Új Szó - Vasárnap, 1978. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-22 / 4. szám
A MUNKÁID!) K1KASZNAIASANAK TARTALÉKAI ÍRTA: KROCSÁNY DEZSŐ, AZ SZSZK MUNKA- ÉS SZOCIÁLISÜGYI MINISZTERE A társadalmi termelés növekedése, a dolgozók anyagi és kulturális színvonalának emelése mind nagyobb igényeket támaszt a népgazdaság hatékonysága növelésével szemben. Egyes ágazatokban és szervezetekben a megnövekedett feladatokat lényegében a dolgozók jelenlegi, avagy csökkentett számával kell teljesíteni. Ezért van nagy jelentősége valamennyi munkaerőforrás hatékony kiaknázásának, mivel ezek a népgazdaság fejlődésének döntő fontosságú tényezői. A feladatok igényességének általános hangoztatása azonban nem oldja meg a bonyolult problémákat. A feladatok teljesítése dolgozóink becsületes, áldozatkész munkájától, és minden munkahelyen a belső tartalékokat feltáró alkotó kezdeményezéstől függ. Ebben példát mutatnak főleg a szocialista munkabrigádok és a komplex ra- cionalizációs brigádok. A fejlett szocialista társadalomban az életszínvonal tartós emelkedése és a szociális biztonságérzet szavatolása megteremti a munkakezdeményezés fejlesztésének és a dolgozók irányításban való részvételének kedvező feltételeit. Erre támaszkodva a kezdeményezést a problémák megoldására, a gyönge pontok kiküszöbölésére, és a nagyobb hatékonyság elérésére kell orientálni. Minden üzemben és vállalatban a terv teljesítése érdekében több problémával kell megbirkózni. Ez a leggyakrabban munkaerőkérdés. Alig akad olyan szervezet, amely ne igényelne további dolgozókat. A foglalkoztatottság azonban lényegében a iter- melőképes lakosság hányadának alakulásától függ, s ez a lakossági kategória a hatodik és a hetedik ötéves tervidőszakban lassabban növekszik. Ennek folytán évről évre mind kevesebb új dolgozót vonhatunk be a munkafolyamatba. A munkaerőknek technikával való helyettesítése fontos, de fokozatos folyamat. Jelen problémáinak megoldására merítenünk kell a munkaidő, a jelenleg mozgósítható nem beruházási jellegű tényező felhasználásának tartalékaiból. A munkaidő felhasználását a műszakok keretében nem szűkítjük le csak a munkahelyről vaíő Idő előtti távozás problémájára. Ez sokkal bonyolultabb kérdés, amelynek megoldása rendszerességet követel meg. Ebben az írásban a problémáknak csak egy részével kívánok foglalkozni, mégpedig azokkal a — nevezzük így — külső feltételekkel, amelyeket elsősorban a kereskedelem, a közlekedés, a szolgáltatások, az egészségügyi intézmények, a különféle hivatalok, a nemzeti bizottságok stb. biztosítanak. Arról van sző, hogy a dolgozók magánügyeiket munkaidőn kívül intézhessék el, idejében eljussanak munkahelyükre, rendesen befejezzék a műszakot, és kellő időben eljussanak haza is, illetve bevásárolhassanak sitb. Összehangoltan — szervezetten Tekintettel a dolog fontosságára, az SZSZK kormánya nagy figyelmet szentel a munkaidő hatékony kihasználásának. A jóváhagyott intézkedések alapján az egyes tárcák és szervezetek keretében megtettük az első lépéseket a munkaidő jobb kihasználására. Az eddigi tapasztalatok és eredmények igazolják, hogy az ezzel kapcsolatos problémák megoldására foganatosított in-N tézkedések helyesek voltak. Pozitívan értékelhető, hogy fokozatosan kialakulnak a dolgozók személyi időveszteségei csökkentésének külső feltételei, jóllehet néhány problémát rugalmasabban kell megoldani. Más szóval, javultak a vállalati szolgáltatások és javult a munka szervezése. Ugyanakkor a munkaidő jobb kihasználása problémáira a szervezetek vezető gazdasági dolgozói gondot fordítanak az évi gazdálkodási eredmények értékelésével, valamint a munka racionalizálása ágazati és vállalati koncepcióinak kidolgozásával kapcsolatban is. • Számos