Új Szó - Vasárnap, 1978. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1978-08-06 / 32. szám

pzsrn ' s Íg y dolgoznak, így élnek 1978. VIII. 6. Ritka pillanat... Munkaszünet az antipovkai kompresszorállomás építkezésén — Végállomás ... Kiszállás ... Az átforrósodott, kívül-belül porlepte autóbuszban eltöltött jó három óra után, fülünkben ezek most a legdalla­mosabban hangzó szavak. A két cseh­szlovák újságíró számára pedig külö­nösképpen. Kicsit úgy érezzük — itt hazai földre léptünk. Antipovka. Tán kétezer lelket szám láló kisközség a hősi várostól, Volgo- grádtól vagy százhetven kilométernyi­re, a szélesen hömpölygő Volga part­ján. A sztyeppés . táj vele szemközti enyhe lejtésű domboldalán a csehszlo­vák lakótelep, fölötte a kompresszor- állomás. Egyike annak az ötnek, ame­lyet Alekszejev Gáj és Szohranovka között építünk és ez év végéig foko­zatosan befejezünk a ránk jutott 555 kilométernyi szakaszon. Dolgozóink száma egész szakaszun­kon jelenleg hozzávetőleg kétezer fő, de volt úgy, hogy 3500 emberünk vias­kodott itt, télen-nyáron, otthonától tá vol, a szokatlan körülmények között a nem csekély feladatokkal. Hogyan is dolgoznak és élnek itt honfitársaink? Elszállásolás, étkezés — ez volt az első feladat. Eleinte csak lakókocsik­kal oldhatták meg, illetve az étkezte­tésről többnyire a környező kolhozok es szovhozok gondoskodtak. Azután épülni kezdtek — minden tervezett kompresszorállomásnál — a saját la- lótelepek. Nemcsak arra törekedtek, hogy megteremtsék a munka utáni megérdemelt pihenés feltételeit. Bizo­nyos mértékben be kellett tölteni azt az űrt is, amelyet az otthoni környe­zet és sok esetben a család hiánya vált ki az emberben. Gondolni kellett tehát a kulturális és a társadalmi élet lehetőségeinek megteremtésére is. A lakótelep — itt és másutt — köny- nyü építkezési elemekből készült, földszintes, modern pavilonokból áll. amelyek csak méreteikben hasonlíta nak barakkokhoz. Egy-egy szépen be rendezett szobában többnyire ketten élnek, jól megoldott a fűtés, van tá gas étterem, művelődési célokat szol gáló klub, falatozó és bolt, szabadtéri kis amfiteátrum, amelyre nagyon busz kék, éppúgy, mint a tűzrendészeti célra épített, mintegy tizenöt méter hosszú fedett „medencére“, amely még télen is lehetővé teszi a lubicko­lást. — A Volga azonban jobban megteszi — jegyzi meg kísérőm. Soroljam tovább? Talán felesleges. Az építők városkáját — a többihez ha- honlóan — ellátták minden szükséges kényelemmel és, ami nem kevésbé fon­tos, az itt lakók szabad idejükben kör­nyezetüket is szüntelenül csinosítják. Különben úgy mondják, hogy a mi szakaszunkon szervezték meg a legcél­szerűbben és az ott dolgozók számára a legelőnyösebben a munkát. Ennek lényege, hogy normális körülmények között, a vasárnapot kivéve, naponta kilenc órát dolgoznak és tizenhárom munkahét után háromheti otthoni sza­badság dukál. Színes mozaikkockákból alakul ki előttem a minden, bizonnyal hézagos, de mégis sokatmondó összkép. Azok beszélnek most, akik cselekvő részesei és alkotói ennek az életnek. VÁCLAV OKLESTEK, a CSSZK Bel­kereskedelmi Minisztériuma által 1975 elején, a távvezeték csehszlovák sza­kaszán dolgozók ellátására létesített PRAMEN vállalat igazgatója: „Ez év május végéig dolgozóink számára ösz- szesen 3 millió 100 ezer menüt készí­tettünk. A napi étkezés ellenértéke 2,5 rubel. Három év alatt Csehszlovákiából hozzávetőleg 200 vagon élelmiszert, 294 konténert hoztunk ide, nem beszél­ve arról a nem csekély mennyiségről, amelyet saját gépkocsijainkon, illetve légi úton szállítottunk. Ugyanakkor a szükséges nyersanyagoknak — érték­ben kifejezve — ötven százalékát itt szerezzük be. Gépkocsijaink az ellátás biztosítása érdekében kétmillió kilomé­tert futottak le. Vállalatunknak 190— 200 dolgozója van, csaknem felerészt nők. S bátran mondhatjuk, hogy fel­adatainkat csak a szovjet elvtársakkal, szállítóinkkal szoros együttműködésben és önzetlen segítségükkel teljesíthet­tük.“ JAN STAR?, a prágai Potrubí n. v. szerelőinek vezetője: „Főleg a hegesz­tőkre voltam a nyáron büszke. Gondol­ja csak meg. Napon a hőmérő 55 fo­kot mutatott, és ők zokszó nélkül vé­gezték munkájukat. De hogyan! A megengedettnél is kisebb hibaszázalék­kal ... A szerelésnél a hajránál tar­tunk. Embereim az utóbbi 19 vasárna­pot is ledolgozták ... Ami pedig a szabad időt illeti, mostanában kevés van belőle, viszont ilyenkor nagy pasz- szió horgászni a Volgában. Eddigi leg­nagyobb fogásunk egy majdnem másfél méteres harcsa volt. S még valamit mondok. Remek itt a görögdinnye. Édesebb a csallóközinél, pedig az már nagy szó ...