Új Szó - Vasárnap, 1978. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1978-10-01 / 40. szám
VILÁGNÉZET ÉS A MINDENNAPI ÉLET A fejlett szocializmus építésének legfőbb tényezője az új típusú szocialista ember, aki a szocializmus anyagi és szellemi bázisának építésével fejleszti szocialista társadalmiasságát, tökéletesíti önnönmagát és másokat. Az ember előző történelmi fejlődéséhez képest sokoldalúan fejlett egyénné válik, aki a szakmai képzettség és a politikai műveltség egységének kialakításán fáradozik, szocialista módon gondolkodik és cselekszik, az egyéni és a közösségi érdekek szüntelen összehangolásán munkálkodik. A szocialista ember — mint az eddigi történelmi haladás legfejlettebb társadalmi szubjektuma — fokozatosan megteremti a szocialista értékrendszert is, amelyben nagyon fontos szerepet játszik a munkás- osztály tudományos világnézete, a marxizmus—leni- nizmús. Az osztályszempontból megosztott világban a marxista—leninista világnézet elsajátítása nemcsak a szocializmust építő ember fejlődésének elengedhetetlen feltétele, hanem egyben a szocialista tartalmú, korszerű általános műveltség szerves része ! is. A szocialista világnézetre nevelés az ember szocialista tudatának és magatartásának kialakítására irányuló összpontosított társadalmi cselekvési forma, amelynek azonban szerves részét képezi a világnézet általános értelmezése és összefüggéseinek feltárása. Ezek gyökerét pedig az emberi munkában s a mindenkori társadalmi viszonyok gyakorlatában ragadhatjuk meg. Az ember nemcsak a munka szülöttje, hanem egyben a munka hordozója, szubjektuma is. Munkájával változtatja .meg saját társadalmi viszonyait, önnönmagát, a környező természetet, és ezzel párhuzamosan megalkotja világnézetét is. Az emberi tudat, s azzal együtt a világnézet is, az anyagi javak termelésén alapszik, történelmileg meghatározott, tehát a termelőerők és a termelési viszonyok a világnézet kialakításában elsőrangú szerepet játszanak. A világnézet megteremtője a történelmileg konkrét ember, réteg, osztály, társadalom nem akármilyen módon alkotja meg saját világszemléletét, hanem az objektív viszonyoknak megfelelően. Továbbá, ha a társadalmi gyakorlat fejlődését a történelem nagyon hosszú fázisaiban a termelőeszközök magántulajdona szabta meg, akkor az ezzel párhuzamosan alkotott világnézet nemcsak történelmi, hanem egyben osztályjellegű is. A társadalmi gyakorlat mint a világnézet alapja, forrása az emberek mindennapi tevékenységében jön létre, következésképp maga a világnézet is — legyen bármilyen eredetű — a mindennapi élet szerves része, nem pedig ritka, ünnepi jelenség. Ebben a munkával telített mindennapi életben veti fel a környező világot megváltoztató, cselekvő egyén a legalapvetőbb világnézeti kérdéseket: mi az élet értelme, milyen a viszonya másokhoz, a társadalomhoz, a környező természethez, melyek az objektív világ fejlődésének okai, hajtóerői. Ezekre a kérdésekre mindenekelőtt saját társadalmi helyzetéből kiindulva keres magyarázatokat. Minden fizikailag és szellemileg ép, cselekvő embernek van- világnézeti állásfoglalása. Más kérdés azonban e világnézet tartalma. A világról alkotott elképzeléseket végső soron a társadalmi gyakorlat határozza meg, de ez nem jelenti azt, hogy mondanivalójuk mindig egységes. A világnézeti felfogások sokrétűek, tartalmilag gyakran ellentétesek — főleg azért, mert teremtőjük a sokféleképp fejlődő egyén. Az antagonisztikus osztálytársadalomban a társadalmi gyakorlat is antagonisztikus, amiből nyilvánvaló, hogy nincs semleges világnézet, s elveinek megvalósítása is csak az emberi közösségben lehetséges — persze különböző formában, a haladó emberiség érdekeivel összhangban, avagy azokkal ellentétben. Ezek után magát a világnézetet ügy is jellemezhetjük tömören, mint az egyén, réteg, osztály, társadalom környező világról kialakított nézeteinek, véleményeinek, képzeteinek összességét, amelyek alapján gyakorlatilag formálja, változtatja az említett objektivitást. A világnézet tehát az ember történelmileg fejlődő eszmei és gyakorlati állásfoglalása a környező világgal szemben, amely magában foglalja a társadalmi tudat formáinak legfontosabb elemeit: a politikai és ideológiai nézeteket, ismeretelméleti koncepciókat, értékelő és mértékül szolgáló rendszereket, pszichológiai és érzéki megnyilvánulásokat, valamint az erkölcsi normákat is. A világnézet szerves része az egyéni meggyőződés is, amelynek fontos szerepe