Új Szó - Vasárnap, 1978. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1978-08-27 / 35. szám

A CIA-ügyjioK'UKti is megiertőzték vele, s ezek az emigránsoknak a népi felkelés valószínűségét illető bi- zonykodását a 'kubai helyzet reális értékeléseiként tolmácsolták felfelé, nem pedig mint lehetséges feltételezést. A valóságban megmutatkozott, hogy a kubai népnek nagyobb érdeke fűződik a gazdásági helyzet megjavu- lásához, mint a „politikái szabadság“ ködös fogalmához.

A Disznó-öbölben elszenvedett kudarc után Kennedy elnök felkérte Lainsdale tábornokot, aki különleges feladatokat látott ed a minisztériumban, hogy tegyen javaslatot, milyen további magatartást javasol Kubával szemben, és terjessze elő a megfelelő ajánlásokat.

1961. október 5-én iazután kiadták az NSAM 100 jelzésű memorandumot, amelyet a külügyminisztériumhoz intéztek, és amely a Kubával kapcsolatos „szükségterveit“ tartalmazta. Ebben olvasható: „A Woodward külügyminiszter-helyettesnek adott szóbeli utasítás alapján kell kidolgozná az illető tervet. E terv célja lesz, hogy kidolgozzák a Kuba elleni titkos akciók programját, tekintettel Castró- nak a kubai színpadról való esetleges eltávolítására. “ 1961. november 30-án Kennedy memorandumot adott ki a külügyminiszter, a hadügyminiszter és a hírszerző szolgálat igazgatója számára, s ebben bejelentette döntését, hogy meg kell indítani a MONGOOSE operáció.t, „felhasználva minden lehetséges eszközt, hogy meg lehessen dönteni Kubában a kommunista rendszert“. 1962. január 18-án Lansdale a Kennedy fivérek nyomására 32 feladatot tűzött a MONGOOSE akcióban részt vevő szervezetek elé.

Ez a 32 fetedat a legkülönbözőbb akciókat foglalta magában információk szerzésétől „a kubai népi mozgalom támogatására amerikai katonai egységek felhasználására“ vonatkozó tervig és a „Kubában végrehajtandó szabotázsok akciótervének“ kidolgozásáig bezárólag.

Annak a döntésnek az eredménye, hogy Castro megbuktatását az Egyesült Államok kormánya elsődleges céljának keld tartani, Richard Hetesnek, a CIA Igazgatójának véleménye szerint az volt, hogy „a legmagasabb helyekről“ hozzájárulást kaptak Castro megöléséhez. Ennek alapján megszervezték a W különleges egységet, amelynek feladata lett volna a gyilkosság végrehajtása.

A CIA titkos akciói

Ford elnök 1975-ben elrendelte a CIA 'belföldi tevékenységének kivizsgálását. A vizsgálattal Nelso-n Rockefellert bízták meg. Érdekes, hogy a leghidegebb háború idején éppen Nelson Rockefeller volt az elnök különleges tanácsadója, és részt vett a legfontosabb .titkos akciók jóváhagyásában. Teljesen nyilvánvaló tehát, hogy 1954 decemberétől 1955 decemberéig sok mindent megtudott a CIA plszikos ügye létéi rőíl.

Amikor a CIA titkos operációinak ügyében szenátusi bizottság folytatott vizsgálatot, 1956-ban Leverett Salton- stall szenátor kijelentette:

„Nem az a lényeg, hogy a CIA vezetői visszautasítanák a vallomástételt. Ellenkezőleg, nincs gusztusunk információkat és Ismereteket szerezni olyan dolgokről, amelyekről magam személy szerint, mint a Kongresszus tagja és mint állampolgár

a legszívesebben semmit sem tudnék.“

A szenátusi bizottság elé terjesztett okmányok között ott volt az 1955. március 12-én kiadott NSC 5412/1 jelzésű irányelv is, amely felhatalmazta a CIA-t a következő akciók végrehajtására:

