Új Szó - Vasárnap, 1978. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-22 / 4. szám

K orunk legfőbb jellemvonása a kapitalizmusból a szocia­lizmusba való átmenet. Ezt a folyamatot a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forrada­lom indította meg. A szo­cializmus pozíciói azóta is egyre szi­lárdulnak és szélesednek. Dinamiz­musával és azzal a képességével, hogy sikeresen megoldja a jelenkori világ alapvető problémáit, a szocia­lizmus történelmi előnyei egyre fo­kozatosabban kirajzolódnak. A jelen­kori tőkés társadalom mélyülő válsá­gával összehasonlítva még meggyő­zőbbek a szocializmus által elért nagy forradalmi vívmányok és korlátlan távlatok. Az Októberi Forradalom óta meg­tett 60 éves út történelmi tapaszta­latai megkönnyítik a szocializmus vi­lágtörténelmi jelentőségének megér­tését, és azt, hogy a szocialista esz­méket szervesen egybekapcsoljuk ko­runk időszerű kérdéseivel, s világo­sabban lássuk ezen eszmék megvaló­sításának útját. Ebben a szellemben a CSKP Köz­ponti Bizottsága által az Októberi Forradalom 60. évfordulója alkalmá­ból kiadott határozat is hangsúlyozta, szakaszaival kapcsolatos kérdések megoldása során Lenin rámutatott arra, hogy a fő fejlődési folyamat a konkrét körülményektől függ. Ál­lam és társadalom című művében, amelyet hatvan évvel ezelőtt írt, to­vábbfejlesztette Marx és Engels taní­tását a kommunista társadalom ala­csonyabb és magasabb rendű szaka­szának kapcsolatáról. „A szocialista élet — mondotta Brezsnyev elvtárs az SZKP XXIV. kongresszusán — sikereivel és távla­taival, összes problémáival ; még fia­tal, növekvő társadalmi szervezetnek számít, amelyben még nem minden véglegesen rendezett, s magán viseli az elmúlt történelmi korszakok nyo­mait. A szocializmus állandó mozgás­ban van, állandóan tökéletesedik." Annak, hogy meglátjuk a szocializ­mus fejlődésének változó körülmé­nyeit és specifikus formáit, semmi köze sincs a revizionisták azon tö­rekvéséhez, hogy az alacsonyabb fej­lődési fokok történelmi korlátozottsá­gát deformációnak nyilvánítsák, s ta­gadják a Marx és Lenin által kidol­gozott elvek érvényességét a tudomá­nyos-technikai forradalom időszakára vonatkoztatva. A fejlett szocialista A gazdasági élet nemcsak a társa­dalmi élet egyik területe, hanem egy­úttal alapja is. Ezért a XV. pártkong­resszus irányvonala abból az elvből indul ki, hogy a fejlett szocialista társadalom építése, gazdagságának nö­velése, népünk életszínvonalának emelése szempontjából a gazdaságpo­litikának döntő jelentősége van. Ez­zel összefüggésben egyre jobban elő­térbe kerül a termelés népgazdasági hatékonysága növelésének és a ter­melés racionalizálásának követelmé­nye. A gazdasági eredmények egyre na­gyobb mértékben attól függnek, ho­gyan sikerül fejlesztenünk a társa­dalmi élet többi területét, mennyire tudjuk tökéletesíteni a társadalom­nak mint egységes egésznek irányí­tását. Ezért egyre hatékonyabb irá­nyítási formákat kell alkalmazni, amelyek lehetővé teszik, hogy egybe­kapcsoljuk a hatékonyság növekedé­sét a dolgozóknak a döntések meg­hozatalában és' az ellenőrzésben való minél szélesebb körű részvételével. A 6. ötéves tervidőszak első harmadá­nak megvalósításából szerzett tapasz­talataink csak fokozzák e követel-- mény időszerűségét. a szubjektív tényező ' SZEREPE A fejlett szocialista társadalom épí­tése és a kommunizmusba való foko­zatos átmenet természetes történelmi folyamat, a társadalmi fejlődés ala­csonyabb fokáról egy magasabb