van a világnézeti elvek megvalósításában, mert az említett tényezők összekötő kapcsa a meggyőződésből végrehajtott tett — a meghatározott társadalmi alapú cselekvés. A különböző világnézeti irányzatok értékelése során mindig előtérbe kell helyezni az ítéletalkotás módszertani szempontjait: milyen a világnézet hordozójának, magának a cselekvő embernek a társadalmi helyzete, továbbá milyen gyakorlati és ismeretszerzési formákat választ, melyek a kitűzött céljai, s milyen eszközöket alkalmaz e célok elérésére. Csakis ezen az alapon lehet megragadni az egyes világnézeti irányzatok vagy eszmeáramlatok igazi mivoltát: a tudományosságot és a tudománytalanságot, a tudatosságot és az ösztönösséget, az illuzórikus és a reális nézeteket, az utópista és a pesszimista elveket, a közösségi és az individuális álláspontokat, a forradalmi és forradalomellenes szemléleteket. A világnézet elemzésekor, miután ennek a folyamatnak a társadalmi gyakorlatból eredő forrásai vannak, nem feledkezhetünk meg a mindennapi élet tapasztalatairól sem. A mindennapi életritmus azonban mindig az éppen adott életmód kifejezője, amely éppúgy lehet tudatos, amiképp ösztönös. Éppen ezért a mindennapok tapasztalatait — különösen a marxista—leninista eszmék terjesztése során — egyesíteni kell a világnézet tudatos formálásával. A világnézet fejlődésének ilyen forrásai a családi és a különböző intézményes nevelés, a mindennapi munka- aktus, a kultúra és a tudomány értelmezése és feldolgozása, a meghatározott életstílus, az egyén mentalitása és életmódja stb. A világnézet fejlődésében fontos szerepet játszanak az egyes társadalmi értékrendszerek, amelyek nemcsak befolyásolják a világnézet kialakítását, hanem a kialakított világnézet a maga módján továbbfejleszti, avagy sorvasztja az igénybe vett értékeket. Végezetül szögezzünk le a világnézet minőségére vonatkozólag egy fontos megállapítást. Minden fejlettebb, tudatosabb világnézetnek — a marxista— leninista világnézetről nem is beszélve — meghatározott teoretikus alapja van. Ez a teoretikus alap a filozófia. így válik a filozófia alapkérdése, vagyis az anyag és a tudat egymáshoz való viszonya és problematikája a világnézetek központi kérdésévé is. Az anyag és a tudat viszonyának értelmezése nemcsak mechanikus következtetésekhez vezet — nevezetesen, hogy a materializmus az anyag elsődlegességét hangoztatja, míg a különböző idealista világnézeti irányzatok a tudat elsődlegességéből kiindulva magyarázzák a világot —, hanem messzemenő elméleti és gyakorlati jelentősége is van. A materializmus nemcsak a világról alkotott materialista megállapításokat tartalmazza s az anyagi világ törvényszerűségeit tárja fel, hanem a materialista világnézetet valló ember társadalmi cselekvését is befolyásolja. Ugyanez vonatkozik az idealista világnézet hordozójára is, csak ellenkező vonatkozásban. A materializmus és az idealizmus között nem egyszerű és állandó ellentétekről van szó, hanem az osztályharc sajátos formájáról, amely történelmileg változó. Főleg azért, mert e világnézetek hordozói, tudatos fejlesztői mindig egy konkrét társadalom és osztály tagjai, akik világnézetüktől vezérelve saját gazdasági, politikai és ideológiai érdekeik megvalósításáért harcolnak. Az antagonisztikus osztálytársadalomban a materializmus és az idealizmus közötti harc ugyanakkor ideológiai harc is. Ez a meghatározás különösen érvényes a jelenlegi világnézeti harcra, amelyben a burzsoázia a saját ideológiáját zavart keltő és felforgató szándékkal semleges világnézetként igyekszik feltüntetni. PUSZTAY JÄNOS ( [LEN A KOMMUNISTÁKKAL A FORRADALMI SZAKSZERVEZETI MOZGALOM SZERVEZETÉNEK TEVÉKENYSÉGE ÉS A PÁRT VEZETŐ SZEREPE Nagymegyeren (Calovoj, a Nagyhiz- lalda nemzeti vállalat munkájának szervezésében és irányításában fontos szerepet tölt be a szakszervezeti üzemi bizottság. Ez a konkrét termelési feladatok teljesítésének megszervezésében, a mind hatékonyabb ellenőrzésben, a vállalat szociálpolitikai céljainak megvalósításában és ezekkel kapcsolatos, egész sor Intézkedésben nyilvánul meg. Fitos Géza elvtárs, az 'üzemi bizottság elnöke jogosan hangsúlyozza: — A gazdasági vezetéssel foglalkozó dolgozókkal együttműködve sikerült elérnünk, hogy a gazdasági eredmények mind a növénytermesztésben, mind az állattenyésztésben, jelentős mértékben javultak. Tények igazolják állítását. A sertések napi súlygyarapodása a tervezett 53 dkg helyett 55 dkg. A tejtermelésben