Új Szó - Vasárnap, 1978. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1978-08-27 / 35. szám
1978. III. 27. Harminc év telt el azóta, hogy Csehszlovákia népe úgy döntött: véglegesen saját kezébe veszi sorsának irányítását. A CSKP, vezetésével megkezdtük 1948 februárjában a szocialista rendszer építését. Ma, amikor összegezzük a 30 alkotó esztendő eredményeit, amikor számokban fejezzük ki az eredményeinket, szükségszerűen összehasonlításokat is teszünk. Ez teljesen logikus, hiszen sikereink lényegét akkor tudjuk igazán tudatosítani, ha figyelembe vesz- szük, hogy honnan indultunk. A párt szociális és gazdasági programja megvalósításának eredményeit értékelve összehasonlításokat teszünk, összehasonlítjuk például, hogy milyen a mai életstílusunk, és hogy milyen volt a két háború közötti ipari munkás, a földműves vagy az értelmiségi életmódja. És nem kell szégyenkeznünk, ha összevetjük az egykori eredményeinket a maiakkal. Felszámoltuk a kizsákmányolást A Februári Győzelem leglényegesebb következménye, hogy olyan társadalmi viszonyokat hoztunk létre, amelyek között teljesen megszűnt az ember ember általi kizsákmányolása. Amikor kimondjuk vagy leírjuk azt a tényt, hogy megváltozott a lakosság struktúrája és a kizsákmányoló osztályok magántulajdonát az egész dolgozó nép szocialista tulajdonává változtattuk, ha megállapítjuk, hogy a kommunista párt vezette munkás- osztály kezébe került a politikai és gazdasági hatalom, akkor az 50—60 évesek — vagy a még idősebbek —- nemzedékének egészen konkrét dolgok jutnak az eszébe. Az Idős munkásnak eszébe jut, milyen következményekkel járt a gazdasági válság, amelynek időszakában egyik napról a másikra kenyér nélkül maradt a dolgozó ember. Visszaemlékezik arra, hogy 1937-ben Szlovákiában 150 ezer munkanélkülit tartottak nyilván, és a burzsoá köztársaság két évtizedében több mint 200 ezer munkaképes személy vándorolt ki foglalkozást keresve más országokba. Különösen kedvezőtlenül alakult a szlovákiai dolgozók helyzete. Az országos ipari termelésnek mindöissze 7,8 százalékát adta ez az országrész, és a mezőgazdasági termelésben is csak 22,7 százalékos részesedést ért el. Szlovákia a nemzeti jövedelem létrehozásához így mindössze 15 százalékos részesedéssel járult hozzá. Nyilvánvaló, hogy mindez az életszínvonalban is tükröződött. A CSKP már a két világháború közötti időszakban is felismerte, hogy Szlovákiát gyorsított ütemben kellene fejleszteni, hogy felszámolhassuk a cseh országrészekkel szembeni elmaradottságát. Erre azonban csak a dolgozó nép végleges győzelme után kerülhetett sor. A helyzet mindjárt a felszabadulás után javulni kezdett, pedig a háború komoly károkat okozott emberéletben és anyagiakban egyaránt. A Kosicei Kormányprogram következetes végrehajtása értelmében a cseh határvidékről számos ipari üzemet Szlovákiába telepítettek. A cseh munkásosztály már ebben az időszakban is jelentősen hozzájárult Szlovákia iparosításához. A bankok, a pénzintézetek, a kulcs- fontosságú ipar és az 500-nál több személyt foglalkoztató vállalatok államosításával jelentősen meggyengítettük a burzsoázia pozícióit, hiszen az államosított vállalatok adták az ipari termelés közel kétharmad részét. A 2,9 millió hektár elkobozott föld is fontos tényezője volt a népgazdaságnak. Politikailag is fontos körülmény volt, hogy a földhöz juttatott kis- és középparasztok a munkásosztály fontos szövetségesévé váltak. Az első sikerek A háború utáni évek bonyolult körülményei között is értünk el szép sikereket. Eredményesen teljesítettük a népgazdaság felújításának kétéves tervét, s eközben Szlovákia ipari termelésben való részesedése 7,8 százaHúsz évvel ezelőtt rakták le a vágsellyei (Sala) Duslo vegyipari kombinát alapjait. A vállalatból kikerülő műtrágyák nagymértékben hozzájárultak és hozzájárulnak mezőgazdaságunk fejlődéséhez (Zoltán Papp felvétele) lókról 13,3 százalékra emelkedett. A mezőgazdasági termelésben ez az arányszám 22,7 százalékról 29 százalékra növekedett, és a társadalmi termék 19 százalékát már Szlovákia adta (a háború előtti 15 százalék helyett). Szlovákia gazdasági lemaradását csak a Februári Győzelem után lehetett következetesen megszüntetni. A CSKP IX. kongresszusa jóváhagyta a szocialista építés fő irányvonalát, amely Szlovákia gazdasági fellendítésének tervét is magában foglalta. A célok megvalósítását pozitívan befolyásolta, hogy a gyakorlatban a szovjet tapasztalatokat is gyümölcsöztet- tük. Magyarán szólva: nem nekünk kellett „kikísérleteznünk“ a megvalósítás módját. A társadalom átépítésének folyamata a szocialista termelési viszonyok megteremtésével, a munkásosztály vezető szerepének megszilárdításával, a munkásosztály, a szövetkezeti parasztság és az értelmiség szövetségének erősítésével vette kezdetét. A földművesek számának csökkenésével növekedett az ipari munkások száma. Ez törvényszerű folyamat, amelynek meggyorsítását elősegítette, hogy az ipar igen nagy mennyiségű mezőgazdasági gépet szállított a szövetkezeteknek, így nagyobb mennyiségű mezőgazdasági termék előállításához kisebb számú dolgozó is elegendő volt. Mindez mind az ipari, mind a mező- gazdasági termelésben éreztette hatását. És nyilvánvaló, hogy a társadalmi átrétegeződés a jövedelmekre, az életmódra és végső soron az emberek gondolkodására is hatással volt. Mindez különösen Szlovákiában éreztette hatását. A CSKP IX. kongresszusa irányvonalával összhangban Szlovákiát az országos átlagnál lényegesen gyorsabb ütemben fejlesztették. így ha összehasonlítjuk az 1977-es év eredményeit az 1948-ban elért eredményekkel, a következő a helyzet: Szlovákiában a társadalmi termék csaknem kilencszeresére növekedett. A CSSZSZK-ban e tekintetben 5,4-szeres növekedést mutat ki a statisztika. Az ipari termelés Szlovákiában 21,5-szeresére, országos viszonylatban pedig 10,2-szeresére emelkedett. Az építőiparban ez a két számadat 14,9, illetve 12,0. Szlovákia mezőgazdasága 2,3-szeresére, az egész CSSZSZK mezőgazdasága pedig 2-sze- resére növelte a termelését. Az állóeszközök értéke Szlovákiában 4,9-sze- resére, országosan pedig több mint 3-szorosára növekedett. Gazdasági adatokkal bizonyítunk, hiszen a szlovákiai viszonyokat, a cseh országrészekkel való színvonalbeli kiegyenlítődést, az életszínvonalat és az életmódot elsősorban a termelés, az országépítés színvonala befolyásolja. A dolgozó ember helyzete Az országos statisztikából tudjuk, hogy milyen mértékben emelkedett a termelés, mennyire erősödött az ország nemzetközi gazdasági tekintélye. Egyúttal azonban azt is megtudjuk ezekből a számadatokból, hogy miként változott meg az utóbbi 30 év alatt a dolgozó ember helyzete. Azok számára, akik a Győzelmes Február után születtek, ismeretlen fogalom a munkanélküliség. Nem véletlenül mutatunk rá erre, hiszen a munkásosztály győzelme előtt a létbizonytalanság volt Szlovákia népének elsőszámú problémája. A burzsoá köztársaság idején a munkaképes lakosság 57 százaléka kereste kenyerét a mező- és erdő- gazdaságban. Az iparban dolgozók részaránya — a kisiparosokkal együtt — mindössze 17 százalékot tett ki. Ez az adat sok mindent elárul. Elárulja például, hogy ilyen körülmények között keveset termelhetett az ország, mert — a szlovákiai mezőgazdaság közismerten rossz felszereltsége miatt — alacsony volt a termelékenység. Harminc évvel a munkásosztály győzelme után az iparban foglalkoztatottak részaránya 34,8 százalékot, a mezőgazdaságban foglalkoztatottaké pedig 17,5 százalékot tett ki. Ma, amikor a legfejlettebb tőkésországokban is elsőszámú problémává vált a munkanélküliség, a csehszlovák népgazdaságnak a munkaerőhiány okoz gondot. Ennél jobban semmi sem bizonyíthatja, hogy szocialista rendszerünk következetesen képes biztosítani a munkához való jog érvényesülését. Rendszerünk előnyeit illusztrálva feltétlenül meg kell emlékeznünk a nők helyzetének alakulásáról. Egyenjogúsításukat a szocialista rendszer azzal teszi reálissá, hogy asszonyaink ma az élet minden területén érvényesülhetnek. A jutalmazásban való mindennemű hátrányos megkülönböztetés — ismeretlen. A burzsoá köztársaságban a munkaképes nők foglalkoztatási aránya mindössze 32 százaléknyi volt. Ráadásul a munkahely kijelölésében és a jutalmazásban még hátrányos megkülönböztetésben is részesítették őket. Napjainkig a munkaképes nők foglalkoztatottsági aránya több mint 53 százalékkal növekedett. Közülük sok ezren a gyermekgondozási szabadság adta előnyöket élvezik. Pozitív jelenség, hogy népgazdaságunk szocialista átépítésének igényeivel összhangban — mind a férfiak, mind pedig a nők viszonylatában — jelentősen javult a képzettségi struktúra. Amíg 1953-ban az egész népgazdaságban mindössze 14,7 ezer főiskolai képzettségű személy dolgozott, 1977-ben ezek száma elérte a 125 ezret. A főiskolai képzettségűek között á nők részaránya 39 százalék. A középfokú képzettség színvonalának emelkedésében is hasonló tendencia tapasztalható. 1953-ban 53 ezer, 1977-ben pedig már 367 ezer középfokú szakmai végzettséggel rendelkező személy dolgozott a népgazdaságban. Ezek 55 százaléka nő. A képzett szakmunkások száma 1977- ben elérte a 626 ezret. A nők részaránya ezen a területen 27 százalékot tesz ki. Kétségtelen, hogy napjainkban a lakosság gazdasági aktivitásának mértéke — Szlovákia gazdasági fejlődésének egyik legfontosabb tényezője. A képzettségi színvonal mellett a dolgozók munkaeszközökkel, termelő- eszközökkel való ellátottságának szín vonala, a tudományos-technikai vív mányok hasznosításának mértéke is fontos tényező. Mindez rendkívüli mértékben befolyásolja a társadalmi munkatermelékenységet, amely 1948 és 1977 között 5,4-szeresére nőtt. A nemzeti jövedelem növekedését 96 százalékban ily módon biztosítjuk. PAVOL HOVORKA (Folytatás a következő vasárnapi számban) aynije&gFH 30 unnom A trenőíni Merina textilipari vállalatban a dolgozók 70 százaléka nő (Gyökeres György felvétele)