fokra való átmenet tipikus esete. Ennek az átmenetnek az üteme, leg­célszerűbb formáinak és eszközeinek megválasztása azonban döntő mérték­ben az embertől, a szubjektív ténye­zőtől függ. Attól a képességünktől, hogy minél jobban felhasználjuk a szocialista rendszer előnyeit, helye­sen irányítsuk a társadalmi folyama­tokat, s mozgósítsuk a dolgozó töme­gek tapasztalatát és alkotóképessé­geit. Szem előtt tartja ezt az új szovjet alkotmány is. A fejlett szocialista társadalomban, az eszmeileg fejlett és öntudatos dolgozók társadalmában törvény, hogy mindenki törődik a kö­zösség jólétével, és á közösség törő­dik mindenki jólétével. Minden cik­kelye — amely az alkotmányba új­ként került — a szocialista demokrácia kiszélesítésére és elmélyítésére irá­nyul. Egybefonódnak a reális emberi jogok és a szabadságjogok az állam­polgárok felelősségével, a dolgozók­nak az állam életében való minél te­vékenyebb részvételével, az állam de­mokratikus bázisának fejlesztésével, a személyiség sokoldalú fejlődéséhez szükséges feltételek megteremtésével — minden ember és a kommunizmus építése érdekében. A fejlett szocializmus szakaszában kedvező gazdasági, szociális, kulturá­lis feltételeket teremtenek a szocia­lista nevelés rendszerének hatékony működéséhez, az ember szellemi kul­túrájának fokozásához. A nevelés je­lenti a társadalom és az egyén kap­csolatának egyik legfontosabb for­máját. Ebből indul ki a CSKP KB Tit­kárságának az idei pártoktatással kapcsolatban kiadott határozata is. A fejlett szocializmus korunk döntő tényezője hogy Csehszlovákia a szocialista kö­zösség szerves láncszemeként azt az utat követi, amelyet a Nagy Októberi Szocialista Forradalom nyitott meg, és a XV. pártkongresszus céljainak elérésével az Októberi Forradalom örökének megvalósításából is kivesz- szük részünket. A SZOCIALIZMUS ÉPÍTÉSÉNEK JELENLEGI SZAKASZA A jelentős évforduló kapcsán a marxista-leninista elmélet, a konk­rét politikai gyakorlat és az antikom- munizmussal vívott ideológiai harc területén a figyelem homlokterébe került a fejlett szocializmus kérdése. Annak a körülménynek a figyelem- bevételéről van szó, hogy a Szovjet­unió már felépítette a fejlett szocia­lista társadalmat, és ugyanezt a programot valósítják meg a közös tapasztalatok alapján a többi szocia­lista országban is. A tudományos elmélet és a forra­dalmi gyakorlat egységének szemlél­tető példája, s egyúttal nemzetközi jelentőségű, tartós értékű dokumen­tum az új szovjet alkotmány, amely elvszerűen és nagyon érthető módon kifejezi a szocializmus továbbfejlesz­tésének programját. Alapvető vonása­it találóan megmutatja az SZKP KB határozata, amelyet az Októberi For­radalom 60. évfordulója alkalmából fogadott el: 1978. I. 22. „A fejlett szocialista társadalom a kommunista társadalmi formáció épí­tésének törvényszerű szakasza. Ebben a szakaszban a szocializmus már sa­ját bázisán fejlődik, és egyre telje­sebb mértékben mutatja meg rendkí­vül humánus jellegét. A fejlett szo­cializmust a tudományos-technikai forradalom eredményeinek a szocia­lista gazdasági rendszer előnyeivel, a gazdaságfejlesztés intenzív módsze­reivel, a termelés minőségileg új színvonalával való egybefonódása jel­lemzi, ami lehetővé teszi a kommu­nizmus anyagi-műszaki bázisának építésével kapcsolatos feladatok köz­vetlen megvalósítását... A marxizmus klasszikusai a szocia­lizmust dinamikusan fejlődő rend­szerként jellemezték. A klasszikusok hagyatékának alkotó elsajátítása megköveteli, hogy tekintetbe vegyük az elméletnek és a gyakorlatnak azt a fejlődési szakaszát, amelyben az adott gondolatokat megfogalmazták. A szocialista társadalom fejlődési társadalom építése semmiképpen sem jelentheti a leninizmus tagadását, ha­nem éppen ellenkezőleg, következe­tes és sokoldalú felhasználását, a lenini hozzáállás alkotó alkalmazását a párt- és az irányító munkában. A szocializmushoz vezető út az egyes országokban a társadalmi fej­lettség különböző szintjeiről indulhat el, semmiképpen sem lehet közvetle­nül, a szocializmus kihagyásával el­jutni a kommunizmushoz. A történel­mi gyakorlat bebizonyította, hogy az átmeneti időszakkal a szocializmus építése még nem ér véget, és még nem kezdődik el a kommunizmusba való közvetlen átmenet. A szocializ­mus tehát nem „rövid megálló“, ha­nem több fejlődési szakaszból álló formáció. Nem képez azonban önálló társadalmi-gazdasági formációt, ha­nem a kommunizmus első, alacso­nyabb rendű szakasza. Ahhoz, hogy megszilárduljon és saját bázisán fej­lődhessen, szilárd gyökereket ereszt­hessen, és leküzdje a múlt összes örökségét, viszonylag hosszú időre van szükség. A GAZDASÁG ÉS A szociálpolitika EGYSÉGE Az SZKP tapasztalatai, különösen a XXV. kongresszus határozatai szerint a fejlett szocialista társadalom tudo­mányos irányítása szükségessé teszi, hogy a szocialista rendszert egységes szervezetként fogjuk fel, és átfogóan kezdjünk hozzá fejlődésének összes anyagi és szellemi tényezőinek ta­nulmányozásához. A CSKP XV. kong­resszusa szintén úgy jellemezte a fej­lett szocialista társadalmat mint a tudományos-technikai forradalom vív­mányainak az új társadalmi viszo­nyokkal való egybekapcsolását, a po­litikai, gazdasági, a szociális, a kul­turális és az eszmei-nevelési kérdé­sek átfogó megoldásának társadalmi rendszerét, amely biztosítja az embe­rek állandóan növekvő szükségletei­nek kielégítését. Ebben a szakaszban a szocialista társadalom homogén társadalmi rend­szerré válik, s aláveti magát a szo­cializmus elveinek és normáinak a társadalmi élet különböző területein. A szocializmus fő céljának teljesíté­se, a társadalomi minden tagja meg­növekedett anyagi és szellemi szük­ségleteinek kielégítése és az egyén sokoldalú fejlődése érdekében egy­re szorosabbá válik a kapcsolat a társadalmi fejlődés egyes területei között. A kommunista párt, szocialista ál­lamunk és politikai rendszerünk min­den szervezetének erőfeszítése arra irányul, hogy az összes gazdasági források felhasználásával minél job­ban kielégítsük a társadalom minden tagjának anyagi és kulturális szük­ségleteit. A tudományos-műszaki, a termelésszervezési és a politikai­nevelő munka tökéletesítésével egyre nagyobb mértékben valóra váltjuk Leninnek a termelés társadalmivá té­teléről szóló tanítását. Ehhez a társadalmi gazdagság gya­rapítása ütemének növelésével, a tár­sadalmi javak szocialista elvek sze­rint történő igazságos elosztásával, a munkához és a társadalmi tulajdon­hoz való szocialista viszony kialakí­tásával, a tudományos tervezéssel és irányítással s ai dolgozók munkakez­deményezésének fejlesztésével jutunk el. A társadalmivá vált munka maga­sabb foka, amely a fejlett szocializ­mus jellemzője, az iparban a terme­lés koncentrálása és centralizációja útján, a mezőgazdaságban pedig a szorosabb termelői kapcsolatok útján nyilvánul meg, s nagy szerepet ját­szik a város és a falu, a fizikai és a szellemi munka közti lényeges kü­lönbségek felszámolásában. A szocializmus építése jelenlegi szakaszának tipikus jellemvonása a gazdasági és a szociális haladás szo­ros egysége és kölcsönhatása. Ezt ta­núsítja a CSKP gazdasági és szociál­politikai feladatainak megfogalmazá­sa a 6. ötéves tervidőszakra vonatko­zóan: „A szocialista életmód elmé­lyülésével összhangban biztosítani kell a lakosság fokozódó anyagi és szellemi szükségleteinek kielégítését, meg kell szilárdítani a lakosság lét- és szociális biztonságát a társadalmi munka hatékonyságának növelésével és minden munka minőségének javí­tásával." A szocializmusban a szociálpolitika a társadalmi élet minden területét felöleli: az osztályok közeledése fel­tételeinek megteremtését, a dolgozók jólétének fokozását, a szocialista életmód kialakítását és a környezet védelmét. A CSKP KB 7. ülése, amely a lakosság anyagi szükségleteinek ki­elégítésével foglalkozott, ebből in­dult ki. Ezzel összefüggésben egyre szükségesebbé válik a társadalomban lejátszódó műszaki-gazdasági és szo­ciális folyamatok átfogó tervezése. Azok a szociális folyamatok, amelyek összefüggenek a társadalom anyagi­műszaki alapjainak fejlesztésével, egyúttal társadalmunk fő erejét s a munkásosztály vezető szerepe további elmélyítésének bázisát is képezik. A SZOCIALIZMUS INTERNACIONALISTA - JELLEGE A fejlett szocialista társadalmat nemcsak az egyes országok belső feltételeinek figyelembevételével kell felépíteni. A szocialista társadalom létének erejét szilárd nemzetközi tá­mogatás is fokozza. Ez lehetővé te­szi a forradalmi vívmányok hatékony és közös védelmét, a többi szocialista ország legjobb tapasztalatainak fel- használását és azt, hogy a többi szo­cialista országgal való szoros együtt­működés révén felgyorsítsuk saját fejlődésünket. A szocializmus olyan társadalmi rendszer, amelyben a fejlődés során egyre teljesebb mértékben és követ­kezetesebben érvényesülnek az inter­nacionalizmus elvei a politikában, a gazdasági életben, az ideológiában és a kultúrában egyaránt. A kölcsönös kapcsolatok rendszerének kiépítése során, a Varsói Szerződés és a KGST keretében kifejtett együttműködés ja­vítása során is egyre jobban érvénye­sül az integráció törvénye. A tapasz­talat azt mutatja, hogy minél hatéko­nyabban oldjuk meg az integrációs folyamatokat, annál jobban meggyor­sítjuk a szocialista országok közele­désének objektív folyamatát nem­csak gazdasági, hanem szociális té­ren is. Az élet alátámasztja az SZKP XXV. kongresszusán hozott következő határozat helyességét: „A szocialista országok fokozatos közeledése \ ma I már konkrét törvényszerűségként nyilvánul meg." Az Októberi Forradalom 60. évfor­dulójának esztendejében ismét tuda­tosítottuk: az SZKP-nak és a Szov­jetuniónak köszönhető, hogy a szo­cializmus fogalma a létező szocializ­mus gazdag, konkrét fejlődését ál­talánosítja. Az SZKP XXV. kongresz- szusán kitűzött program a létező szo­cializmus alkotó továbbfejlesztését irányozza elő. A fejlett szocialista társadalom építése koncepciójának nagy nemzetközi jelentősége van a két társadalmi rendszer versengésé­nek mostani időszakában, amikor egyúttal a nemzetközi feszültség to­vábbi enyhítéséért is harcolunk. Mindez meggyőzően bizonyítja a szocializmus igazi jellegét, interna­cionalista és humánus mivoltát, va­lamint minőségi előnyeit. Minél mé­lyebb gyökereket ereszt a szocializ­mus százmilliók életének valóságá­ban, annál ^ világosabbak lesznek a távlatok az egész emberiség előtt is. ALEKSZEJ OZARCSUK 3

Next

/
Thumbnails
Contents