Új Szó - Vasárnap, 1978. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1978-06-04 / 23. szám
MEGVÁLTOZOTT ELET Hunyorít, majd összecsapja tenyerét. — Hogy más-e itt az élet, mint Fö- dímesen? Ott csak szenvedtünk, Szé- csénkén meg élünk. Kovács Margit, az ötvenéves cigányasszony szorosabbra húzza kendőjét és nekitámaszkodik a konyhai tűzhelynek. Töprengő tekintetén, arcán látom, hogy ő is érzi: a kérdésre csak részben kaptam választ. Nem Is hall gat sokáig. — Födímesen bűnös életet éltünk Egymás hegyén-hátán. Se víz, se rend, csak a nagy piszok, meg a sok ember. Sokat jártam én ide dolgozni, mert nem volt messze ez a falu, s úgy gondoltam, veszünk itt egy házat, idejövünk. Mikor is? Hat éve jöttünk ide. Azóta vagyunk úgy, ahogy vagyunk — rendesebben. 1. Szécsénkei cigányok! Új fogalom ez a környéken, a faluban, mert Szé- csénkén (Secianky) 1972 előtt sohasem élt cigánycsalád. Hogyan kerültek ide? — arról Margit néni csak részben szólt. A dolog hivatalos megvilágítása a következő: Ipolyfödémes a lévai járás egyik kis faluja, ahol nagyobb cigánytelepülés volt. Az illetékesek ezt fölszámolták, és a lakókat a környező falvakban helyezték el. Kovácsék — és még két család — Szécsénkére (ez a falu már a nagykürtösi járásban van) akartak menni, így az egyik járás a másikkal bonyolította le az adásvételi tennivalókat, és a faluban üresen maradt házba (volt tulajdonosa építkezett) beköltöztek. Később Kovácsék az összeget részletekben visszafizették. Jelenleg két család, tizenhárom ember él a háromszobás lakásban. Három család jött ugyan annak idején ide, de az egyiket kiebrudálta a másik kettő. Török Ferenc, az alapiskola igazgatóhelyettese szerint ez a következőképpen történt: — Margit nénit már régen ismerte a falu. Szerették és befogadták, amikor családjával a faluba költözött, akárcsak a fia feleségét és három gyermekét. A harmadik családdal azonban sok baj volt. Rendetlenül éltek továbbra is, meggyűlt a bajuk a faluval. Kovácsék ezt nem nézték jó szemmel. Nem akarták, hogy csorba essen az ő jobb, emberibb életet óhajtó törekvéseikben. Ügy gondolták, hiába maradnak ők tisztességesek, hiába veszik át a falu diktálta magatartás- normákat, a rendbontókkal együtt nekik is kijár a szidalmakból. Pereskedtek, mindent elkövettek, hogy a harmadik család elkerüljön a faluból. Nagyon drámaian játszódott le mindez. Ök talán nem is tudatosították, de nagy harcot folytattak az előítéletek ellen. Török Ferenc nem lakik a faluban, a szomszédos Ipolybalogról jár be naponta a feleségével, aki szintén itt tanít. De azt hiszem, vérében van a falu élete, sokat áldozott már az iskoláért, az emberekért — ismer mindenkit. Amióta cigányok élnek a faluban, ő a patriarchájuk, „szakértőjük“ is. Tizenhárom cigánygyerek tanul az iskolában. Róluk beszélgetünk. — Mint az erdei vadak, úgy kerültek hozzánk a gyerekek. Cigányul beszéltek és rettegtek, féltek mindentől. Piszkosan öltöztek, hébe-hóba jöttek csak el az órákra. Orvos láttán hisztérikus rohamokat kaptak, a villát és kanalat soha nem látott játéknak vélték, a tanítókat pedig a legnagyobb rosszakaróiknak. Külön osztályba járattuk ezeket a gyerekeket. De három év után bebizonyosodott, hogy ez nagyon helytelen volt. Széthelyeztük őket az egyes osztályokba, s közben a Kovács Margit: „írni, olvasni tudok, de ők tudjanak többet“ üt meg nyolc az . . . falusi gyerekek szüleivel is meggyűlt a bajunk. Sokan nem vették szívesen, hogy az ő fiuk, lányuk mellett cigánygyerek ül. Ma már a vihar elült, és ezt maguknak a gyerekeknek köszönhetjük. Margit néni kilenc unokájának öltözéke semmivel sem ütött el a többiekétől, tiszták voltak és rendszeretők. A gyerekek is megbarátkoztak egymással: a szülőknek nem lehetett panaszra okuk. Ma már az apák is együtt ülnek a kocsmában az asztaloknál, megállnak beszélgetni, ha találkoznak az utcán, az üzletben. 