Új Szó - Vasárnap, 1978. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-01 / 1. szám

A 023—05-ös számú üzletben Komáromban (Komárno), a Steiner Gábor utcában ta­lálható a DOMÁCE POTRE- BY 023-05 számú vasáru- szaküzlete. Vezetője Csóka Tibor, aki egyben az itt dolgozó bronzérmes szocia­lista munkabrigád vezetője is. A munkabrigád tagjai: Bíró Elemér, Farkas Edit, Sasák Mária, Farkas Éva, Fekete Mária. Ez a 6 tagú kollektíva 1974 júliusában nevezett be a munkaverseny­be. Azóta a vásárlók részé­ről egyetlen panasz sem merült fel. A kiskereskedel­mi áruforgalom tervét 1974- ben 105,7 1975-ben 104,1, 1976-ban 100,9, 1977-ben (a háromnegyed év végéig) 102,4 százalékra teljesítet­ték. Megérdemeltél» a bronz fokozatot. Az igazgatóság rendelkezése értelmében újabb dolgozókkal bővült a létszám. Tóth Eva, Helena Binzaková, Éva Suláková, Zsidek Elemér, a munkabri­gád új tagjai azonban meg­ígérték: a megszabott határ­időig teljesítik azokat a fel­adatokat, melyek szüksége­sek ahhoz, hogy a bronzér­mes szocialista munkabri­gád teljes jogú tagjai lehes­senek. Említésre méltó az új tagokkal bővült munka­kollektíva 1978-ra szóló vál­lalása: a kiskereskedelmi áruforgalom évi tervét 200 ezer korona értékkel túltel­jesítik, a munkahely rende­zése, szépítése alkalmával személyenként ledolgoznak 30 órát, a városszépítési ak­ciók alkalmával további 30 órát, összegyűjtenek 300 kg papírt, társadalmi munká­ban fogják konzerválni a szabadban raktározott vas­árut. Holczer László A rimaszombati IRimavská Sobota) járás mezőgazdasági szakemberei 1967-ben határoz­ták el a kisüzemi baromfite­nyésztés felszámolását. Hét íöldművesszövetkezet és négy állami gazdaság társulásával még abban az évben létrehoz­ták a Baromfitenyésztő Szövet kezeti Gazdaságot. Két egymás­tól távoleső gazdaságban, Ri­maszombat (Rimavská Sobota) és Tornaija (Safárikovo)) mellett kezdték meg a csirkenevelést és a tojóstyúktartást. Az első évek gazdasági eredményei nem hozták meg a várt sikert. A termelés eredményességében azonban döntő fordulat követ­kezett be a hetvenes évek ele­jén, amikor felszámolták az objektumok tervezéséből szár­mazó fogyatékosságokat, meg­kezdték a szakosítást s állan­dósult az üzem vezetősége és munkaközössége. Különösen érzékelhető fejlő­dés mutatkozott az elmúlt öt­éves terv idején. Amíg például 1971-ben egy tojótól az évi to­jáshozam 218 darab volt. a tervidőszak végén az átlagho­zam elérte a 260 darabot. Nö­veli a számszerű termelésemel­kedés értékét az a tény, hogy ugyanakkor 60 fillérről 53 fil­lérre csökkent az önköltség. jelentős megtakarítást ért el az üzem a takarmányozás, mindenekelőtt a szemes takar­mány fogyasztása terén is. Hasonló sikerekkel kecsegtet ez az év is. Az előzetes szá­mítások szerint egymillió koro­nával teljesítik túl a tervezett tiszta haszon értékét. A kiváló eredmények egyik jelentős for­rása az egyre inkább erősödő és terebélyesedő szocialista vállalási és versenymozgalom. A társulás három szocialista munkabrigáddal dicsekedhet, melynek 22 tagja a munkafel­adatok példás teljesítésével tű­nik ki. Az elmúlt tíz évben 124 millió tojást adott közfogyasz­tásra az üzem, 700 ezer csirkét nevelt fel és 57 vagon baromfi­húst dobott piacra. A követ­kező években az üzem