Új Szó - Vasárnap, 1978. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1978-08-06 / 32. szám
pzsrn ' s Íg y dolgoznak, így élnek 1978. VIII. 6. Ritka pillanat... Munkaszünet az antipovkai kompresszorállomás építkezésén — Végállomás ... Kiszállás ... Az átforrósodott, kívül-belül porlepte autóbuszban eltöltött jó három óra után, fülünkben ezek most a legdallamosabban hangzó szavak. A két csehszlovák újságíró számára pedig különösképpen. Kicsit úgy érezzük — itt hazai földre léptünk. Antipovka. Tán kétezer lelket szám láló kisközség a hősi várostól, Volgo- grádtól vagy százhetven kilométernyire, a szélesen hömpölygő Volga partján. A sztyeppés . táj vele szemközti enyhe lejtésű domboldalán a csehszlovák lakótelep, fölötte a kompresszor- állomás. Egyike annak az ötnek, amelyet Alekszejev Gáj és Szohranovka között építünk és ez év végéig fokozatosan befejezünk a ránk jutott 555 kilométernyi szakaszon. Dolgozóink száma egész szakaszunkon jelenleg hozzávetőleg kétezer fő, de volt úgy, hogy 3500 emberünk viaskodott itt, télen-nyáron, otthonától tá vol, a szokatlan körülmények között a nem csekély feladatokkal. Hogyan is dolgoznak és élnek itt honfitársaink? Elszállásolás, étkezés — ez volt az első feladat. Eleinte csak lakókocsikkal oldhatták meg, illetve az étkeztetésről többnyire a környező kolhozok es szovhozok gondoskodtak. Azután épülni kezdtek — minden tervezett kompresszorállomásnál — a saját la- lótelepek. Nemcsak arra törekedtek, hogy megteremtsék a munka utáni megérdemelt pihenés feltételeit. Bizonyos mértékben be kellett tölteni azt az űrt is, amelyet az otthoni környezet és sok esetben a család hiánya vált ki az emberben. Gondolni kellett tehát a kulturális és a társadalmi élet lehetőségeinek megteremtésére is. A lakótelep — itt és másutt — köny- nyü építkezési elemekből készült, földszintes, modern pavilonokból áll. amelyek csak méreteikben hasonlíta nak barakkokhoz. Egy-egy szépen be rendezett szobában többnyire ketten élnek, jól megoldott a fűtés, van tá gas étterem, művelődési célokat szol gáló klub, falatozó és bolt, szabadtéri kis amfiteátrum, amelyre nagyon busz kék, éppúgy, mint a tűzrendészeti célra épített, mintegy tizenöt méter hosszú fedett „medencére“, amely még télen is lehetővé teszi a lubickolást. — A Volga azonban jobban megteszi — jegyzi meg kísérőm. Soroljam tovább? Talán felesleges. Az építők városkáját — a többihez ha- honlóan — ellátták minden szükséges kényelemmel és, ami nem kevésbé fontos, az itt lakók szabad idejükben környezetüket is szüntelenül csinosítják. Különben úgy mondják, hogy a mi szakaszunkon szervezték meg a legcélszerűbben és az ott dolgozók számára a legelőnyösebben a munkát. Ennek lényege, hogy normális körülmények között, a vasárnapot kivéve, naponta kilenc órát dolgoznak és tizenhárom munkahét után háromheti otthoni szabadság dukál. Színes mozaikkockákból alakul ki előttem a minden, bizonnyal hézagos, de mégis sokatmondó összkép. Azok beszélnek most, akik cselekvő részesei és alkotói ennek az életnek. VÁCLAV OKLESTEK, a CSSZK Belkereskedelmi Minisztériuma által 1975 elején, a távvezeték csehszlovák szakaszán dolgozók ellátására létesített PRAMEN vállalat igazgatója: „Ez év május végéig dolgozóink számára ösz- szesen 3 millió 100 ezer menüt készítettünk. A napi étkezés ellenértéke 2,5 rubel. Három év alatt Csehszlovákiából hozzávetőleg 200 vagon élelmiszert, 294 konténert hoztunk ide, nem beszélve arról a nem csekély mennyiségről, amelyet saját gépkocsijainkon, illetve légi úton szállítottunk. Ugyanakkor a szükséges nyersanyagoknak — értékben kifejezve — ötven százalékát itt szerezzük be. Gépkocsijaink az ellátás biztosítása érdekében kétmillió kilométert futottak le. Vállalatunknak 190— 200 dolgozója van, csaknem felerészt nők. S bátran mondhatjuk, hogy feladatainkat csak a szovjet elvtársakkal, szállítóinkkal szoros együttműködésben és önzetlen segítségükkel teljesíthettük.