Új Szó - Vasárnap, 1978. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-22 / 4. szám
következtében vész el a munkaidő egy része. A dolgozók az üzemi és a területi egészségügyi intézményeket kizárólag munkaidőben látogatják, jóllehet tudnak róla, hogy orvos felkeresésére csak akkor igényelhetnek fizetett időt, ha ezt nem tehetik meg munkaidőn kívül. Ez teljes mértékben vonatkozik az üzemi egészségügyi berendezésekre is, mivel az adott szervezetek a rendelőórákat megbeszélhetik az üzemi orvossal úgy, hogy a többműszakban üzemelő vállalatokban is a dolgozók a műszak előtt, vagy után részesülhessenek a szokványos gyógykezelésben vagy kivizsgálásban. Fokozatosan kidolgozzák a vállalaton belüli szolgáltatások tökéletesítését célzó intézkedéseket is, ami vonatkozik a tízórai vásárlására éppen úgy, mint a meleg ételek felszolgálására. A kialakított feltételek automatikusan még nem szavatolják a munkaidő jobb kihasználását. Ehhez hozzá kell járulnia mind a két félnek. Az eddi- v gi tapasztalatok, valamint a különféle felmérések és a nyilvántartás eredményei is arról lianúskodnak, hogy fogyatékosságok tapasztalhatók mindkét oldalon. A külső feltételek kihasználását saját érdekének tekintse elsősorban az a szervezet, amelynek ezt a segítséget nyújtják. A termelőszervezetek a jóváhagyott kormányhatározat alapján lépéseket tettek annak érdekében, hogy nyilvántartást vezessenek a munkahelyre való érkezésről, illetve távozásról, mégpedig a műszak folyamán is. A különféle intézmények délelőtti órákban történő meglátogatása azonban arról tanúskodik, hogy a vállalatokban még mindig liberálisan engedélyezik a dolgozók távozását, és ritkán kívánják meg tőlük, hogy — azokban az esetekben, amikor ez lehetséges — ügyüket munkaidő után intézzék el. A munkaidő-veszteségek csökkentése hosszadalmas folyamat, amelynek végső gazdasági eredménye objektív, de egyben szubjektív tényezőktől is függ. A munkaidő maradéktalan kihasználása nem függ és nem függhet csak a szervezetek és vezető gazdasági dolgozóik jóakaratától. Az elfogadott intézkedések hatásfokát bizonyos mértékig csökkentik az objektív okok (nyersanyag, anyag, energetika, közlekedés, a terciális szféra egyes szolgáltatási szakaszai), amelyeket tekintetbe kell venni. Lényeges azonban az, hogy a szervezetek az időveszteség nagyobb részére befolyást gyakorolhatnak. Minden szervezetben még nem vált az irányítómunka részévé az a kötelesség, hogy feltárják és felhasználják a munkaidővel való gazdálkodás tartalékait. Ennek gyakran az a magyarázata, hogy a tervfeladatokat bár egyenetlenül, a negyedév, vagy az év végén kifejtett rohammunkával, és a túlórák száma gyarapodásának árán, de teljesítik. A szocialista társadalom óriási eszközöket fordít a munka- és az életfeltételek javítására, az életszínvonal emelkedésének és a szociális biztonságérzetnek szavatolására. A személyi és a társadalmi fogyasztás rendkívül dinamikus növekedését mind bonyolultabbá váló — főleg külgazdasági feltételek között biztosítjuk. Ezért nemcsak joggal elvárható, hanem kifejezetten meg is követelhető, hogy minden egyén képességeinek és lehetőségeinek megfelelően hozzájáruljon a társadalmi források gyarapításához. E tekintetben minimális követelmény, hogy minden egyes dolgozó, s még inkább a vezető dolgozók maradéktalanul kihasználják a munkaidőt, s hogy a munka célszerű és hatékony legyen. A mesterek és a vezetők feladata nemcsak az, hogy figyelemmel kövessék beosztottjaiknál a munkaidő megtartását, hanem felelnek azért is, hogy a munkához minden szükségeset