Új Szó - Vasárnap, 1978. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-15 / 3. szám
A ddig, amíg a fiatalok önként vállalt köteléke eredményeképpen házasságkötések jönnek létre, addig a család is létezik. Az emberek azért kötnek házasságot, mert szeretik egymást. Ennek így kell lennie. Nem játszhat szerepet az anyagi érdekeltség. Tudjuk, hogy olyan házasságkötések is vannak, amikor különböző okok miatt a házastársakat más-más érdekek vezérlik. Szerencsére ez csak a családok kis hányadára vonatkozik, mivel az ilyen kötelékek fokozatosan felbomlanak. A házassághoz ugyanis nem viszonyulhatunk úgy, mint a hazárdjátékosok a ruletthez. A házasságban, a családban a tiszta, gyöngéd, figyelmes szerelemnél már csak a kölcsönös tisztelet és bizalom a fontosabb. Mindkét félnek megfelelően fel kell készülnie a családalapításra, nem elegendő álmodozni, erkölcsileg is fel kell készülni. Számolni kell a külső és belső megrázkódtatásokkal. A fiatal házastársakban rövid időn belül felvetődik a kérdés: Mi legyen családunkkal? Elég erős a bennünket ösz- szekötő kapocs? Cáfolhatatlan igazság ugyanis, hogy a házat könnyebb bekeríteni, mint karbantartani. Ez a családra is vonatkozik. Könnyű családot alapítani, de aztán irányítani, foglalkozni kell vele, szilárdítani kell az együvé tartozást, hogy a család ne bomoljon szét az egyik partner kicsinyessége, hamissága, ke- ményfejűsége miatt, s ez rendszerint — amint tudjuk — veszekedésekhez, a társ lebecsüléséhez, mindennapos bosszúságokhoz, sőt házasságtöréshez vezet. A házasságban is érvényes, úgy mint az életben mindenütt, hogy az, aki nem hű önmagához, nem tartja meg Ígéretét, máshoz sem lehet hű. Vannak emberek, akik nem szívesen hallanak az erkölcsről. Azt mondják, minek erről beszélni. A leggyakrabban azonban a fiatalok erkölcsi felkészültségének hiánya, a házasságra, a családalapításra, a gyermeknevelésre való éretlenség okozza a problémákat. A családban munkamegosztásra van szükség és a fiatalok, akik eleinte abban versenyeztek, ki kinek varrja fel a leszakadt gombját, ki mossa el az edényt, könyörtelenül harcolni kezdenek személyiségük „szabadságáért“. Konfliktusok keletkeznek. Nagyapáink és nagyanyáink régi klasszikus konfliktusai, amelyek számos irodalmi mű forrásául szolgáltak, konfliktust jelentettek a rabszolgatartó, a ház ura, a családfő, a családfenntartó és a nő között, akit tárgyként, játékként vagy csak közönséges eszközként birtokolt, olyan eszközként, amely ügyelt a konyhára és nevelte a gyerekeket.-Ez azonban már a múlté, bármennyire is idealizáljuk a régi családokat és gyakran példaként emlegetjük őket. Milyen a helyzet ma? A családi élet továbbra sem konfliktusmentes. A konfliktusok gyökerei azonban teljesen mások. A nők felemelték és egyre bátrabban, egyre magasabbra emelik fejüket. A családban egyensúly alakult ki. Keretében egyenrangú harc folyik a szabad időért, a személyiség szabadságáért, fejlesztéséért és egyenrangú érvényesítéséért. A nők fontos szerepet tölteSZERELEM - HÁZASSÁG - BOLDOGSÁG nek be a közéletben, gyakran magasabb a végzettségük és nagyobb a keresetük, mint a férfiaknak, és egyforma polgári jogokat élveznek. A családok évezredek során kialakult törvényei már nem érvényesek. A házastársak egyenlőek a törvény előtt, s ez leegyszerűsítette a válásokat. Ez azonban egyáltalán nem jelenti, hogy társadalmunknak nem érdeke a családok szilárdsága. Sőt: iarra törekszik, hogy a családok még erősebb köteléket jelentsenek, az otthonok légköréből eltűnjenek a nézeteltérések, az egyenrangúság és az összhang hiánya. Sok függ attól, hogy a család a kezdet kezdetétől , milyen életmódot alakít ki. Ki mennyi kötelességet vállal és hogyan teljesíti azokat. Tudjuk, hogy az utóbbi években meggyorsult a fiatalok fizikai fejlődése, s ennek következtében alacsonyabb lett a házastársak átlagos életkora, házasságkötéskor még sokszor túlságosan is fiatalok. Kiforratlanok, nem értek még meg a kölcsönös tiszteletre. Családot alapítottak azonban, és ehhez a gazdasági alapot is meg kell teremteniük. A fiatalok sokszor csak utólag szereznek szakképzettséget, anyagi függetlenséget. Amíg csak TENNIVALÓK A CIGÁNYOK BŰNÖZÉSE ELLENI HARCBAN OKOK ÉS KÖVETKEZMÉNYEK Politikai és állami szerveink, valamint egyes társadalmi szervezetek s az utóbbi időben, esetenként, a gazdasági és a szövetkezeti szervezetek is, az eddiginél nagyobb figyelmet szentelnek az elmaradott körülmények között élő cigány polgártársak fokozatos társadalmi integrálásának és életük kulturáltabbá tételének. Ennek köszönhetően az utóbbi évtizedben jó eredményeket értünk el. Növekedett a munkaképes cigányok foglalkoztatottsága, fejlődés tapasztalható gyerekeik tankötelezettség előtti és iskolai nevelésében, felszámoltak több ezer putrit és a bennük lakó cigánycsaládokat átköltöztették normális lakásokba, kulturáltabbá váltak a cigánytelepek és egészségügyi vonatkozásban is eredményes volt az ismeretterjesztő tevékenység. ^ Sajnos, az említett kedvező eredmények ellenére nem sikerült csökkenteni a lakosság e kategóriájában a társadalomellenes tevékenységet. Míg országos viszonylatban az utóbbi években általában csökken a bűnözés, a cigányok esetében növekszik. így például mig 1974-ben 3136 cigány polgártársunkat ítélték el a bíróságok bűn- cselekményért és 1713-at kihágásért, addig taualy már 3588-at, illetve 2226-ot. Ez a kedvezőtlen helyzet és annak komolysága annál jobban kirajzolódik, ha tudatosítjuk, hogy Szlovákia lakosságának 3,9 százalékát teszik ki a cigányok, viszont 12,5 százalékos hányadát képviselik a bűncselekményekért elítélt személyeknek. Ebben a vonatkozásban különösképpen nagy a fiatalkorú bűnözők száma. így például tavaly a bűncselekményeket elkövető fiatalkorúak .8,1 százaléka, szám szerint 650, a kihágásokért elítéltek 24,4 százaléka, vagyis 538 személy volt cigány. Nem kevesebb mint 28,3 százalékos hányadát teszik ki a bűncselekményekért és a kihágásokért elítélt fiatalkorúaknak. Indokolt a nagyobb figyelem Sokan felteszik a kérdést, vajon helyes dolog-e különleges figyelmet fordítani az elmaradott körülmények között élő cigány polgártársak élete kulturáltabbá tételére, s ennek érdekében anyagi, pénzbeli és más segítséget nyújtani nekik, amikor a tények arról tanúskodnak, hogy ennek ellenére társadalomellenes tevékenységük növekvő tendenciájú. Sokan megkérdőjelezik, hogyan lehetséges az, hogy az egyik oldalon jó eredményeket mutathatunk fel a cigánygyerekek tankötelezettség előtti és iskolai nevelésében, a másik oldalon viszont növekszik a fiatalkorú cigányok által elkövetett bűncselekmények száma. Egyértelműen le kell szögeznünk, hogy a politikai és állami szervek ilyen arányú törekvése, beleértve az anyagi támogatást is, helyes. A cigány polgártársak körében a bűnözés nagyobb méretei az életükre kiható negatív tényezőkből következnek, amelyeket még nem sikerült mindenütt, illetve teljes egészében kiküszöbölnünk. A cigányok egynegyede még mindig elmaradott cigánytelepeken él, s további egynegyedük többnyire aszanáció előtt álló városnegyedek régi lakásaiban, rossz feltételek között. Ezek a kedvezőtlen feltételek gyakori konfliktusokat idéznek elő, s azoknak következménye a fizikai erőszak, illetve az élősködő életmód, s az egyéb bűncselekmények. Vessünk egy pillantást az ezzel kapcsolatos tényekre. Tavaly a bűncselekmények miatt elítélt cigányoknak 16,4 százaléka követett el szándékos testi sértést, 14,8 százalékukat garázdaságért, 6,2 százalékukat pedig fiatalkorúak megrontásáért ítélték el. Láthatjuk tehát, hogy az elítélt cigányoknak több mint fele olyan bűncselekményt követett el, amelynek termőtalaját éppen árkörnyezetükben kell keresnünk. A cigánygyerekek tankötelezettség előtti és iskolai nevelése az utóbbi 5— 6 esztendőben tökéletesebb lett, viszont ez nem nyilvánulhatott meg pozitívan azoknál a cigány tanulóknál, akik 4—5 évvel ezelőtt fejezték be az iskola látogatását. Ez a magyarázata annak, hogy a 15—18 éves fiatalkorú cigányok korosztályában nem csökkent a társadalomellenes tevékenység. Gyorsabb eljárás és megelőzés Mi a teendő annak érdekében, hogy meggátoljuk a lakosságnak ebben a kategóriájában a társadalomellenes tevékenység kedvezőtlen alakulását? Sokan azt a véleményt vallják, hogy a cigány bűnözőket a bíróságok nem sújtják eléggé szigorúan s ezért javasolják a mérce magasabbra emelését. Tény viszont az, hogy a cigányokat épp olyarl szigorúan büntetik, mint a bűncselekményt vagy kihágást elkövető más embereket. Sőt, még szigorúbban, hiszen a többieknél gyakrabban kerülnek bíróság elé, s tudvalevő, hogy a visszaeső bűnözőkkel szemben alkalmazott büntetések mindig magasabbak. A fordulat elérésének módja tehát nem a szigorúbb bűnüldözés, hanem elsősorban a cigányok bűntevékenységének megelőzése, illetve a bűnvádi eljárás meggyorsítása. A bűncselekmény vagy a kihágás elkövetésétől az ítélet- hirdetésig gyakra 3—4, vagy még ennél is több hónap telik el. Az elítélt már tulajdonképpen alig emlékszik arra, hogyan is követte el a bűncselekményt vagy kihágást s nemegyszer sokallja a kiszabott büntetést. Arról már nem is beszélünk, hogy közben további bűncselekményeket követhet el. Szükséges tehát egyes bűncselekmények és kihágások esetében meggyorsítani a bűnvádi eljárást, hogy így a viszonylag rövid időn belül megtartott tárgyalás megfelelő hatást gyakoroljon ne csak a bűncselekmény elkövetőjére, hanem a cigánytelep többi lakosára is. Főleg a nemzeti bizottságoknak és a társadalmi szervezeteknek ugyanakkor az eddiginél nagyobb figyelmet kell fordítaniuk a cigányok társadalomellenes tevékenysége megelőzésére. Mégpedig elsősorban azzal, hogy a cigánytelepek közelében megnehezítik a szeszes italok vásárlását. Továbbá azzal, hogy a közbiztonsági szervekkel karöltve gyakrabban fogják ellenőrizni a szeszes italokat már ittas cigányoknak, illetve gyerekeknek felszolgáló vendéglátóipari létesítményeket A nemzeti bizottságoknak az egészség- ügyi szervekkel együtt következetesebben kell szorgalmazniuk a lakosságnak ebben a kategóriájában az alkoholisták gyógyintézeti kezelését, ellenőrizniük közülük azokat, akik rokkantjára- dékot élveznek. 1978. I. 15. N n Jobban felkészíteni az életre Szükséges az is, hogy a cigány tanulókat jobban felkészítsék az életre. Közülük azokat, akik a kötelező isko6 (Borzi László felvétele) Sz erelem, házasság, család, gyerekek, unokákt Az élet szüntelen körforgása. Nem véletlenül mondják, hogy az ember születik, megöregszik, meghal, de az élet örök. Az emberiség élete végtelen, minden napnak van holnapja. Ez annak is köszönhető, hogy két fiatal találkozik, szerelmes lesz egymásba és családot alapít. „A házasságkötéssel megalapított család társadalmunk alapja. Társadalmunk sokoldalúan védi a családot“ — szögezi le csaiádtörvényünk. A szerviemről, a házasságról, a családról írni nem könnyű feladat, egész könyvek kellenének ehhez a témához. Ezért ma figyelmünket csak a családdal kapcsolatos problémákra fordítjuk. Tegyük fel a kérdést, milyen lesz a családok jövője?
