Új Szó - Vasárnap, 1978. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1978-07-02 / 27. szám
hogyha kö- talált vol- házban le- /olna ilyen a mondta, /álasz csak jrázás volt. értelme to- í volt kö- ;mmit sem olt benne, ski valami dollár leglett volna 5ző éjszaka tiük. Hirte- őre zuhant it, világos- előtt. Csak volt, amely külső zsa- ött ki. De feltehetődén erejét kutyauga- felt. Az aj- íklével döjrdított. — olna belül- jját. A ku- s Vern lá- ta elrúgni, volt, mint megvadult. Írni, és beikkel, akik agy csak a az asztal — mondta íagára. — eségem az ük. Feltét- nőm. szobában, ötvenéves nászott az n, uram - em enged- y ordított, akar. /agy egyéb almatossáskarem — rge, Peter, az öszvért. ilyükről és ak. íracra vagy efektethet- ndta Vern. az ágyta- atracot és kivitte az kát várta, érrel, felmagát ar- e jól van. mindany- i gyorsan iszvér bír- e egy félkénél vol- . Hirtelen így három zelőtt vált nevén szó- ípott. Felre hullott egpróbálta «lellie! Én rni. Arcát zte, hogy a tette, de il átfogta melléhez négernek ideig azt i történt, i/olna. hozzá, de í értelmét, int, hogy gek és a csak ép- ogy mindfenyő tű- uha nyir- a hango- által for- értelmét ni fognak és az ő ogy hosz- ja történ- > és amíg ivak újra fordítása Nekem elmondta. Neked elmondom. Az izzó parázs mögött ült, mint egy elnehezült kovács, aki nem fog többé vasat a kezébe. Nézte a til zet. Mert ti tudjátok, mi az, amikor ott állunk a piacon a szentély előtt, a zászlók lobognak, megszólalnak a trombiták, a sisakszíj olyan biztosan fogja az állat, hogy legszíveseb ben azonnal nekiszaladnánk fejjel az ismeretlennek és a főpap az emelvényről áldását adja, és győzel met ígér. Nézd. katona vagyok, tettem, amit kell, amit parancsoltak. Nem parancsra tettem! Érted? Hogy valamit mentségemre mondjak, még lelkesedtem is. Emlékszel, Pallaszt is elküldtem a jó fenébe, amikor felajánlotta segítségét. Nekem? Menjen, tartsa azt a cirkuszi pajzsát a mürmidonok fölé! Mert én ilyen voltam. Hogy este végigmentem a táboron, a nyomorult gyalogosok ott kuporogtak a földön, egy hang belesúgott a csöndbe: nézd a csillagokat, anyám szemeit — hangosan fölnevettem. Szóval, engem átejtettek. Először Agamemnón, aki, köztünk szólva, nem éppen lángész, és ahogy föllép a harci kocsira azzal a sok csingilingivel, akár egy kakadu, de a legénységnek tetszik, és összetart ia ezt a csürhét. Időnként elkurjan- tóttá: semmi baj, fiaim, amíg engem láttok! Az ember nem tudia, röhögjön-e vagy sírjon, de beveszik, ő a katonák atyja, és integetnek neki az árokból,’ahova cölöpöket vernek, amikor bíborpalástban elhajt fölöttük. Na, én már nem látom sokáig. Nem tudom, van-e, lesz-e haszna, neked elmondom: engem becsaptak. Mert nem egészen úgy volt ám, ahogy az öreg később megírta. Számításba kell venni, hogy a vak aggastyánt. sokfelől szutyongatták. A nép énekese volt, de ez csak úgy lehetett, ha a királyi udvar dalnoka is. Sok a kitérő, a részlet... jobban súlypontozni a lényeget... Vakarhatta az üstökét. De még Homérosz is világosan érzékeltette, hogy Heléna csak ürügy, mint néhány év múlva az a trónörökös meg a korridor, meg az a bombázás ott a hegyek al)án ... Egy elkényeztetett tinédzser csínye, mert annak a Príamosz- nak annyi fia volt, hogy igazán nem ért mindegyiknek a körmére nézni... meggondolatlan, neveletlen ... amit akarsz, de ezt így felfújni! Me- nelaosz viselhette volna a szarvait élete végéig, kicsit tán még büszke is volt rájuk, de ki törődött azzal a szajhával, hanem a kincs, a hódítás és főleg a rabszolga, aki fölugrik, ha tapsolok, és földig hajol, ha föl- állók. A legutolsó kecskepásztor is erre vágyott, egy ilyen rabszolgára, egyetlenegyre legalább, a lelke volt véle teli. Érted, milyen ellenállhatatlan méreg ez? Először nem értettem. Ordítottam, hogy előre meg utánam. Én voltam