2. Abelovszky Mária a 2—3. osztályban helyettesíti Török - Ferencnét. Bemegyek az órára, öt cigánygyerek jár ide. A gyerekek szépen olvasnak, elmondják a mára feladott leckét, a napközis nevelőnő kikérdezi őket, hogy mit láttak a földszinten elhelyezett faliújságon ... Okos, értelmes és fantáziadús válaszokat kap minden kérdésre. Végül énekelnek. Csengő hangon szárnyal a dal. Alig akarják abbahagyni. A szünetben Mária ezt mondja: „Ezeket a gyerekeket minden érdekli. Igaz, egy dolog nem tudja sokáig lekötni a figyelmüket, ezért állandóan újat, érdekeset kell mondanom. Nagyon gazdag a képzeletviláguk — ezt a rajzaikon látni a legjobban, akárcsak azt is, hogy ők mindent másképpen, más színekben látnak, mint a többiek. De nagyon érzékenyek is. És szeretni valók. Tudni kell a nyelvükön beszélni, hogy az ember eredményesen foglalkozhasson velük. Nekik a legapróbb összefüggéseikben kell megmagyarázni a dolgokat, mivel megtörténik, hogy ami a többi gyereknek természetes, tud róla, arról ők nem is hallottak. Pedig a világon minden érdekli őket.“ 3. Újra elmegyek Margit néni után. Épp a porta kapujában találkozunk. Most jön az üzletből. Naponta jár be vásárolni, kell a kilenctagú családnak mindennap főtt étel. Van egy tizenhét éves lánya és hat unokája, akiket egyedül nevel. — Meghalt az anyjuk, szegény, az apjuk meg elhagyta őket, megnősült. De jöjjön már be hozzánk! — invitál. A tágas konyhában három ágy, asztal, tűzhely. Innen nyílik a szobába az ajtó. Benn egy fekete hajú, jól öltözött lány ül, füléhez szorítja a rádiót, zenét hallgat. Orvoshoz jár, beteg, ezért nem dolgozik. Az asszony hellyel kínál, ő maga megáll az ajtóban. — Sok baj van a gyerekekkel? -- kezdem a beszélgetést. — Virgoncok nagyon, de sajnálom őket megverni. Odalép a szekrényhez, kitárja előttem ajtaját... — Nem adom őket mostoha kéz alá. Nem vagyok még olyan öreg, hogy ne tudrtám gondjukat viselni. Látja, három-négy váltás ruha van itt mindegyiknek, cipők garmadával. Igaz, helyszűkében vagyunk, kettesével alszanak az ágyban, de itt még mindig jobb nekik. Jó környezetben vannak, és nem panaszkodhatnak ránk a falusiak. Szeretném, ha másCsípőízületek nemesacélból Az orvostudomány nagy sikere Mindenkit érhet baleset, nemrégiben velem is megtörtént. Hat bélnél tovább tartott, míg elérkezett a várva várt nap: végre levették a kényelmetlen, súlyos gipszkötést a lábamról. De nem volt benne köszönet. Alaposan tévedtem, ugyanis, azt hittem, hogy a törés ös.szeforrásával szenvedésem véget ér. A rögzítő kötés folytán a működésből kirekesztett, s ezért megmerevedett ízületek azonban csak nehezen engedelmeskedtek. Akinek tapasztalatai vannak ezen a téren, az tudja, hogy minden lépésnél a csillagokat látja az ember a fájdalomtól. Nem csoda hát, hogy botjára támaszkodva további 5—6 hétig sántikái a beteg. Nem lehelne elkerülni, megelőzni a merevedés okozta fájdalmakat, lerövidíteni a rehabilitáció idejét? Ezzel a kérdéssel fordultam dr. Rudolf Pavlan- sky professzorhoz, az Orvostovábbképző