előkészítsenek, biztosítsák az anyagot, a terveket és a zavartalan termelési folyamatot. A mesterek és a vezető dolgozók tehát nemcsak a munkafegyelem őrei, hanem elsősorban a munka és a termelés szervezői. E szerepük következetes teljesítésével jelentős mértékben kell hozzájárulniuk a munkaidőveszteségek csökkentéséhez. További tennivalóik Tekintettel a munkaidő felhasználásának eddigi alakulására, és a gazdasági fejlődés nem beruházási jellegű tényezői mozgósításának sürgető igényére, a következő időszakban szükséges, hogy: • a szervezetekben az eddiginél sokkal nagyobb mértékben felmérjék és elemezzék a munkanap kihasználását, mélyrehatóan és célszerűen ellenőrizzék a középfokú irányító szervek és a közpomti szervek intézkedéseinek megvalósítását; • a munka racionalizálása és nor- mázása koncepcióinak keretében tökéletesítsék a munka irányítását és megszervezését; ezzel összefüggésben azáltal is biztosítani kell a feladatok egyenletesebb teljesítését, hogy a dolgozók az év folyamán arányosabb elosztásban merítik ki szabadságukat; • a felesleges időveszteségek elkerülésére felhasználják a lakossági szolgáltatások szférájában megteremtett feltételeket, valamint tökéletesítik és kibővítik saját vállalati szolgáltatásaikat. A CSKP XV. kongresszusa kitűzte azt a követelményt, hogy hatékonyabbá és jobb minőségűvé kell tenni a termelést és általában minden munkát. Ez megkívánja, hogy széles fronton harc Induljon minden óra és perc effektiv kihasználásáért. Ezeknek a tartalékoknak a feltárása és felhasználása minden szervezetben és minden ágazatban tartós folyamattá kell, hogy váljon. Ebbe a folyamatba be kell vonni a társadalmi szervezetekeit is, főleg a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalmat és a Szocialista Ifjúsági Szövetséget, valamint a tömegkommunikációs eszközöket. E tekintetben pozitív szerepe van főleg a Csehszlovák Rádiónak és a Csehszlovák Televíziónak. A dolgozók kezdeményezése fejlesztésében elsősorban a szocialista munkabrigádokat, a komplex racionalizációs brigádokat, az újítókat és a fiatalok fényszóróit kell ösztönözni a munkaidő maradéktalan kihasználására. A munkaidő kihasználásának problémáival foglalkozni kell a gazdasági és a szak- szervezeti szervek politikai nevelő tevékenysége keretében is, valamint a dolgozók ciklikus oktatásának tanulmányi terveiben is. kaptunk ... Megint összeomlott minden. A kitelepítés hírére eluralkodott rajtam is a bizonytalanság érzése. Ha nem jön negyvennyolc februárja, nem is tudom mi lett volna ... ötvenben aztán elvittek katonának. Leszerelés után Szepsibe — a traktorállomásra mentem dolgozni. Kilenc, vagy tíz traktor volt ott. Szántani jártunk. Szövetkezetek akkor a Bodva völgyében még nem voltak. A magángazdálkodóknak, a parasztoknak jártunk szántani. A parasztok eleinte nem akartak traktorral szántatnl. Azt tartották, hogy tönkreteszi a földet. Nekünk az ellenkezőjét kellett bebizonyítanunk. Én Debrődre jártam ki. Ott ráadásul még tiszta kő volt a határ, de azért megmutattam, hogy a keskeny földet is jól meg lehat traktorral szántani! Megszerettek ott az emberek. Mikor az egyiknek fölszántottam a földjét, már jött a másik, hogy holnap jöjjek az övét is. Cigarettát, ételt hoztak ki a földekre. Este meg még nagyobb vendégséget rendeztek. Később aztán még nagyobb ütemben elkezdődött a mezőgazdaság szocializálása. A traktorállomásra kezdtük összegyűjteni a cséplőgépeket. Engem sokan Ismertek ezen a vidéken, bevallom, bizony nem volt kellemes a szitkokat hallgatni, amikor a gazdákhoz elmentem, hogy a