Új Szó - Vasárnap, 1978. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1978-09-17 / 38. szám
egészségűnk feltétele - az ésszerű táplálkozás Az elhízás kockázatos • Erős akarattal a szívinfarktus ellen Az utóbbi években egyre több szó esik az ésszerű táplálkozásról. Az ésszerűtlen táplálkozás ugyanis egészségünket veszélyezteti és fokozatosan szociális problémává válik. Ezért nemcsak az orvosok, hanem a párt- és az állami szervek is gyakran foglalkoznak vele. válogassuk meg ételeinket A racionális táplálkozás lehetőségeit kutató társaság tagjai — belgyógyászok, gyermekorvosok, sebészek, pszichiáterek, gyógyszerészek és más tudományos dolgozók a rendszeresen megtartott értekezleteken és tanácskozásokon megállapították, hogy hazánkban a férfiak 40 százalékának, a nők 50 százalékának nagyobb a testsúlya a „javallottnál“. Nemzetközi összehasonlítások alapján az is kiderült, högy az olyan országok közé tartozunk, amelyeknek lakossága a fehérjék rovására a zsiradékokat és a szénhidrátokat tartalmazó ételeket részesíti előnyben. A CSKP KB 7. plenáris ülésén a belkereskedelmet és a szolgáltatásokat véve nagyító alá, az élelmiszerfogyasztásnak és a közellátásnak is nagy figyelmet szenteltek. A szocialista társadalom legfőbb célja ugyanis á lakosság igényeinek kielégítésé- sével az életszínvonal fokozatos eme lése. Ez azonban nem jelenti azt, hogy mivel nincsenek anyagi gond jaink, megengedhetjük magunknak a bőséges táplálkozást, annyit együnk, amennyit bírunk és feleslegesen hízzunk. Ellenkezőleg, a jómódnak az ésszerű táplálkozásban, abban kell megnyilvánulnia, hogy egészségünk szem előtt tartásával megválogatjuk ételeinket. Az idősebbek még bizonyára emlékeznek a néhány évtized előtti felfogásra, amely szerint a kövérek helyzete előnyösebb, mert ha megbetegszenek, van miből lefogyniuk. Ez a feltevés téves! Az orvostudomány gyors fejlődésével ugyanis nemcsak az derült ki, hogy a sovány ember szervezetének ellenállóképessége nagyobb, hanem az is, hogy a kövérség számos komoly betegség, sőt gyakran -a korai halál okozója lehet. ELLENÁLLNI a kísértésnek Noha a tudósok és a szakorvosok nemegyszer bebizonyították ennek az elvnek az igazát, sokan — akiknél a hízás nem vezethető beteges hajlamra vissza — nem akarják tudomásul venni a szakemberek intelmeit. Miért ellenségeik önmaguknak? Miért nem képesek ellenállni a kísértésnek? Mindenekelőtt erről tanácskoznak a szakorvosok, rámutatva arra, hogy nem mindegy, mit és mennyit eszünk. Véleményük szerint ugyanis csak annyi kalóriát fogyaszthatunk, amennyit „elégetünk“. — Igaz, ugyan, hogy hazánkban az egy főre eső napi 3200 kalória a múlttal, vagy más országokkal összehasonlítva a jómód jele, de ezzel csak akkor lehetnénk elégedettek — mondja Stanislav Hej- da professzor, a racionális táplálkozás kérdéseit kutató társaság elnöke —, ha a gyermekeket beleértve, valamennyien állandóan nehéz testi munkát végeznénk, például fát vágnánk. Az ülőfoglalkozásúak azonban ilyen nagy mennyiségű kalória fogyasztása esetén saját maguknak ártanak. Az esztétikai szempontokon kívül ugyanis — a kövér ember nem mondható vonzónak — a legjobb úton haladnak a cukor-, a gyomor- és epebaj, a magas vérnyomás, a szívinfarktus és a véredényrendszer többi megbetegedései felé. A testedzést korán kell kezdeni A szakorvosok szerint tehát mindenkinek elsősorban azzal kellene tisztában lennie, hogy a komoly betegségek gyógykezelése hosszadalmas, bonyolult és sokkal kellemetlenebb, mint erős akarattal, a józan észre hallgatva, lemondani az egészséget veszélyeztető