tehenenként 10,86 liter a napi fejési átlag, de a madárréti gazdaságban 11,39 liter, a petényi gazdaságban 11,12 liter. — Hogyan érték el ezt az eredményt? A kérdésre így válaszol: — Természetesen a szakszervezeti munka módszereivel. A munkaverseny szervezésével, a munkakezdeményezések fejlesztésével, az újítók mozgalmának népszerűsítésével, és azzal, hogy a dolgozók egyre nagyobb mértékben vesznek részt a termelés közvetlen irányításában. A szocialista munkabrigádok száma harmincnégy. Az idén három újítási javaslatot fogadtak el. Alkalmazásuk eredménye 103 000 koronás bevétel. Varga Ferenc, Kár József mérnök, Gólián János több mezőgazdasági gép működését tökéletesítette, ennek következményeként a pótalkatrészek felhasználásának aránya csökkent. — Legfontosabb — hangsúlyozza —, hogy a szakszervezeti csoportok — élen a kommunistákkal — mindig a népgazdasági, a társadalmi érdek érvényesüléséért küzdenek. Ha kell, ha szükséges, merik vállalni az átmenetileg előnyösnek látszó, de a népgazdasági érdekkel ellenkező megoldások visszautasítását is. Ehhez persze minden esetben széles körű meggyőző tevékenység, agitáciős munka járul. — Kik irányítják ezt az agitációs munkát? — Természetesen, a szakszervezeti csoportokban működő kommunisták, akiknek feladatuk a párt vezető szerepének biztosítása. Elmondja, hogy a csoportok — élen a kommunistákkal — kidolgozták a gyűlések határozati javaslatait a vállalat termelési feladatainak, az adott lehetőségeknek megfelelően. Érthető tehát, hogy az elfogadott határozatok teljesítéséért elsősorban a kommunisták küzdenek. Élenjárók a kommunisták a szociális gondoskodás komplex programjának megvalósításában is. — Milyen eredményeket értek el ezen a téren? Tényeket sorol: — Az idén 300 dolgozót üdültettünk. A szakszervezeti tagok gyermekei közül 132 hazai vagy külföldi pionírtáborban nyaralt. Gondoskodtunk a dolgozók védő- és munkaruhával való ellátásáról is. A munkahelyek megfelelnek az egészségügyi, higiéniai követelményeknek. Mindenütt újjáépített szociális épületek, öltözők, mosdók, zuhanyozók állnak a dolgozók rendelkezésére. Segítjük az építkezőket is. Családi ház építése esetén a stabilizációs kölcsönön kívül mindegyik szakszervezeti tag 30 ezer koronáig terjedő, kamatmentes kölcsönt kaphat. Az év első felében erre a célra 400 ezer koronát utaltunk ki. Tájékoztatása szerint a kommunisták kezdeményezése nyomán lendült fel a szakszervezeti tagok érdemdús művelődési és szakköri tevékenysége. Kiváló sikerrel dicsekedhetnek az asztaliteniszezők és az amatőr fotósok. Lengyel Ernő és Iván Imre a szakszervezeti tagok gyermekei számára megszervezték a sakkozók körét, mely a kerületi versenyben második helyezést ért el. Persze több más művelődési és sportolási akciót is szerveztek a szakszervezeti tagok számára. . — Melyik volt a legjelentősebb? — A júliusban megrendezett honvédelmi sportnap. Megemlíti, hogy erre az akcióra a tömeges részvétel volt a jellemző, és a különféle versenyszámokban Bugár Zsigmond, Szabó Zsuzsanna, Horváth Ilona, Németh Ilona, Pifkó József, Both TiborL Takács László kiváló érdemeket szereztek. — Miben nyilvánul meg leginkább a kommunisták nevelő hatása a szak- szervezeti mozgalomban? — Elsősorban abban, hogy kedvező politikai légkört teremtenek a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom sokoldalú feladatainak teljesítéséhez. Nekik köszönhető, hogy a szakszervezeti tisztségviselők felfigyeltek arra a nagyon fontos tennivalóra, ami a feladatokkal, az utánpótlás nevelésével kapcsolatos. — Példát is mondhat erre? — Hogyne! Az üzemi bizottság felkarolja az ifjúsági szervezetet, döntéskor mindig tanácskozik a fiatalok képviselőivel. Törődik azzal, hogy a munkába lépő fiatalok minél előbb beilleszkedhessenek a kollektívákba, és azok hassanak rájuk, akiknek a magatartása példás, követésre méltó. Nemcsak az utóbb említett példa, hanem a kapott tájékoztatás mindegyik adata bizonyítja: a Nagyhizlalda nemzeti vállalat munkájának szervezésében és irányításában azért tölt be fontos szerepet a szakszervezeti üzemi bizottság, mert a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalomban tevékenykedő kommunisták mint szakszervezeti tagok becsülettel küzdenek a párt vezető szerepének érvényesüléséért. KRASCSENICS GÉZA A szakszervezeti tagok honvédelmi sportnapján: Munkában az egyik versenyszám értékelő bizottsága. Jobb szélen Fitos Géza elvtárs (A szerző felvétele) 1978. X. 1. ÚJ SZÚ
