Új Szó - Vasárnap, 1978. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1978-08-20 / 34. szám
Valéria Vasziljevna Sumilkina, tulai tanítónő (a bal oldalon) és a szolgálatosok Pionírok a CSSZBSZ orosz nyelvi táborában Vidám nyári este. A zvoleni diákotthon társalgójában az orosz nyelvi tábor résztvevőinek egyik csoportjával körülüljük az asztalt, s arról beszélgetünk, hogy mi történt a táborozás tizenötödik napján. Valéria Vasziljevna Sumilkina, tulai tanítónő, a tábor nyelvi instruktora előveszi az ajándékba hozott Matrjoska babát, az asztalra helyezi, megpörgeti, és megkérdezi... ☆ Bocsánat, előbb azonban magyarázattal kell szolgálnunk, hiszen ezt a tizenötödik napot együtt töltöttük, és különben is illő elmondani, hogy miről van szó, hogyan kerültünk ide. A Csehszlovák—Szovjet Baráti Szövetség Szlovákiai Központi Bizottsága az idén nyáron is szervezett orosz nyelvi táborokat a pionírok számára. Nem is keveset, két váltásban 16—16 három hétig tartó táborozást. Alapiskolás pionírok és középiskolás fiatalok, a Puskin emlékverseny résztvevői, a barátságklubok tagjai, az orosz nyelv iránt érdeklődők számára. Ezek egyike a zvoleni, melyet a szovjetbarátok járási bizottsága patronál. A titkárságon megkérdeztük: Mit jelent ez? Miben nyilvánul meg? Milyen az élet egy ilyen, diákotthonban elhelyezett pionírtáborban? Azt válaszolták, hogy mindent megtudunk, ha legalább egy napot a táborban töltünk. Mi persze szívesen megfogadtuk a tanácsot. ☆ Hogyan kezdődik a nap? Természetesen, a napiparancs kifüggesztésével. Ján Bartalovic elvtárs, a tábor parancsnoka kitűzi a falitáblára a szolgálatosok névsorát is. öt perc múlva fél hét. Karel Fojtík, a soros őr, aki egyébként a tábori tanács alelnöke, még nem nyomja meg a csengő gombját, hadd szun- 'ilizzanak még öt percet a többiek. Kilencvenötén alszanak a két- és négyágyas szobákban. Elég ha ő, a kilencvenhatodik ébren van már. Ű — nyolcadikos kora ellenére! — már valóságos „őr-mesternek“ számít. — Amikor először voltam ilyen hajnali, reggeli szolgálatban — mondja —, elég izgatott voltam. Azt hittem, hogy mindenki, aki elmegy az épület előtt, idetart, bekopogtat. Harmadik alkalommal már nyugodtabb az ember. Annyira, hogy engem például a váltás ébresztett fel... Pontosan fél hétkor azonban lenyomja a csengő gombját, s végigfut a folyosón, szlovákul, oroszul harsogja: — Ébresztő! Reggeli tornára sorakozó! ☆ Reggelizés után nagy a lárma az udvaron. A bejáratnál összefutok egy szemüveges fiatalemberrel, hirtelen azt hiszem, az egyik tanár... — Edzettem egy kicsit — magyarázza, aztán úgy összevágja a bokáját, mintha sarkantyú volna rajta, és 1 meghajol: — Marek Sartoris vagyok, az egészségügyi felelős, egyébként a megszállott röplabdás. Hogy miért nevezték el így, az világos. Nagyon szeret röplabdázni. Mindent, ami gömbölyű, labdának néz és egyből a magasba dobja. Állítólag a szakácsok miatta nem fognak hozzá gombócot főzni. Nos, ami igaz, az igaz, röplabdázni tud. Ügy tervezi, hogyha teljesíti a feladatot, megszervezi a tanárok-diákok tábori mér-, kőzését. — Milyen feladatot kell ehhez tel-, jesíteni? — Oroszul közvetíteni/ a fiúk-lá- nyok mérkőzésének legalább egyhar- madát... Egyébként úgy tervezi, hogy a tanár-diák mérkőzésen legalább 20:0- ra verik meg a tanárok csapatát. Hát igen, tervezni tudni kell! ☆ A tanárok Csapata azonban egészen másra készülődik. Margita Sum- ráková, a helyi gimnázium tanára visszaadja az előkészületi füzeteket a pedagógusoknak. És megismétli a napiparancsot: — Az első raj versek, dalok ismétlésével foglalkozik. A második új játékot tanul... Az ötödik és hatodik kirándulásra megy ... Kérem, a helyes kiejtésre ügyeljenek ... És újra ismétel. Persze, már oroszul. Csak a kívülálló veszi észre, hogy Mária Sabolová, a detvai szaktanintézet tanára, Mária Michaliková, az ivóinál tanítónő, Jana Slivková, a detvai tanítónő, meg a többiek ettől a pillanattól fogva már csak oroszul szólnak ... ☆ Oroszul jelenti Miroslav Befko, a soros szolgálatos: , — Megérkezett az autóbusz. Felsorakozott az ötödik és a hatodik raj. Megakad. Próbálkozik egy-két orosz szóval, de nem sikerül mondatba szedni azokat, ezért lehalkítja hangját és szlovákul folytatja: — Engedélyt kérnek a beszállásra. Amikor a táborparancsnok ugyanezt megmondja neki oroszul, már hangosan ismétel, meg is toldja a mondatot: — És köszönik a kirándulást. ☆ Köszönhetik is, mert ahogyan a táborparancsnokkal számoljuk: egy-egy pionír háromhetes nyaralása több ezer koronába kerül, az érvényes előírásoknak megfelelően pedig csak csekély hozzájárulást fizettek a résztvevők szülei. A „legdrágább“ beutalóért 210 koronát. Kivétel természetesen akad. Tegnap például beutaló nélkül bejött a folyosóra egy kiscica, és se sző, se beszéd, se nyávogás, elfoglalta helyét a lányok egyik szobájában. A cicának nagy sikere volt, mert egész délután vele foglalkoztak. Ugyanis a rajvezető, programon kívül bár, de igazi pedagógusi rögtönzéssel a háziállatokról szóló tantervi anyagot vette át. Aki valami nyalánkságot adott a cicának, megnevezte, oroszul megmondta, hogy honnan vette, menynyiért árulják... A lányok — mert fantáziájuk páratlan — még azt is elmondták, hogy hónnap jött a cica, miiven úton-mó- don jutott be a szobába. ☆ Ebéd után műsorra készül a harmadik raj. Vidám jeleneteket, dalokat írnak a tábori élet eseményeiről. Persze oroszul. Vlasta Gasparíková vadmacskákról és hiúzokról szóló rémtörténetekkel szórakoztatta az első este szobatársait. Most az egyik ilyen történetet írják le, és jelmezekbe öltözve fogják előadni. Darina Ko- vanová azt sürgeti, hogy mutassák be, „Csalódás“ címmel, az 5. számú szobában történt esetet. És már meséli' is: — Benézett a rajvezető, mert hangoskodást hallott a szobából. Későn' este, tíz óra után. Mire benyitott, a lányok persze hangosan horkoltak. Suttogva mondta nekik: Gyertek a' klubba, menjünk táncolni! Diadalüvöltéssel abban a pillanatban talpon' volt mindegyik. Persze, tréfa volt a meghívás, viszont kiderült, hogy senki sem aludt még. Érdekes jelenet. Könnyen előadható, csakhogy elő kell venni a szótárt, mert a műsorvezetőnek a szöveget nem olyan könnyű megírni. * Vacsorához utolsóként a kirándulók csoportja érkezik. A selmeci hegyekben jártak, megnézték az antoli kastélyt, csónakáztak a pocúvadlói tavon. Jó étvággyal, gyorsan esznek. Közben élményeiket mesélik. Ott voltak, mégis érdeklődve figyelik a meséiét. — Az ötödik rajból az a nyurga fiú, az volt a legérdekesebb. Megállt a tóparton, majd letérdelt, és hajlongva kiáltozta: * Gyönyörű tó, köszönnek! Ruhástól ölelkezett a tóval. Persze, vizes lett. Arra jött egy pöttömnyi gyerek, az megkérdezte tőle: Te már meg is fürödtél? Megszólal Veronika Sykorová, a- tábori tanács elnöke: — Ezt meg kellene írni. A faliújságra. És persze oroszul. ■ír És most a diákotthon társalgójában Valéria Vasziljevna Sumilkina tulai tanítónő, a tábor nyelvi instruktora előveszi az ajándékba hozott Matrjoska babát, az asztalra helyezi, megpörgeti, és felteszi a kérdést: Ki : énekelt ma a legtöbbet? A baba rámutat az egyik kislányra. Ki nézte magát legtöbbet a tükörben? A következő pörgetés után egy fiúra mutat. Vidám nevetés. Azután komolyabb kérdés következik: Ki írja be a mai nap történetét a krónikába? Matrjoska Zsuzsára mutatott, t/r- bán Zsuzsára, a tábori tanács krónikására. Véletlen volt? Nem tudom. Annyi azonban bizonyos, hogy a táborozás tizenötödik napjának történetét nemcsak Zsuzsa írta la Megpróbálkoztam vele én is. HAJDÚ ANDRÁS A kirándulásra indulóknak integetnek Ízlik az ebéd 1 {A szerző felvételei) !
