Új Szó - Vasárnap, 1978. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-15 / 3. szám

(Részletek Gustáv Husák elvtárs beszédeiből) 1978. I. 15. Melyek a Szlovák Nemzeti Felkelés és az egész csehszlo­vák ellenállási harc alapgon­dolatai, amelyek Időt állók, és mély meggyőződésünk, hogy élénken élni fognak a jövő nemzedékek emlékezetében Is? Csehszlovákia szétesésének, a fasiszta megszállásnak és a ha­zai fasisztákkal rokonszenvező kollaboráns réteg élrejutásának idején, a nyomorban, amelyben nemcsak Szlovákia, hanem mindkét nemzetünk élt, a cseh és a szlovák nemzet egziszten­ciális veszélyeztetése idején né­pünk mindenekelőtt a nemzeti és az állami szabadság felújí­tásáért, a csehek és a szlová­kok közös hazája — a cseh­szlovák állam felújításáért vív­ta küzdelmes harcát. A Felkelés idejéből szárma­zó, ma és a jövőben is élő má­sodik alapgondolat a nemzeti harc összekapcsolása az évti­zedek és évszázadok alatt fel­gyülemlett osztály-, politikai, társadalmi és nemzeti problé­mák megoldásáért vívott harc­cal. A dolgozó nép javát szol­gálja tehát a problémák szo­cialista megoldásához vezető út kiharcolása hazánkban. A harmadik alapgondolat, amely a csehszlovák nép mil­lióiban élt annak ideién, a fel­újított csehszlovák állam biz­tosítása volt — Európában és világviszonylatban — és a cseh és szlovák nép egységes aka­rata, hogy Csehszlovákiát a- Szovjetunió és a szocialista ál­lamok oldalán biztosítsa világ- viszonylatban. Ezek azok az alapeszmék, amelyekért a szlovák hegyek­ben, városokban és völgyek­ben harcolt a nép, amelyekért a cseh kerületekben is harcol­tak. Ezekért az eszmékért har­colt a Szovjetunió területén megalakult I. Csehszlovák Had­test. Ezek miatt szenvedtek az emberek a koncentrációs tábo­rokban, a börtönökben és a kül­földi frontokon. Ezekért hoztak az emberek áldozatokat. Ma már örömmel mondhatiuk el, hogy a felszabadulás óta eltelt évek folyamán, a szocializmus építése alatt ezek a gondola­tok áttevődtek mindennapi éle­tünkbe, megvalósultak, itt van­nak és meghatározzák mai munkánkat, mai politikánkat is. Arról van szó. hogy tovább szilárdítsuk és fejlesszük eze­ket az alapgondolatokat, fej­lesszük nemzeteink egységét, a cseh és a szlovák nemzet, va­lamint a hazánk területén élő nemzetiségek testvéri együtt­működését, barátságát, szilár­dítsuk a csehszlovák állam, a szocialista rendszer erejét, szi­lárdítsuk és mélyítsük a test­vériséget a Szovjetunióval, a Szovjetunió és a testvéri szo­cialista országok nemzeteivel. Ez korparancs. * * * Az 1948-as februári győzelem betetőzte azt a folyamatot, amelynek keretében a nemzeti és demokratikus forradalom szocialista forradalommá fejlő­dött át. A hatalom telies egé­szében a munkásosztály és a többi dolgozó kezébe ment át. A népi demokrácia teljesíteni kezdte a proletárdiktatúra va­lamennyi funkcióiát. Csehszlo­vákia Kommunista Pártiának vezetésével a dolgozók széles szövetsége, élén a munkásosz­tállyal. tehát békés úton. fegy­veres harc nélkül, az alapvető alkotmányos és parlamenti sza­bályok megtartásával vette át az egész hatalmat, s ennek során a hatalom formái, amelyek a nemzeti és demokratikus for­radalom időszakában alakultak ki. nem változtak. Hangsúlyozni kell, hogy amennyiben a politikai hatalom kivívásának békés módjáról be­szélünk, csupán a formákra és az alkalmazott eszközökre gon­dolunk, nem pedig az osztály­küzdelem tartalmára. Ez teljes mértékben megnyilvánult Cseh­szlovákiában is. A békés útra való kommunista orientálódás forradalmi orientáció volt a burzsoázia elleni osztályharcra, amely nemzeteink vezetésének jogáért folyt. E harc célja a burzsoázia megdöntése és a munkásosztály, a dolgozók ha­talmának megteremtése volt. Ahogy Element Gottwald hang­súlyozta, nem másról volt itt szó, mint a marxizmus—leni- nizmus elveinek, a lenini stra­tégiának és taktikának alkal­mazásáról a hazai feltételek között. A forradalom békés kibonta­kozása, ahogy már a marxiz­mus—leninizmus klasszikusai is előre látták, nemcsak a mun­kásosztály és a kommunista párt akaratától függött, hanem elsősorban a burzsoázia