Új Szó - Vasárnap, 1978. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-15 / 3. szám
FÓKA ÉVA:* HOGY IS VOLT? Künn havazik, fúj a szél. előttem a könyv, de mintha fáradnék a tanulásban. Ilyenkor pihenni kell. Ilyenkor jó visszagondolni a nyárfa. Hogy is volt? A pionírtáborban történt. Reggel. Mi csak ültünk az ágyon, értelmetlenül bámultunk. Rajvezetőnk, Jarka meg csak fújta a sípot. Fújta, fújta, azután teli torokból kiabált: — Ébresztő! Felkelni! Mozduljatok már. Nem értitek? Elaludtunk. Öt perc múlva nyolc, és ha nem tudnátok, nyolckor reggelizünk. Ébresztő! Felkelni ...! Végre megértettük. Buzgón öltözködni kezdtünk. Kati gyorsan belebújt a melegítőbe, de persze az alsó részét húzta a fejére. Nem találta a nyakkivágást. Lehúzta a fejéről, azután végre, végre rájött hogyan kell belebújni a melegítőbe. Én meg a bal cipőmet húztam a jobb lábamra. Átkozottul szorított, de rájöttem: cipőt kell cserélni. Ilyen és hasonló bosszúságok után díszes társaságunk felöltözött. Indulhattunk reggelizni. Az ebédlőben persze már mindegyik raj a helyén ült. Amikor lihegve megérkeztünk, egetrengető hahota fogadott bennünket, és mi irulva-pirulv.a igyekeztünk a helyünkre jutni. Nagy igyekezetünkben feldöntöttünk két kancsót, tele * A diószegi (SládkoviCovo) alapiskola nyolcadikos tanulója kakaóval. Józsi meg elcsúszott. Jarka, a rajvezetőnk se tudta, hogy mit tegyen előbb: a kakaó feltörléséről gondoskodjon-e, vagy Józsi betört orrával törődjön. Végre asztalhoz ülhettünk. Enni azonban alig bírtunk. Csak egy-két falatot nyeltünk le, és befejeztük a reggelizést. így volt. Most persze jó visszagondolni a nyárra. Még erre az esetre is. Mindjárt felvidulok, ha felidézem a történteket. Mpsoly- gok, pihenek. Azután persze folytatom a tanulást, egyebet úgysem tehetek, hiszen künn rendületlenül havazik, és fúj a szél. Az illusztrációit ISKI IBOLYA, a nagygéresi (Velky Hores) alapiskola ötödik osztályos tanulója készítette HÍREINK Tizennégy szakkör működik a garamgyörgyi (Jur nad áronom) alapiskolában. Közülük szép sikerrel dicsekedhet a táncosok köre, mely nemcsak az iskolai ünnepélyeken szokott szerepelni, hanem a járási versenyeken is. BÉRES LAJOS A papír- és textilhulladékok gyűjtését versenyszerűen szervezték meg a nagyszelmenci (Veiké Slemence) alapiskola pionírjai, s a gyűlésbe bekapcsolódtak a szikrák is. A verseny győztese a VI/A osztály raja volt: 274 kg hulladékanyagot gyűjtöttek. ÜVEGES MONIKA Kedves vendéget köszöntöttek körükben a párkányi (Stú- rovo] alapiskola pionírjai: Mi- chal Svajda elvtársat, a CSSZBSZ JB elnökét, aki iskolánk igazgatójának, Csicsay Alajos elvtársnak átadta a Ne- jediy-emlékplakettet. Forgács Mária, Dávid Sándor, Lengyel- falusy Miklós pedagógusok, Horbulák Mihály, igazgatóhelyettes elismerő oklevelet kaptak a szovjetbarát szervezetben kifejtett érdemes tevékenységükért. SZŰCS ÉVA A tél köszöntésének ünnepélyét nagy sikerrel szervezték meg az ipolyszalkai (Salka) alapiskola VIII/A osztályának tanulói, a Zőja-raj tagjai. Télapót Gyuricsek Sándor, az osztály legtehetségesebb „színésze“ alakította. HORNYÄK KORNÉLIA SZIKRÁKNAK SZIKRÁKRÓL A verseny Az elsős szikrák különös versenyre készülnek: hóembert fognak készíteni. Látni ugyan láttak már hóembert, de készíteni, az más. Ráadásul még versenyezni is, hogy melyik lesz szebb, nem könnyű feladat. Délután kimentek a parkba. Janina kijelölte a helyet, tmajd biztatta őket: Lássatok munkához! Nos, nem volt könnyű. Alighogy hozzákezdtek, már fázott a kezük. Szerencsére néhány negyedikes pionír éppen arrafelé járt akkor, meglátták a szikrákat, segítettek nekik. Jól jött ez a segítség, hiszen legnehezebb a hóember fejének a megformálása. Le kell 'a kesztyűt venni, úgy kell megformálni. És persze, az sem mellékes, hogy Janina megmondta: Mindegyik másféle legyen, tegyetek rá olyan valamit, ami megkülönbözteti a másiktól. Pedig nem voltak egyformák amúgy sem. hiszen a .kisebbek kisebbet, a nagyobbak nagyobbat készítettek. Amikor megérkezett a csapatvezető elvtárs, már körjátékot játszottak. A hukipukit. Jó volt ez, mert emelgették a lábukat, a karjukat, jól kimelegedtek, már nem fáztak. A csapatvezető elvtárs megnézte a hóembereket. Hátulról is, hiszen körüljárta mindegyiket. Megállt az egyik előtt, ránézett, és kijelentette: Ha nem mondjátok meg, akkor is kitalálom, ezt Hans Sprosse készítette. Janina nevetett: Ezt kitalálta! Azután intézkedett: mindegyik szikra álljon a hóembere mögé. Így nem volt különösebb probléma a csapatvezető elvtárs számára, hogy értékelje: ki, milyen hóembert készített. Mégis ezt mondta: Nekem mindegyik tetszik. Janina csak erre várt, mert azon nyomban elővett a táskájából egy nagy doboz bonbont, és kijelentette: Akkor most mindegyik szikra jutalmat kap. Mindegyik vegyen a dobozból egyet, éppen annyi van benne, ahányan vagytok. Találékony lány Janina, mert a táskájából elővette a zseblámpát. Világítani kezdett vele, azt mondta, hogy az olyan, mint egy lámpás, tehát a szikrák énekeljenek el egy esti dalt a hóembereknek, mert egyébként már itt az ideje, haza kell menni. Mindenki a saját hóembere elé állt, úgy daloltak. Útközben hazafelé pedig arról beszélgettek, hogy másnap bizonyára csodálkozni fognak az óvodások, kérdezgetni fogják az óvó nénitől: Ki készítette ezeket a hóembereket? A legfontosabb azonban az volt, hogy Janina megmondta: máskor is rendeznek majd versenyt, másfélét persze. Vajon milyet? REINHARD LINK elbeszélését fordította: HAJDÚ ANDRÄS K i ne ismerné a mondókát: „Azért olyan nagy a Nílus, mert sok benne a krokodílus.“ Persze a hagy afrikai folyam az egyetlen otthona ennek a félelmetes, gyíkhoz hasonló, nagy és erőteljes, ragadozó hüllőnek. Ez a sajátos rajzolatú, szarupáncélos, tüdővel lélegző, hideg vérű, gerinces állat máshol is megél. A forró égöv más édesvizű folyói- ban, tavaiban is. így az Atlanti-óceán partján elterülő, nyugat-afrikai Ghana vizeiben is. Láttam krokodílusokat a Volta folyóban, sőt még abban a víztárolóban is, ahonnan Tamale városa és környéke kapja a vizet. Az ottani szakemberek véleménye szerint a krokodílus gondoskodik a \ííz tisztaságáról. Az ország északi részében fekszik Bolatanga, amelynek kis tavában csak úgy nyüzsögnek a krokodílusok. Errefelé azért van belőlük annyi, mert a néphit azt tartja, hogy bennük az ősök élnek tovább, így EGYSZERŰ MUTATVÁNY tehát nem pusztítják őket. A mai, modern felfogású ghanai gyerekek azonban nem hisznek ebben. A védett és óvott „kro- kodílussá változott ősöket“ mutatványhoz használják. És persze alkalmanként még pénzt is keresnek mutatványukkal. Rendszerint a piacon megszólítják az idegeneket: „Nemszeretne krokodílust látni egészén közelről?