Új Szó - Vasárnap, 1978. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-15 / 3. szám
A hires nemzetközi kém egyszerre szállított híreket Angliának, az NSZK-nak, Hollandiának és Szaúd-Arábiának. A CIA munkatársa kétszer akkora díjazást ajánlott fel, ha neki is módja lesz a kém szolgálatait felhasználni. — Nem tehetem —, sóhajtott sajnálkozva a kém. — Személy szerint semmi kifogásom az Egyesült Államok ellen, csak az a baj, hogy az írógépem négy példánynál többet nem üt át... O — Mondd meg, mit olvasol, és én megmondom, ki vagy! — Érdekes ... Hát én Homéroszt, Ovidiust, Platónt olvasom ... — Akkor te hazug vagy! — Képzeld — meséli egyik nyári élményét Kis a barátjának —, megyek a stirandon a feleségemmel, és találkozom egy gyönyörű lánnyal, aki szomorúan néz rám . .. — Én pedig — feleli a másik — megyek a strandon egy gyönyörű lánnyal, és találkozom a feleségemmel, aki szomorúan néz rám... — Mondja, miss Cummings, írt már valamit azelőtt is? — Igen, egyszer megírtam a szerelmi kalandjaim őszinte történetét, és elküldtem egy New York i kiadónak. — És a szerkesztő visszaküldte, ugye? — Dehogy. Nyomban eljött hozzám Amerika túlsó végéből Los Angelesbe, hogy megismerjen! MÉLYPONT Sajdik Ferenc rajza Az ügyvédhez azzal a kéréssel fordul egy ügyfél, hogy legyen segítségére a válóperében. Az ügyvéd megkérdi: — Hány év óta nős? — Tíz év óta. — És csak most szánta rá magát, hogy hirtelen csak úgy elváljon? — Tudja, ügyvéd úr, az elmúlt években semmi sem zavarta a boldogságunkat, tegnap óta azonban az életem valósággal elviselhetetlen lett! — De hát mit történt? — Hát az, hogy a feleségem visszatért hozzám. © — Tudsz két napra egy ötvenest kölcsönözni? — Sajnos nem, de ha százat kértél volna ... — Add ide a százat. — ... akkor is nemet mondtam volna. • — ön el akar válni a feleségétől, Bauch úr? De hiszen húsz évig élt vele! — No és mit gondol bíró úr, talán keveset szenvedtem még? Feleség: A múlt héten már olyan boldog voltam, mert nem ittál, s ma ismét részegen jöttél haza! Férj: Hát ezen a héten rajtam a sor, hogy boldog legyek! • Egy szegény korzikai családban tizennyolc gyerek volt. Egyszer az egyik beesett egy sáros hordóba. Amikor kihúzták belőle, az édesanyja ször- nyűlködve így szólt: — Istenem, inkább szülök egy másikat, mint lemossalak téged! ■© Az orkán letépte egy kansasi farmer házának a bádogtetejét. A kárvallott barátjának tanácsára az összevissza görbült tetőt bevitte Detroitba, egy gépkocsijavító műhelybe. Két nap múlva ezt a levelet kapta: „Tisztelt uram! Nem tudtuk megállapítani, mi történt a gépkocsijával, dd három nap múlva üzemképes lesz.“ A vasúti szerencsétlenség színhelyére érkező hírlaptudósító összevissza tört mozdonyt, tótágast álló kocsikat és elgörbült síneket lát. A pokoli zűrzavar közepette egy bepólyált fejű ember áll. — Mondja, kérem, el tudja mondani, hogyan történt a szerencsétlenség? — fordult hozzá a tudósító. — Miféle szerencsétlenség? Én nem hallottam semmilyen szerencsétlenségről... — dünnyögi a bepólyált fejű férfi. — Már megbocsásson, kicsoda ön? — Én a vasúttársaság igazgatója vagyok! SZÖVEG NÉLKÜL (Paris Match) ( _____________________________ A TÁVIRÁNYÍTÁS JÖVŐJE — Köszönöm a kóstolót, valóban kitűnő az újbori Kesztyűs Ferenc rajza — Egész életemben arról ábrándoztam, hogy tengjerész leszek. — És miért nem lett? — Tudja, kérem, nagyon szórakozott vagyok, és isten tudja, miféle galibát csinálhattam volna a hajón. - Például rossz csapot nyitok ki, vagy nem azt zárom el, amelyiket kell... — És most mivel foglalkozik? — Most... gyógyszertárban dolgozom! !