1. Problémákat okozni a nemzetközi kommunizmusnak és ezeket kihasználná.

2. Diszkreditálni a nemzetközi kommunizmust, korlátozná pártjainak és szervezeteinek befolyását.

3. Korlátozni a nemzetközi kommunizmus ellenőrzését a világ bármely térségében.

4. Erősíteni a „szabad világ“ orientálódását az Egyesült Államok felé, hangsúlyozni, amikor csak lehetséges, e népek érdekeinek azonosságát az Egyesült Államokéival és támogatni, ahol az alkalmasnak látszik, azokat a csoportokat, amelyek őszintén hisznek ezekben -a közös érdekekben, propagálják őket, s növelik ezeknek a népeknek és államoknak a képességét, hogy szembeszálljanak a nemzetközi kommunizmussal.

5. A politikai irányvonalnak megfelelően és olyan terjedelemben, amely megvalósítható a nemzetközi kommunizmus által uralt vagy veszélyeztetett körzetekben, meg kell szervezni a földalatti ellenállást, és meg kell teremteni a titkos és gerülaakciók lehetőségét.

6. Az ilyen akciók fed fogják ölelni a propagandát, a politikai akciókat, a gazdasági háborút, a közvetlen kártevő akciókat, köztük a szabotázsokat, destruktív akciókat, emberek menekülésének előkészítését, kitelepítési Intézkedéseket, továbbá az ellenséges államok, vagy csoportok elleni felforgató tevékenységet, a földalatti ellenállási mozigaImáknak, gerilla és emigráns feszabadító csoportoknak, belföldi antikommunista elemeknek a „harmadik világ“ veszélyeztetett országaiban nyújtandó segítséget, megtévesztő manővereket és operációkat s az említett akciók megvalósításához szükséges mindenféle tevékenységet.

Gyilkosságok, emberrablások és más „különleges operációk“ végrehajtására a 7-es számú programegységet jelölték ki, amelynek Pash ezredes állt az élén. Az emberrablások, illetve szöktetések kétfélék lehettek: a „vas:fü""őny“ mögött élő, az ottani rendszerrel nem rokonszenvező személyek kiiszöktetése az országból, vagy az Egyesült Államok iránt ellenséges érzelmekkel viseltető személyek elrablása.

A titkosszolgálatok és az elnökök

A titkosszolgálatok vezetősége és az egyes amerikai elnökök közötti kapcsolatok mindig meglehetősen kényesek voltak. 1974 augusztusának elején, amikor Richard Nixonmak el kellett hagynia a Fehér Házat, a hírszerző szolgálatok bizonyos aggodalommal tekintettek az események alakulására. Nem lehetett kizárni annak lehetőségét, hogy ha majd Gerald Ford átveszi az einökl tisztséget, s ezzel a titkosszolgálat főparancsnokságát is, elhatárolhatná magát a titkoszolgálatok vezetőitől, s áldozati ’bárányként odavethetné őket a felháborodott közvéleménynek. Gerald Fordot ezért a lehető leggyorsabban meg kellett dolgozni, meggyőzni, hogy a nemzeti biztonság érdekében lenne, hogy a hírszerző tevékenység „láthatatlan oldala“ továbbra is eltakarva maradjon a uagy- közöiniség elől. Az lehetetlen vo't, hogy ne tájékoztassák az elnököt, ellenkezőleg, meg kellett őt rémíteni az információk „túlméretezett adagjával“, de nem olyannal, hogy az felkeltse jogos haragját. Pontosan ki kellett tehát számítani a dózist.

Utóbb azonban kiderült, hogy Ford elnök nem volt felkészülve arra, hogy reagáljon a titkosszolgálat szélsőséges cselekedeteinek nyilvános leleplezésére, amelyek embereken drogokkal folyatott kísérleteket, politikai g yi 1 k öss ág oka t, te lef o nbesz'é Igeié sek lehallgatását, a magánélet .megfigyelését, törvényellenes betöréseket, levélküldemények felnyitását és sok minden mást öleltek fel, ami 1974 végén került nyilvánosságra.