cséplőgépjüket behúzassam a traktor- állomásra. Akkor az emberek még nem értették meg, hogy ez értük, a jobb 1978. életük érdekében történik ... , Nem mondom, érdekes, nem minden• 22- napi munka volt ez, de mégis, mikor hívtak, hogy menjek a Kassai ÉpítőO Ipari Vállalathoz dolgozni, kis habozás után igent mondtam. Ha így visszapil- 1^9 lantok a múltra, azt kell mondanom, hogy én valahogy mindig kerestem az újat. Nem szeretem az egyhangúságot. Akkor kezdtük ©1 építeni a Kelet- szlovákiai Gépgyárat. Eleinte éh itt is P traktorral jártam. A vasútról fuvaroztam a szállítmányokat az építkezésre. Később aztán megkaptam az első gépkocsit! Micsoda autó volt az? A Praga elka! Csak kardánfékje volt, a kerekeken fék nem volt. Képzeld, öttonás kocsi! Ha most rágondolok, hogy én ilyen autóval hordtam a Bankóról a kavicsot, a hajam szála is égnek áll. És ennek a kocsinak még AC-pumpája sem volt! A benzintartályt a kocsi tetejére helyezték, és a motorba szabadeséssel jutott el az üzemanyag. Ha partnak mentem, vigyázni kellett, nehogy magasabban legyen a kocsi eleje, mint a kabin, mert akkor nem kapott volna benzint a motor. Aztán, mikor már majdnem felépítettük a gépgyárat, az építőipari vállalatot a magasépítő vállalat vette át, s engem Korompára küldtek dolgozni. Ekkor már nős voltam. A feleségem a gépgyárban dolgozott. Elmentem Korompára, de mondtam, hogy nem maradok ott, mert hát milyen élet lesz az?! Hazajöttem. Itt a gépgyárban viszont lapáton kívül mást nem tudtak a kezembe adni. Szerencsére akkor már kezdték építeni Nagyida mellett a Hukót, a Kelet-szlovákiai Vasmű elődjét, s a CSAD-nak már voltak ott garázsai. ötvenhárom júliusában mentem oda. Felvettek, és azóta is itt dolgozom. Néhány évig teherautóval jártam. Részt vettem aztán még az almási alagút építésében, majd mikor az autóbusz vezetéséhez sikerült megszereznem a jogosítványt — pontosan ötvenhat januárjától — buszsofőr lettem. A Kassa—Reste vonalon kezdtem járni. Itt akkor két autóbusz közlekedett. Még a régi Skoda buszok. Ezekben nem volt fűtés. Ez még hagyján! De az utak milyenek voltak! így lettem buszsofőr, s itt vagyok a mai napig. Hetvenhat decemberében már megvolt az 1 millió 250 ezer, baleset nélkül levezetett kilométerem. Hetvenhétben ehhez még 72 ezret csináltam. A nyugdíjkorhatárig még tíz. évem van hátra. A másfél millió kilométert addig még minden bizonnyal levezetem, bár már érzem, hogy az egykori fiatal erő hiányzik. Mostanában 318 kilométert csinálok naponta. Reggel három órakor kelek, mert hideg van, és be kell melegíteni a motort, meg a buszt is. Este hatig — kisebb szünetekkel — állandóan vezetek. Egy időben jártam DobSinába, Klatovyba is. Mikor megnyílt a Kassa—Budapest járat, egy fél évig én szállítottam az utasokat. Tizenhárom évig nemzetközi vonalon is jártam. Szeretem a turistákat. Tudod, az nagyon érdekes, mikor először megy valahová az ember. Szép, de azért nehéz életük van a buszsofőröknek. A szép az, hogy mindig menni kell. Mindig más tájakat látni, mindig más embereket megismerni. Mi sohasem unatkozunk. Még csak negyed nyolc van, de látod, már ma reggel is hat útvonalat bejártam. Mindenhol más emberek szállnak be a buszba. Már tudom, melyikkel milyen nyelven és hogyan kell beszélni ... És a szakma nehezebb oldala? Hát a tél, a köd, a jég, a hó! Nem kell mondani, hogy miért. És aztán a sok éjszaka! Bizony kitartás kellett ehhez és megértő feleség. Volt úgy, hogy két-há- rom hétig távol voltam a családtól. Ha netalán valami baj lett volna otthon, a feleségem nem is tudott volna hova telefonálni