“ JAN STAR?, a prágai Potrubí n. v. szerelőinek vezetője: „Főleg a hegesztőkre voltam a nyáron büszke. Gondolja csak meg. Napon a hőmérő 55 fokot mutatott, és ők zokszó nélkül végezték munkájukat. De hogyan! A megengedettnél is kisebb hibaszázalékkal ... A szerelésnél a hajránál tartunk. Embereim az utóbbi 19 vasárnapot is ledolgozták ... Ami pedig a szabad időt illeti, mostanában kevés van belőle, viszont ilyenkor nagy pasz- szió horgászni a Volgában. Eddigi legnagyobb fogásunk egy majdnem másfél méteres harcsa volt. S még valamit mondok. Remek itt a görögdinnye. Édesebb a csallóközinél, pedig az már nagy szó ...“ STANISLAVA NEMCOVA, brnói közgazdász, az Antipovkában dolgozók ellátásának felelőse: „Három éve vagyok itt. A legnehezebb természetesen a honvágy leküzdése volt. Ez három hónapig is eltartott. Azután keresni kezdtük és meg is leltük a kulturális és egyéb önmegvalósítás kulcsát. Táncesteket rendeztünk — csak itt jelenleg negyven nő dolgozik —, azután a költészet estjeit, és az ilyesmivel is rávettük férfi munkatársainkat arra, hogy „adjanak magukra“. Természetesen a filmvetítések sem hiányoznak, mégpedig hetente kétszer, és a sportolás, testedzés is elmaradhatatlan. Vannak, akik vasárnaponként eljárnak Kamisinbe, az 54 kilométerre fekvő járási székhelyre, Mareszjev, a hős szovjet vadászpilóta szülővárosába, vagy akár csak ide, Antipovkába. Családokba is szívesen meghívják őket, mert szoros és jó kapcsolatunk van a helybeli lakossággal. Magam is már megszoktam ezt a környezetet. Kamisinben nemsokára elkezdjük az egész nyomvonal legnagyobb központi javítóüzemének építését és én elhatároztam, hogy a további két-három évre ott vállalom a munkát.“ Dr. fÜLlUS TÜTOKY, prágai vasúti orvos, az antipovkai lakótelep egészségügyi központjának vezetője: „Na gyón szép százágyas kórházat építettek itt fel az ostravaiak, és tavaly ősztől már működik is a szovjet fél teljes megelégedésére. Én is elégedett vágok. Jó dolog, ha az orvosnak viszonylag kevés a tennivalója. Elsősorban nem azért, bár ez sem megvetendő számomra, hogy elméletileg tovább képezhetem magamat, mert erre is jut idő. Ennél sokkalta fontosabb, hogy míg odahaza 3—3,5 százalékos az üzemi balesetek hányada, itt mélyen e szint alatt van — 0,8 százalékos. S a megbetegedések? Nos, főleg kezdetben, az időjárás viszontagságai miatt sok volt a meghűlés, meg aztán előfordultak emésztési zavarok is. Most már rendezett körülmények Jközött élünk és az ilyesmi jóval ritkább. STEFANEC ]AROSLAV, a Szocialista Ifjúsági Szövetség szervezetének elnöke: „Itt nálunk mintegy 250 SZISZ-tag dolgozik. Nemcsak a munkában állják meg a helyüket, a szervezeti élet sem szünetel. Eleinte természetesen akadt probléma is. De csak egy-két „arany ásó“ jött el ide, a hazainál magától értetődően jobb anyagi feltételek tudatában. Le is koptak gyorsan, mert a munka neheze már nem volt az ínyük re. Akadt köztük olyan is, aki farmer- nadrágot akart a helybelieknél méregdrágán „értékesíteni“. Ezt azután maga a kollektíva szépen hazaküldte ...“ KAROL OROSI, a brnói Ipari Építkezések n. v. mestere, az antipovkai építkezési pártszervezet elnöke: „A CSKP- nak ezen az építkezésen jelenleg 100 tagja dolgozik. Különböző vállalatokból érkeztek, a pártmunkát nem volt köny- nyű összehangolni. De sikerült. A párt- oktatásf év is rendes kerékvágásban haladt. S az emberek jól dolgoznak és magatartásuk többnyire kifogástalan. Ennek egyik tanúbizonysága, hogy eddig sorainkat 20 tagjelölttel gyarapítottuk és számítunk további nyolc felvételével ... Nagy segítségünkre vannak az SZKP illetékes szervei és szervezetei. Tudjuk, hogy kihez kell fordulni a problémákkal és kivétel nélkül' meghallgatásra, készségre találunk. Mi sem maradunk adósak. Segítséget nyújtunk a szovhoznak a betakarítási munkálatoknál, szükség esetén rendelkezésükre bocsájtjuk nehéz gépeinket. Részt veszünk különféle nyilvános akciókban is, és minden esetben meggyőződünk róla, hogy itt nagyra becsülik a kommunista pártot.“ Mit tegyek hozzá? Talán csak any- nyit, hogy közös érdekünkben úgy legyen, ahogy azt Cestmír Fiser, a gázvezeték csehszlovák szakaszának vezérigazgatója mondta: „Meggyőződésem, hogy ez az építkezés a szocialista országoknak nem az utolsó közös gazdasági akciója.“ Ezek a szavak csengtek a fülemben, amikor sok-sok kézfogás és baráti ölelés után a hátunk mögött hagytuk An- tipovkát. GÁLY IVÄN KÖVETKEZIK: Fordulat a legsötétebb napon A hűtőtornyoknál is van még tennivaló (Jaroslav Winter, Mladá fronta felvételei] wmm' KARMUKIG