a kemény kéz. Kiköttetés, statárium ... megvan ennek a rendje. A hadsereg-főparancsnokságon elég volt odavágnom a kardomat a terepasztalra Trója makettja elé, nem esett szó többet arcvonal-rövidítés- ről. A jobb szárny, ahol én harcoltam, sohasem ingott meg! Látod, még most is szinte büszkén mondom én, ostoba. Akhilleuszt se értettem először Hogy mondod? Nem tudta kifutni magát? így van: És miért nem? Hogy hivatalos nekrológszöveget mondjak: korai halála megakadályozta benne. Pedig ő volt igazából korunk hőse. Kögtön tudta, amit én csak a hatodik évtől kapizsgáltam. Megvetette és lenézte Agamemnónt, ezt a kap zsi hajcsárt, de nem Briszéisz miatt, rosszul tudjátok, hanem mert egyszerűen undorodott a vérontástól. Nem is akart velünk jönni, csak ugye a kapacitálás, fenyegetés ... államérdek ... satöbbi, ö volt a legnagyobb közöttünk, megsúgom, sajnos, súgnom kell, ő volt a békepari fele. Ezért halt meg olyan fiatalon. Mert hallott már olyat a világ, hogy egy háborúban a hadvezér sztrájkolni kezd? Na látod. Ezért sirattam meg, ezért hadakoztam megszáll- lottként a testéért, mert a végén persze csak belevitték a férgek. Tisztában voltam vele, hogy ... hogy is szokás mondani... szóval, hogy hol van a legkisebb ellenállás. Beugratták a kalamajkába barátját, utána meg az ő önérzetét kezdték ki. Ekkor már nem bírt tétlen maradni. De gondolkodj csak, hogyan lehet valakinek a sarkálja lőni? Ugye világos, hátulról. Egyszerűen eltették láb alól orvul az irigy, fél tékeny, tehetségtelen vezérek, a háborús párt. Lelőni hátulról a csatatéren vagy egy párizsi kávéház asztala mellett... vagy Dallasban, egy utcasarokra nyíló ablakból.... csak nem befejezni, sohasem befe jezni, ha kell, - még tíz évig, húszig ... Képzeld, mi lett volna a vi lágból, ha Akhilleusz diadalmaskodik, ha Akhilleuszok veszik kezükbe a sors fonalát, ha sztrájkolnak a hadseregek! Aztán itt volt Hektór. Amikor szemben álltunk a párviadalon, láttam, milyen okos és nyílt a tekintete. A sisakvédőn át figyeltem meg, ez már a gyilkolás mesterségével jár, azonnal végigvizslatni az ellenfelet, hol a legsebezhetőbb. Nem akarom magamat ehhez a kecses daliához hasonlítani, bumfordi vagyok, korlátolt, nem eléggé hajlékony, a büszkeség meg ugyancsak kikopott belőlem, mégis, hadd jegyezzem meg, Hektór ugyanilyen éles szemmel mért föl engemet, és nem találtattam könnyűnek. Láttál már ökölvívókat, akik csak imitálják a küzdelmet? Puífog az ütés a vállon, a mellen, de nem az Jávor Ottó állcsúcsra ütnek, nem a szívgödör re! Na, nem fitogtatásul mondom, de némi anatómiai ismeret ragadt rám. kell az emberöléshez. Szóval, volt vér is, persze hogy volt. kis karcolás itt is, ott is, dobtuk a lándzsát, örjöngtek a nézők, ni, Apollón eltérítette a hegyét... a mi szemünk meg összevillant, méghogy Apollón!... Hiszen ha én egyszer nekiveveselkedem a dobásnak ... aztán Hektórt se lekvárból gyúrták! Nem hittünk mi az istenekben, az emberiségben hittünk. Tudtuk ezt egymásról, és oly könnyű volt a lelkünk. Eljátszadoztunk estig, akkor aztán a szokást követve kezet ráztunk. Melegebben a szokásosnál, ö visszament Trójába, én a táborba, ide a házamba, ahol Tekmessza várt a heverőn összecsukott hosszú combjaival. Soha ilyen jóízű párviadalt. Fölakasztottam a kardot, amellyel megajándékozott, éri egy bíbor hordszíjat adtam néki... Amivel Akhilleusz körbehurcolta Hektór holttestét! Ezt akarod mondani? Kis híján múlt, hogy össze nem békültek. Hiszen Hektór elfutott. Akhilleusz meg utána. De nem érte utol, nem akarta utolérni! Háromszor kerülték meg Trója fa-. Iáit. szépen kocogtak volna még tovább is, napszálltáig, de a gúnyolódók! Képzeld el, mit álltak ki, kü lönösen Hektór, miket kiabáltak neki a várfalról! Nem csoda, hogy elvesztette a fejét, erre aztán Akhilleusz is. De én tudom, hogy