Új Szó - Vasárnap, 1978. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1978-06-04 / 23. szám

ozsrn ké pp nőnének föl, mint mi, vagy az én nyolc gyerekem. Ne csak úgy, mint erdőben a fa. Tanítom őket én is, hogy köszönjenek az utcán, ha vala­kivel találkoznak, ne civakodjanak, tanuljanak az iskolában. Én csak ír- ni-olvasni tudok, de ők tanuljanak többet. Margit néni alig fejezi be a mon- dókáját, amikor megjön a porta má­sik gazdasszonya, a menye Kovács Malvina. A fiatalasszony a helyi szö­vetkezetben, a kertészetben dolgozik. Reggel megfőzött, most jönnek a gye­rekek az iskolából ebédre, kiosztja az ebédet, és mefey vissza a szövetke­zetbe. Azt mondja, jól érzi magát a munkában, kijön az asszonyokkal, szeret köztük dolgozni. Közben meg­jön a nagyobb lány is, Milota, aki az idén marad ki az iskolából, s szintén a szövetkezetben szeretne dolgozni. A csinos lány szépen, tisztán öltö­zött, akárcsak az anyja, vagy Margit néni. Rend van a portán is, a szobá­jukban is. Befut a többi gyerek. Köszönnek il­ledelmesen. Jó étvágyat kívánva elbúcsúzom. ZOLCZERJANOS Itt él a két család (A szerző felvételei) A Vág völgye egyik legismertebb és legősibb városa Trenfiín. Ne­vét manapság mégsem történelmi ne­vezetességei, hanem üzemei kapcsán emlegetik legtöbbet. Ezek közé tarto­zik a város talán legöregebb üzeme, a hetvenéves múltra visszatekintő Merina szövőgyár is. A Merina előd­jét annak idején Tibergien francia gyáros alapította. Oj nevét 1948-ban. az államosítás után kapta. Az új név­vel új fejezet is kezdődött a gyár éle­tében. A 2600 dolgozót — 67 százalék­ban nőket — foglalkoztató szövőgyár­ban évente 3 900 000 méter szövet és 2 560 000 méter fonal készül. Mégpe­dig jó minőségű, erre bizonyság, hogy a Merina a Munkaérdemrend és a hogy javarészt nőket foglalkoztatunk, s a szülési szabadság letelte után nem tudjuk számukra biztosítani az egyműszakos munkát. A munkaerő-vándorlás csökkenté­sének, a jó munkafeltételek megte­remtésének egyik módja a dolgozók­ról való megfelelő szociális gondos­kodás. Mit nyújt e téren dolgozói szá­mára a Merina, erre a kérdésre Ste­fan Filotól, a szociális osztály vezető­jétől és Pavla Zbudilovától, az üzemi szakszervezeti bizottság elnökétől kértünk felvilágosítást. — Az ötéves trevidőszakra komp­lex szociális programot dolgoztunk ki, s ennek alapján állítjuk össze min­den évben a konkrét évi tervet — Sikerek és gondok a Merinában Februári Győzelem Érdemrend tulaj­donosa. termékeit 32 államba ex­portálja. —■ A gyár fejlődését mi, akik már a Tibergien idejében itt dolgoztunk, saját szemünkkel tapasztalhattuk — mondja Stefan Marsai, a Merina törzs- gárdatagja. — De öröm és elégtétel volt számunkra az is, hogy amikor — pedig jó pár évvel ezelőtt volt — egy francia szakszervezeti küldöttséggel a néhai tulajdonos fia ellátogatott hozzánk, a magával hozott régi fény­képeken látható gyárat a felismerhe- tetlenségig megváltozottnak találta. — A ,,jó pár évvel ezelőtti“ Merina nem állt meg a fejlődés útján — folytatja a gondolatot fán Suran igazgatóhelyettes. A régi gépeket kor­szerűekre cseréltük, s jelenleg Is úiabb beruházások folynak a gyárban, melyeknek befejeztével évente 5 mil­lió méter szőtt és kötszövött anyagot gyártunk majd. Az igazgatóhelyettes azt is elmond­ta, a tervteljesítéssel nincsenek prob­lémáik. annak ellenére, hogy — az egész járáshoz hasonlóan — munka­erőgondokkal küzdenek. — Évente 900—1000 dolgozó cseré­lődik az üzemünkben. Az aránylag nagy fluktuáció oka elsősorban az, mondja Stefan Filo. — Mivel á komp­lex programok kidolgozásában nem­csak mi, hanem sajnos a legtöbb vál­lalat még „gyermekcipőben jár“, ki­használjuk a termelési gazdasági egy­ségünk, a Slovakotex többi üzemében szerzett tapasztalatokat