Új Szó - Vasárnap, 1978. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1978-09-03 / 36. szám
Jurij Gluhov I. Az Izraelben gombamód elszaporodott botrányok leleplezték egyes vezető politikusok szoros kapcsolatát súlyos csalásokkal vádolt vállalkozókkal. Bebizonyosodott, hogy a korrupció mélyen behatolt a kormányzó körökbe, és hogy a megvásárolható politikusok a vállalkozókkal együtt á nép kárára gazdagodnak. A vádlottak sorban elfoglalták helyüket a vádlottak padján és kezükkel takarták el arcukat a fotóriporterek villanófénye elől. A tárgyalóteremben véletlenül jelen levő szemlélő szokatlannak tarthatta ezt, hiszen közönséges és megszokott bűncselekményekről — óra, ékszer, tranzisztoros rádiókészülékek, csekkek és pénz ellopásáról volt szó. Szokatlanok voltak azonban maguk a vádlottak: a vádlottak padján ugyanis csupa rendőr ült. Kecskére a káposztát A rendőrök visszaélései véletlenül derültek ki. Az Izrael által megszállt területen élő arabok bírósági feljelentést tettek izraeli műszaki katonák ellen, akik aknamezők felszedése közben terrorizálták az arab lakosságot. A katonák természetesen minden vádat visszautasítottak. A bíróság a rend kedvéért elrendelte, hogy az egyik katonánál tartsanak házkutatást; egész ékszerraktárt találtak nála. Megvolt a fonál, amely végül is 18 izraeli rendőr, köztük egy rendőrfelügyelő letartóztatásához vezetett.. A rendőrök és a tűzszerészek üzleteket és lakásokat raboltak ki „ak- nátlanitás“ ürügyén. Előre kiválasztották maguknak azokat a házakat, amelyeket ki akartak rabolni, azután ezeket „veszélyeztetett övezetté“ nyilvánították, ahonnan a lakosságot nagy hirtelen kitelepítették. S azután a rendőrök és a tűzszerészek „életük kockáztatásával“ végrehajtották a szükséges „operációkat“. Hogy meggyőzőbbé tegyék a dolgot, még néhány robbanást is rendeztek, úgyhogy a rablások nyomait sikerült a romok alá temetniük. Mihelyt a dolgot nyilvánosságra hozták, a botrány kezdett terjedni, mint a lavina; újabb részletek kerültek napfényre. Az egyik Tel Aviv-i újság még az izraeli maffia vezetőinek nevét is közölte, akiknek a rendőrségi informátorok szolgálatokat tettek. Egyre több vád merült fel a rend őrei ellen. Az egyik idősebb rendőr-tisztviselő, amikor nyugdíjba ment, kijelentette, hogy „a rendőrség vezetői teljesen közömbösek a kábítószercsempészek elleni harc iránt“. Igazi elszörnyedést keltett azonban az a hír, hogy az alvilág kapcsolatban áll az izraeli hadsereg tisztjeivel. jehud Síiért képviselő a parlamentben bejelentette: Rehavan Zeevi nyugalmazott tábornok figyelmeztette őt, hogy „veszélyezteti a karrierjét“, ha továbbra is igyekezni fog kivizsgálni bizonyos bűncselekményeket. Állítása szerint a tábornok partnere Bezalel Mizrachi építési vállalkozónak, akit a Haarec nevű újság az „izraeli alvilág főnökének nevezett“. Egyes katonai személyiségek kétes híréről az állami ellenőrzés különje- lentésében is említés történt. Szó volt arról, hogy pazarlóan bánnak állami pénzekkel, és hogy lopások történnek a hadfelszerelési és a fegyverraktárakban. Az okozott károk milliókat tesznek ki. A Newsweek című amerikai hetilap megírta, hogy az Izraelben elkövetett megdöbbentően nagyszámú bűncselekmény hátterében a „jól szervezett helyi maffia“ áll. „Túlságosan nagy Izraelben a bűn- cselekmények száma ahhoz, hogy a rendőrség meg tudjon birkózni velük — mondta a Newsweek riporterének adott interjújában az egyik járási ügyészség képviselője —, a bűnözők megszervezése igen jó. Az illegális csoportok egyre kiterjedtebb tevékenységet fejtenek ki. Nemrég például pokolgépet találtak az egyik fontos tanú házánál. A maffia el akarta őt tenni láb alól.“ Sokatmondó vallomások szerepeltek „A bűnözés növekedéséről Izraelben“ című terjedelmes jelentésben, amelyet Joszef Burg belügyminiszter ismertetett egy sajtóértekezleten Jeruzsálemben. A jelentés egyebek között megállapítja: „A bűnözés egyre jobban növekedik és egyre inkább specializálódik. Az országban több tucat banda'működik, amelyek bizonyos akciók végrehajtására alkalomszerűen szövetkeznek. Egyes bandáknak megvannak a kapcsolatai olyan bűnözőkkel, akik elhagyták Izraelt és jelenleg az Egyesült Államokban, Hollandiában és a Német Szövetségi Köztársaságban működnek. A bűnözők többször megpróbálták felvenni a kapcsolatot állami tisztviselőkkel és megpróbálták őket lepénzelni.“ „1976-ban — mondotta Burg belügyminiszter — 48 000 bűncselekmény (lopás, csalás, betörés) történt Izraelben; az okozott kár 200 millió izraeli fontot tett ki (100 izraeli font = 11 dollár).“ Izraelben szájról szájra jár ' egy anekdota, amely szerint bűnözők megbíztak egy vizsgáló bizottságot, állapítsa meg, van-e egyáltalán Izraelben rendőrség. A rendőrség körüli botrányok azonban csak a csúcsát jelentik a bűnözés jéghegyének. Az Ofer és társai ügy Avraham Ofernak, a Rabin-kormány volt lakásépítési miniszterének hulláját egy autóban találták meg nem messze Tel Avivtól, egy teljesen elhagyott luxusstrandon. A holttest mellett egy pisztoly feküdt s egy, a családhoz címzett levél, amelyben Afer kérte, fogadják megértéssel azt, ami történt. A Ki uralkodik Izraelben című könyvben, amely 1973-ban jelent meg Tel Avivban, a szerző az „Izraeli Munkapárt fiatal generációja feltűnő csillagának“ nevezi Ofert. A Jehosua Ra- binowicz által alapított tömbhöz tartozott, és nem csinált érte rossz karriert. Ofert 1964-ben kinevezték az Asdod társaság igazgatójává. Ezt a vállalkozást bízták meg az Akabai-öbölben levő Ejlat kikötőváros bővítésével. Ofert 1965-ben megválasztották a Tel Aviv-i Városi Tanács tagjává, és egyben főpolgármester-helyettes lett. 1967-ben igazgatója lett a Sikun Ov- dimnak, az egyik legnagyobb építőipari vállalatnak, ugyanakkor továbbra is a Tel Aviv-i Városi Tanács tagja maradt. Amikor 1969-ben kiderült, hogy Ofer továbbra is részt vesz a városfejlesztési bizottság ülésein, kitört a botrány. 1971-ben Ofernak sikerült az Izraeli Munkapárton belül megszereznie a szavazatok 44 százalékát Aharon Jadlinnak főtitkárrá való megválasztásához. „Aharon Jadlin és Avraham Ofer — írja a Ki uralkodik Izraelben című könyv“ — azoknak a személyiségeknek a csoportjába tartoznak, akik jelentős politikai és gazdasági hatalmat egyesítettek a kezükben, és számos kulcspozíciót foglalnak el. Ehhez a csoporthoz tartozik Jakov Levinson, a Munkásbank vezérigazgatója és Aser Jadlin, a Chevrat Ovdim társaság főtitkára. Ofer és Jehosua Rabinowicz, az akkori pénzügyminiszter 1976 augusztusában Jadlint ajánlották az Izraeli Nemzeti Bank elnöki tisztségébe. Nem sokkal később tájékoztatta a rendőrség Rabin miniszterelnököt, hogy az államkassza új védelmezője korrupciós botrányba keveredett és hogy büntetőjogi eljárást kell indítani ellene. Jadlint letartóztatták. Vádat emeltek ellene csalásért, adóeltitkolás, korrupció stb. miatt. Jadlin 30 000 dollárnak megfelelő