a tojás­termelés és a csirkenevelés te­rén a rimaszombati járásban előkelő helyre kerül. Folytat­ják az üzem átépítését és bő­vítését. A jóváhagyott 25 millió koronás beruházás eredménye­ként 1981-ig felépítenek egy négyszintes tojóscsarnokot. A 6. ötéves terv végére mintegy negyvenmillió tojást termelnek, s előreláthatólag mintegy 100 vagon baromfihúst adnak köz- fogyasztásra. Hacsi Attila Százan jelentkeztek Sikeres véradási akciót szerveztek Paláston (Plásfovce). Nem kevesebben, mint százan jelentkeztek, hogy az előre meghatá­rozott napon térítésmentesen vért adjanak. Az akció fő szervezői Farkas Ilona, a helyi egészségügyi központ nővére és Kiss István elvtárs, a Vöröskereszt járási bizottságának tagja, az egészség- ügyi központ mentőkocsijának sofőrje voltak, akik közös válla­lásként száz véradót toboroztak. Farkas Ilona azonban nemcsak szervezi ezeket az akciókat, hanem jó példával jár elöl, hiszen férjével együtt mindig az elsők között szokott vért adni. Nem elő­ször vett részt ilyen akcióban Szikora József sem, aki már a Jánsky-emlékérem bronz fokozatának tulajdonosa. Farkas László, Magda KisSirhonová, Pavel Krizán, Drégely József, Matyó József pedig a következő véradás után kapják majd meg az érmet. Egyébként az akció sikerében része volt a helyi Béke Efsz veze­tőségének, a helyi alapiskolák pedagógusainak is, akik mind a szervezés, mind a véradás terén személyesen példát mutattak. Bellus Imre A«níg a felszolgáló... Vadászvacsorához terítve A felvételt JUHASZ ISTVÁN készítette Sok mindentől, sok mindenkitől függ, amíg a közét­keztetési üzemekben a felszolgáló nyugodtan a vendég asztalához léphet, és jó étvágyat kívánhat. Többek kö­zött azoktól is, akik szervezik, irányítják a közétkezte­tési üzemekben dolgozók munkáját. Csakhogy erre fel kell készíteni a vezetőket. Érsekújváron (Nővé Zámky) 1972 óta ezzel foglalkozik a Közgazdasági Szakközépiskola, melynek közétkeztetési tagozatán kétféle módon szer­vezték meg a szakemberek képzését. Az iskolai tanul­mányokat sikerrel befejező fiatalok számára négyéves, érettségivel végződő oktatást szerveztek. Akik már érettségiztek, felépítményi tagozaton szerezhetnek szak- képzettséget. A szaktantárgyakat olyan pedagógusok ta­nítják, akik töbo «éves gyakorlati munka után jöttek az iskolába és pedagógiai képesítéssel is rendelkeznek, vagy olyanok, akik a pedagógusi képesítés mellé szak­ismereteket szereztek a piesfanyi Idegenforgalmi Szak- középiskolában. A fiatalok az általános műveltség meg­szerzéséhez szükséges tantárgyakon kívül nyelveket, földrajzot, közgazdaságtant, élelmiszerismerettant tanul­nak. A nyelveken és a két utóbbi tantárgyon kívül még üzemi gyakorlatból is érettségiznek. Lévai Róbert, az iskola igazgatója elmondta, hogy különös figyelmet for­dítanak az üzemi gyakorlatokra, bár nem az ,a felada­tuk, hogy felszolgálókat, pincéreket képezzenek, de kö­zépkáder vezető szakmai ismeret nélkül el sem képzel­hető. A tanulók állandó jellegű gyakorlaton vesznek részt, amikor az iskola ebédlőjében kiszolgálják iskola­társaikat. Legeredményesebb azonban a nyári szünidők­ben való gyakorlati képzés. A második évfolyam elvég­zése után az NDK-ban, Rügen szigetén, a harmadik év­folyam után Bulgáriában, a Napfényesparton 