ellen­állásának erejétől és formáitól. A szocialista útért folytatott harcok éveiben Klement Gott- wald nemegyszer idézte V. I. Lenin tételét, amely szerint a teljes hatalomátvétellel az osz­tályharc nem szűnik meg, ha­nem más formákban folytató­dik, s közben rendkívüli módon megnövekednek a követelmé­nyek a munkásosztállyal és pártjával szemben, amelyek e pillanattól kezdve magukra vállalták a teljes felelősséget az egész szocialista építésért. A XV. kongresszus szónoki emelvényéről mondunk köszö­netét ezért az önzetlen áldo­zatkész munkáért, a magas fo­kú öntudatosság és hazafiság, a párt és a szocializmus iránti odaadás ilyen megnyilvánulá­sáért az ipar, a mezőgazdaság, a közlekedés és a postaügy, az építőipar, a kereskedelem és a szolgáltatások dolgozóinak, a tudomány, az oktatásügy, a kultúra, az egészségügy dolgo­zóinak, és a fegyveres testüle­tek tagjainak, a kommunisták­nak és a pártonkívülieknek, más politikai pártok tagjainak, mindazoknak, akik becsülete­sen és tisztességesen járultak hozzá a közös mű megalkotásá­hoz. Elért eredményeink egyik döntő jelentőségű erőforrása az, hogy a szocialista közösséghez tartozunk. Számos feladatot és problémát közösen oldunk meg, osztozunk tapasztalatainkon, s így megsokszorozzuk saját erőnket. Köszönjük a testvérpártok­nak az internacionalista szoli­daritást és együttműködést. Hangsúlyozottan köszönetét akarunk mondani a Szovjet­unió Kommunista Pártjának, a szovjet népnek a nyílt, őszinte barátságért, a megbonthatatlan szövetségért, a sokoldalú segít­ségért és megértésért. Mindezeket a belső . és kül­ső erőforrásokat teljes mérték­ben kell kihasználni, védel­mezni és erősíteni, mert ezek jelentik további sikereink és jövő győzelmeink, a csehszlo­vák nép boldog életének fő zá­logát. A párt az elmúlt időszakban' a lenini nemzetiségi politika szellemében állandó figyelmet szentelt nemzeteink és nemze­tiségeink sokoldalú politikai, gazdasági és kulturális fejlő­désének, együttműködésünk el­mélyítésének, kölcsönös megis­merésüknek és közeledésüknek. Az a tény, hogy Szlovákia tör­ténelmi szempontból rövid idő alatt közös csehszlovák hazánk iparilag fejlett része lett, pár­tunk politikájának nagy győ­zelmét jelenti. A CSKP XV. kongresszusa felelősségteljesen és büszkén megállapíthatja, hogy leküzdöttük a nemzeteink és az állam egyes területei közt a gazdasági, politikai és kulturális élet feltételeiben mutatkozó nagy különbségeket. Nemzeteink egységesen élnek közös hazájukban. Viszonyuk a lenini egyenlőségí és egyenjo­gúsági elveken és a proletár internacionalizmus elvén alap­szik. A nemzetiségi politika terü­letén elért sikerek, ,a csehek, a szlovákok és a területünkön élő nemzetiségek egysége és internacionalista testvérisége forradalmi munkásmozgalmunk, pártunk és népünk küzdelmé­nek legjelentősebb történelmi vívmányai közé tartoznak. To­vábbra is időszerű követelmény ezeknek a vívmányoknak a vé­delme. Ezért nem szabad meg­engednünk, hogy bármi is fel­élessze nemzeteink és nemzeti­ségeink között a bizalmatlansá­got, a gyanakvást, nem enged­hetjük meg, hogy bármelyik fél is nacionalizmust szítson, jólle­het ellenségeink erre spekulál­nak. Számításaik ezen a terü­leten teljes kudarcot vallottak, annak következtében, hogy a CSSZSZK-ban lenini módon ol­dottuk meg a nemzetiségi kér­dést. A mi ideológiánkkal szem­ben a burzsoá ideológia semmi pozitívumot nem adhat a mai embernek. Ez az osztályideo­lógia letűnik a történelem szín­padáról. Ebből ered borúlátá­sa, a jövőtől való félelme és reakciós jellege. Ebből ered bősz antikommunizmutfa is. Ez az ideológia manapság a kapi­talizmus általános válságát tükrözi. A békés egymás mellett élés alapelveinek érvényesítéséért vívott történelmi küzdelem nem jelent ideológiai megbé­kélést. Noha a burzsoá világ egyes képviselői az eszmei meg­békélés szükségességéről beszél­nek, semmi sem vall arra, hogy az imperializmus eszmei téren leszerelne. Ellenkezőleg, újabb formákat és módszereket keres antíkommunista offenzívájának kibontakoztatására, a szocialis­ta országok egységének