utánam. Bizony a három gyermekünket is ő nevelte fel. Lelkiis- meret-furdalásom van emiatt, de mondhatom, ettől eltekintve, elégedett vagyok. EPILÓGUS Kandik István szavaihoz kiegészítő magyarázkodásra nincs szükség. Mindahhoz, amit elmondott, csupán annyit tennék hozzá, hogy két lánya ipari szakközépiskolát végzett, a fia pedig tanító. Lányának két, fiának egy gyereke van. Ez utóbbi tény íratja velem: bízom benne, hogy Kandik István tartalmas élete jutalmául nyugdíjas éveiben majdan a családközelség megnyugtató érzését is élvezni fogja. Addig persze szülőfalumból még sokszor feljövök vele Kassára, Azért is, mert az ezen az útvonalon közlekedő hét buszsofőr közül ő jár a legpontosabban. SZÁSZAK GYÖRGY IFJÚSÁGI jarat Amikor Stefan Németh munkába lépett a Bratislavai Közlekedési Vállalathoz, már tapasztalt ifjúsági tisztségviselő volt. Előző munkahelyén, a Bratislavai Fémfeldolgozó Vállalatnál felvették a párt tagjelöltjei sorába. Új munkahelyén újabb járművekre szerzett hajtási jogosítványt, és autóbuszvezető lett. Nem telt el sok idő és Stefant máris fontos feladattal bízták meg: fiatal buszvezetőkből létre kellett hoznia egy új expresszjáratot lebonyolító kollektívát. Így a Szlovák Nemzeti Színház és Dúbravka között közlekedő 104-es számú járaton 20 fiatal sofőr teljesít szolgálatot, 10 Ikarus autóbusszal. A munka nehéz, megerőltető. A Németh-brigád azonban jókedvvel végzi. Eddig még senki sem panaszkodott rájuk, szép sikereket értek el. Megszerezték a SZISZ II. kongresszusának kollektívája címet, jelenleg a szocialista munkabrigád cím megszerzéséért versenyeznek. Még az ésszerűsítésben is kitűnnek. Hosszú hónapokon át nem hagyta őket nyugton, hogy a 104-es számú járatot lebonyolító Stefan Németh (Jozef Karnér felvétele) autóbuszok nappal kihasználatlanok, és ezzel ,a vállalat pénzt veszít. Kollektív javaslatot nyújtottak be, melynek eredményeképpen megtakarítottak egy járművet és két sofőr munkáját — a közlekedés folyamatosságának veszélyeztetése nélkül. Más javaslataikkal több ezer liter olaj megtakarítását érték el. A munkaerővándorlás a Bratislavai Közlekedési Vállalat egyik legnagyobb problémája. A Németh- brigád tagjai erről ezt. mondják: — Tudjuk miért. Nem könnyű az életük a városi tömegközlekedési eszközök vezetőinek. A legtöbb időt munkában töltjük, otthon keveset látnak bennünket. Ezért nagy megértésre van szükségünk a család részéről. A megértés hiánya problémákat okoz és odavezet, hogy a járművezetők otthagyják a vállalatot. Hogyan oldotta meg ezt a prob-, lémát a Németh-brigád? Különféle rendezvényeket, például kirándulásokat, színház- és mozilátogatásokat szerveznek, amelyre a család többi tagjával együtt mennek el. Ha valakinek gyereke születik, vagy mondjuk a kollektíva valamelyik tagja a születésnapját ünnepli, a családtagokat is meghívják. A családok összebarátkoznak egymással, a feleségek megismerkednek férjük munkatársaival. Az sem lebecsülendő körülmény, hogy a családtagok ily módon tudomást szereznek a buszvezetők problémáiról, beláthatják, hogy a sofőr munkája igényes, s ezentúl jobb megértést tanúsítanak. A Németh-brigád a vállalat legjobb és legdolgosabb munkacsoportjainak egyike. Lehetséges, hogy vezetőjét rövid időn belül elveszíti, mivel bentlakásos SZISZ- tanfolyamra küldték, amelynek elvégzése után a SZISZ apparátusában fog dolgozni. A kollektíva azonban kiváló, és bizonyára talál majd rátermett új vezetőt. Stefan Németh azonban a jól végzett munka, a sikeresen teljesített pártfeladat tudatában fog megválni a kollektívától. fira) ■m
