Új Szó - Vasárnap, 1978. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1978-08-13 / 33. szám
*. * >■ TUDJA-E KEND... Az illésházi gyermek irodalmi színpad példája Ha huszonöt, ötven esztendő múlva mélyen gyökerező fát, életképes, jövőleheletű, győzhetetlen erdőt akarsz — ültess facsemetét, telepíts faiskolát. Ha izzó, igazi művészi erőt sugárzó irodalmi produkciókat akarsz hallani a jövőben az irodalmi színpadoktól, ha magas színvonalú, fejlett irodalmi színpadi mozgalmat akarsz — esténként mondj mesét a gyerekednek, tanítsd meg óvodáskorban verset, mesét mondani, alapíts gyermek irodalmi színpadot, szervezz gyermek színjátszó csoportot. Amikor gyermek irodalmi színpadjainkról beszélünk, egy kicsit mindig felnőtt irodalmi színpadi mozgalmunk jövőjére, a kisszínpadi forma minél szélesebb körben való .elterjesztésére is gondolunk. Ma már bízvást elmondhatjuk — nagyszerű ötlet, fölöttébb szükséges tett volt az évenként Dunaszer- dahelyen (Dunajská Streda) megrendezésre kerülő Duna- menti Tavasz gyermekfesztivál életre hívása. Ha esztendőről esztendőre hozzáértéssel és okosan fogjuk szervezni, rendezni — olyan fórummá tehető, mely elősegíti felnőtt irodalmi színpadi mozgalmunk utánpótlásának felnevelését. Az idei, III. Dunamenti Tavaszon jóleső érzéssel állapíthattuk meg, hogy a Dunaszer- dahelyen színpadra lépett hat gyermekegyüttes már figyelemre méltó színvonalat képviselt. Az illésházi (NovJ Zivot) alapiskola irodalmi színpada, amely három éve tevékenykedik, második helyezést ért el. Bors Eva, a csoport kiváló képességű, jól felkészült rendezője nemcsak az idén, már tavaly is színvonalas műsorral lepte meg a Dunamenti Tavasz közönségét. A kilencéves gyerekekből álló irodalmi színpadi csoport Petőfi- és Ady-esttel s különféle alkalmi műsorokkal kezdte tevékenységét. Minthogy a gyerekek lelkesedtek a szép versekért és örömmel vállalták a többletmunkát, nyolc-tíztagú kis csoportjuk fokozatosan gyermek irodalmi színpaddá szerveződött, s állandó részvevője a versenyeknek és a gyermekfesztiválnak. Az illésháziak tavaly két műsort is készítettek. Az egyiket, mely a Kigondolok, elkép zelek címet viselte, Hars László azonos című, a gyermekfantáziának szárnyakat adó verse foglalta keretbe. A narrátor közbeiktatásával szerkesztett műsor a keretvers indító sorainak jegyében fogant: „Fagyos nyarak, forró telek, / az van, amit elképzelek ..." — szabad mozgást biztosítva a szüntelenül működő gyermeki képzeletnek. Az ilyen jellegű megoldások sokban gazdagíthatják a gyerek gondolatvilágát, fejlesztik gondolkodását, önálló alkotásra serkentik. Az összeállítórendező Rónay György, Tordon Ákos, Drégely László, Weöres Sándor, Varga Katalin és más neves gyermekvers-költők alkotásaiból s a Volt egyszer egy ember kezdetű népköltészeti darabból építette fel az ötletes és humoros cselekményű műsort. Kitűnően illeszkedik a sokszínű versszövetbe Tamkó Sirató Károly Világos ez című verse, játékosságával és finom tréfás hangvételével bizonyára nagy gyönyörűséget szerzett a gyermeknézőnek, -előadónak egyaránt. Csak néhány sorát idézzük: „Tudja-e kend, / merre van fent, / merre van lent,/ merre van kint, / merre van bent? / Megmondom mind: / ha itt van kend, / erre van fent, / arra van lent...“, stb. Persze a játékon kívül ott az értelem- keresés, mert a végén azt mondja a költő: „Világos ez! / csak tudni kell“ — „mikor / hol / meddig / mi mit jelent!" Második műsoruk a Négy vándor címet viselte. A Weöres Sándor című versével („Négy vándor jár körbe-körbe/egymást mindig megelőzve ...“) indított műsort Bors Éva két szlovákiai magyar költő, Gál Sándor és Tóth Elemér gyermekverseiből állította össze. S ezzel mintegy arra ösztönözte a többi gyermek irodalmi színpadi vezetőt, hogy a csehszlovákiai magyar irodalom értékes alkotásaitól se idegenkedjenek. Az illésházi gyerekek az idén is értékes produkcióval léptek a Dunamenti Tavasz közönsége elé. A Sző, ami szó című műsor szerkesztésekor a forgató- könyvet összeállító és a rendező Bors Éva az „azáltal vagyunk nagyok, hogy szépen tudunk beszélni“ elvet alapigénnyé emelte. A műsor vezérfonalát is ehhez a követelményhez igazította. Különben a műsorhoz nagyobb részt a Körhinta című gyermekvers-am tológiából válogatta az anyagot, s, ismét csak cselekményes kompozícióvá kerekítette azt (kulcsversekként megemlítjük pl. Tamkó Sirató Károly Darázs-garázs és Romhányi József Nyúliskola című versét). De kellő szerephez jutott a műsorban a gyermekdal (pl. Lánc, lánc,' eszterlánc), a tánc, a mondóka, a játék és a mozgás is. Bors Éva rendezői munkájában főként az értékelendő, hogy