meg- bontatására, fokozza támadá­sait Csehszlovákia, más szocia­lista országok és különösen a Szovjetunió ellen. Az antikom- munizmus elsősorban szovjetel- lenességként lép fel, és öröm­mel látott szövetségesévé lett a maoizmus is. Ennek az a ma­gyarázata, hogy a Szovjetúnió a szocializmus, a demokrácia és a béke forradalmi és nem­zeti felszabadító erőinek fő tá­masza. Az antíkommunista erők rendszeresen támadják pártun­kat, országunkat is. Azért tá­madnak bennünket, mert lenini alapelveken építjük a szocia­lizmust, azt a szocializmust, amely gyakorlatunkban meg­testesíti mindazt, ami nemes, haladó és humánus. Azért tá­madnak bennünket, mert meg­valósítjuk azokat az eszménye­ket, amelyekért népeink leg­jobb fiai és lányai harcoltak, Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, köztársasági elnökünk hiva­talos szovjetunióbeli látogatása alkalmából üdvözli Leonyid Brezs- nyevet, az SZKP KB főtitkárát a moszkvai csehszlovák nagykö­vetségen (A CTK felvétele) szenvedtek és életüket adták, s amelyekért az igazi forradal­márok világszerte küzdenek. A nemzetközi osztályharc je­lenlegi feltételei megkövetelik, hogy ideológiai frontunk fo­kozza támadó szellemét, elv- szerűen és mély meggyőző erő­vel mutassa meg a szocialista világ demokratikus és humánus voltát, leplezze le az imperia­lizmus embertelenségét és ki­zsákmányoló jellegét, a szocia­lizmus alapvető értékei elleni támadásait, amelyeket gyakran revizionista frazeológiába bur­kol. A jobboldali opportunizmus ellen vívott harc nem ért véget azzal, hogy a jobboldal politi­kai vereséget szenvedett és ex­ponensei letűntek a politikai színtérről. Az ideológiai front­nak továbbija is komoly felada­ta a revizionizmus és az oppor­tunizmus összes válfaja elleni elvszerű küzdelem. A szovjet társadalom a leni­ni párt vezetésével alkotó mó­don fejleszti az Októberi For­radalom hagyatékát. Az élet egyes területein az építésben elért sikerek az új, az osztály- antagonizmustól mentes szociá­lis-gazdasági kapcsolatokban, a munkásosztály, a kolhozpa­rasztság és a népi értelmiség szilárd erkölcsi-politikai és ideológiai egységében, a Szov­jetunió nemzeteinek és nemze­tiségeinek megbonthatatlan ba­rátságában gyökereznek. A szo­cialista társadalom történelmi előnyeinek tanúsága az is, hogy már több mint három évtizede békében élhetünk és dolgozha­tunk. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom. — amint azt Lenin megjósolta — kaput nyitott a tömegek történelmi alkotó te­vékenységének. Ezt a tényt fe­jezi ki a szovjet embereknek az építőfeladatok iránti aktív al­kotó viszonya'. Ez a tény jelen­ti a szocialista társadalmi rend­szer legmélyebb és legjelentő­sebb előnyét. Az Október 60. évfordulójá­nak tiszteletére kibontakozó­versengésben megnyilvánul a szovjet embermilliók alkotó kezdeményezésének óriási fej­lődése. Ez a kezdeményezés a szocialista társadalom dinami­kus fejlődésének döntő ténye­zője. Őszintén örülünk, hogy a szov­jet nép pártja vezetésével fel­építette a fejlett szocializmus, társadalmát. Ez annak a harc­nak és annak az építőmunká­nak a legfőbb eredménye, ame­lyet a szovjet emberek az Ok­tóberi Forradalom által meg­kezdett időszakban végeztek. A Szovjetunió hatalmas, sokolda­lúan fejlett szocialista állam­ként ünnepli az Októberi For­radalom 60. évfordulóját, óriási gazdasági és technikai erővel, a világ legnagyobb tudományos bázisával, fejlett kultúrával és oktatási rendszerrel rendelke­zik, valamennyi dolgozónak szavatolja az életszínvonal szüntelen emelkedését és a szo­ciális biztonságot. Abban az időben, amikor a tőkés rendszer általános válsá­gának elmélyülése kiélezi a kizsákmányoló társadalom el* lentmondásait, a Szovjetunió sikeresen fejleszti a gyakorlat­ban a társadalmi élet vala­mennyi területét, harmonikusan fejleszti a szovjet ember sze­mélyiségét. Az SZKP XXV. kongresszusán kitűzött prog­ram megvalósításával utat nyit az emberi civilizáció további fejlődéséhez, példamutatásával és befolyásával egyre több lel­kes hívet szerez a világban a szocializmus és a kommuniz­mus számára.

Next

/
Thumbnails
Contents