meg valamilyen árucikk előtt, az eladók máris ott teremnek, hogy kínálják, felvilágosítással szolgáljanak. Kevés a vevő, őket pedig azért fizetik, hogy eladjanak. A középréteg tagjai, a pénzintézetek hivatalnokai, orvosok, műszaki és gazdasági tisztségviselők, állami alkalmazottak gondosan válogatnak az áruban, rakosgatnak és szá- mítgatnak, nehogy túllépjék a családi költségvetést. Egy házaspár, mindketten túl a negyvenen, nagyobb bevásárlást csinál. Bizonyára szűkkörű családi ünnepségre készülnek. Egy üveg Mat- relli, öt üveg rózsaszínű anjou bor, két csomag hús (mindegyikben négy szelet van), két csomag sonka, sajt, zöldség, egy köteg banán (ez itt a legolcsóbb gyümölcs), sós sütemény, egy karton sör (12 háromdecis üveg), valamint egy kárton narancslé kerül a listára. Kissé idegesek, feszülten figyelik, amint a pénztárgépen ugrálnak a számjegyek. Amikor megjelenik a végösszeg, egymásra tekintenek, s a férj még visszasiet a pulthoz. Egy újabb karton narancslével tér vissza. Fizetnek és elégedetten távoznak. A Bon Marché decens színvonalától a Sarma már az első pillantásra is eltér. A Sarma Belgiumban olcsó vásárlást jelent, ez a népi rétegek áruháza. A pénztárak mögött mintha minden áru szanaszéjjel heverne. Valamiféle szervezett rendszertelen ség tapasztalható az egész üzletben. A nadrágok mellett tisztítószerek, a sajtok mellett gyermektrikók hevernek, s a húsáru is jól megfér a női fehérnemű szomszédságában. Tér- hiány vagy célszerűség? Talán inkább az utóbbi. Itt olyan réteg vásárol, amelynek nincs bankszámlája. Az egyszerű polgárok igényei jóval szerényebbek, ezért a Sarma áruházakban csak a legszükségesebb létfenntartási cikkek találhatók. Ez az iparcikkre és az élelmiszerekre egyaránt vonatkozik. Hiába keresnénk itt elsőrangú márkás italokat, a gyümölcs és a zöldség is másodosztályú, húsból is csak az olcsóbb fajta vásárolható. Az Láttam itt olyan embereket, akik szerény bevásárlásuk alkalmával az áru egy részét visszavitték a pultokhoz. Munkanélküliek. A heti tápsegélyt már kimerítették, s a következő hét terhére még nem kaptak. Szomorúan, szégyenkezve, lehajtott fejjel távoztak. Milyen lesz számukra a hétvége? Az üzletházak sorát bezáró Grand Bazar különös kereskedelmi intézmény. Már a neve is telítve van keleties rejtelemmel. Ami itt uralkodik, az körülbelül az „olcsójános" és a zsákbamacska fogalmával egyenlő. Olyan áru kapható itt, amely az üzleti ranglétra legalsó fokán áll, amelyen már könyörtelenül meglátszik az idő vasfoga, főleg olyan tárgyak, amelyek a régen megszűnt maradi műhelyekből kerültek ki. Az áru azonban megmaradt, s el kell adni, legalább minimális nyereséggel. Az üzlet nem jótékonysági intézmény! Amit nem sikerül eladni normális körülmények között, azon segíteni kell. Az előzetes bombasztikus reklámkampányt az ún. sokkakciók követik. Ilyen a Solorama-akció, valamint a Hara-kiri hadművelet. Az áru kimegy a vásárló elé az utcára, a reklám támad, a címkéken feljegyzett árcsökkenés nem kerülheti el a figyelmet. Az eladók minden lehetséges eszközzel bizonyítják, hogy aki nem vásárol, az az élet egyik nagy lehetőségét szalasztja el. Hiszen ez a kardigán egy hete még 499 frankba került! Tegnap 299 volt az ára, ma pedig megveheti potom 199 frankért! A tájékozatlan vásárló megveszi, s másnap azt tapasztalja, hogy ugyanaz a kardigán a valóságban 99 frankba kerül. A hazaiakra ez már nincs hatással. Csak a hiszékeny turisták dőlnek be az olcsóság csábításának. Amit már a Grand Bazarban sem lehet eladni, az a bolhapiacra kerül. Azok a szombati vagy vasárnapi népi piacok, amelyeket bolhapiac néveri emlegetnek, az utolsó állomásai a veAz üzlet Belgiumban szent. Egyébként, miért is ne lenne az, hiszen a nemzetgazdaság egyik legfontosabb ágazatát képezi. A városi vásárok alkalmával az árut kirakják az üzletek elé, az utcán háborús veteránok, tűzoltók, sportolók, a helyi nőszövetség tagjai vonulnak fel. Mindenki igyekszik, hogy lehetőségeihez képest maximálisan hozzájáruljon a vásár sikeréhez, élénkítéséhez. A sikert a többi városrészből idesereglett lakosság létszáma jelenti. Ez a jó üzlet feltétele. Délután, amikor már mindenki a mindenható Merkúr isten általános ünnepének szenteli az idejét, a munkából hazaérkező dolgozók felveszik a cég egyenruháját, és zászlók alatt kivonulnak az utcákra. A második műszak kezdődik számukra, fellépésüket ugyanis a kereskedők honorálják. Szól az ének, a zene, elkezdődik a tánc. A sört az utcán mérik, a bódékban cukorkákat árusítanak, sült hús is kapható burgonyával. Az árak ingadoznak, de a vásár vége felé könyörtelenül csökkennek. A vásári hét végén a fáradt kereskedők visszahúzódnak eladatlan áruikkal a gyéren látogatott üzletekbe, s türelmesen várják a következő vásárt, az újabb alkalmakat. A pirostarka tehénkék békésen legelésznek. Utolsó belga frankjaimért még benzint vásárolok a Shell kút- nál. A tehénkék nemsokára eltűhnek a visszapillantó tükörben. Előttem még 1200 kilométeres út van kelet felé. Hazafelé igyekszem. Olyan országba, ahol nincsenek leégett és elhagyott házak, ahol a gyárakban nem álltak meg a gépek. Olyan országba, ahol az emberek arca nem tükröz bizonytalanságot, feszült várakozást. Otthon senki sem tesz fel ilyen kérdést: mondd meg, hol vásárolsz, megmondom, ki vagy. PETER NOVÄK Egy elegáns áruház Liége-ben, ahol több az elárusító, mint a vásárló III. Vevőre vár a kínálat