© A járókelő megkérdi a taxisofőrtől: — Mondja, mennyiért visz el Versailles-ba? — Negyven frankért, monsieur. — Ilyen drága? Akkor cseréljünk helyet, én húszért is elviszem magát! I® — Sir, a gépkocsija az ajtó előtt áll. — Igen, hallom, hogy kopogtat! Az asszony állandó fecsegésével zavarja a férjét. Végre észreveszi, hogy a férfi figyelmesen nézi. — Ugyan, mit bámulsz rám? — kérdi. — Bocsáss meg, drágám, de arra gondoltam, hogy olyan szép vagy ... amikor hallgatsz! Két rab beszélget a börtönben: — Te miért ülsz? — Én? Én egy verseny áldozata vagyok. — Hogyhogy? — Pontosan ugyanolyan bankjegyeit készítettem, mint a Nemzeti Bank! Lérling Antal ötödéves hallgató korában kezdett szakdolgozatához. Vizsgálatait az al- fa-foszforiláz hatásmechanizmusa körében végezte. Az volt az alapkérdés, van-e ösz- szefüggés ■ a fentebb említett vegyület és a szervezetben levő tejsav mennyisége között. A nagyszámú kísérlet egyértelműen arra utalt, hogy abszolúte nincs. Lérling nem keseredett el, fülében csengtek tanszékvezetőjének szavai: a negatív eredmény is eredmény, gondoljon arra, kolléga, hogy ha valaki elolvassa szakdolgozatát, biztosan nem kezd vizsgálatokat ebben a témában. Lérling Antal tudományos gyakornok munkához látott az Alkalmazott Hülyeségek Tanszéken. Itt az volt a hagyomány, hogy a tudományos gyakornokok azt a témát folytatták, amelyet szakdolgozatukban elkezdtek. így Lérling is megmaradt az al- fa-foszforiláz s a szervezetben levő tejsav összefüggéseinél, de hogy speciális változatát kutathassa, a nyugalmi állapotú szervezetre konkretizálta a dolgot. Kutatásai itt is sikeresek voltak, csakúgy, mint szakdolgozatai témájában. Kimutatta, hogy az égadta világon semmi összefüggés nincs a két dolog között, annál is inkább, mert a nyugalomban levő szervezetben nem is képződik tejsav. Hamarosan elkészítette doktori disz- szertációját, s nemsokára az új doktorok között tehette szívére a kezét az ünnepélyes eskütétel alatt. Dr. Lérling Antal aspiráns specifikus témában folytatta vizsgálatait. Az oxigénhiányos szervezetben levő tejsav és az alfa-foszforiláz viszonyának kérdései címmel tervezett kandidátusi értekezést. Az Alkalmazott Hülyeségek Tanszék javaslatára mentesítették a kandidátusi vizsga alól, így egyre több időt szentelhetett vizsgálatainak. Ezek aztán kimutatták, hogy az oxigénhiá- nyos körülmények között végzett munkavégzés közben fel- szaporodó tejsavnak semmi köze nincs az alfa-karboxiláz- hoz. A kandidátusi értekezést sikeresen védte meg dr. Lérling, többen emlegették, hogy a negatív eredmény is eredmény, s ha valaki elolvassa az értekezést, végleg meggyőződhet arról, hogy ebben az irányban fölösleges a további kutatás. Dr. Lérling Antal a negatív tudományok kandidátusa persze nem olvasta saját értekezését, s fáradhatatlanul kísérletezett tovább. Vizsgálatait kiterjesztette fiatal sportolókra is. Igaz, azok nem tűrték olyan nyugodtan a vizsgálatokat, mint a tengerimalacok, de azért hagyták magukat, mert az Alkalmazott Hülyeségek Tanszék docense dr. Lérling busás napidíjat fizetett nekik. E vizsgálatok alapján (amelyek ismét negatívok voltak), írt nagydoktori értekezését is elfogadták, s megkapta a tudományok nagydoktora címet. Dr. dr. Lérling Antal, a negatív tudományok doktora, az Alkalmazott Hülyeségek Tanszékvezető egyetemi tanára több évtizedes pályafutását ünnepelte. A díszes fogadáson odasündörgött hozzá egy hallgatója és megkérdezte: „Mondja, kedves professzor úr, miképp lehetséges az, hogy ilyen ragyogó tudományos pályát futhasson be valaki, akinek eddig csupa negatív eredményei voltak?“ A professzor elnézően mosolygott: „Mi az, hogy negatív eredmények? Tanszékvezető vagyok, a tudományok doktora. A jövedelmem magas, villám van a kertvárosban, Mercedesszel járok, külföldi ta- nulmányutam alatt vettem. A nyarakat a Balatonon töltöm. Magának ezek negatív eredmények?“ GŐZ JŰZSEF