területen már jó eredményeket értünk el. Amióta áttértünk az ötnapos munkahétre, módosították és összehangolták a vasúti és az autóbusz menetrendeket. Ritkábban fordul elő az, hogy a szállítóeszközök szorosan az adott termelővállalat műszakkezdése előtt vagy a műszak után érkeznek, illetve indulnak. Módosították az üzletek nyitvatartási idejét is. Az SZSZK Kereskedelmi Minisztériumának rendszerében hétfőn az üzletek 49 százaléka, kedden, szerdán és csütörtökön 69 százaléka, pénteken pedig 76 százaléka tart nyitva egészen 18 óráig, míg a Fogyasztási Szövetkezetek Szlovákiai Szövetségének rendszerében hétfőn az üzletek 20, kedden, szerdán és csütörtökön 42 és pénteken 55 százaléka. Az ilyesformán megoldott problémák mellett a gyakorlatban felmerül néhány további. Ide sorolható elsősorban a nagykereskedelmi vállalatokból az áru elosztása, a több műszakban üzemelő boltok növelése, a nagykereskedelmi raktárak dolgozói munkaidejének összehangolása a boltok nyitási idejével stb. A kereskedelem ■ dolgozói tisztában vannak a szolgáltatásokban betöltött küldetésükkel, de azzal a ténnyel is, hogy csak akkor árulhatnak, ha akadnak vásárlóik. Ehhez a helyzethez al- kalmazkodnak. A másik oldalon azonban nekik is. más dolgozókhoz hasonlóan, jogos, igényeik és követelményeik vannak. Ennek érdekében a nemzeti bizottságok egyeztető bizottságai foglal: koztak az üzletekben dolgozó nők, bölcsődék és óvodák üzemeltetésével, valamint á személyszállítással kapcsolatos igényéinek megoldásával. Szórványos esetektől eltekintve megállapítható, hogyha kérdést megoldották, s ez hozzájárul ahhoz, hogy a kereskedelemben intézkedéseket foganatosíthattak és foganatosítanak a munkaidő rendezésére. A kereskedelemhez hasonlóan más szolgáltató szervezetekben is módosították az üzemeltetés idejét. A javító- vállalatok a munka nagyobb hányadát közvetlenül a megrendelők lakásaiban végzik el. A jóváhagyott kormányintézkedések alapján a javíító szolgáltatásokat nyújtó szervezetek 64 százalékának módosult az üzemeltetési ideje. Amin még változtatni kell A vállalati, szolgáltatások viszonylatában főleg a büfékben az árusításnak, az üzemi éttermekben az étkeztetésnek, továbbá az üzemi egészségügyi szolgáltatásoknak és más vállalati szolgáltatásoknak rossz megszervezése PROLÓGUS Ahány autóbusz, annyiféle autóbuszsofőr van. Jómagam a Kosice—Reäica útvonalon közlekedőket ismerem a legjobban. Persze, ha tényleg igazat akarok mondani, akkor az „ismerem“ szót idézőjelbe kell tennem. Tulajdonképpen az a legérdekesebb, hogy az emberek százai, ezrei ülnek naponta autóbuszba, s olyan valakire bízzák magukat, akit jól nem is ismernek. Itt persze valaki felteheti az akadékoskodó kérdést: talán szükséges, hogy minden utas ismerjen minden buszsofőrt?! Nos, erről szó sincs. Azt azonban nem tagadhatjuk le, hogy közömbösek vagyunk a buszsofőrökkel szemben, hogy nincs jó, vagy rossz véleményünk róluk. Engem például mindig is izgatott a kérdés: Hogy lesz valaki buszsofőr? Egyáltalán van-e valamilyen szépség ebben a szakmában? Vajon jogos-e minden esetben az utasok elmarasztaló véleménye a buszsofőrökről — és számos ezekhez hasonló kérdés, mely nem is hagyott addig nyugton, míg az egyik alkalommal a végállomáson Kandik Istvánt rá nem bírtam, hogy mesélje el az életét. A MONOLÓG Szüleim földműveléssel foglalkoztak, de a mezőgazdasághoz nekem valahogy nem volt kedvem. Láttam, hogy az apám mennyit küszködik, s a kenyér még így is az időjárástól függ. Akkor, ha a jég elverte a határt, vagy ha a nagy esőzések kimosták a vetést, bizony sírni lehetett. Biztosító ugyan volt akkor is, de az hol fizetett, hol nem. Az urak azt csináltak, amit akartak. Bitangságból volt akkor a legtöbb! Miután 1943-ban