Mindegyik elnök lényegében felkészületlenül vette át a hírszerző szolgálatok főparancsnokságát.

Eisenhower tábornokot az elnöki hivatal átvétele előtt azzal dolgozták meg, hogy a katonai hírszerző szolgálat eltúlozta a kommunista fegyveres erők létszámát, és fegyveres konfliktus veszélyével fenyegetőzött. A CIA szóvivői hangsúlyozták a világméretű kommunista erőfeszítéseket összeesküvések szervezésére és a felforgató tevékenység fokozására. Az Atomenergia-bizottság hírszerző osztálya kesergett az amerikai nukleáris monopólium elvesztése miatt, és (követelte saját kémhálózatának megerősítését. A külügyminisztérium a szövetségesek megbízhatatlanságára panaszkodott. Az igazságügy-minisztérium és az FBI egész litániákat nyújtottak be a belföldi felforgató tevékenységről, és a rejtjelmegfejtő szolgálat lírai hangvételre is képes volt, amikor annak megfestéséről volt szó, mennyire (körül van véve Amerika ellenségek tömegével, akik meg akarják semmisíteni. Mindezzel azt kívánták bizonygatni Eisenhowernak, hogy még sohasem volt Ily sürgetően szükség hírszerző szolgálatokra és a titkos akcióikra az Egyesült Államok számára.

Voltak esetek, amikor háborús konfliktus közvetlen kitörése is veszélyeztetett. 1948 márciusában Lucius Clay tábornok, az Európában állomásozó fegyveres erők főparancsnoka a következőt táviratozta Chamberlain tábornoknak, a hírszerző szolgálat főnökének: „Bizonyos változást észleltem a szovjet magatartásban, amit nehéz lenne definiálni, de ami azt az érzést váltja ki bennem, hogy drámai gyorsasággal kitörhet a háború.“ Elképzelhető, milyen hatást keltett Clay tábornok távirata Washingtonban. A nemzetbiztonsági szerveken belül nagy izgalom támadtt, sokat beszéltek a „háborús fenyegetésről“, és elkeseredett harc kezdődőit a hírszerző szolgálat fenntartására fordított 'összegek növeléséért. Amikor a felvert por leülepedett, az eredmény az volt, hogy semmiféle bizonyítékkal nem lehetett szolgálni arra nézve, hogy a Szovjetunió háború kíronbbantására készült Nyugat-Európa megtámadásával, de ennek ellenére Washingtonban azt a következtetést vonták le, hogy a jövőben Ilyesmi lehetséges lesz, és ezért Amerika Intenzívebb részvétele a hidegháborúban nagyon is jogos.

Kennedy elnök megdolgozásához a titkosszolgálatok főnökei a „rakéta- fegyverkezés terén mutatkozó amerikai lemaradást“ (Missile Gap) használták fel. John Kennedyt, még mielőtt elfoglalta volna az elnöki széket, tájékoztatták a kül- és a katonapolitikáról, valamint a titkosszolgálatokon belüli helyzetről. Egyebek között megismerkedett a Gaither-je- lentéssel, amely a rakétafegyverke- zés terén előrelátható szovjet fejlődésről is tartalmazott tanulmányokat. Uiy módon Kennedyben az a benyomás alakult ki, hogy Amerika lemaradt a rak éta fegyverke zés terén. Ezt, mint ismeretes, az amerikai elnök felhasználta a választási kampányban. A választások után azonban a rakétafegyverkezés terén mutatkozó lemaradást tagadta.