titokban ugyanúgy megsiratta Hektórt, mint barátját, Patrokloszt, és kiadta a holttestet. Nekem jelentenem kellett volna a főparancsnokság elhárító osztályán, hogy Akhilleusz sír, de nem tettem. Éreztem, már értem is sír, a többiekért is, és akkor már önmagát siratta. Amikor Akhilleusz holttestét kihoztam a harc forgatagából, nehéz helyzetbe került a háborús párt. Megkezdődött a taktikázás, vagyis az én átejtésem. Azt hiszed, elég lett volna Odüsszeusz ékesszólása a vitában, amikor a zsűri eldöntötte, ki tette a legtöbbet Akhilleusz testének a megmentéséért? Kinek adja a fődíjat? Én a szokottnál is jobban dadogtam, éreztem, valami bűzlik, de nem jöttem rá, hogy a pompás temetéssel, az Akhilleusz nevére kiírt versenyekkel milyen irtózatos komédia folyik. A háborús párt, amelyik eltette láb alól a békepárt fejét, most a legnagyobb hősnek kiáltotta ki. Hát hallottál már ilyet? Vagy én vagyok gyermetegül naiv? De nézzük a tényeket. Tény az, hogy a gyűlésen elöntötte agyamat a vér. Hazatántorogtam, csak Tekmessza ügyes keze mentett meg a gutaütéstől. Fájt, hogy megfosztottak a jutalomtól, még inkább fájt, hogy megsértették önérzetemet. Senki más, én mentettem ki Akhilleusz testét. És most hirtelen mindenki megvakult, meg elvesztette a hangját? Mit tegyen az ember, ha letagadják az égről a nap igazságát? Csak tátogtam, és elhatároztam, leölöm az akháj vezéreket. Aztán aludtam egyet a szégyenre, és amikor újra derengett, vagyis ahogy ti szeretitek hallani: a rózsaujjú végigcirógatta a szemhatár szélét, már tudtam, nem a jutalom, a kincs itt a baj, nem is az önérzet a lényeg, hanem hogy a háborús párt diadalmaskodott. A gyílkolási terv pedig komolytalan gyerekség, különben is megundorodtam a vértől. Tehát? Néztem a hajnalt a tenger fölött. És ekkor csöndben besurrant Odüsszeusz, leült háttal a bejáratnak. Újabb tényt mondok. Ez az Odüsz- szeusz okos fickó. Én mindig idegenkedtem tőle, de ez igaz. Ö volt az akháj táborban az ész, az ideológus, az ötletgyáros. Igazán nem az irigység beszél belőlem, belátom, én nem tudok úgy szájalni, mint ő, aztán meg nagy stréber is volt ez az ithakai, az eszközeiben pedig igazán nem válogatott. Mit törhették a fejüket a költők meg a történészek, míg ki nem agyalták a megfelelő jelzőt: leleményes. Lehetne ezt másképp is mondani. Gondolom, ilyenért külön művészi díjat adtak az ithakai udvarban. Szóval ennek a leleményes, könyöklő pö- zőrnek az volt a legnagyobb hibája, hogy mindenáron bele akart kerülni a tankönyvekbe. Én nem vagyok olvasó ember, de úgy tudom, elérte. Viszont milyen áron? Nem aljasság mások életén át lépkedni a halhatatlanságba? Mindenkit feláldozott az ötleteinek, a saját bőrét azért megmentette. Egyedül ő tért haza! Hát nem nagyszerű? De, szó, ami szó, azért tudott ő férfi is lenni, különösen, amikor már megforgatta szájában az idő meg a tenger. Mert ne felejtsd el, a csapások alatt, a bolyongásban lett bölcs és rokonszenves. Egyébként is mindenért megfizetett a halálával. Te, mondd, hát nem érdekes, hogyan hűlt meg Akhilleusz, Hektór, és hogyan halok meg én, és hogyan halt meg az a pojáca Agamemnón meg Odüsszeusz? Látod, a végzet azért a legdemokratikusabb cselekedetekben, mármint a halálban is milyen arisztokrata tud lenni. Mert nem úgy volt ám, hogy szép öregség Pénelopé karjai közt, a jó, a nagy király, sem nem merész világutazóként, akit hív a tenger, a horizonton túli világ, mert ez a ravasz kópé még ezt is elhitette, á, dehogy! Kir- kétől való fia, Télegonosz csapta agyon, ahogy már nálunk szokás, egy véletlen verekedésben. A többin meg igazán nevetni kell. Miután agyoncsapta Télegonosz- a papát, persze, jellemző operai fordulat, hogy nem tudta, kit ver agyon, fogta magát, és hazavitorlázott ifjú nejével, na, kivel, kettőt találgathatsz, hát Pénelopéval. Velük tartott