ételekről. A MAGASSÁG ARÁNYBAN LEGYEN A TESTSÚLLYAL A probléma eredményes megoldásának egyik további feltétele — Josef Masek professzor véleménye szerint —, hogy rendszeresen ellenőrizzük testsúlyunkat, amely kilogrammokban ne legyen több az egy métert meghaladó, centiméterekben kifejezett magasságunknál. Aki például 170 cm magas, annak a súlya csak abban az esetben tekinthető normálisnak, ha 70 kg-nál valamivel kisebb a súlya. Akinek a súlya 10 százalékkal több, tehát eléri a 77 kg-t, annak nagyobbak az esélyei az említett betegségekre, amelyek különösen a közép- korúakat és az idősebbeket veszélyeztetik. Önkéntelenül is felmerül a kérdés, miért kockázati tényező az elhízás? A szakorvosok egybehangzó véleménye szerint azért, mert kísérő jelenségei a vérben nagy mennyiségben előforduló zsiradékfélék, például a koleszterin. Az érfalakra leüllepedve ezek az anyagok idővel érszűkületet okoznak, korlátozzák, akadályozzák a vérkeringést. Az elhízás és a magas vérnyomás, illetve a szívinfarktus, vagy akár a cukorbaj tehát kétségtelenül összefügg. E betegségek kockázata természetesen fogyással csökkenthető. A kérdés csupán az, van-e elég erőnk lemondani, meghozni ezt az áldozatot egészségünk érdekében? A rendszeres sportoláson, tornán és a hosszú sétákon kívül az orvosok a zsiradék-, cukor- és lisztszegény, tehát a diétás ételeket ajánlják. A tartós eredmény azonban cssak a beteg életmódjának és életrendjének huzamos megváltozásával biztosítható. Ellenkező esetben nem sok értelme van a fogyásnak. Akadnak egyesek, akik a lemondással járó fogyókúránál és a fárasztó sportolásnál előnyösebbnek tartják az étvágyrontó gyógyszereket, amelyek azonban — a tapasztalatok szerint — többnyire nem váltják be a hozzájuk fűzött reményeket. AZ ELHÍZOTT GYERMEKEK LELKILEG SZENVEDNEK Az elhízott felnőttekkel ellentétben a gyermekek súlytöbbletük miatt rendszerint nem panaszkodnak megromlott egészségi állapotra. Ennek következményei ugyanis csak évek múltán jelentkeznek, sőt — ha lefogynak — elmaradnak. Ezzel a nevelésükért felelős felnőtteknek, elsősorban a szülőknek kell tisztában lenniük. A kövér gyermek eltérő külseje, tunyasága, lassúsága és ügyetlensége miatt többnyire lelkileg szenved. A tornában az utolsók közé tartozik és a játékban sem vesz részt társaihoz hasonló fürgeséggel. — Az ésszerű táplálkozás azonban nem jelenti azt, hogy éheznünk kellene — utal Hejda professzor a Mla- dá Boleslav-i Gépkocsigyárban folytatott, a véredényrendszer megbetegedéseinek megelőzésére irányuló kísérletekre. Noha hosszú lejáratú, még folyamatban levő kísérletről van szó, a kezdeti eredmények már ismeretesek. KÍMÉLD A SZÍVEDET A néhány évvel ezelőtt elindított Kíméld a szívedet néven ismert akció keretében, amelynek célja nem any- nyira a fogyókúra, mint inkább az érelmeszesedési folyamat korlátozása, illetve lassítása, az orvosok együttműködésre szólították fel a gépkocsi- gyár férfi dolgozóit. Egy részük vállalta a megadott három feltétel — a dohányzás mellőzése, a munka utáni, naponta legalább 5 kilométeres séta és az előírt étrend szerinti diétás táplálkozás — teljesítését. Aki nem érezte magát elég erősnek valameny- nyi feltétel megtartására, az kettőre, vagy legalább egyre kötelezte magát. A kezdeti eredmények ellenőrzése az akcióban részt vett és az abba be nem kapcsolódott személyek egészségi állapotának összehasonlításával történt. Kiderült, hogy azok a dolgozók, akik mind a három, de legalább két feltételt teljesítették, lényegesen ritkábban betegednek meg szívinfarktusban. Azoknak az