“ STANISLAVA NEMCOVA, brnói köz­gazdász, az Antipovkában dolgozók el­látásának felelőse: „Három éve vagyok itt. A legnehezebb természetesen a honvágy leküzdése volt. Ez három hó­napig is eltartott. Azután keresni kezdtük és meg is leltük a kulturális és egyéb önmegvalósítás kulcsát. Táncesteket rendeztünk — csak itt jelenleg negyven nő dolgozik —, azu­tán a költészet estjeit, és az ilyesmi­vel is rávettük férfi munkatársainkat arra, hogy „adjanak magukra“. Termé­szetesen a filmvetítések sem hiányoz­nak, mégpedig hetente kétszer, és a sportolás, testedzés is elmaradhatatlan. Vannak, akik vasárnaponként eljárnak Kamisinbe, az 54 kilométerre fekvő já­rási székhelyre, Mareszjev, a hős szov­jet vadászpilóta szülővárosába, vagy akár csak ide, Antipovkába. Családok­ba is szívesen meghívják őket, mert szoros és jó kapcsolatunk van a helybeli lakossággal. Magam is már megszok­tam ezt a környezetet. Kamisinben nemsokára elkezdjük az egész nyomvo­nal legnagyobb központi javítóüzemé­nek építését és én elhatároztam, hogy a további két-három évre ott vállalom a munkát.“ Dr. fÜLlUS TÜTOKY, prágai vasúti orvos, az antipovkai lakótelep egész­ségügyi központjának vezetője: „Na gyón szép százágyas kórházat építettek itt fel az ostravaiak, és tavaly ősztől már működik is a szovjet fél teljes megelégedésére. Én is elégedett vá­gok. Jó dolog, ha az orvosnak viszony­lag kevés a tennivalója. Elsősorban nem azért, bár ez sem megvetendő szá­momra, hogy elméletileg tovább képez­hetem magamat, mert erre is jut idő. Ennél sokkalta fontosabb, hogy míg odahaza 3—3,5 százalékos az üzemi balesetek hányada, itt mélyen e szint alatt van — 0,8 százalékos. S a meg­betegedések? Nos, főleg kezdetben, az időjárás viszontagságai miatt sok volt a meghűlés, meg aztán előfordultak emésztési zavarok is. Most már rende­zett körülmények Jközött élünk és az ilyesmi jóval ritkább. STEFANEC ]AROSLAV, a Szocialista Ifjúsági Szövetség szervezetének elnö­ke: „Itt nálunk mintegy 250 SZISZ-tag dolgozik. Nemcsak a munkában állják meg a helyüket, a szervezeti élet sem szünetel. Eleinte természetesen akadt probléma is. De csak egy-két „arany ásó“ jött el ide, a hazainál magától értetődően jobb anyagi feltételek tuda­tában. Le is koptak gyorsan, mert a munka neheze már nem volt az ínyük re. Akadt köztük olyan is, aki farmer- nadrágot akart a helybelieknél méreg­drágán „értékesíteni“. Ezt azután maga a kollektíva szépen hazaküldte ...“ KAROL OROSI, a brnói Ipari Építke­zések n. v. mestere, az antipovkai épít­kezési pártszervezet elnöke: „A CSKP- nak ezen az építkezésen jelenleg 100 tagja dolgozik. Különböző vállalatokból érkeztek, a pártmunkát nem volt köny- nyű összehangolni. De sikerült. A párt- oktatásf év is rendes kerékvágásban haladt. S az emberek jól dolgoznak és magatartásuk többnyire kifogástalan. Ennek egyik tanúbizonysága, hogy ed­dig sorainkat 20 tagjelölttel gyarapí­tottuk és számítunk további nyolc fel­vételével ... Nagy segítségünkre van­nak az SZKP illetékes szervei és szer­vezetei. Tudjuk, hogy kihez kell for­dulni a problémákkal és kivétel nél­kül' meghallgatásra, készségre találunk. Mi sem maradunk adósak. Segítséget nyújtunk a szovhoznak a betakarítási munkálatoknál, szükség esetén rendel­kezésükre bocsájtjuk nehéz gépeinket. Részt veszünk különféle nyilvános ak­ciókban is, és minden esetben meggyő­ződünk róla, hogy itt nagyra becsülik a kommunista pártot.“ Mit tegyek hozzá? Talán csak any- nyit, hogy közös érdekünkben úgy le­gyen, ahogy azt Cestmír Fiser, a gáz­vezeték csehszlovák szakaszának ve­zérigazgatója mondta: „Meggyőződé­sem, hogy ez az építkezés a szocialista országoknak nem az utolsó közös gaz­dasági akciója.“ Ezek a szavak csengtek a fülemben, amikor sok-sok kézfogás és baráti öle­lés után a hátunk mögött hagytuk An- tipovkát. GÁLY IVÄN KÖVETKEZIK: Fordulat a legsötétebb napon A hűtőtornyoknál is van még tennivaló (Jaroslav Winter, Mladá fronta felvételei] wmm' KARMUKIG

Next

/
Thumbnails
Contents