Télemakhosz is, aki pedig Kir- két vette feleségül. Néha próbálom kiagyalni, most ki kinek az anyja, sógora, fia, veje, sógornője, de hiába, nem sikerül, belátom, nem való az én nehéz katonafejemnek az ilyen freudista dolog, ilyen... izé ... ilyen polgári dekadencia. Mindezt persze még nem tudta Odüsszeusz, amikor ott ült velem szemben, és ne haragudj az időbontó előrefutásért, de ezt már Homérosznak is megengedték, egyébként is ti már olyan edzett olvasók vagytok, hogy nem is olvastok. Szó val, Odüsszeusz még; nem sejtette a jövőt, egyelőre dolgozott benne a stréber, a világtörténelembe akart belekerülni, tehát be kellett vennie Tróját. És ennek pillanatnyilag én voltam, az első számú akadálya. Tehát becsapott, átejtett Te, az a nézés, az a bánatos becsületes szem: Méltán haragszol, Ajax, búgta. Tudom, meg akarsz ÖTni mindannyiunkat, nézd, mégis ide jöttem hozzád fegyvertelenül. Mert azt is tudom, mégsem fogsz megölni, hiszen ugyanúgy megcsömörlöttél a vérontástól, mint én. Testvér, mondta, és suttogóra fogta hangját, ha mi ketten, érted, mi ketten •.. Azután úgy folytatta, mint egy szőnyegkereskedő, aki a napi bevételt számolja. Ügy kell itthagynunk ezt a háromszor elátkozott Tróját, hogy ne vereségnek értelmezzék otthon meg Egyiptomban, mert ne felejtsd, a presztízst! De a lényeg: elég a harcból, haza akarunk menni. Tehát, te, testvérem, nem ölsz többé embert, állatot ölsz. Leölöd a tábor minden marháját, juhát, kecskéjét, én meg kiadom a parancsot a propagandafőnöknek; a jutalmazás miatti düh megfosztotta szegényt a józan eszétől. Nincs mit tenni, üres hassal Heléna után se vágyik úgy az ember, vízre a hajókat, irány haza. Mint férfi a férfinak mondom neked, mint katona a katonának, ujjongani fog a tábor az örömtől, most leszel igazából a nagy Ajax! Állt, szeme tüzelt, én is fölálltam. Kezet ráztunk, fogtam a lándzsát meg a bárdot, s már indultam is. Undorító hentesmunka volt, de alapos. Még egy bégető bárány se maradt a táborban. Utána meg? Nahát, hazajöttem fáradtan, megittam egy kevés vízzel hígított vörös bort, s képzeletben már húztam az árbocra a vitorlát, amikor zajt hallok a tábor utcájáról, és az emelvényen álló szónokok sem takarékoskodtak a hangjukkal: ... Ajax őrületében ... káros tevékenység... a defetizmus malmára ... de mi... kitartás a végső ... Utána pedig ütemesen: „Odüsszeusz, Agamemnón, által megyünk mi a falon!“ Ne röhögj, a rossz rigmuson, nem lehet mindenki Homérosz. Odüsszeusz különben is csak a rendelkezésre álló erőkkel dolgozhatott, de azokkal aztán! ... A-gamem-nón . ■. Hangerősítővel. És .egy mindenen áthatoló, mindent elpusztító új fegyverről beszéltek a hivatásos lelkesítők, amelyet emelvényről lőnek ki, mint a nyilat, de gyorsabb, láthatatlanul gyors, és nem egy embert, hanem mindent, érted, az összes embert... „ .. .által me-gyünk mi a ...“ Megértettem, ők győztek. És most már nem várom meg, míg tovább működik a propagandagépezet, amíg rólam is rigmusokat kiabálnak a küszöböm előtt, és a falon sem akarok átmenni. Tehát ne féljen már tőlem senki. Lemegyek a Szkamandnosz partjára, elkísér testvérem, Teukrosz, hogy felfogja testem, mikor a kardomba dőltem. A megvilágosult elméjű egykori árulók így mentik meg becsületüket. Mit magyarázzak, ismered őket a drámairodalomból: a derék Aeno- barbust, Brutust... Az ajtó hasadékát bevágta a hajnali szürkület. Hektór karját viszem, mondta és mosolygott. Arcán, a viharvert katonaarcon nem volt semmi rettenetes, csak mosoly és szomorúság. Lefelé ment az úton a folyó felé. Teuker kísérte. Széles válla eltűnt a fák mögött. Idehallatszott a tenger moraja, felszállt • a köd. Az egyhangú hullámverésbe és a nap mosolyába baltacsapások kattogtak bele. Az áldozati téren, Athéné szentélye előtt már állt az emelvény, ácsolták a falovat. 4 4 •«