is. — Sajnos, nem mindig sikerrel, vagy nincs minden jó tapasztalat meg­valósítására módunk — szól közbe a szakszervezet elnöke. — Például a ruZomberoki V. I. Lenin Pamutipari Művek ösztönzésére könnyíteni akar­nánk dolgozó nőink munkáját, meg­próbálkoztunk az előrendeléses vásár­lással. Nem az érdeklődők hiánya, ha­nem az üzletek sokszor kifogásolha­tó rendszertelen ellátottsága miatt mondott csődöt az igyekezetünk. Ugyanis ritkán volt hiánytalan a tás­ka tartalma, ezért a nők lemondtak a kísérletezésről. Az üzemi étkezde má­sodik és harmadik műszakban való üzemeltetése iránt viszont éppen a dolgozók körében nincs, vagy kicsi az érdeklődés. Míg délelőtt 800—1000 ebéd is elfogy, a második műszakban dolgozó mintegy 800 munkásnak csak körülbelül 10 százaléka igényel dél­után komplett ebédet, illetve vacso­rát, a harmadik műszak idején pedig egyáltalán nem lenne érdeklődő. Ezt egy felmérés alapján állapítottuk meg. Aminek megvalósítására ellen­ben nincs módunk, az bizonyára Ru- 2omberokhoz hasonlóan nálunk is be­válna. Ott ugyanis a szociális osztály dolgozóinak feladatkörébe beletarto­zik a dolgozók ügyes-bajos dolgainak intézése is — a tüzelő megrendelésé­től a téli burgonya beszerzéséig. De amíg csak két dolgozója van a szo­ciális osztályunknak, mi ilyesmire nemigen gondolhatunk. Egyszer már sző esett a dolgozók körében végzett felmérésről is. A vé­leménykutatásnak ezt a módját más­kor is sikerrel alkalmazták a Meri­nában. Legutóbb a gyári nőbizottság a Nőszövetség alapszervezetével közö­sen munkakörülményeikről, a szociá­lis helyiségekről, a hiányosságokról végzett felmérést kérdőívek segítsé­gével. A feltüntetett hiányosságok és kérések valódiságát, jogosságát el­lenőrizték, megvitatták és természe­tesen a kiküszöbölésükről, teljesíté­sükről is gondoskodtak. — Nemcsak a kérdőíven feltünte­tett, hanem a műhelygyűléseken el­hangzó bírálatot, vagy kérést sem hagyják a gyár vezetői figyelmen kí­vül — igazolja a szakszervezet irodá­jában hallottakat Anna Kováőová, aki már 25 éve a szövőműhely dolgozója. — Bíráltuk például az üzemi konyha főztjét, s nemhiába, mert azóta már ízletesebben főznek. A szociális gondoskodás egyik lé­nyeges pontja a dolgozók üdültetése. Erre már évek óta nagy gondot for­dítanak a gyárban. — Tavaly 840 dolgozónk vett részt szakszervezeti üdülésen, ebből 140-en külföldön — tájékoztat Pavla Zbudilo- vá. Évente körülbelül 60 nyugdíjas dolgozónk üdül ingyenesen, tavalv 156, idén 140 gyereket küldünk pio­nírtáborba. Nagy előny számunkra, hogy 100 férőhelyes saját üdülőnk és pionírtáborunk van. A 200 férőhelyes üzemi bölcsődéről és óvodáról is szólnunk kell, amely megoldja a gyermekek elhelyezésének gondját. A sokat kifogásolt egészség- ügyi ellátás kérdése is lekerül nem­sokára a napirendről; már épül az új egészségügyi központ. Problémát okoz ezzel szemben a fiatalok lakásigényé­nek kielégítése. Legutóbb 144 lakást Igényeltek a városi nemzeti bizottság­tól, s ha minden jól megy, 50-et ta­lán kapnak. — Tudjuk, hogy a lakáskérdés meg­oldása is a dolgozók állandósításának egyik módja. Felsőbb támogatás nél­kül azonban, saját erőből e téren ke­veset tehetünk — mondja Stefan Filo. — De azért nem csüggedünk, hanem megoldásokon törjük a fejünket — teszi hozzá befejezésül. FLÓRIAN marta 1978. VI. 4. komplex megoldását és a rögzítés hatása sem tar­tós. Lényegesen jobbak a tapasztalatok a beteg test­részt helyettesítő nemesacélból és plasztikus anyag­ból összeállított, különböző nagyságú és alakú mes­terséges csípőízülettel — Pavlansky professzor ta­lálmányával —, amely a hasonló célokra használt külföldi protéziseken is túltesz. A hazai gyártmány legnagyobb előnye, hogy könnyű, ruganyos és hogy a műízület acélszárának a combcsonthoz