egy-egy gyermek irodalmi összeállítás színpadra vitelénél lényeges mértékben érvényesülni engedi az iskola és a gyermekszínpad kölcsönhatását. Nála sok esetben tovább él, folytatódik a színpadon — többnyire persze áttételesen —, amit a gyerek az osztályban, a tanórán csinált. A rendező a színpadon is megmarad pedagógusnak, mintegy kiterjesztve a színpadra is a komplex tanítási módszert — ám megfelelő irányítással a gyerek önálló cselekvésvágyát is érvényesülni engedi, s arról sem feledkezik meg, hogy a gyerek akkor van igazán elemében, ha játszhat. Persze a színpompás, játékos örvénylésen kívül, ami any- nyira megfelel a gyermeki természetnek, nagy súlyt helyez a tiszta szövegmondásra, a szép kiejtésre, a helyes beszédre és hangsúlyra. Ez utóbbiakat műsoraiban úgyszólván céllá fokozza. Ez igyekezete meg is termi a maga gyümölcsét: az illésházi gyermekegyüttes egyik kollektív erénye — a színvonalas szövegmondás. És az sem véletlen pl. hogy a Kigondolok, elképzelek műsor narrátora, a kis Molnár Lívia díjat nyert a versmondás járási versenyében. A szereplők sikeres aktivizálására vall többek között, hogy az előadáshoz' szükséges színpadképet tavaly is s az idén is maguk a gyerekek festették. Csak természetes, hogy a rendező segítő keze szükséges az ilyesmihez. Mi nélkülözhetetlen egy jó gyermek irodalmi színpadhoz? A képzett rendezőn kívül elsősorban a jó forgatókönyv. Egy- kettőt már megjelentetett a Diliza, persze többre volna szükség. Végezetül megjegyezzük: alighanem hasznos lenne, ha a Népművelési Intézet a gyermek irodalmi színpadok vezetőit ki- küldhetné a pécsi gyermekfesz- tíválra, mely a külföldi szakemberek által is színvonalasnak tartott rendezvény. Egyrészt tágulna rendezőink látóköre, másrészt megismerkedhetnének számos új kisszínpadi formaelemmel, megoldással. KÖVESDI JÁNOS DÉNES GYÖRGY versei Falusi hajnal Hajnolodik, künn o réten könnyezik o margaréta, gyöngyöt szór a bodzabokor, rubin felhők hancúroznak, egyberingnak, víg karéjba, szoknyájukról hull a fodor. Cicázik a nap súgóra, aranypelyhet vet a lombra, fényben áll a falu tornya, kakas fújja trombitáját, a lovak is felnyihognak, eb vakkant a fogyó holdra. Dong a kapu, sír a kútgém, koppon a szó harmatcseppje, illegnek a friss menyecskék, szemük csillagsugarőval beszövik a párás reggelt, felverik a falu csendjét. Mosolygósak, tejszagűak, két orcájuk csupa rőzso, karjuk teli öleléssel, ringatják a derekukat, mint a fehér, gyönge nyírfák; csókot váltanak az éggel. Rezgőcsórdást jár a vérük, barna bőrük megbizsereg, csupa tűz kis labdamellük, rőt parázson lépegetnek, s a hajnali fuvallomban sisteregve ég a testük. Fel sem száradt még a harmat, de ők már a kopanyelet vállra kapják csivitelve, s ringatózva, incselkedve, hátukon a kis batyuval elindulnak a mezőre. Tájkép — emlékezetből Nyurga nyírfa, ón-levelek, hamvas lombja rejti báját, szellő kerengi szoknyáját, körüllocsogjők az egek. Fény villámlik, kápra szemmel leskel a táj, csupa csipke, bokrát arany-bicska nyeste, csermely csábít füzesekkel. Szívhangokkal telt a föld itt, rózsaszín tüdeje reszket, vackort zöld dongó legyezget, kökény suttyó-ágat görbít. Hanga közt bolond kabócák pattognak, kigyúlt smaragdok; szemed dombháton marasztod, hol oz emlék fújja flótád. •V Nyári erdő Hallod, hogy zsongnak a fák? Hogy sír, hogy zúg, hogy vonaglik az erdő? Remegő kökénybokrokon lobog a könnyű csipkekendő. A Termékenység jár a fők közt, a szívdobogtató csoda, szivárványt perget szüntelen a galagonya ógboga. Félénk levelek sugdolóznak, egy nyírfa halkan feldalol, gyémántot csorgat a fenyő, mézharmat reszket a gazon. Táncol, kering a tölgyek lombja, zöld lángok kergetőznek, és összebújnak csöndesen a fátylas szemű őzek. A szerelemvágy jár a fák közt, egy megindító szép rege, jön, jön aranyos köntösében Csipkerózsika kedvese. A nyírfák lábujjhegyre állnak, és mélyet sóhajt a pagony, s egy rigó, egy sárgarigó füttyögve repdes valahol. Gyalogút Rozstáblák közt a gyalogút oly virgoncán szalad, mintha nem is út volna, de beszédes kis patak. Fut a zöld árban, bukdosik, csak sejted, hol lehet, fölé borul a zizegő, tajtékos rengeteg. Utacska, vézna gyalogút, oly félve lépek én, hisz régi gyermek-magomat varázsolod elém. Egy régi nyárban ballagok a rozsmezőkön át, szívemben csendes jó öröm s vir.óg, csupa virág. Nyári éj Mi ez a szárnyas csillogás? Térdepelnek a gyönge fák. A holdas éj varázskörén fonákján csöppen el a fény. Lobog a könnyű szél s megáll, kristálytömbökben forr a nyár. A sűrű légben fiatal erővel robban a vihar. 197 B. VIII. 13. 14 Linter István: TANYA (lino, 1978)