Azt, hogy milyen módszereket alkalmaztak a titkosszolgálatok személyzeti ügyeiben, Edgar Hoover példája mutatja, aki — amikor megtudta, hogy szó . van esetleges féireállí- tásáról — kijelentette: levéltárában elég anyag van ahhoz, hogy biztosítsa a republikánus' párt vereségét a választásokon.

Titkos megállapodások

Az igazságügy-minisz téráummal kötött titkos megállapodás alapján a CIA húsz éven át maga dönthetett arról, hogy munkatársait, ügynökeit lehet vagy nem tehet bűncselekede- tek elkövetésiéért üldözni. A CIA közvetlenül részt vett illegális akciókban., és az igazságügy-minisztérium lemondott törvényes felelősségéről,

1952 és 1973 között a CIA ültén- őrizte az Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti postai küldeményeket New York és más városok p o s tahivá ta la iban.

A CIA egyik különleges csoportja a CHAOS eúnevezésü akcióban 1967 augusztusa és 1972 mároiusa között információkat gyűjtött disszidens csoportokról az Egyesült Államokon belül, jegyzéket dolgozott kii 7200 amerikai állampolgárról, és adatokat táplált be komputerekbe több mint 300 000 személyről és szervezetről. A CHAOS-csoport a CIA-n belüli is ki- siklött az ellenőrzés alól.

CIA-ügynökök a hatvanas évek végén beszivárogtak az Egyesült Államokban levő disszidens csoportokba és megállapították, hogy készítenek-e elő akciókat a CIA vagy pedig más .kormányszervek ellen.

A CIA lehallgatott telefonbeszélgetéseket, és megfigyelés alatt tartott újságírókat, hogy megállapítsa, honnan kapják a bizalmas információkat.

1971- hen a CIA Richard Nixonnak — salját kérésére — titkos információkat szerzett be, amelyek azután politikai szándékainak elérésére szolgáltak.

1972— 73-ban a CIA lehallgatta a nyugati félteke államainak (köztük az Egyesült Államoknak) és két más országnak egymás között és két másik országgal folytatott telefonbeszélgetése it.

A CIA törvényellenes kísérleteket folytatott drogokkal a negyvenes évek végétől 1967-ig.

A hetvenes évek elején a CIA két és fél esztendő leforgása alatt 19 ügynököt szervezett be a narkotikumokkal kísérleteket végző központ számára.

A CIA húsz éven át folytatta külföldig rendőrök és közbiztonsági szerveik kiképzését, és évente 6000 és 48 ezer dollár közötti értékben adott el külföldi rendőrségeknek és rendőrtiszteknek lőfegyvereket és egyéb rendőrségi felszerelést.

A CIA fokozatosan begyűjtötte 7 millió mindenfajta nemzetiségű személy adatait; e listákon 115 000 amerikai állampolgár is szerepelt.

Church szenátor 1975. szeptember 25-én bejelentette, hogy a Szövetségi Nyomozó Hivatal1 (FBI) 1942 és 1968 között 23» esetben követett el betörést „belföldi felforgató elemeknél“, és 20-éves fennállása alatt felszámolt tiltakozó mozgalmakat és csoportokat a COINTELPRO-program keretében, titokban megpróbálta diszkreditálni Martin Luther King polgárjogi harcost, hogy ehhez felhasznált zsarolást, telefonok lehallgatását és megfélemlítést, hogy Hoover igazgató felhasználta a Szövetségi Nyomozó Hivatalt adatok összegyűjtésére prominens személyekről, s ezeket rendszeresein eljutatta a Fe- <_ bér Házba, előzetes megállapodás értelmében INLET rejtjelzéssel.

Amikor Johnson megtudta, hogy a CIA néhány év óta kísérleteket tesz Fidel Castro megölésére, vagy leg- al'ábbis olyan valaki megnyerésére, aki meggyilkolná, megjegyezte: „Ezeknek a fickóknak ott a Karib- tenger térségében gyilkosságokat le- - bonyolító saját részvénytársaságuk van.“

(Végei