elvégeztem a nyolc osztályt, mondtam is apámnak, valamilyen iparosmunka után kellene néznem. Apám megértő ember volt. Azt mondta, nézd fiam, ha úgy gondolod, csak menj. Ezt a kis földecskét a két húgoddal is megművelem. Menjek, de hova? Ekkor .már háború volt. Egyszer aztán mégis adódott lehetőség. Felvétel volt a Diósgyőri Vasgyárba. Ez hadiüzem volt. Jelentkezni én is jelentkeztem, de elmenni már nem mehettem el, mert közeledett a front. Még nem voltam katonaköteles, de engem is bevonultattak. Csakhogy én Kassán igen hamar meglógtam. Ez a többiekhez hasonlóan elmentem ' az állami gazdaságba megtudni, akad-e számomra valamilyen munka? Az állami gazdaságnak akkor két traktora volt. Az egyikkel Fancsalszki járt, a másikkal pedig Szúnyog, Egyszer aztán az egyik traktor hátsó kerekére defektet kapott, de nem tudták megcsinálni. A két traktoros ott állt a még vagy kétszer megismétlődött, és aztán csak vége lett a háborúnak! A családunk szerencsére életben maradt, de mindenből kifosztottam Mit csináljak? Hova menjek? Hol keressek pénzt? — kérdeztem ismételten magamtól. Tenni kellett Valamit. Ügy láttam, az építkezéseken van a legtöbb emberre szükség. Odamentem. Makran- cot és Bodolőt teljesen szétbombázták. Azt kezdtük építeni. Régi teherautókat kaptunk: Egy ilyenre kerültem kocsikísérőnek. A sofőr még most is él. Be- nyickinek hívják, itt lakik Kassán. Ezek valamilyen francia gyártmányú kocsik voltak. Mindegyiket tréfás névvel láttuk el. Ezt festékkel rá is másoltuk. Olyan autók voltak ezek, hogy ritka volt az a nap, amikor a fuvar volt több és nem a defekt. Ezeken az autókon még indító sem volt! Ha be akartuk gyújtani, kurblizni kellett... Késő őszig dolgoztam itt az építkezésen, de mikor elfogyott a munka, nem volt ml mást tenni, hazamentem. Otthon aztán Kandik István (A szerző felvétele) lesüppedt gumi felett, a nép meg várta, hogy kivigyék őket a Rózsás-tanyára, ami bizony nem volt közel. ■ Látitam, hogy mi a helyzet. Odamentem, és egy. órán belül megcsináltam a defektet. Kupec — a gazdaságvezető — mindezt végignézte. Oda is jött hozzám, és megkérdezte, hogyan is van az, hogy értek hozzá? Mondtam neki, hogy kocsikísérő voltam és ott tanultam meg. Másnap már ki is küldött az egyik traktorossal a mezőre, mutassa meg nekem, hogyan kell vezetni a traktort! No, de az nekem nem mutatott meg semmit. Nem tudom, a kenyerét féltette-e tőlem, de hallottam, amikor mondta a másiknak, hogy ilyen taknyos inast sózott Kupec a nyakába. Nem elég neki a saját gondja, még rám is ügyeljen! Persze, mindezit azért mondta, mert szégyellte magát, hogy ő nem tudta megcsinálni a defektet. Ám, ha ő nem Is mondott nekem semmit, én a szememet nem tartottam csukva. Vezetni amúgy is tudtam, így hát szántani is csakhamar megtanultam. A végén, aztán jött a gazdaságba egy harmadik traktor. Az egyik régit ékkor ideadták nekem. Hajtásim még nem volt, de akkor másnak sem volt, dolgozni meg kellett. Ment is az nekem elég jól,. de egyszer Buzita felett — azon ,a nagy dombon — feldőltem. Csak a véletlennek köszönhettem, hogy nem maradtam a itraktor alatt. Ezek még az első Skoda traktorok voltak. Rövid volt az orruk. Ha hátra feltettük a fogaskerekeket, s azok jól belevágódtak a földbe, felágaskodott a traktor eleje, és már dőlt is. Ekkor Kupec is megijedt és mondta nekem: szerezzem meg a hajtási jogosítványt. Felmentem Kassára. Akkor Gáspár volt az egyedüli sofőroktató. Látta, hogy jól megy nekem a vezetés, így hát egy hónapon belül a vizsgát is len tohettem. Húszéves múltam akkor. Katona még nem voltam. Azt sem tudtam, mi lesz, visznek-e, vagy sem? Ekkor aztán olyasmi történt, amit egyikünk sem várt. Behívó helyett „fehér lapot“ 1978. I. 22. BjgüH 6 Egy buszsofőr bemutatkozik