6—8 hetes gyakorlaton vesznek részt. A képesítés megszerzése után a közétkeztetési tagozat tanulói üzemvezetők, részlegvezetők lesznek szállókban, éttermekben vagy nagyobb üzemek dolgozóinak közétkeztetését szervezik, irányítják. Tőlük is függ, hogy a felszolgáló jó étvá­gyat kívánhasson, ha ezen közétkeztetési üzemek va­lamelyikében asztalhoz ülünk. Dr. Hofer Lajos Sikerült a próbaüzemeltetés Népviselet és szőttesek A néphagyományok, folk­lórkincsek felkutatása, fel­dolgozása terén az utóbbi években egyre nagyobb si­kereket ér el a lévai (Levi- ce) Barsi Múzeum. Tavaly a járás népi építészetével ismertette meg az érdeklő­dőket, most pédig a „Nép­viselet és szőttesek a lévai járásban“ című kiállításával keltette fel a látogatók és a megnyitón megjelent szakemberek figyelmét. A múzeum fiatal etnográfusai, Katarina Rényiová és Viera Steváková az utóbbi három évben sok anyagot gyűjtöt­tek. Eredményeként most sikerült bemutatni a járás 11 északi községére jellem­ző barsi népviseletet, annak fejlődési változatait. A ki­állítás nem nyújt átfogó ké­pet az egész járás népvise­leti hagyományairól, csak jelzi, hogy a barsi viseletén kívül hol vannak még fel­kutatásra váró területek, de így is jelentős előrelépést jelent a múzeum néprajzi munkájában, amely fokoza­tosan az egész gyűjtőterü­letre kiterjed. A szőttesek bemutatása már ennek az igénynek is eleget tesz, mert az egész járásra kiter­jedt gyűjtés alapján ad ké­pet e népművészeti ág szín- és motívumgazdagságáról. Az egyszerű, de kifinomult ízlésre valló színekre és dí­szítő elemekre méltán fi­gyeltek fel a helyi textil­gyár vezetői és formaterve­zői is, akik elhatározták, hogy a jövőben felhasznál­ják majd a legjellegzetesebb és legszebb szőtteselemeket. A sikeres kiállítás anyagá­val, népünk gazdag művé­szetével a lengyelországi Tarnówban is hamarosan megismerkednek majd, mert csereakció keretében ott is megrendezik ezt a kiállítást. Dr. Sándor Károly A kiállítás egyik része A felvételt Elena Koiűthová készítette /I Az idény végén már csak néhány jármű várakozott a főbejárat előtt A szerző felvétele Somorján (Samorín) az 550 vagon kapacitású bor­üzemben véget ért a próbaüzemeltetés, melynek során a több millió korona értékű gépi berendezés és a dol­gozók sikerrel állták a próbát. Gálji László üzemvezető elmondta, hogy 1977-ben a szőlőtermés hozama maga­sabb és jobb minőségű volt a szokottnál, így a tervezett 480 vagon szőlő helyett 541 vagon kitűnő minőségű szőlőt kaptak, a felvásárlás tervét 112,7 százalékra tel­jesítették. Az Alistáli (Hroboftovo) Efsz-től 103,5 vagon szőlőt vásároltak, a Hodosi (Vydrany) Efsz-től 88 vagon szőlőt. A termelők sorában harmadik a Gombai (Hu- bicej Állami Gazdaság, mely 48 vagon szőlőt szállított a borüzembe. A szakemberek számítása szerint Csallóközben az idén további 70—80 hektárral növekszik a termőterület, s ezzel párhuzamosan már 600 vagon szőlő felvásárlá­sára számítanak. Egyébként az új borüzemben már el­csendesedtek a gépek, de még sok munka vár a dol­gozókra, amíg az itt tárolt 525 vagonnyi bort Récsére (Raca) a palackozóba szállítják. Méri István l. 1. A munkaverseny élenjárói A szerző felvétele £ ^ JT EL, Ik C arjn B ff > *á* ktk j| Qm S_ r- ,4? gá

Next

/
Thumbnails
Contents