való rög­zítéséhez a szervezetre kedvezőtlenül ható, úgyne­vezett csontcementre sincs szükség. A beteg csak­hamar megszokja a szervezetébe átültetett idegen testet, fájdalmat nem érez, járása biztonságos és a műtét megismétlésére sem kerül sor. — Ezzel azonban nem mondtuk ki az utolsó szót — utal vendéglátóm a műízületek és rögzítésük módjának fejlesztésére és elterjesztésére irányuló törekvésekre. Hasznos tapasztalatcsere A bevált gyógymód szélesebb körben való alkal­mazását, az ország valamennyi kerületi kórházában való meghonosítását — tekintettel a betegek nagy számára, akik ma még többnyire hónapokig kényte­lenek várni a műtétre — az ortopédsebészek leg­sürgősebb feladataik közé sorolják. Ez azonban el­képzelhetetlen a kórházi berendezések kiegészítése, a szakemberek továbbképzése nélkül. Paviansky professzor a fémek és a plasztikus anyagok minőségének további javulását és az átülte­tésre szánt ízülettípusok folyamatban levő korsze­rűsítését is kilátásba helyezi. Ez ugyanis a feltétele a műtétek egyszerűbb lefolyásának és a velük kap­csolatos tetemes költségek csökkentésének.-- Ez a célja a gyakori tapasztalatcserénknek is szovjet kollégáinkkal, elsősorban Volkov akadémi­kussal, c moszkvai Ortopédiai és Traumatológiai In­tézet vezetőjével, valamint a leningrádi és rigai kol­légákkal. Szoros együttműködésünknek köszönhető, hogy míg azelőtt a bonyolult comb-, térd- és síp­csonttörést szenvedettek rokkantak maradtak, ma már c beteg — azonnali beavatkozás esetén — a szükség szerint idomított műítületek átültetésével három hét elteltével egészségesen, a saját lábán hagyta el a kórházat. Ez az eredmény azonban nem csupán az ortopéd­sebészek érdeme. A beteg gyógykezelésében részt vevő és a műtétnél segédkező többi szakorvos tettre- készségétől és felkészültségétől is sok függ. Kísér­letezésre ugyanis nincs idő, minden elmulasztott óra számit, a késés végzetes következményekkel jár­hat. Biomechanika — Míg a csontokat rögzítő acélsíneket egy év el­teltével eltávolítják a testből, a műcsípőízületek a törés beforrása után is teljesítik küldetésüket — jegyzi meg a professzor, majd elmondja, hogy az egyszerűbb műtéteket más kórházakban is végre­hajtják, a bonyolult beavatkozások azonban — szá­muk a Bulovka kórházban évente kb. ezerre tehető — Pavlansky professzor felügyelete alatt a legjobb szakorvosokra várnak. Kétségtelen, hogy nincs könnyű dolguk, mert bár a szervezet az átültetett idegen anyagokat befogadja, az anyagok alakjának, nagyságának a beteg test­súlyához, életkorához, magasságához és több más feltételhez való idomítása ugyancsak feladatkörük­be tartozik. Ez a legapróbb részletekre kiterjedő, művészi munka az új tudományág — a biotechnika — szerves része, amelynek tanulmányozása, az ezen a téren szerzett ismeretek továbbfejlesztésével el­engedhetetlen követelmény. Pavlansky professzor a mesterséges csípőízületek­kel és átültetésekkel kapcsolatos problémák meg­oldását 45 esztendővel ezelőtt tűzte ki életcéljául. A járatlan út keresése, a kezdeti nehézségek sem térítették el céljától. A műízületek hiányában, az adott lehetőségekhez alkalmazkodva, saját módszere alapján csakhamar kifejlesztésükhöz is hozzálátott. A külföldön is jó! ismert tudós magas kora ellené­re sem pihen. Ma is a betegek szenvedése enyhíté­sének. egészségük visszaadásának szenteli életét.. Az orvostudományban elért rendkívüli eredményei­nek elismeréseként megkapta a legmagasabb cseh­szlovák kitüntetést, a Purkyné-emlékérmet. A szocia­lista országok és Franciaország Ortopédiai és Trau­matológiai Társaságai tiszteletbeli tagjukká válasz­tották meg. KARDOS MARTA m A műtétnél használt kellékek (Jaroslav Skála felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents