Új Szó - Vasárnap, 1978. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1978-08-20 / 34. szám
1978. II. 20. A mai tüzelő- és nyersanyagéhes világban a korszerű iparfejlesztés el sem képzelhető a távolsági termékvezetékek egyre bővülő hálózata nélkül. Érthető tehát,\ hogy a kőolaj- és a gázvezetékek építése az utóbbi évtizedekben világszerte előtérbe került. A kivitelező vállalatok sorában — nemzetközi viszonylatban is — előkelő helyet foglal el a pardu- bicei Plynostav szakágazati vállalat, melynek dolgozói jelenleg az Adria kőolajvezeték építésénél bizonyítják a csehszlovák építőipar jő hírnevét. Az Adria megépítésére vonatkozó tárgyalások évekig elhúzódtak, s az utolsó pillanatban az eredetileg kiszemelt csehszlovák kivitelező le is- mondott a munka elvállalásáról. Amikor aztán 1977 nyarán, vagy inkább a nyárutón a szerződő felek eredményesen keltek fel a tárgyalóasztaltól, a pardubicei Plynostav „személyében“ új kivitelező vállalkozott arra, hogy nem egészen egy év leforgása alatt megépíti ezt a mintegy 10 kilométernyi kőolajvezetéket, melynek 600 milliméter átmérőjű acélcsövei a jugoszláv—magyar határon fekvő Kárától egészen Százhalombattáig húzódnak, hogy most már nagyon is belátható időn belül újabb erőforrásokkal gazdagodjon a magyar ipar, s vele együtt a nagy szocialista világközösség. Hogyan került a Plynostav Magyarországra? A két ország ilyen és hasonló irányú együttműködése régi hagyományokra tekint vissza. Nehéz lenne felsorolni minden iparágat vagy éppenséggel vállalatot, amelyek internacionalista együttműködésünk élő tanúbizonyságai. Csak egynéhány példát a rengetegből: magyar teherfuvarozók segítettek a Lip- tovská Mara víztároló hatalmas méreteket öltő földmunkái során; csehszlovák vállalatok és dolgozók munkájának nyomán közlekednek ma szerte Magyarországon a villanymozdonyok az általunk villamosított vasútvonalakon; Magyarországra szállítanak és ott dolgoznak a Chepos1 vagy a Královépolei Gépgyárak szerelői, magyar tehergépkocsik hordják a földet Sokolov térségében, az új vasútvonal építkezésén. Csak természetes, hogy a magyar beruházó vállalat mindenekelőtt csehszlovák kivitelezőre gondolt. * * * A Plynostav mintegy harminc éve a semmiből indult. Azt a 200 milliméter átmérőjű vezetéket, amelyből harminc évvel ezelőtt 10 kilométert építettek, valamint a 100 milliméteni gázvezetékhez készülődnek, ami gyakorlatilag a Tranzit harmadik vonala lesz? Csupán egyetlen apró forrás akadt a Plynostav tartalékaiban — s azt az Adriára áldozták. Valljuk be, hogy néha nagyon keservesen. A könyörtelenül elszállt határidők behozásával csakis kommunisták küzdhettek meg. Elsősorban a Kelet-szlovákiai Vasmű kommunistái, akik rekordidőben gyártották le azt a 105 972 méter kiváló minőségű csőanyagot, amelyre úgy vártak a Plynostav dolgozói, mint a jó gazda a tavaszi esőre. A Plynostav dolgozói képesek voltak megbirkózni a csőanyag késése miatt bekövetkezett lemaradásokkal, amelyek csaknem veszélybe sodorták a leszerződött és becsülettel vállalt határidőt: 1978. szeptember 10-ét. Most júliusban és augusztusban, éppen az üdülési idény tetőfokán, hatalmas vontatók erőszakoltak maguknak helyet - a Balaton körüli óriási gépkocsiforgalomban. Rajtuk a csövek. Július 10-én, ;két hónappal az átadás határideje előtt érkezett meg a Balaton környéki Enyingbe az utolsó szállítmány. Akkor még 16 kilométer volt a lemaradás, és a napok már ismét rövidülnek. A paFdubicei rendszámú autóbuszok hajnalhasadás előtt indulnak Enyingből a munkahelyek felé. Mire hármat üt az óra, felvillannak a hegesztőpisztolyok, s feldübörögnek a csőfektető daruk motorjai. Az acélkígyó elbújik a föld alá. A magyar beruházó vállalat elkészíti azon csehszlovák dolgozók névsorát, akik a kőplajvezeték átadásának napján kitüntetést kapnak. Nincs messze az a nap, amikor a túlterhelt vasútvonalakról végérvényesen eltűnnek a szénnel megrakott vagy tartálykocsikat szállító bosszú vonatok. Föld alatti csővezetékek fogják szállítani mindezt. Nemcsak Csehszlovákiában, hanem mindenütt, ahol a Plynostav nevét és hírét megismerték. Magyarországon, a Szovjetunióban, szinte az egész világon ott vannak és öregbítik a jó hírünket.. . Peru, Ausztria, Német Szövetségi Köztársaság, a Közel-Kelet. Egy vállalat, amely már évtizedek óta részt vesz a szocialista gazdasági integráció alapjainak építésében. És tovább építi azt. Iparunk fejlődésének érdekében, a szocialista világ valamennyi dolgozójának érdekében, a jobb ellátásért — egyszóval mindazért, amit harcos elődeink megálmodtak... s talán már olyan értékekért is, amelyekről még lálmodni se mertek. OROSZ LÁSZLÖ rés vezetéket, amelyből 18 kilométert fektettek le a Semily—Jiíín szakaszon, akkoriban távvezetéknek nevezték. Egy évvel később már 21 kilométeres szakaszt építettek Ry- naltice és Liberec között, amikor rámerészkedtek a 350 milliméteres csövekre. Ilyen volt tehát a kezdet. És azok az emberek, akik harminc évvel ezelőtt úgyszólván üres kézzel láttak neki egy hihetetlenül nagyszabású feladat teljesítésének, a vállalat fennállásának első húsz éve alatt 800 kilométer csővezetéket építettek. Ök építették többek között a ma már történelmi emlékű Barátság kőáiajveze- ték, és a Testvériség nemzetközi gázvezeték hazai szakaszait is. És akkor új feladat jelentkezett: a Tranzit Gázvezeték építése. A földkerekség valamennyi iparilag fejlett országa versenyt fut az új energetikai források felkutatásában és kitermelésében, igyekeznek mind intenzívebb módon felhasználni a kőolajat és a földgázt. Közismert tény, hogy a földgáztermelésben a Szovjetunió áll az élen, hiszen ma már a világ össztermelésének körülbelül egyharmadát adja. Az európai országok nagy része — közöttük mindenekelőtt a szocialista országok — a Szovjetunióból irányuló behozatalból növesztik fogyasztásukat. A Szovjetunió a különböző társadalmi-gazdasági rendszerekben élő országok békés egymás mellett élésének szellemében gondosan építi és ápolja a világ valameny- nyi országához fűződő gazdasági kapcsolatait. Ez a háttere annak az államközi megállapodásnak is, melynek jegyében megépítettük a Tranzit gázvezetéket hazánk területén, amely manapság nemcsak a nyugati országokba szállítja a drága földgázt, hanem számunkra és a Német Demokratikus Köztársaságnak is. A Plynostav dolgozói 1200 milliméter átmérőjű gázvezetéket építettek a Tranziton. Csupán a távvezeték nyugati csőszakaszán 15 700 varratot kellett a hegesztők munkája nyomán ellenőrizni, majd 120 ezer röntgenfelvételt feldolgozni, értékelni és megbízható módon tárolni! És új, mindaddig ismeretlen technológiával megépíteni ezt a rendkívül fontos nemzetközi gázvezetéket, mindezt váltakozóan nehéz terepfeltételek mellett, megoldásokat rögtönözve a gyakran élőforduló szélsőséges helyzetekben, s egyúttal kiváló minőséget szolgáltatni a beruházó vállalatnak. Ilyen volt tehát a dicsőséges múlt. A jó hírnév döntő mértékben befolyásolta a budapesti Országos Kőolaj és Gázipari Tröszt vezetőségét, amikor az Adria kőolajvezeték megépítéséről volt szó. A tizenkettedik órában, vagy már azon is túl, a Plynostav vállalta ezt a nem könnyű feladatot. Szigorúan értelmezett közös érdekünkről van szó. De ezen túlmenően: ugyan miért öljön bele a magyar népgazdaság számolatlan dollármilliókat mindazokba a nehéz gépi berendezésekbe, amelyek nálunk rendelkezésre állnak? Ugyan minek képezne ki fölösleges számban hegesztőket és hasonló magas képzettségű szakembereket, amikor nálunk százával vannak olyanok, akik végigépítették a Tranzitot, annak második vonalát, és most már az irámm mm mmm mm ■■ ohm mm mmamm mmm mm mm MZ: SS? fiE V, M: W-S’9. ni? ,' ***jf * |r ^8 H Mb JP|^% ||jj| If^v 1^8 %|§ Saym RnnKflli 1 isii « ____________________ ___ a— '» s^ mm wmmm —» na mmb mmmmm mm mmmmm mm Mi mi VVE ifniviif B fin ■ B B ípíB B B B BB " cp~~ ,ffifLs IéééJMh |B ■ ^’í. ? , lm sHH mSiMsm KK*:.® Wms MM kw SBBP wmm Gépi hegesztés a Plynostav enyingi üzemegységében (Rudolf Ungr felvétele) A pardubicei Plynostav dolgozói határidőben fejezik be az Adria kőolajvezeték építését vV •-X \ ^