Intézet és a prágai Bulovka Kórház Ortopédiai Klinikájának vezetőjéhez. A professzor egyúttal az Ortopédiai Sebészeti és Traumatológiai Társaság elnöke. — A csehszlovák ortopédia magas színvonala szerte a világon elismert — mondja. — Célunk a betegségek megelőzése, műtét útján való gyógyításuk, illetve a rokkantság kizárásával következményeik teljes kiküszöbölése. Például a vele született csípőízületi hibák orvoslására nálunk kidolgozott gyógymódhoz hasonlóval sehol a világon nem találkozunk. Ez azt jelenti, hogy minden újszülöttet klinikai vizsgálatnak vetnek alá, gyógykezelését tehát szükség esetén már a kórházban megkezdik s ezzel siettetik a gyermek jelgyógyulását. Ennek a gondoskodásnak köszönhető, hogy míg régente a csípőízület vagy a hátgerinc elferdülésével világra jött gyermekek esetében jóformán tanácstalan volt az orvostudomány — a kísérletképpen végrehajtott különböző műtétek ugyanis csupán ideig-óráig tartó enyhüléssel jártak — ma az új gyógymód jóvoltából a kicsinyek S5 százaléka egyéves korában már jár és szabad mozgását semmi sem akadályozza. Korszerű gyógymódok A professzor elmondja, hogy a kéz- vagy lábtörés, csakúgy, mint a megsérült vagy elferdült hátgerinc leghatásosabb gyógymódja a műtét. Dolgozószobája üvegszekrényeiben a legkülönbözőbb fúrószerkezetek, oszcillátorok, kis fűrészek, 2—3 cm széles és néhány milliméter vastag acélsínek, kalapácsok, szögek, csavarok csillognak-villognak az ízületek pótlására alkalmas protézisek társaságában. Úgy tűnik, nem is a sebész kellékei, hanem valamilyen iparos szerszámai ezek a tárgyak. Kétségtelenül fárasztó lehet velük a munka. De az elferdült csontok kiegyene- sítése, a hiányzók pótlása, a sínnek az ízülethez való rögzítése, a műízület szükség szerinti idomítá- sa — a sín és a különleges marókés segítségével — nem okoz problémát a sebészeknek. Hogyan csinálják? Például a konzervatív gipszkötést pótló acélsínt a rajta levő nyílásokba helyezett acél csavarokkal erősítik közvetlenül az elrepedt, vagy tiirt csontrészhez, amely ezzel az eljárással ugyanolyan hosszú ideig gyógyul, mintha gipszkötést alkalmaznánk. Nagy előnyt jelent viszont, hogy elmarad a végtag rehabilitációja, mert a páciens a lábat — ha nem is lép rá azonnal — a műtétet követő néhány napon belül már mozgatni tudja, s ezért izmai nem ernyednek el, ízületei ruganyosak maradnak és mihelyt beforrt a csont, fájdalmat nem érezve lábra állhat. — Ez a gyógymód azonban egyelőre meglehetősen drága és nem is egyszerű — figyelmeztet a profesz- szor. — A műtét ugyanis több orvos közreműködését igényli és — tekintettel a kórházak jelenlegi korlátolt lehetőségeire, a szakorvosok, nem utolsósorban pedig a különleges készülékek és eszközök hiányára — csak ritkán alkalmazható. A rozsdamentes, nemesacélból készült, az ízületek alakjához és a törés nagyságához mért síneket és csavarokat a közelmúltban még külföldről hozták be. A helyzet javulása Pavlansky professzor a mesterséges csípőízületekkel az utóbbi két évben a kladnói POLD1 Egyesült Acélműveknek köszönhető, amely az említett eszközöket ma mar elegendő mennyiségben és kiváló minőségben állítja elő. A csípőcsontok átültetése Újdonságszámba mennek a műízületek is, elsősorban azok, amelyek az elferdült, illetve degenerált csípőcsontokat hivatottak pótolni. Ennek a betegségnek a gyógykezelése mindig bonyolult volt, mert az ízületek puszta rögzítése nem jelenti a probléma 1978. VI. 4.