“ A külföldiek, persze kíváncsiak, megegyeznek a gyermekekkel a mutatvány árában, a gyerkőcök felkapaszkodnak a gépkocsira, indulás a tóhoz! Úgy kezdődik a mutatvány, hogy a fiúk furcsa, utánozhatatlan hangon kicsalogatják a krokodílusokat a tóból. Amikor láttam, hogy seregestül úsznak a part felé, kissé hátráltam. Az állatkertben látható krokodílu- soktől még a legkisebb is nagyobb volt. Egyikük nyomban kimászott, majd lassan és méltóságteljesen közeledett a fiúk felé. Az egyik gyerek zsinegre kötött békát lóbált az állat szeme előtt. Az nem kapdosott utána, csupán a fejét mozgatta, úgy kísérte figyelemmel az ínyencfalatot. A fiú lejjebb engedte a békát, a krokodílus villámgyorsan elkapta és lenyelte, azután már nyugodtan feküdt. Erre a fiúk hátulról megközelítve felemelték gyíkszerű farkát. A legidősebb megnyugtatott: „Ha a farka magasabban van, mint a feje, teljesen ártalmatlan, nem tud vele elrugaszkodni, magatehetetlenül várja, mi lesz vele.“ Megnyugtatott, de szükség is volt erre, a fényképezés ihletében egész közel merészkedtem az állathoz. A tóban élő krokodílusok megszokták már a mutatványt. Megértőén szolgálják a gyerekeket, azután visszamennek a vízbe, hogv újra előjöjjenek, ha szólítják őket. Persze ilyen szelídeknek csak Bolatangában láttam ezeket a hüllőket. Egyebütt, ahol a krokodílust nem övezi babonás tisztelet, és ahol nem bánnak velük olyan szépen, okosan, mint a bolatan- gai gyerekek, az állat sem emberbarát. Nem is ajánlatos közel merészkedni hozzá. TÖRD A FEJED! 1 2 3 '4 8 J 10 , ■ 13 ■ 16 17 ■ 20 24 25 ■ 26 28 v 29 É 4 ll 5 6 7 > V ■ 15 ■ 18 19 . ■ 22 ■ 27 F K tgy teljesen ártalmatlan a krokodílus VÍZSZINTES: 1. Rejtvényünk első része (a nyíl irányában folytatva). 8. Eszes. 9. Balkezes. 10. Z. T. N. 11. Azonos magánhangzók. 12. Névelő. 13. Zoltán, Adám. 14. Napszak. 16. ... bákom. 18. Hiteget. 20. Utolér. 22. Kétjegyű mássalhangzó. 24. Kétes! 26. Olló közepe. 27. Valami előtti helyre. 28. Vissza: gyermeteg. 30. Battéria. 31. Fiúnév. FÜGGŐLEGES: 1. Rejtvényünk befejező része (a nyíl irányában folytatva). 2. Iratok. 3. Húz. 4. Ókori római pénzegység. 5. A támadó sor játékosa. 6. É. E. 7. Balta része. 11. Az arzén vegyjele. 14. Magasba helyezni. 15. Emília, Mária. 17. Szovjet folyam. 19. Kóstol. 21. Létezik. 23. Vázlatos rajz. 25. Vasúti vágány. 27. Névutó. 29. A. Y. 30. Kutya. (L. L.) Beküldendő a vízszintes 1., valamint a függőleges 1. számú sorok megfejtése. A január 1-én közölt keresztrejtvény helyes megfejtése: „Egészséget és sok sikert az új évben!“ — 236 megfejtés érkezett. Sorsolással könyv- jutalomban részesülnek a következők: Bernáth Mónika, 4. évf., Rudná, Nyustyin Ferenc, 6. évf., Zselíz (Zeliezovce), Szilva Erzsébet, 8. évf., Nagy- salló (Tek. Lu2any), Balga István, 3. évf., Csáb (íebovce), Viszlay Angéla, 3. évf., Szádudvarnok (Zád. Dvorníky). # A szerző felvétele SZÄNTÖ OLGA £ 1978. I. 15. 18