összegben kenőpénzt fogadott el, amiért állami megrendelést kapott a Solei Bone cég, mintegy 11 000 dollárt egy másik cég jogtanácsosától- és 6000 dollárt egy ingatlan közvetítőtől. Csak megvesztegetésért 10 évi börtön fenyegette Jadlint. A magas állású csaló letartóztatása megrendítette az izraeli pénzügyi és politikai köröket, amelyekben Jadlinnak nagy volt a befolyása. Nem sokkal később Ofer is ott találta magát Jadlin társaságában. Kiderült ugyanis, hogy ő maga is, amikor az Izraeli Dolgozók Általános Szakszervezetének tulajdonában levő Sikun Ovdim társaság élén állt, bizonyos kerek összeggel a saját jólétére is gondolt. Ezek voltak tehát azok a körülmények, amelyek között sor került arra a bizonyos pisztolylövésre, amely lezárta a „feltűnő csillag“ karrierjét. Ofertől eltérően Jadlin nem emel kezet magára. „Azok, akik megölték Ofert, meg akartak engem semmisíteni — jelentette ki. — Most már nem fogok hallgatni.“ Megpróbáltak megállapodni vele. Az államügyész és Jadlin védőügyvédje megegyeztek, hogy amennyiben Jadlin bizonyos pontokban beismeri bűnösségét, a vád egy részét visszavonják, egy másik részét pedig későbbi időpontban tárgyalják meg. Jadlinnak azonban az volt az érzése, hogy becsapták, s elhatározta, hogy elmegy a végsőkig. Jadlin bíróság előtti vallomása úgy hatott, mintha bomba robbant volna az izraeli állami és párthirearchia alapjai alatt. A vádlott bevallotta, hogy jogosak a csalásra és megvesztegetésre vonatkozó vádak. Elmondotta, hogy az elhunyt pénzügyminiszter, Pinkasz Szapiro és helyettese, Jehosua Rabinowicz nyomására cselekedett, aki akkor a párt pénztárosa volt. Az így szerzett pénzeket átadta unokafivérének, Aharon Jadlinnak, a párt akkori főtitkárának. „Sikerült ily módon 1 millió fontra szert tennem a párt 1973. évi választási kampányának finanszírozására“ — mondotta Jadlin. A miniszterelnök védelme alatt Az izraeli törvények értelmében a politikai pártokat az állam finanszírozza, nem szabad más pénzeket igénybe venniük. „Egy izraeli vezető első ízben vallottta be nyilvánosan — írta az Economist angol hetilap —, hogy a párt és vezetői megsértik ezt a törvényt. Noha a Jadlin által megnevezett személyek energikusan és azonnal tiltakoztak, az izraeli közvélemény szemében meggyőző volt az ellenük felhozott vád, amelyet részben dokumentumokkal támasztottak alá.“ Számos tényt, amelyeket eddig figyelmen kívül hagytak, most Jadlin vallomása alapján vizsgálni kezdtek. így például Jehosua Rabinowicz 1961 óta elnöke volt a városi tanács fejlesztési bizottságának, később pedig Tel Aviv polgár- mestere lett. „Azóta — olvasható a Ki uralkodik Izraelben című könyvben — a városépítés lett egyik fő tevékenységi köre, amely a párt számára is jelentős volt.“ Különböző terveket terjesztett elő Tel Aviv fejlesztésére, s ezeket mindenképpen igyekezett keresztülvinni, de látványos aktivitása ellenére Tel Avivnak a mai napig sincs meg a generális városfejlesztési terve. Ennek ellenére gyakran dicsérték Rabinowicz „ügyintézési“ képességét és hogy „keresztül tudja vinni, ami szükséges“, egyrészt az általa alapított tömörülés révén, másrészt a legnagyobb izraeli városi apparátusnak s költségvetésének felhasználásával, amelyet ő ellenőrzött. Ami Aharon Jadlint illeti, tevékenysége már 1965-ben kivizsgálás tárgya volt, amikor fivérét kinevezték a Közművelődési Minisztérium főigazgatójává, s ő maga miniszterhelyettes volt. (Folytatjuk)