egészségi állapota pedig, akik csak az egyik feltételnek tettek eleget, nem különbözött a többiekétől, akik nem vettek részt ebben a kísérletben. ÜGYELJÜNK TÁPLÁLÉKUNK kalóriatartalmAra Hejda professzor véleménye szerint tehát — és ezzel minden gondolkodó ember egyetért — az ésszerű táplálkozás, a mértékletesség nem hiábavaló. Erős akarattal ugyanis többnyire elkerülhetők, illetve megelőzhetők a gyakran végzetes következményekkel járó betegségek. Erre — tekintve az élelmiszer bőséges választékát — megvan minden lehetőségünk. Ismételjük: az orvosok nem azt kívánják pácienseiktől, hogy éhezzenek, hanem azt, hogy ügyeljenek áz ételek' kalóriatartalmára, arra, hogy miből menynyit fogyasztanak. Erre igyekeznek nevelni — a társadalom segítségével — a hozzájuk forduló betegeket. KARDOS MÄRTA (A CSTK felvétele) Egy vidám hangulatú találkozón, kedvszegő tüskeként hatott rám a felismerés — a frissen avatott néhány orvos közül egy sem szándékozott falun, körzeti orvosként állást vállalni... Miért? — Na, persze, majd elásom magam valahol az isten háta mögött... — Nálam magasabb a mérce, agysebész akarok lenni... — ... én nőgyógyász — ... sebész — ... belgyógyász — Ugyan már, falura?! Se színház, se mozi, semmi, csak a kocsma. Te talán elmennél?! — Azt hiszem, igen — mondom s ezen jót derülnek. Ügy tűnik, fiatal orvosismerőseim nemcsak a „falusi“, „vidéki“, jelzőt mondják ki lenéző hangsúllyal. Így beszélnek vidéki kartársaikról is: — Szóval elmennél?! Négy-öt évre én is elmennék, ha lenne valami biztosítékom, hogy utáni legalább a járási székhelyen, kórházban kapnék állást. Mert, tudod, ki megy vidékre?! Aki gyorsan meg akarja szedni magát... Persze hódolatteljes tiszteletem a kivételnek. De tény, hogy vidéken nincs lakásgond, és az az orvos, aki egy-két év alatt nem vesz kocsit, az vagy elkártyázza, vagy elissza a pénzét. — Fizetések között nem lehet akkora különbség. — Most miért játszod meg a naivat? A mellékesről beszélek. — És ha eskütökről, az orvosi etikáról beszélnénk? — Nézd, más dolog a szöveg, az írás és megint más az élet. S nem is olyan egyszerű. Addig, hogy megmosolyognak, habó kosnak tartanak, mert nem fogadsz el pénzt, ezt-azt, még rendben is lenne, de ezt sokszor sértésnek veszik, elbi- zalmatlanodnak, még tudásodat, hozzáértésedet is megkérdőjelezik. És előtted van tekintélye annak, akit megmosolyogsz?! Tudok esetről, amikor valósággal elűzték az orvost, mert nem fogadott el senkitől semmit, még a féldeciket sem a kocsmában. „Micsoda pökhendi, beképzelt alak!“ — mondták róla. Milyen az orvosok helyzete falun? Nehéz átfogó, valós képet alkotni, de annyi nyilvánvaló, hogy nem könnyű. Sokszor jogosan panaszkodhatnának a „körzetisek“, mégis, elvétve találkoztam csak panaszkodőkkal közöttük. Pedig: — a legtöbb vidéki körzethez több ezer ember tartozik; — vidéki körzeti rendelőink ellátottsága nem mindenütt kifogástalan; — gyakran 15—20 kilométeres sugarú kört alkot a körzet, s nem minden körzeti orvos személygépkocsi-tulajdonos. így marad a kerékpár, autóbusz, sőt a gyaloglás is; — előfordul, hogy 8—12 kilométerre van a legközelebbi gyógyszertár; — problematikus az éjszakai, hétvégi ügyelet megszervezése Is. Van, ahol tulajdonképpen nincsen éjszakai ügyelet, bár pontosabban úgy fogalmazhatunk, hogy a körzeti orvos falun valójában mindig ügyeletes — csak őt zörgetik fel, ha valami baj van ... „Kedves ifjú barátaim! Ti csak ne becsüljétek le falun dolgozó kollégáitokat!“ — mondanám epésen (de a találkozónak már végé), mert a statisztikai adatokat böngészve nem csak az
